naposcsibe

Kicsit megkésve, de pár mondat az elmúlt hétről. Szombaton ismét nagyszerű koncertet hallottam kedvenc fúvószenekaromtól, és a Békéscsabai Vasutas Fúvósoktól. 60 éves a B.csabai csapat, csak szuper dolgokat tudnék írni. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel (is), s sikerült pár dologról beszélni. Elmondtam hogy mi itthon milyen nehézségekkel küzdünk, de a nehézségek azért vannak hogy leküzdjük őket. Ismét szép nagy közhelyet sikerült ezzel a mondattal leírni. Kicsit ki van lúgozva a fejem, egy kis megfázás is közrejátszik, meg persze le vagyok gyengülve. Párosodik a megfázással az is, hogy túl sok legális tudatmódosítót sikerült Kun Béla után szabadon a szervezetbe beküldeni (leküldeni - magyarán szólva inni), s nem gyógyteákat s szolnoki artézi vizet, pedig az kimondottan előnyös a másnaposság ellen. Nem utolsó sorban jó azzal a vízzel főzni. Szóval ami lement, az egy idő után visszajött, de nem a természetes módon, hanem alul-felül egyaránt. Cseppet sem vagyok büszke magamra ilyen téren, egy megoldás van - nekem nem szabad élnem ilyen tudatmódosítókkal, a hasmenéssel pedig egy nem legyengült szervezet hamarabb s könnyebben megbírkózik. Vagy ha már úgy alakul, kizárólag minőségi söröket, borokat, amit a középső árfekvésben kínálnak. Vagy felette. Na, ennyit az önsajnálatról. Amiért Szolnokra mentem, abból semmit nem sikerült megvalósítani, csak teltek a napok egymás után, s nem tudtam a lakást elhagyni. Nem azért mert rámzárták a lakás ajtót, csak nem akartam úgy járni hogy véletlenül is találkozzam valakivel a házból mikor menet közben - a dal szerinti zöld házat nem sikerül időben megtalálni. Már csak azért sem, mert ami zöld ház volt valaha Szolnokon, az lebontásra került. Mint gondolom az országban szinte mindenütt. Hadd ne írjak arról, hogy ha szorult helyzetben van valaki, eléggé megviseli még a gondolat is, hogy nem talál egy olyan helyet időben, ahol a Piszkei termék elérhető a mozdulatsor végén. Így is aggályos volt időnként, hogy a szobából nem mindig érem el a közel négy-öt lépésre levő fürdőszobát. Böjtölés szempontjából pedig ez a legdrasztikusabb, mert ilyenkor - nekem - csak a hideg szódavíz, a gyógytea, vagy gyümölcstea segít kizárólag olyan népi gyógymódokkal mint a sós krumpli natúr változata minféle sült húsok nélkül, esetleg pár zsemle, kockasajt, étcsoki, egyéb gyomorkímélő ételek. Kímélő ételek gyomrot izgató fűszerek nélkül. Rájátszott a dologra, hogy a telefonomat is sikerült elhagynom, elveszítenem, persze a benne levő összes információval együtt. Végül is tegnap délután hazaértem, most kétszer olyan hosszúnak tűnt az út mint általában, pedig csak háromszor kellett átszállni, s túl sok idő nem volt az átszállásra. A másik ha nem is gond, eléggé kellemetlen egy dohányos ember számára. Ha 100 km alatt van a megteendő út hossza, tilos a dohányzás az egész szerelvényen. Ami kis jóindulattal kiküszöbölhető, de már nem vagyok gimnazista hogy a wc-re járjak cigizni... Ez legyen a legnagyobb bajom. Viszont tényleg le kell mondani erről a szenvedélyről - időnként egy egy bevetés után úgy érzem magam mintha lenyeltem volna egy hamutartót. S ezen nem segít a negro, vagy a Halls cukorka legerősebb változata sem. Összekapom majd még a gondolataimat s írok a megfülelt koncertről többet is, egyelőre ennyit az eltelt pár napról. Megígértem annak a pár embernek akik időnként feljönnek feljegyzéseket olvasni, hogy megírom a véleményem. S meg is fogom tenni, de egy kis türelmet kérek a várakozáshoz. Innen is minden jót kívánok mindkét zenekarnak, a leendő rádiófelvételhez is, s még az idei szereplésekhez. Csak így tovább! Tegnap este volt szerencsém hallani egy hasonlatot a hasmenésről. Csak azért írom le, hogy megosszam az esetleges olvasókkal. "...úgy fosok mint a naposcsibe a májusi fűtől" Köszönöm a türelmet. 12:46

Békéscsaba

Nem jönnek egymás után a közhelyek. Holnap után Békéscsabára utazom, délután negyed három körül érek oda. A koncert 17:00-kor kezdődik, lesz idő megtalálni az elnöki lakosztályt, a cipelt öltönyt magamra ölteni, s kezdődhet is az, amiért végül is megyek. Nagyon várom a koncertet, kíváncsi vagyok mi(ke)t fognak muzsikálni. A beszámolót természetesen megírom, pedig nem is vagyok kritikus. Vagyis véleményem mindig van, de fizetést nem várok érte:) Az útra természetesen viszem magammal a "fülest" az örök slágerrel - Walton: V. Henrik zenekari szvit - együtt. Több lemezt nem is viszek. Majd veszek ha megunom. De ez nem olyan muzsika amit csak úgy meg lehet unni. Ma végre a könyvtárba is eljutottam. Meg is kaptam a dorgálást, mert túlszaladtam a kölcsönzési idővel. No ez olyan nagyon komoly nem lehet mégsem, csak valakinek sürgősen kellett Heinrich Mann: IV. Henrik négykötetese. Nyugodtam felhívhatott volna telefonon, s elszáguldok a könyvekkel. Ha sietek, 10 perc alatt ott vagyok busszal a helyszínen, ha gyalog megyek, akkor hamarabb. A tegnap előtti közvetítést sikerült kazettára mentenem, nem találok szavakat. Már pár előadást hallottam, de lehet hogy az újdonság(?) varázsa elkábított. Km: a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara, Tosca - Renata Tebaldi (szoprán), Cavaradossi - Richard Tucker (tenor), Scarpia - Leonard Warren (bariton) Vez.: Dimitri Mitropoulos, Puccini: Tosca (New York-i Metropolitan Operaház, 1956. január 7.) Hogy ne legyek nagyon rövid: Józsi a tanyán él a kutyájával. A kutya egyik nap megdöglik, hát Józsi beviszi a paphoz a faluba."Atyám, celebrálna misét ennek a szegény teremtménynek?"A pap elmagyarázza:"Tudod Józsi, állatok számára nem celebrálunk misét a templomban, de van egy felekezet a falu végén, talán ők tudnak segíteni.""Köszönöm atyám" - mondja Józsi - "Mit gondol, kétszázezer elég lesznekik?" "Édes fiam miért nem mondtad, hogy a kutyus katolikus volt?" Köszönöm a türelmet. 20:09

sírás

Az idő sok mindenre gyógyír. Úgy legyen. Azt hittem, a temetés után megnyugszik a lelkem - de most sokkal nehezebb. Most jön ki rajtam. Kedvenc operáim közül most Puccini:Tosca-ja szól a MET '56-os felvételéről. Még nem is éltem akkor. Kisírom magam. Nagyon hiányzik egy baráti ölelés. A többit megkapom itthon. Ideje lesz szombaton nem a temetés s a gyász miatt mennem, de ki kell mozdulnom. Köszönöm a türelmet. Bocs. 19:53

négy perc olvasni való

Utolsó bejegyzésem napján - még este - levágtam a szakállamat. Semmi köze nem volt a nov.héthez, így alakult. Jött az ötlet majd a hozzávalók (négy személyre - hahaha), s nem egészen tíz perc alatt sima lettem. Bár nem sarlóval vágtam, mégis lejött. Így idén Karácsonykor nem fogok úgy kinézni mint Muszorgszkíj, a súlyom sem lett kevesebb. Az a pár gramm ha egyáltalán mérhető, rajtam elfér. A lefolyó viszont nem arra való, így a munkálatok megkezdése előtt rutinosan bedugtam a bedugni valót.

Tegnap este az x TV csatorna jóvoltából egy ritkán látható remek filmet néztem meg kb a feléig. Nem bírtam tovább. S máris ellentmondást lehet felfedezni az első és második mondat közt. Attól még lehet egy film remek hogy nem tudom végignézni. Sőt! Éppen tegnap délután jelentkezett egyik ismerősöm (msn) én pedig nagy örömmel újságolom neki az esti filmet, mire - gondolom széles mosollyal az arcán - visszaírja, hogy ez bizony neki megvan a gyűjteményében. Paff, lehidaltam. Akkor bezony nekem szükségem lenne egy másolatra. Ha netalántán a majdnem hozzá tartozó másik kettő is megvan, azokból is kérek szépen. Ebben pedig csak az az aggályos, hogy nem tudom a másik kettőnek a címeit... A lényeg az, hogy ő nagy filmrajongó, neki ez nem jelenthet gondot. Mielőtt elfelejtem, azért ide biggyesztek pár szót az alkotásról, talán valaki(ke)t érdekel. 1944-ben készült angol film, főszerepben sir Laurence Oliwier, címe: V. Henrik. Zenéjét írta: William Walton. S itt jövök kicsit képbe, már hogy ezzel a képzavarral éljek. Sir Malcolm Saergent, akkoriban a Londoni szimpatikusok (vagy a BBC) karmestere felkérte a film zenéjét író Walton-t hogy a film zenéjéből csináljon egy zenekari szvitet. El is készült a mű, narrátorral, ahogy illik. Azért illik mert - szerintem - , a nagy brit birodalom (csupa kisbetűvel) népessége sincs egészen tisztában a történéssel. Mindegy. A zenekari szvit nagyszerű, a film nemkülönben. Lapozok.

Ma délben kísértük utolsó útjára a zenekar egyik első szárnykürtösét. Az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." dallamára. Hiányzik. Az a tudat hogy már nincs köztünk, nagyon rossz. Hiányzik az életigenlése, a humora, a bohémsága, a mindig mindenkor jókedvűsége, a segítő készsége, az időnkénti "velős" megjegyzései, úgy ahogy van, az egész EMBER. Sajnos már Ő is st.Péter zenekarát gyarapítja. Már több zenész ismerősöm, mondhatom jóbarátom van odaát, s ez nem fog csökkenni. Sajnálom. Magunkat nemkülönben. Május 1-én, mikor a reggeli zenés ébresztőt elkövettük, már itthon volt. Mivel elég "strapás" volt a menet, egy alkalommal átvette a réztányért a kollégától azzal a felkiáltással, hogy "pihenj Lajos bá' megcsapom ezt a tourt". Műkedvelő ütős volt... Az induló trió része általában "forschlag"-gal kezdődik, ez a réztányérosoknak nem okoz gondot, jóóól összeüti a két födőt, így a tányér jótékony kicsengése takarja az esetleges hiányosságokat. Annyira jól sikerült összeütnie, annyira pontosan, hogy a levegő a két tányér közé szorult - fizika - , s amilyen a hangszer természete, kifordult. Hogy is magyarázzam... Biztosan mindenki látott már réztányért, köznapi nevén cintányért. A tányér úgy van kiképezve, hogy a közepén van egy "dudor" oda lehet felkötni a bőrszíjat, ami lehetővé teszi hogy meg lehessen úgy fogni, hogy összeütéskor rezonáljon. Mivel a réztányérokat általában nem 0.8-as kazánlemezből készítik hideg hengerléssel, ezért nem annyira merev hogy ha a levegő a két tányér közé szorul, ne tudna kifordulni. Jól megmagyartam, most már egy szót sem érteni. Szóval kifordította a hangszert. Nem direkt, úgy sikerült. Jót mosolyogtunk rajta:) Azon már kevésbé mosolyogtunk volna, ha nem sikerül visszafordítani. Mert annak is van technikája. S ha valaki pusztán erőből akarja visszafordítani, maradandó károsodást okozhat magának azzal ha nem ismeri a kifordított hangszer visszafordítási technikáját (ez is szép kerek mondat lett). Ami pedig nem más, mint kétrét görnyedve egy ügyes mozdulattal a térdkalács és a comb térdkalács felé eső részén egy erőteljes mozdulattal - úgy fogva a tányér szélét hogy ne ejtse ki a kezéből - cca 0.6m magasságból ráüt. Egy pillanat alatt visszafordul a hangszer. Ha ezt többször megcsinálja valaki, mert éppen tanuló réztányérvisszafordító, az a hangszernek nem tesz jót. Az embernek sem. Akkor sem, ha a tányér közepén a "dudor"-nál nem jól van rögzítve a bőrszíj. Mert ahhoz is kell ismeret. Meg lehet kötni gordiuszi csomó módjára úgy, hogy ne zavarja a hangkeltésben. S meg lehet úgy is oldani, hogy egy csavarra csavarják a szíjat. Na ekkor jöhet a munkahelyi baleset. Ha ugyanis nem úgy sikerül az előbb említett magasságból az erőt összpontosítani, akkor bezony a csavar a térdkalácson is landolhat. Szatyika, nyugodj békében.

S a végére egy kis "izé": Egy idös házaspár istentiszteleten vesz részt. Úgy a felénél az asszony odahajol a férjéhez és így szól:- Az imént egy csendeset szellentettem; mit gondolsz, mit tegyek? A férj válasza:- Cseréld ki az elemet a hallókészülékedben!

Köszönöm a türelmet. 19:43

kétszáz

Igen, elérkeztem a 200. bejegyzéshez. Tavaly november végén - azzal a felkiáltással, hogy egy hülye is három perc alatt belejön a rendszerbe - írtam az első bejegyzést, volt Tanáromra emlékezve. Aztán jött még egy, majd még egy s így tovább. Nem kellett hozzá sok idő hogy rájöjjek: a lustaságomat tudom növelni ha bejegyzéseket írok. Így nem kell hetente-havonta több levelet megírnom a kedves ismerősöknek, ha kíváncsiak arra mit csinálok. Különösebb számadatokkal nem tudok szolgálni - mert annyira azért nem értek az 'ámítógéphez - , nem tudom mennyien látogatják ezt az oldalt s mennyien olvassák. Kb 15 emberről tudok aki időnként erre jár s elolvassa az éppen aktuálisan semmitmondó írást. A profilt megtekintő számlálója közelít a 600-hoz, ám ebbe az is benne van, én hányszor néztem meg a magam profilját. Nem csak azért hogy el ne felejtsem a gyönyörűen kitöltött adatlapomon leírtakat. A kommenteket nem szoktam számlálni, általában ha kommentet ír valaki, megteheti a közvetlen e-mail címemre is - azt hiszem. Nem szándékozom csak azért írni hogy írjak. Van nekem írnivalóm kottailag, gépelni pedig mindíg tíz ujjal gépeltem, akkor is mikor még csak az írógépen pötyögtem a bötüket. Nyolccal keresem, kettővel ütöm. "ha nincs esze, legyen notesze" - mondták ezt sokan sokfelé sok mindenkinek. Nem vagyok egy feledékeny típus, de jó időnként visszaolvasni. Mint már itt is írtam, nem "káptalan" a fejem. Az alábbiakban ide másolt szövegért előre is bocs az esetlegesen érintettektől. (Ctrl C + Ctrl V) = többek között ezt is itt tanultam. Tehát. Miért jó, hogy férfi vagyok?- Ötnapos nyaraláshoz elég egy kézitáska.- A telefonbeszélgetéseim fél percig tartanak.- Nem kell sorban állnom a mosdóhoz. - Egyedül ki tudok nyitni minden üveget.- Minden orgazmusom valódi.- Ha bírálják a munkámat, nem hiszem, hogy titokban az egész világ engem gyűlöl.- A legkisebb figyelmességért is külön köszönetet kapok.- Időt és pénzt takarítok meg azzal, hogy háromhetente, nagy tételben mosogatok.- Ha elfelejtenek meghívni valahova, az azt jelenti, hogy elfelejtettek meghívni, nem pedig azt, hogy utálnak és többet látni sem akarnak.- Nyaktól lefele nem kell borotválkoznom.- Egyik kollégám sem tud könnyekre fakasztani.- Ha 34 évesen egyedül élek, senki sem csodálkozik.- Virággal mindent rendbe tudok hozni.- Ébren töltött időm 90 százalékában a szexre gondolhatok.- Nem érzem úgy, hogy ki kell takarítanom, ha jön a villanyszámlás.- Fütyülök rá, ha nem veszik észre az új frizurámat.- Ha órákon át csendben nézem a tévét a haverommal, nem gondolok közben arra, hogy biztosan haragszik rám.- Nem kezdek szorongani, ha meglátom, mekkora egy kisbaba feje.- Az ősz haj és a ráncok karakteresebbé teszik az arcomat.- Ha nem hívom fel a haveromat a megbeszélt időben, nem szól a többi barátomnak, és nem próbálják közösen kideríteni, mi bajom lehet.- A diéta azt jelenti, hogy közepes adag krumplit eszem a hamburgerhez. Mindenkinek aki idetéved s elolvassa az éppen aktuális - vagy régebbi bejegyzést - , kívánok minden jót! Köszönöm a türelmet. 09:38

itatós

Tegnap este még sikerült egy nagyszerű koncert közvetítést meghallgatni. A műről már hallottam, tegnap sikerült meghallgatnom is, elejétől a végéig. Leos Janácek: Glagolita mise volt műsoron. A lista gyarapodik ezzel a darabbal ismét. Az a lista, amit a Jézuskának írandó levélbe kell tenni. Ma délután kotta keresés címen kipakoltam az egyik szekrényt, de nem jártam csak félsikerrel. Azt a kottát amit kerestem, nem leltem meg. Amit nem kerestem, az a kezembe akadt. Ahogy lenni szokott. Már a vérnyomásom sem szalad fel, ez teljesen természetes. Nem csak kotta kereséskor. Viszont leltem "itatós" papírokat végre. Tudtam hogy tavaly vásároltam 10 ívet, csak nem tudtam hogy hová tettem. Most végre kidobásra kerültek a viseltes darabok - már szinte semmit nem tudtam felitatni azokkal. Nem mitha olyan sokat kellene felitatni, Herb330 remekül dolgozik. S a névtelen töltőtoll sem csepeg, nem dől belőle a lé csak ha akarom. Márpedig nem akarom. Délelőtt pedig a kárpitostól hazakerült az ágy vége és a ház külső-belső fala közé teendő "ágyvég". Plusz egy hengerpárna, amin nagyon szeretek (majd) szunyókálás közben álmodozni. Ha szerencsénk lesz, s holnap sem esik az eső, akkor csütörtökön jöhet a kertbe a mezőgazdasági taposóaknákkal megpakolt IFA teherautó. Nem csinálom meg még egyszer amit évekkel ezelőtt elkövettem: leszedtem a kerítést, hogy kevesebbet kelljen talicskázni a trágyát. Akkor - szakadó esőben - az "ezerkerekes" Csepel felkúszott a hegyre, ám nem pont oda sikerült lerakni a trágyát ahová én gondoltam. Beterítette a duplaszárnyas bejáratot, épp' csak a teteje látszott ki a kapunak. Még jó hogy leszedtem a kerítést... Most csak a kaput fogom leszedni, az csak egy-egy mozdulat. Az egy-egy mozdulat kicsit sántít, mert darabonként lehet vagy 70 kiló, igaz csak a zsanérról kell leemelni, aztán majd elhúzom hogy ne legyen útban. A Jenufa-ról le fogok maradni - kicsit sajnálom, más a program. A B.csabai megmozdulás még szervezés alatt van. DE az Adventi koncerten ott leszek a pécsi Székesegyházban, kb egy hónap múlva ilyenkor már - remélem - havas utcán fogok sétálni. Nem mintha séta nélkül nem tudnék aludni. De szeretem Pécs városát, legszívesebben egy percet sem aludnék mikor ott vagyok. Alvás nélkül viszont nyűgös vagyok. Most viszont még vár egy kis firkálás kottailag. Köszönöm a türelmet. 20:08

...s ezzel a libegő kis lánggal üzennék irdatlan messzeségbe..."

Délelőtt hívott a zenekar elnök-titkár-stb-, s nagyon szomorú hírt közölt. Tegnap hajnalban elment az első szárnykürt szólamból SZ.S. (Frédi). Mindnyájan vártunk a felépülésére, még akkor is, ha tudtuk hogy fújni már nem nagyon fog tudni. Augusztus 20-án még ott volt a térzenén, tevékeny részese volt a produkciónak. Utána még elmentünk egy sört meginni, akkor azt mondta, hogy úgy érzi ez volt az utolsó szereplése a csapattal. Az évfordulón már nem tudott ott lenni - pár nappal korábban műtötték -, de telefonon minden jót kívánt a zenekarnak. Hetente kérdeztem Tőle, mikor mehetünk látogatni, még a tárgyjutalma is itt van nálam... Kitérő választ adott, még gyengén érzi magát. "Nem kell elsietni Sanyóka, nem megyek sehová" . Már nem tudunk sem sietni, sem maradni. Elvesztettük. Őt is. Ebben az évben Ő a harmadik aki örökre távozott a zenekarból. 57 éves volt. Nyugodjon békében! Köszönöm a türelmet. 19:56

csütörtök

Csütörtökön csütörtököt mondtunk. Nem keseredtem el mint augusztusban, de mit ne mondjak, ettől azért többet vártam. Sebaj Tóbiás. Lesz ez még rosszabb is. Sikerült is bepá(nt)likázni egy kicsit. Nagy duzzogva. Gondolhattam volna hogy nem szállnak el az örömtől ha új kottát látnak a pulton, ami ismeretlen. De miért kell tőle félni? Áhh... Azért sem hagyom hogy elkeserítsenek. Szokott ez így lenni. Ráadásnak pedig a próba közben olyan igazi felhőszakadás kerekedett villámlással, dörgéssel, mint nyáron. Beszegtük a próbát - négykor kezdődött a kiállítás megnyitó, azt nem akartuk zavarni. Kíváncsi lettem volna a kiállítást megnyitó csapat vezetőjére is, szóba áll-e még velem a múltkori összezördülésünk után, de mikor kijöttem a zeneteremből, akkor láttam hogy hirtelen megfordul az ellenkező irányba. Voltunk az aulában vagy huszan, azért megeresztettem egy mondatot - talán rájön hogy neki szólt. De nem vette a lapot. Vagy csak én érzem úgy. Visszatérve a próbára. Kértem a tagokat, gyűjtsék össze mit szeretnének játszani, mert idő kell a meghangszerelésre, az nem megy egyik hétről a másikra, és nekik is meg kell tanulni. S az a több idő. Ha újat akarunk tanulni, az is azzal kezdődik hogy ismeretlen lesz a kotta. Ja, s ez a 197. bejegyzésem. Köszönöm a türelmet. 15:13

káptalan

Azért vagyok ritkásan, mert belekezdtem Herb 330-al a 2009-es Gyula-i Tűzoltózenekari Világtalálkozó műsorának megírásába. De! Csak a mi zenekarunk műsoráról van szó:) Az is éppen elegendő munkát ad most. Ma befejeztem az egyiket, holnap hajnaltól a próbáig még "megeszem" a szólamokat, mert most írtam partitúrát:) Emlékeztetőnek jó lesz, legalább a próbákon. Az én fejem sem káptalan! Akármennyire szép-okos-(s főleg)-szerény vagyok:) Köszönöm a türelmet. 20:44

Brno (Brünn)

Őszi munkálatok a kertben. Aki este fél kilenckor nem tud elaludni az nem is dolgozott aznap - a család egyik ősének szavajárása volt. Akkor halt meg, amikor én születtem. Szóval kert. Megkezdődött az ásatás:) is, és a kiszáradt fák kiásása. Jó munka, jó nehéz a fene vigye el. De a fanyűvő gép meg sem tudná közelíteni a helyszínt, így magaduram... Az időjósok szerint még a holnapi nap lehet ezt csinálni, aztán egész héten esni fog az eső kisebb-nayobb megszakításokkal. Várhatott volna még az eső, de nem tudom (ezt sem) befolyásolni. A végleges döntés szerint három őszibarack, egy sárgabarack fát kell ültetni még az idén, így talán nyerünk egy évet a tavaszi ültetéshez képest. Két helyről is ígértek diófa csemetét, de sajnos nem tudjuk hová tenni. Nem tudok okos lenni, pár helyre kellene utazni s a bőség zavara, valamint az előttem álló munkák miatt nehéz(kes) a döntés. November 7-én a nemrégen felfedezett Leos Janácek: Jenufa opera előadása lesz Brno-ban. Megnéztem a vonatközelekedést, nem egészen 50 euróból meg lehet úszni, nem vészes. Már csak a Brno-i operába kell bejutni:) Aztán novemberben szintén, de 15-16-án Békéscsabán lesz a kedvenc fúvószenekarom vendészerepelni. December 5-én - ez már legalább biztos - Pécs, Székesegyház, Adventi koncert. Ismét sikerült a Delta Hotel elnöki lakosztályát lefoglalnom. December 9-én Debrecenben lesz koncert, ahol szintén kedves ismerősök lépnek fel. Szóval ennyi a nagyobb dobás, ami nem a közelben van. A tervek mellé marad a proszekturai heti próba, a kert rendbetétele a tél beállta előtt - s még van a Szolnoki lakás felújítása a költözéssel. Soknak tűnhet, mert az is. Jaaaa, majd elfelejtettem, a november 30-i András napot! S még Regős Bendegúzt sem említettem: "hol van még Karácsony?" Köszönöm a türelmet. 20:51

Janácek

A mai napról nem írok se sokat, se keveset. Tizenkettő egy tucat, direkt a struccos megoldást választottam - önként - , nem vagyok hajlandó politikával foglalkozni. Nem kell ahhoz még egy hülye. Helyette a közlés szabadságával élve, írok pár szót Leos Janacek-ről. "1854. július 3-án született. Meglehetősen rejtélyes figura. Évekig csak mint egyetlen nemzetközileg is sikeres mű szerzőjét ismerték hazáján kívül - ez pedig a Jenufa című opera. Janacek nem olyan nagy zeneszerző mint Dvorak, de határozottan erőteljesebb; bizonyos szempontból ugyanaz volt Dvorák mellett, mint Muszorgszkíj Csajkovszkíj mellett. Dvorák a szépséget kereste, Janacek az igazságot. Janacek nyugalmas életet élt, jórészt hazájában, Brnóban. Olyan komponálási rendszert dolgozott ki, amely nagyon keveset vett át a korábbi muzsikusoktól, és ezt a zenetörténet nem sok alakjáról lehet elmondani. Komponálási rendszere mindig olyan "lehetetlen" hangnemekhez juttatta el, mint a Cesz-dúr, s partitúráit roppant nehéz olvasni a rengeteg mellékjel miatt. Dvorák a késő romantika kiemelkedő alakja, Janacek, aki 1928. augusztus 12-én halt meg, jócskán benne élt a XX. században. Ezt zenéje is jelzi. Janacek nemzeti zeneköltő, egyben a nemzeti zene tudósa." Az idézetrészek Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című önyvből valók. Köszönöm a türelmet. 20:09

Vakpali

Az alábbi írás olyan vegyes lesz, mint a vegyes pálinka. Lesz benne (majdnem) minden. Erős nem lesz, mert negyven fok láznak sok, pálinkának kevés. Jó koncerteket sikerült megfülelnem, Leos Janacek: Jenufa-ja az első helyen. Szenzációs mű - eddig csak annyit tudtam róla hogy létezik. Most sem sokkal többet, de sikerült végighallgatnom, s tetszik. Aztán hallottam még a MÜPA-ból koncertet, négy mai magyar zeneszerző darabját - ebből igaz - , csak kettő kottáját nézném meg kíváncsiságból. Voltam a proszekturán megbeszélni a próba áttevésének lehetőségét, gond nem lesz. Kíváncsi vagyok mennyire fog "bejönni" a változtatás. Lesz idejük a kedves kollégáknak vasárnap gyónni menni:) Szóval az első ilyen próbálkozás november 30-án 14:30-tól lesz a szokásos helyen, a zeneteremben. Egy órásnál nem lehet hosszabb, mert akkor bekavarunk egy kiállítás megnyitóba, s nem lenne szerencsés. Ez is ki lett pipálva. Holnap 09:30-ra megyünk teljes díszben megcsapni az első koszorúzást, érdekessége lesz - nekem legalábbis - , hogy itt mindig kérik a Székely Himnuszt. Ám legyen. Rajtunk nem múlik. A második eresztés részünkre 14:45-kor kezdődik egy kis csődítővel, majd gyönnek a huszárok, beadják a jelentést (gondolom, a polgármesternek). Erre ugyebár a Scholl Miklós által összerakott Rákóczi-induló (Vakpali) - természetesen Keil Ernő bácsi hangszerelésében. Ha énekelni szeretné a megemlékező közönség a Himnuszt, megteheti, B-ben fújjuk. Pedig... Következik a szavalat, majd a szpíker, koszorúzási zeneként Schuch: A felejthetetlen-t (Német 1), és a végén Szózat. Ezzel részünkre ki is fújt. Egészen Karácsonyig. Addig is soknak tűnik a tennivaló, kell három-négy darabot lelni amit fújni kell a városi ünnepségen, ha jól csalódom december 19-én. Tavaly nem nyerte meg a tetszését a csapatnak az éjféli misén való közreműködés, már páran szóvá tették hogy nem kell ezt erőltetni nekünk. Egyetértek. Leszedtük a kertben a birsalmát, a naspolyát, csak pár darabot hagytunk dísznek. Ásni való van bőven, majd meg lesz az is - vagy nem. Egy biztos: holnap nem vagyok hajlandó sem tévét nézni, sem rádiót hallgatni. Lehet hogy ez struccos, de nem bánom. Egyébként is, a trágárságnál hatásosabb az irónia - még ha nem is értik miről van szó. Vagy ha nem is értjük miről van szó. Már leírtam párszor, s még le fogom írni párszor - az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni a zenekar ügyében. Ám ne kívánják tőlem hogy mosolyogjak is hozzá. Ez a holnapi napra vonatkozik. Köszönöm a türelmet. 18:45

jóóóól

Nem vesztem el, csak sűrű(s) a program. Koncert koncert hátán, megvolt a szüret (is). Majd jövök nemsokára s JÓÓÓÓl beszámolok a történtekről. Köszönöm a türelmet. 19:44

lemeztöredezettség-mentesítés

Nagyszerű volt a mai koncert közvetítés! Még jobb lett volna, ha nem felejtem el... Így csak egy kis részét hallottam - jöttek is lefelé a szentek. Beszerzésekkel, pakolászással telt a nap nagyobbik része. Az 'ámítógép (á la Benson Vilmos) pár napja lassú. Nem tudom miért, még mindig nem értek hozzá. Gondoltam megnézem a lemeztöredezettség-mentesítés elnevezésű "izét" , talán okosabb leszek. Ki is írta hogy időszerű lesz végigfuttatni a rendszeren, már 93%-os a telítettsége a gépnek. Nosza. Egy idő után azt is kiírta, hogy legalább 15%-os üres helyre van szüksége, hogy ezt meg tudja csinálni. Akkor szanálás. Telt, múlt az idő, már egy rakat anyagot áthelyeztem, töröltem, ám még mindig nem sikerült annyi anyagot szanálni, hogy elkezdődjön a mentesítés. Kis idő múlva aztán ráébredtem hogy nem elég ha a lomtárban landolnak az anyagok, azt is ki kell üríteni. Hajrá. Sikerült kidobálni sok dolgot, így már el is kezdődhetett a mentesítés. Tartott pár óra hosszat. Viszont egy grammal sem lett gyorsabb a gép. ÍJ. Holnap nem lesz idő ezzel foglalkozni már csak azért sem, mert reggel indulok Mádra szüretelni. Vagyis indulunk egy ótóval. A nagy része amit viszünk, az már be van pakolva. Helyre, tétre, befutóra. Köszönöm a türelmet. 19:24

ajánló

Ha valaki kedveli azokat a muzsikákat amiket én is, holnap délben ne hagyja ki a Bartók rádió műsorát. Rachmanyinov: I. szimfónia Nagyszerű mjuzik(a). Köszönöm a türelmet. 21:16

Induló(s) könyv

Majdnem végleges a lista. Sokkal nem lesz sem kevesebb, sem több. A nyomda izzíthatja január hónapban a gépeit erre a feladatra. A sorrend változhat:) Erkel Ferenc: Himnusz (B) (Desz); Egressy (egresi Galambos Benjámin) Béni: Szózat; Pécsi (Prichystal) József: Kossuth - koszorúzó zene; Bányász-, Kohász-, Erdélyi Himnusz; Scholl Miklós: Rákóczi induló; Erkel: Hunyadi induló (1844); Müller József: Kossuth induló (1848); Egressy Béni: Klapka induló (1849); Budik Ferenc: Tűzoltó induló (1851); Sebor Károly: Magyar induló; Müller János: báró Fejérváry induló (1890); ifj. Lehár Ferenc: Losonci induló (1894); Lyuk, lyuk... (1895); Strobl Henrik: Dávid induló (1901); Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló (1902); Novacek Rudolf: Castaldo induló (1906); Agapkin: Búcsú a szláv nőktől (1910); Biskup: Titanic induló (1910); Biskup(?): Bátran előre! induló (1910); Dostal Hermann: Flieger marsch (1911); ifj. Lehár Ferenc: Szamosmenti induló (1912); Kraul Antal: Sólyom madár induló; Striczl József: A IV. honvéd-kerület indulója (1914); Figedy (Fitchner) Sándor: Vitézvári báró Simonyi óbester lovassági induló (1925); Uebel: Üdvözlet induló; Carl Teike: Alte Kameraden; ...?...: Unter dem Doppel Adler; Stolz: Olimpia induló; Pécsi József: Centenáriumi - induló (száz éves a magyar vasút) (1948) A "Radetzky" még valószínű belekerül. A Szamosmentivel kicsit bajban vagyok, mert Borsay Samu is írt Szamosmenti indulót... De hogy ne legyen ennyire száraz a mai bejegyzés, elárulom hogy kissé mozgáskorlátozott vagyok a tegnapi kert ásástól. Nem vészes, holnapra rosszabb lesz. Az a lényeg hogy szombaton már ne legyen semmi gond. A szüretet Mádon nem szeretném kihagyni. A következő anekdota pedig a "Fidelio"-ról való: "Franz Wilhelm Fabriciust, aki vagy száz éve Frankfurt állítólag legszókimondóbb orvosa volt, egyszer késő éjszaka elhívták egy bankár erősen hisztériás feleségéhez, mint kiderült, pusztán azért, mert őnagyságának, miközben az ágyban olvasott, hirtelen kihűlt az orra, és kíváncsi volt, hogy ez milyen baj jele. Fabricius a kérdést meghallva tanácstalanul széttárta a karját:- Kutyánál a hideg orr az egészség jele. De hogy ugyanez egy buta libánál mit jelent, arról fogalmam sincs! - azzal sarkon fordult és faképnél hagyta a beteget." Köszönöm a türelmet. 20:57

program

Őszi munkálatok a kertben. Még mindig van birsalma a fán, a naspolya az összes, arra még ráérünk. Virágmag begyűjtés, különös tekintettel a körömvirág és a "cirka büdöske" szaporító anyagára. Vagy cifra büdöske. Mindegy mi a neve, nagyon jól tűri a szárazságot, az illat anyaga nem meghatározó (csak nem kellemes), ám nagyon dekoratív virág. Jól bokrosodik, s 25 - 30 cm-nél nem nő nagyobbra. A pünkösdi rózsát is sikerült visszavágni, azt mondják a hozzáértők hogy így nagyobb lesz a virágja. Úgy legyen. Van bőven mit csinálni, egy sárgabarackot, egy őszibarackot, és egy szilvafát kell kiásni, annyit hagyott a fűrészes ember, hogy ki lehessen mozdítani a helyéről ha már ott tartunk. Bár már ott tartanánk, de még el sem kezdtük a kiásást. Négy új fát kell telepíteni, annak is ki van a helye jelölve, ám magától nem lesz meg az egy köbméteres gödör - gyümölcsfa telepítésekor annyit illik ásni, hogy hamar megbarátkozzon a hellyel. Birkózok az ásóval erősen, de csak úgy ráérősen. Kikapcsolódásnak pedig marad a multifunkcival és a kottaíró programmal való "tökölés". Jó hogy szombaton szüretre megyek, így meglesz a változatosság. Vasárnap délelőtt pedig a szokásos proszektura látogatás, társulati üléssel egybekötve. A 23-i koszorúzás(ok) anyaga van terítéken, nem vészes a dolog annyira. Tegnap este ismét nagyszerű koncert volt a Bartók-rádió jóvoltából.

Köszönöm a türelmet. 07:20

kórus

Tegnap nagyszerű koncert volt az "Olvasó"-ban. A városi Vegyeskar fennálásának 110 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat zárásaként. Kezdődött pénteken a vegyeskarról szóló könyv bemutatójával, majd a kiállítással. Tegnap pedig két meghívott vendég kórussal együtt koncert volt, utána fogadás, ahogy az mostanság divat. A koncerten fellépett a helyi kóruson kívül Jászberényből a Jászsági Áfész Székely Mihályról nevesített kórusa, s Lengyelország Chorzow városából a Lutnia kórus. Jó volt hallgatni őket, mindnyájukat. Szokásomhoz híven a színpad széléről szurkoltam nekik. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, akik a J.berényi kórus oszlopos tagjai, már csak azért is, mert Márti a vezetőjük, és a lyánya is itt volt. Van hat éve hogy Mártival találkoztam, Melcsivel meg vagy tizen akárhány. Melcsi meg van "anyásodva" , lassan két éves a kislánya, Márti pedig "szupernagyi" lett:) A fogadáson sikerült valamennyit bepótolni a beszélgetésből, majd alkalom adtán folytatjuk. Felvetettem egy ötletet egy közös produkció megvalósításáról, az ötlet nekik is tetszett, már "csak" a megvalósításhoz kell egy kicsit dolgozni. Két-három éven belül szerintem megvalósítható, ha hamarabb sikerül, az sem fogja kedvünket szegni. De inkább a zenekarnak kell felnőni ahhoz amit tervezünk, a kórus(ok)nak szerintem nincs annyira nehéz dolga. Főleg az ilyen vezetőkkel nem lesz gond. A lelkesedésük töretlen, mint ahogy az enyém is. Nekikezdhetünk a munkának, hogy megvalósítsuk. Erről majd többet ha már alakul. Nem lőjük le a poént. A fogadás a szokásos eszem-iszom, dínom-dánom. Nem ettem - mint ahogy sosem szoktam enni ilyen helyen - inkább a legális tudatmódosító szerek közül a Becks névre hallgató serital lett általam (is) bevizsgálva pár üveg erejéig. A fogadás vége fele lett csak kicsit kesernyés - nem a serital - , elvesztettem valamennyire a higgadtságomat. Gondolatban megfordult a fejemben a tettlegesség lehetősége is, de azt hiszem időben léptünk le bátyuskámmal a fogadásról. Igaz, elköszönni nem köszöntem el, de majd csak túlteszik magukat rajta. Ettől a vitától, s a vita tárgyától én még tudok aludni - de annak ha nem is örülök ami történt, legalább tisztába van vele az akivel szóváltásba keveredtem, hogy a memo-m még mindig a régi, s hiába telnek az évek, van amit nem felejtek. Látszott rajta a meglepetés, majd átment (volna) támadásba, de nem gyött össze. Nem vagyok haragtartó, csak azzal aki megérdemli. Jobb lett volna a vita tárgyáról nem ilyen helyen beszélgetni, de történelmileg így alakult. S nem tudok rajta segíteni. Viszont cseppet sem bánom hogy így alakult. Ez pedig már az én nyakasságom. Ez van. Ma délelőtt pedig egy frissítő próbálkozás volt a proszekturán, voltunk amennyien voltunk. Nem rángattuk az istrángot, pár dologról szó esett. Ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05

fogadás

Nagyszerű koncertről és fogadásról most értem haza. De a bejegyzés csak holnap íródik általam, most HERB330 jön még, vagy hajnalban. Köszönöm a türelmet. 23:44

kaukázusi fehér

Tegnap este még a zenekar elnöktitkár...stb keresett telefonon, reggel gyön a lányával, csak én tudok neki(k) segíteni. Nosza, reggel 07:00-kor meg is érkeztek. Gyakorló tanításon van a leányzó, ám az 'ámítógépe (á la Benson Vilmos) bedöglött, s mikor nem ha nem akkor mikor sürgős munka akad. Azaz mára kellett az anyag, ráadásul nincs otthon multifunkci herkenytyűje sem. Megoldottuk, s még órakezdés előtt eljutottunk a suliba is. Visszajelzésem még nincs hogy milyen sikere volt, de remélem semmi gond nem akadt. Ami tőlem telt, megcsináltam. Közben kérdezgettem az iskoláról, milyen a "felhozatal". Siralmas. A tanárokon kívül nincs egyetlen - hogy is fogalmazzak... - kaukázusi ember. Mind árnyékolt. Az iskolába menet útközben eszembe jutott a tavaly év végi nevelőtestületi ülés egyik hozzászólása. Örültek neki, hogy abban a tanévben "csak" egy hatodikos leányzó esett teherbe... No comment. A piacon sikerült 15 tő árvácskát, a tegnap emlegetett szpíkeres üzletben egy szép darab sertés dagadót venni. Az árvácskát vittük a temetőbe, a dagadó megtöltve lassan sütőbe kerül. Kerti menet elmaradt, helyette HERB 330 beizzítva. Éppen Frici bácsi Edzésmintáit írogatom, csak ún. játszópartiturám van belőle, az is csak egy példányban. A tubások indulókönyvével nagyjából készen vagyok. Már ami a manuális részét illeti. Gépileg még nem, de annak is eljön az ideje. Remek ötletet kaptam a Tatabányai zenekar karmesterétől - még egy kis munkával jár, de megvalósítom. Ez pedig nem más, mint J.S.B. 371 korálelőjátéka hangszerelve a csapatnak. Hihetetlen módon kinyílik a csapat füle ezeket (is) játsszva. Persze nem mind a 371 korálelőjátékról van szó :) Azért (is) akarom kamaráztatni a csapat ifjúsági tagozatát, hogy szokják az együtt muzsikálást, s ne csak arra figyeljenek amit nekik éppen játszani kell(ene). A héten már nem valószínű hogy bemegyek a proszekturára, majd a tavalyi Karácsonyi koncert anyagát kell előszedni, átgondolni, s persze a megvalósítás talajára lépni. Köszönöm a türelmet. 16:51

kétyú

Elmaradt. A kertbe menés. Helyette - botor módon - bekapcsoltam a képládát. Nem kellett volna. Az a kevés idő (kb heti négy óra), amit előtte töltök, eddig is elég volt. Mától még az is sok. Mióta trendy az affektálás? Ölég lüke vót aki kitanálta. Van egy hihetetlen idétlen hangú nőszemély a helyi szupermarketben. Aki ossza a jótanácsokat az éppen betévedő vásárlóknak. "Tudja már mit eszik vacsorára?" ; "Azok a kedves vásárlók, akik bank kártyával fizetnek, dögöljenek meg!" A második idézet kabarétréfából való. Sajnos nem tudom leírni hogy a bemondogató nő milyen hangsúlyozást használ, de kicsavarja édes-ékes apanyelvünket betyárul. Szinte az összes mondatvéget felkapja. Ez egy kijelentő mondatnál először érdekes. Másodszor idegesítő. Harmadszor eszembe jutnak a felmenői. Negyedszerre megfordul a fejemben a gondolat, hogy direkt csinálja, mert egyébként ki a búbánat figyelne arra amit beszél. Ötödszörre van egy sanda gyanúm, hogy ezt valahol tanítják! Jut még eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, de gyorsan megvásárolom amit akarok, s otthagyom az üzletet. Sajnálom azokat akiknek naphosszat ezt kell hallgatniuk. Vagy immunisak. Akkor is sajnálom őket. A másik, ami a képládából szólt. Miért kell á helyett é-t mondani? Ha nagyra tátja a száját, attól még képezhet "á" hangot. Ádám bátyám száját tátván pávává vált. Semmi értelme. De Édém bétyém széjét tétvén pévévé vélt, így meg egyszerűen undorító. Nem szól senki ezért, vagy csendesen dohog magában, s eszébe jut áldott emlékű Palotai Boris műsora a rádióból. Szépen, jól, magyarul. Igen. " A városban elkezdődött a kétyúzés" El - veled kellene kezdeni. "A félidő eredménye: Hérom-hérom". Stb, stb, stb. Jus murmurandi. Köszönöm a türelmet. 16:59

időrabló

Kaptam lámpát, szép ezüstszürke. Össze is raktam, sőt tegnap este be is üzemeltem. Múkoggy. Teszi is a dolgát. A vallató része is a plafont világítja, így az sem zavar. Már a fény nem zavar, nem a plafon. Megszűrtük a mustot, jelenleg a biológiai érés első stádiumában van, s kezd megzavarosodni. A birsalmafát is megszedtük, ismét csak kettő szatyorral birkóztam lefelé a hegyről, mert még mindig csak gyalogláb járható. Amivel nincs is gond - lefelé. Felfelé azért nem olyan sebességgel közlekedem még az üres szatyrokkal sem, de hát ez érthető. Se nem kergetnek, se nem volt a felmenőim közt hegyrejáró ember. A szőlővel kapcsolatban volt előd, Anyai nagyapám Tokajban volt pincemester. Már írtam egyszer, a falon bekeretezve lóg - nem a nagyapám - , a pincemesteri kinevezése. Budapest, 1923. április 26. "Ezennel alkalmazzuk Önt társaságunk tokaji pincészete pincemesterének a következő feltételek mellett..." stb. Ma is kert látogatás lesz még a délutáni órákban. Hiába vártam a postást, sajnos semmilyen kottát nem hozott számomra, így megint várhatok. Ha nem érkezik meg időben, akkor a 23-i ünnepségen a koszorúzók a Német 1-es gyászindulóra fognak koszorúzni. Mert Beethoven: Egmont nyitánya nem ilyen alkalomra íródott, bármennyire is sulykolja a média ilyentájt. Mást sem hallani majd' egy héten keresztül. '56=Egmont nyitány. Náci filmhíradó=Liszt: Les Préludes részlet. Hatásos részlet, meg kell hagyni. Amikor a Twist Oliver c. könyvet olvastam, akkor a bátyám az Omega együttes Időrabló lemezét hallgatta. Ha mostanság ritkán hallom a lemez bármelyik számát, rögtön eszembe jut Twist Oliver. Pavlov-i reflexek. Ám még nem ugatok:) Köszönöm a türelmet. 12:59

must

A must java leszedve, majd egy hétig dolgozott a piros szőlő a fehér szőlőn. Csak a színe miatt. S így Karácsonykor megkóstolhatjuk a hazai rosé-t. Évek óta csak annyit készítünk, amennyi a Karácsonyi ünnepekkor el szokott fogyni. A két darab tíz literes demizson tartalma kitart egyébként Ágnes napig (jan.21). A szőlőfürt kocsányától megszabadítjuk a lezúzott fürtöket, s "becefrézzük" - beérés után megy a főző emberhez, aki átlényegíti s készen is van a grappa, magyarán mondva a szőlő pálinka. Nem tévesztendő össze a törköly pálinkával! Tökig érő sár van egyébként a kertben, lehet csúszkálni mint liba a taknyon. De nem sikerült bemutatni a szomszédnak a leszúrt Rittberger-t sem, sem a dupla Lutz-ot. Pedig biztosan megtapsolt volna, mert nehezéknek két bevásárlószatyor alma volt nálam. Amihez hozzájön a súlyom, csont nélkül 80 kg. Na, majd télen. Holnap elszalajtom magam nyitásra az egyik üzletbe. 176 cm magas álló lámpát hirdetnek, szeretnék egyet megcsípni - annyit még nekem is megér amennyiért hirdetik. Mivel a blogger.com nem érhető el jelenleg, abbahagyom az írást. Köszönöm a türelmet. 20:39

kürt

Ismét zergenyés az idő. Hűvös, néha esik, néha szakad, néha pedig csepereg vagy szitál. Egyiket sem nagyon szeretem - egyetlen előnye, hogy nem jutottam ki a kertbe. Hátránya, hogy birsalma nem kerül holnap az asztalra. Majd a jövő héten. Így viszont sikerült befejezni az éppen aktuális könyvet, jövő hét ismét a könyvtár látogatásával fog kezdődni. A toros káposzta remekül sikerült, egy kisebb lavórnyit sikerült letuszkolni csak az íze kedvéért nagy duzzogva. S érdekes módon a délutáni szunyóka alatt nem jelentek meg a kardfogú tigrisek sem. Kottamentes nap volt a mai nap is, a háttérzaj éppen "A Walkűr" , de az első felvonásról lemaradtam. Délelőtt csak beszaladtam a proszekturára, nem kottákért, hanem a szobát feldobandó szekrény tetejére szánt, éppen senki által nem használt hangszerért. Jobban örülnék ha lenne rá muzsikus, de esélyünk sincs rá hogy vadászkürtöst kerítsünk. Ha mégis sikerül, akkor is van egy ettől jobb felgenerálozott hangszer. Persze a papírokat elintéztük, nem akarom hogy szó érje a ház elejét mert hazahoztam egy vadászkürtöt. A "cúgokkal" már végeztem ami a tisztítást illeti, olajat is kaptak a gépek. Elég sokszor láttam hogyan tisztítják a kollégák a hangszerüket, csak most alkalmazni kellett. Ez a hangszer ránézésre sem volt kívülről takarítva legalább harminc éve. Leszedtem róla a "patinát" :) S így is jól néz ki. Pláne ha minden része csillogni fog, majd akkor. Rá sem lehet ismerni. Egy bánatom van, hogy nem tudom megszólaltatni. Fúvókával sem tudnám, de így hogy nincs is rajta, így egyáltalán. Ja, hozzáértőknek mondom, ez egy F-B váltós kürt. Ritka szép darab. Szombat este lévén nem húzom az időt kockára téve annak a két-három olvasó(m)nak a türelmét. De. Köszönöm a türelmet. 20:53

toros káposzta

Két vízhólyag. Egyik a jobb, másik a bal mutatóujjamon. Ez az eredménye a "bútorokat lapra szerelve csomagoljuk s árusítjuk" szlogennek. Tegnap délután elszaladtunk K.barcikára, nyílt ott nem régen egy bútor üzlet. Sporttársi áron kínálta a konyha asztal+4 szék összeállítást. Még olyan botor is voltam, hogy mikor hazaértünk egyedül felhoztam az autóból. Nem szakadtam meg, de nem sok hiányzott hozzá. A derekam sem fájdult meg, amit a két karomról már nem tudok elmondani. De ma nem cipekedtem, a kertet is kihagytuk, majd holnap. Reggel a proszekturára mentem, sikerült a fényképeket előállítani, s így most már el is készülhet a zenekar tablóképe. A zenekar történeti kiállítás nagy részét sikerült lebontani, a régi zenekari ruhákat odaadományozzuk a múzeumnak, a legjobb helyen ott lesznek. Kottamentes nap volt a mai. Ám a háttérzajok azért csak szólnak, most J.S.B. hegedű szólószonátáiból pár. Vagy partitáiból. Nem tudom, de remek muzsika. Holnap piacozás, aztán kertezés. Aztán majd megtöltöm magam a lightos toros káposztával. Azért lightos, mert én natur szeretem friss kenyérkével, ám tejföllel nem csúfítom a tetejét. Köszönöm a türelmet. 20:05

Pécs-Szeged-Szentendre

Tegnap nagyszerű koncerteket hallottam a Bartók adón, pedig nem vagyok nagyon oda a kamarazenéért ha az nem rézfúvós. Felüdülés számba ment hallgatni, közben nem koptattam HERB 330-at sem, csak olvastam. Szörföltem/szörföztem a neten. Ha így nevezik. Célom semmi nem volt, nem kerestem semmit, msn nem működött, szimpla látogatást tettem imitt-amott. Délelőtt megkíséreltük utolérni az egyik tagot a művházban, de lepattantunk - éppen indult Kazincbarcikára a könyveiért, a kórus elnökével együtt. Viszont beírattam vele a munkarendjébe, hogy ma 09:00-kor a zenekarral foglalkozik, már amit nekünk kell(ene) megcsinálni. Ma már a zeneteremben sem lesznek, véget ért a három napos fejtágító amit oda szerveztek. Délután biztos bejutottam volna, csak más elfoglaltság adódott, így majd ma. Csupa apróságot kell elintézni, de jobb lesz mindenkinek, több lesz a helyünk a kottatárban, s remélhetőleg az itthon tárolt kottáimat is el tudom ott helyezni, ami felszabadít sok helyet. Ami sokáig nem marad üresen, Szolnokiából is elhozom nem csak a bútort, hanem az ott lévő kottákat s könyveket. Nincs elérhetetlen messzeségbe a zeneterem, jó helyen lesznek a kották ott. A könyvek pedig itthon. Amelyik kottára szükségem lesz, azt pedig haza hozom. Bár mostanság ott lesz több dolgom, folytatni kell az elkezdett ám félbehagyott leltározást. Túl vagyunk a zabszemes bulin, még 23-án koszorúzás, Halottak napján a "gyári temetőben" egy fújás, Karácsonyi koncert, és talán vége is az évnek. Az Adventi koncertre elmegyek Pécs városába, ugyanúgy mint tavaly, megint az elnöki lakosztályt foglaltam le. Előtte még van egy menetem Szegedre is, ám annak az időpontja még nem tisztázódott. S nem tisztázódott egy villámlátogatás időpontja sem, ám az Szentendrére szólít. Előttem van még a Mád-i szüret, HERB 330 időnként dolgozik, plusz a géppel is pötyögöm az új indulókönyvet, így cseppet sem unatkozom. S a kertről nem esett egy árva szó sem. Milyen nagyszerű hogy csak 24 órából áll egy nap. Állhatna 48 félórából is, de az olyan snassz... Indulnom kell, köszönöm a türelmet. 07:47

mára ennyi

1975-ben az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésére emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. A világnap célja, hogy a társadalom széles rétegei számára népszerűsítse a zeneművészetet, és - az UNESCO elveinek megfelelően - szorgalmazza a népek közti barátságot és megbékélést.

Nem egészen mellékesen pedig holnap lesz kettő éve hogy nyugdíjba kerültem - amit egy cseppet sem bánok. Köszönöm a türelmet. 08:26

Mazarin

Ma elkezdtük a szüretet. Nekem annyi kedvem volt hozzá, mint a zenét tanuló kisgyereknek szolfézs órára menni. Mindegy, most volt rá egy kis idő, az esőjósok sem jósoltak áztatószerűt. Így reggel korán kezdtem a csirkés üzletben, egy kis harapnivaló alapanyagért száguldottam el, ami ki is merült öt darab egész csirkecomb, 10 db csirkeszárny, egy far-hát, négy csirkenyak képében. Pörkölt készült belőle még itthon, majd a kész kaját vittük, hogy a bográcsot csak az étel melegítésére használjuk, s ne azzal teljen az idő. Persze egy kis krumplit is vittünk, meg savanyú uborkát, kenyeret, sört (Steffl), kólát az aprónépeknek. A sógorom és a fiai (a zikrek), Apu, és én. Sok kárt nem tettünk sem az almában sem a szőlőben, ez olyan nyitónap szerű volt. De haladtunk, s nem akkora a kert hogy ha jól beleledülünk, ne kapkodjuk le ketten-hárman hipp-hopp. Az almát nem, ahhoz most már vagy létra, vagy gyümölcs szedő kézikészülék szükségeltetik. A többi - ami elérhető - az már le van szedve. Téliesíteni is sikerült belőle nem keveset. A birsalmát (is) megtámadta valamelyik moníliás gombafertőzés, nem mindet, de két vödörrel sikerült leszednem ilyen "csúnya" birsalmát hogy ne fertőzze meg a többit. Veszett fejsze nyele ez már ilyenkor, de reménykedem hogy kompótot azért még eszünk az idén. A naspolyának szemmel láthatóan nincs semmi baja. A kaját megettük - kicsit érdekes lett, mert nem csak megmelegedett az egész krumplival együtt, hanem olyan lett mint a főzelék. Csirkefőzelék krumplival. Nem olyan mint a "poulet en casserole Mazarin" , ám ehető. A tavalyi grappát megkóstoltuk, a sör elfogyott, így hamar hazaértünk. Holnap folyt.köv. ha nem esik az eső. Ha esik, akkor is, akkor az alma téliesítése megy tovább, valamint a kerti házikó takarítása. Arra is ráfér, mert a sarokból már a dinoszauruszok leskelődnek akkora az ŐS kosz:) A zikrek hamarabb befejezték a szedést - megunták - , s játszani kezdtek, olyan jó kerti játékot, mint a "suhingázás". Amivel nincs is semmi baj, mogyoró bokor van, a hozzávaló sarat szolgáltatják a vakondtúrások, abból jó anyagot lehet gyúrni. Olyan jót, csak úgy csattan az ablaküvegen. Mire én megjegyeztem, hogy egyszerűbb ha bejönnek a kis házba, adok egy-egy kalapácsot a kezükbe, s már törhetik is ki az ablakot. Dupla üveg, csak nyóc-tíz ezer darabja... Jót kacagtak rajta. Azon pedig a sógorom nevetett akkorát hogy majd' eldobta a kezében levő két szatyrot, amikor a zikrek madarainak - japán sirályka - gyűjtötték a fészeknek való száraz(abb) füvet. Megemlítettem neki hogy az a szerencse, hogy nem gólyá(ka)t tartanak... Ma még vár Wagner mester Ringjének első része, Az Istenek alkonya. Már csak egy kis adalék: poulet en casserole Mazarin(csirke Mazarin módra) = csirkehús metéltre vágott sárgarépával, szarvasgombával, zellergumóval és hagymával együtt lábasban párolva. Köszönöm a türelmet. 19:30

Gugyerák Lalyos

Véget ért a Tosca. Ma már másodszor. Szeretem ezt az operát (is). Tegnap s ma kotta pakolással múlattam az időt, a géppel sem, s HERB330-al sem alkottam semmit. Csak a konyhában, de ahhoz nem toll szükséges hanem alapanyag s a hozzávalók. Nem kellett messzire vinni a kottákat, csak a garázsba. Csak éppen hogy átlapoztam ezt a cca. mázsányi anyagot hogy tudjam mit viszek le, ne keressem a szekrényekben. Muszáj volt egy kis helyet csinálni, nem fér el pár dolog aminek pedig feltétlenül nem a garázsban a helye. Még a kertből is be kell férni két kenyeres kosár mennyiségű almának hogy ne kelljen majd az esetleges ítéletidőben felkajtatni a hegyre. Cipekedés közben eszembe jutott hogy a kottákat majd beviszem a proszekturára, ha csinálunk ott (is) egy kevés helyet. De addig nem tudom, míg a művház régi díszlet-, és jelmezraktárában nem csinálunk helyet a ruháknak. A ruhák felmennek a jelmezraktárba, a kottatár - az a kilenc és fél ruhás szekrénnyi anyag - a leltározás után bekerül a helyére, s így ami felszabadul kb két m3-nyi hely, oda fogom vinni a kottáimat. Azt is ami itthon van, s azt is ami még Szentendréről s a szolnoki lakásból hazakerül. Akkor már csak annyi gondom lesz, hogy a kottákkal együtt hazakerülő könyveket hol helyezzem el... Szóval keresem a helyem:) Még tegnap sikerült szert tennem egy régen vágyott felvételre, a Bárdi György által év(tized)ekkel ezelőtt megformált Gugyerák Lajos kabaréra. Felváltva szólt Gugyerák Lalyos(!) és Tosca. Köszönöm a türelmet. 21:06

alma

Tegnap este s ma hajnalban sikerült birkózni a legális kottaíró programmal. Kijöttem a kismaccsból, igaz nem is voltam nagyon benne. Tavasszal dolgoztam ezzel a programmal utoljára, azóta pedig ugye Herb330 volt munkára fogva. Szóval vissza kellett hogy jöjjön az információ, s ez nem ment könnyen. Pár bekezdés után azért ment, de még nem tudok olyan gyorsan írni vele mint Herb330-al. Az is igaz, hogy ez szebb s jobban is olvasható, a nyomda is tud vele dolgozni majd ha odakerül az anyag. Az én kottaírásom nem szép de olvasható. Délelőtt sikerült a kertbe is kijutni, az almafákat sikerült kis súlytól megszabadítani, csak annyira hogy ne szakadjanak meg. Nem gondoltam volna hogy ennyit teremjen egy-egy almafa. Az utolsó permetezés itt is elmaradt, ezért az "almavarasodás" nevű izé megtámadta. Élvezeti értékéből semmit nem von le, annyi hogy nem kirakatba való. Kés van, majd késsel (is) esszük az almát. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk." Ha minden héten készül egy nagy tepsi almás süti, akkor is kitart húsvétig. A válogatást majd akkor csináljuk meg, ha már az összes almát sikerül leszedni. S az apróbbakból majd kinyerjük a levet. A múlt heti eső jótékony hatása látszik a birsalmán és a naspolyán. Híznak a gyümölcsök. Az almafa alól felszabaduló támasztókarók átkerülnek ezek alá. Ha nem jönnek azok, akiknél történelmileg úgy alakult hogy a szüret két nappal korábban kezdődik, akkor a birsalmát és a naspolyát is megnyerjük. A zenekarnál szünetet csináltunk, itt volt az ideje. Kicsit sok volt mostanában, s ezt nem panaszként említem. Úgy sem tudok meglenni nélküle - aki ezzel egyszer megfertőződött, annak kitart addig míg a stiglincesbe nem kísérik. Köszönöm a türelmet. 19:16

Manó sörház

A tegnapi s a mai napra rendelt művészetet ismét kipipáltuk, most tudunk szünetelni pár hetet. Sokat nem, mert az okt.23-i koszorúzást és a Halottak-napi játszást (a "gyári temetőben") meg kell csinálni. Erre az évre még a Karácsonyi koncert marad, s talán az éjféli mise. Újévi koncertet nem csinálunk, ott még nem tartunk...:) Kellemes visszhangja van a 13-i megmozdulásnak, olyan igazi elmarasztalást még nem hallottam - vagy nem merik mondani :D Tegnap elbuszoztunk reggel Miskolciába, az ottani tűzoltóság 135. évfordulójára rendezett bulira. Személy szerint én vártam egy jó kiadós esőt, de mivel az eső elmaradt, meg kellett csinálni a körmenetet. Szép hosszú menet volt - a fene vigye el. Végig (tambour)botoztam az egészet. A változatosság pedig gyönyörködtet. Mire végeztünk a menettel, a csuklyás izmaimból eltűnt a kellemetlen érzés, hogy azt ne mondjam: fájdalom. Szépen áttevődött a jobb karomba. Nincs mese, el kell kezdeni tornázni ha már egyszer így alakult. Könnyebben érezném magam pár kilóval könnyebben. Igazándiból nem a súlyommal van probléma, hanem a magasságommal, azzal viszont nem tudok mit kezdeni. Szóval el kell kezdeni valamiféle mozgást ami nem merül ki a kertásásban, mert lassan annak is eljön az ideje. Miután túl leszünk az alma-, és a szőlő szüretelésen. Még marad a naspolya és a birsalma, de attól még lehet(ne) áskálódni. Azzal pedig csak annyi a probléma, hogy a levelek még a fán vannak. Majd ha jön a fagy s lekerülnek a levelek, gereblyézés után tényleg időszerű lesz az ásás, azzal együtt pedig a fák alját be kell szórni egy kis érett trágyával. Hogy idézzem a klasszikust: "ott van a gané(j)nál". Mármint a kísértet az Indul a bakterház c. filmből. Tegnap a menet után még volt egy kis ünnepség a tűzoltó laktanya udvarán, jót nevettünk többen is a látottakon. Persze nem hahotáztunk, mert lehet hogy megvertek volna bennünket. A tűzoltóságnál nem veszik annyira komolyan az egyenruhához "illő" viselkedést, vagy nem is tudom hogy lenne szerencsés fogalmazni. Általában alakzatban nem szoktak tapsolni, mondjuk ezzel kezdődött. Aztán különböző tárgyjutalmakat adtak át a helyi parancsnoknak, akinek ezt tudnia kellett, ám nekem fel sem tűnt míg oda nem súgta az első szárnykürtös hogy nézzem már meg a cipőjét a pk.-nak. Feketés színű volt, ám nem éppen a ruhához s az alkalomhoz illő. El tudom képzelni hogy fáj a lába, stb... Minden kifogást el tudok hinni. Csak azt nem tudom elhinni hogy egy tűzoltóparancsnoknak muszáj ilyen mocsárjáró, vastagtalpú, műanyagból fröccsöntött cipőt felvenni a fehéringes új tűzoltó díszruhához. Ha fogadásból tette, úgy mindjárt más. Az egyik tárgyjutalmat átadónak pedig olyan hihetetlenül gyűrött volt a zakója, ha nem saját szememmel látom, el sem hiszem hogy ennyire össze lehet gyűrni valamit... Végül is mindegy. Ami rajtunk múlt, elvégeztük. A zenekari buszra felkerültek a legális tudatmódosításhoz való cseppek, megebédeltünk és indultunk haza. Persze meg kellett kóstolni a cseppeket, aztán "álljunk már meg olyan helyen ahol rács van az ablakon, s sok előtte a bicikli" meg pisikakidohány... Jól bevált Manó sörház - régebben elhíresült Lenin-kocsma volt a neve -, itt aki akart dobott egy sárgát, s persze újabb feltöltésre is lehetőség adódott. Hazaértünk sikeresen. A jól végzett munka örömével. Azt már csak ma reggel tudtam meg, hogy a sörháznál sikerült egy zenekari tagot ott hagyni - nem vette észre senki hogy hiányzik a buszról. Itthon levette a hangszerét a szólamtársa, s már várt rá vagy 10 percet - azt hitte beszaladt pipilni a művházba -, látja ám egyszercsak hogy az út végén feltűnik gyalog. -Jani, merre jártál? - Merre? Ahol a zenekar. Csak engem otthagytatok a kocsmánál... - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen lagzisok jöttek arra s elhozták egy darabig, utána pedig egy kőműves ismerőse járt arra, s hazahozta. Jót nevettünk rajta. Nem Janin, a történteken. S még egy érdekesség a kocsmai apróhirdetős falról. "Kóbormacskát veszek, 300ft/db, ugyanitt házikolbász 500ft/kg" eladó. Köszönöm a türelmet 17:41

bukta:)

Reggel két óra alatt összekaptam a holnap terítékre kerülő nóták kottáját. A nagyobbik részt megleltem, remélem a többi a tagoknál van. Összefutottam Magdussal - a művház igazgatója - , sikerült pár mondatot váltani vele az év hátralévő részének programjairól. Karácsonyi koncert a városnak természetesen lesz, de nem egyvégtében három óra hosszat tartó. Pláne szünet nélkül. Mintha ráéreztem volna, mondtam hogy a helyi tévé majd leadja a 13-i műsort, és ma este adásba is kerültünk. Nem "kavartak" bele semmit, felvették az egészet s úgy le is adták. Lapozzunk. Holnap menet van Miskolcra, a csapat elnöktitkár...stb hívott hogy beszélt a szervezőkkel, s talán nem kellene az új ruhánkat megáztatni ebben a szeszélyes időben. Rá is bólintottak, sőt a hangárokat már most kiürítették hogy fedett helyen játsszunk. Nagyszerű. Így már csak arra kell vigyázni hogy a reggeli cseppek ne fertőzzék meg túlságosan a csapat tagjait. Csak annyira mint 13-án. Ma sikerült a nem létező fogyókúrának is adni egy maflást. Itt volt az ideje hogy beindítsuk a dagasztógépet. 30 db lekváros bukta, ugyanannyi kakaós csiga, és két rúd kakaós kalács készült el :) Kellemes háttérzaj szól a rádióból, a Hamburgi Rádiózenekar Bernstein hangversenyét közvetíti éppen. Köszönöm a türelmet. 19:59

csuklyás-izom

Az idő továbbra is kellemetlen, még tart az ősz ijesztése. Pedig lesz még jobb, ajajj de mennyivel jobb. Szar (bocs!) a hideg szél nélkül - sokat emlegetett mondat. Herb330 be van fogva erősen, az új tollakkal még várok egy hangyányit. Mert az új toll nem "szívatós" csak patronos. A régi patronok pedig megadták magukat. Álltában kifakul a Königsblau auswashbar. Ma könyvtári menet is volt délelőtt, semmi gond nem volt, nem ismétlődött meg egyik affér sem. Nyitva volt, a hölgy nagyon kedves volt, szabadkozott amiért nem tudott ott lenni a 13-i megmozduláson. Semmi gond, majd a Karácsonyi koncertre eljön - ha a bejgli sütéstől el tud szakadni. Holnap menet a proszekturára, s talán a kertbe is ha nem fog esni az eső. Napok óta a csuklyás-izmom(!) rakoncátlankodik, nem tudom mi lehet a baj - elfeküdni nem feküdtem el, az időjárás esetleg, de azt nem tudom. Minden esetre a svéd cseppekkel borogatom. Már a nyakamat is borogatom mert arrafelé húzódik a kellemetlen érzés. Nem fáj, de roppant kellemetlen. Így elég érdekes lesz botozni Miskolciában a szombati meneten. Addig csak javul valamennyit. Ha nem, akkor valami megoldást kitalálok a helyszínen. Köszönöm a türelmet. 20:25

zergenye

Csoda kellemetlen ez a zergenyés időjárás, gondolom nem csak nekem. Olyan lehangoló tud lenni a szitáló eső, a hűvös, már-már hideg idő. Azért nem hagyom magam unatkozni, délelőtt elmentem abba a boltba ahol Herb330-at vettem, s kettő új töltőtollat beszereztem. Az ára egész egyszerűen nevetséges. Semmiféle felirat nincs rajta, a műanyag tégelyen sem, amiben érkezett az egész az üzletbe, azon sincs semmiféle felirat. Könnyű, a hegyén kívül minden műanyag, a színe hasonlóan szemet bántó mint Herb330. De nem is a színe miatt vettem meg, hanem a hegye miatt. Kipróbáltam, nem fog olyan vékonyan mint Herb330, de jó lesz. A délutáni szunyókából a telefon naggyyon bántó hangja ébresztett, a zenekar elnökvezérigazgató...stb hívott a szombati menettel kapcsolatban. Nem tűnik vészesnek, meglátjuk mennyien leszünk s ahhoz számítjuk a fújni valót. Elmentem fagyit vagyis jégkrémet venni, az nálam nem időjárásfüggő. Fokhagymás-petrezselymes mustárt is szerettem volna vásárolni, de annyit nem adok érte. Merő kíváncsiságból csak az íze miatti kíváncsiság vezérelt. Ám tegnap fele ennyi nem volt az ára, de kellett egy nap mire rábeszéltem magam. Majd megveszem akkor mikor már kifelé megy a szavatosságból - akkor majd leárazzák:) Hazatérve nekiálltam annak a vödörnyi paradicsomnak ami még hátra van a befőzésből, sikeresen ki is futtattam, ahogy szoktam. Mindegy, nem vészes. Ma este rádió hallgatás lesz, az Operaházból közvetítik volt tanárom operájának Magyarországi bemutatóját. Nem túl régen hallottam a tervet hogy idén bemutatják, s most nagy örömmel fedeztem fel a mai közvetítést. Köszönöm a türelmet. 18:05

kipipáltuk

Yo, yo, yo... Igen, megvolt. Kipipáltuk közös erővel a 13-i művészetet. Jól éreztük magunkat, pár embert ismét sikerült megnyerni a fúvós muzsikának. Régen volt ennyi közönség egyszerre az "Olvasó" színháztermében. Sok munka volt benne, a következőkben sem lesz kevesebb, de ezért érdemes csinálni. Nem éreztem csak egy kis drukkot az elején, de mikor elkezdtük a Himnuszokat játszani, az első ütem megszólalása után olyan belső remegésem volt, azt hittem lefordulok a dobogóról... Reméltem hogy senki nem veszi észre. Nem tette szóvá senki, én pedig nem híreskedtem vele. Kevesebb ideig tartott a "köcsögök" kiosztása mint amire számítottam, a közönség sem türelmetlenkedett nagyon. Kurtítottam a műsoron, két darab kivételével azért sikerült végigfújni a tervezetteket. Amit a közönségtől kaptunk, nagyszerű érzés volt. Kevésszer adatott meg az eddigi pályám során hogy a közönség felállva ütemes tapssal jutalmazta az előadókat. Mosolygott mindenki, s ezt nagyszerű dolognak tartottam akkor és ott, de azóta is. Szerencsére voltak emberek hivatalból is - a városi tévé, s még páran - akik felvették az egész műsort. Nagyon szeretném látni az elkészült anyagot adásba kerülés előtt. Már csak azért is, mert a koncertet beharangozó reklámfilmet sikerült elbaszarintaniuk: szól a Régi cseh polka a bejátszáson, én pedig éppen a New York, New York-ot integetem a csapatnak. Na, ez így elég érdekes, bár amikor láttam, rögtön a tévések telefonszáma után kezdtem kutakodni. Szerencséjükre nem találtam meg, s mire találkoztam velük, a naggya mondatok szelidültek, ám a mondandóm nem lett kevesebb. A vendég zenészek is időben megérkeztek, a németek egy nappal korábban jöttek, így a regenerálódás sem okozott problémát. A fogadás is nagyszerűen sikerült, volt elég enni-, s innivaló. A nagy tortát velem akarták felvágatni, ám éppen D.L.-val beszélgettem s rácsűröltem a feladatot. Szokásomat nem rúgtam fel, nem ettem egy falatot sem, ám én is éltem a legális tudatmódosító szerekkel. Nem annyira mint az egyik kedves zenész kolléga akit a próbaterem parkettáján alva találták s kerülgettek a tőle csak éppen kevesebbet fogyasztók. Elfáradt - van ilyen. Gond egy szál se'. Másik zenész kollega le is fényképezte, szigorúan belső használatra :) A művház zárása után még a németekkel elmentünk beszélgetni, meg még egy kis sört inni, így elég hosszúra is sikeredett a nap. Vasárnap azonban sikerült hazajutni, semmi utórezgése nem volt, nem töltöttem rá ébredés után, nem volt kettő fejem - a nagyobbik belül, és három majom sem vitázott egy széken a fejemben. Egy kissé tompább voltam a megszokottnál, de jöttek a telefonok, s jó volt hallani amiket mondtak. Ma a proszekturára megyek, lerámolom a színpadot. Kár lett volna még szombaton este ezzel foglalkozni. Megköszöntem mindenkinek aki valamilyen módon részese volt a produkciónak, természetesen a szurkolóknak is. Köszönöm a türelmet. 06:35

pörgés

A mai napot is bezárom ha végzek ezzel a bejegyzéssel. Vagyis rögtön nem, előtte még bírkózok egyet a fekete özveggyel:) 8:30-ra megint ott voltam a proszekturán. Három zenekari kollégával megkaptuk azt a hatvan darab széket s felhoztuk a pincéből a színpad melletti folyosóra. Időnként én eltűntem, mert pörög az egész ház a holnapi buli miatt. A műszakiak, az asztalos, jöttek az állógogadást megrendezők, a kiállítással végzett Misi, készen van, szép lett. Nem Misi lett szép, a kiállítás:) Újabbnál újabb ötletek, mit hagytunk ki, mire van/lehet még szükség, autó köll de azonnal, virág kell de azonnal, hol vannak a takarítók, otthonhagytamakulcsot, asztalos kell ide, majd ő kinyitja a szekrényt, hová tegyük a köcsögöket, lemaradt két aláírás, nem jeleztek vissza, visszajeleztek, hogy nem, de mégis csak nem ő hanem más képviseli, mi lesz az ebéd, hűtsék be a röviditalt, nekem nem kell sör én boros vagyok, utálom a kaszinótojást, ki volt az a marha, megjöttem mit kell segíteni, nem fér el a zenekar, de elfér, ez az ország hatodik legnagyobb színpada, beeee..., nem kell függönyhúzó, levegő kell, ne oda tegyétek azt a 10x1000 wattot, ki a búbánat veszi észre, mossák fel a színpadot,ne mossák fel mert borul a kottaállvány, ugorjon el valaki fénymásolni, itt a zenesuli, mikor indulsz Ferihegyre a deutschokért, már úton vagyok, kell még egy abrosz, ki főzi a kávét, ki önti le magát veres borral, ki hányja le a polgármestert, senki, a polgármester Lengyelországban van, megint sorba raktam a kottát, nagydobot ne hozzatok, csak Jézuskát, kottát sem hoztok, nagyszerű, akkor még három óra, ki kíséri a zenekart ebédelni, májgaluska, frissensültek, én hazamegyek ebédelni holnap,jó étvágyat, reggel 8:30-ra itt vagyok, sziasztok. Körülbelül ennyi volt du-n 15:30-ig. Aztán a gazdaságos bolt, majd 16:30 körül ebéd (végre!), majd folyt.köv. itthon - most végeztem, remélem nem felejtettem el semmit. Öszönöm a türelmet. 21:42

pálca

Meghoztuk a "köcsögöket". Reggel elszáguldottunk Sárospatakra az emléktárgyakként átadandó köcsögökért. Még ki sem hűltek teljesen, akkor nyitotta ki a hölgy a kemencét. De szépen becsomagolta, banános rekeszekbe tettük, a köcsögökkel teli rekeszeket pedig bepászítottuk az ótóba. Miskolcon benéztem a hangszer boltba karmesteri pálca beszerzése céljából, de nem vettem. Egyedül ők árulnak Miskolcon pálcát. Négy fajtát mutatott az eladó, megszemléltem de mondtam neki hogy ez nem az amire én gondoltam. Persze karmesteri pálca volt mind a négy, ám olyan hihetetlenül gagyi kivitelben... Akkor nem. A pálca tartó cső sem. A kettő együtt 7000 HUF lett volna. Na, annyit nem ér - még a felét sem. Az egyik rövid volt, a másikon a "fogantyú" ráöntött műanyagból készült, ami ugye az esetleges izzadás miatt érdekes röppályát ír le a levegőben. Persze, bele szoktam kapaszkodni a pálcába, mert mibe kapaszkodjak ha nem abba? Egyébként a pálca maga is műanyagból készült, szép fehér(es) színű, ám a fehér takaró anyag itt-ott lepattogva. Áhh, nincs mese, ezt bizony nem veszem meg, még akkor sem ha kifizeti a cég. Marad a jól bevált örökölt pálca. A pálca tartó "kütyü" pedig szintén műanyag cső, famintás öntapadós tapétával bevonva... Tegnap megkérdeztem egy bp-i üzletet, ők a kisúlyozott, eredeti balsafából készített, a fogantyú paraffából készül, a tok pedig szintén eredeti esztergált fa, na, az náluk 13 ruppóba kerül. Majd egyszer olyat kérek valami neves ünnepre. S beteszem a szekrénybe:) 176 szónak is egy a vége, nem. Köszönöm a türelmet. 21:04

kiállítás

Reggel kezdtem a proszekturán, már tényleg az utolsó simítások kotta ügyben - csak kiderült tegnap hogy a tubásoknak nem csináltam a Német himnuszból szólamot... Nem baj. Már készen van, mindenkinek meg van minden kottája 13-ra. Fejvesztés terhe mellett a szerdai próbát azzal kezdjük hogy mindenki megnézi, s nem viszi sehová. Most már késő (lenne) gyakorolni:) A szerdai próba azért lesz jó, mert így nem telik el fújás nélkül csak kettő nap. Délelőtt még elkezdtük a kiállítás anyagát is felhordani a kiállító terembe, hangszerek, kották, ruhák, pár dolog felkerült. Az írott anyag - oklevelek, fényképek, miegyéb - majd holnap. Majd lemásztunk a művház pincéjébe körülnézni, s kincseket leltünk. Az összes fém kottatartó állvány egy sarokba letéve - az az igazi nehéz vas állvány, a tetején a világító berendezéssel - , ami évtizedeken keresztül a zenekari árokban teljesített szolgálatot. Abból is felvittünk hármat, arra pár kotta felkerül. Aztán délután eszembe jutott hogy miért is nem használjuk mi azokat az állványokat? Felújítjuk s használni fogjuk. Porosodjon nálunk inkább, mint a pincében. Holnap reggel 8:15-kor lendül a pálca a Városháza előtt, 8:30-kor leleplezik a bányász emléktáblát a Bányász himnusz hangjaira, majd még pár indulót dudálunk s kész. Utána megint proszektura, majd birkózás az állófogadással kapcsolatban. Szerdán délután még egy próba, amin nem fogjuk megváltani a világot, csütörtökön el kell menni Sárospatakra a köcsögökért, pénteken a német zenészek érkeznek Ferihegyre, oda is menni kell, de remélem abból kimaradok, szombaton pedig a már sokat emlegetett nap vár mindannyiunkat. Tegnap a kedves cimbora csak hozott két láda paradicsomot evésre és eltevésre. Nagyon jó ízű, kérdeztem a fajta nevét, de öt fajta paradicsomot ültettek, s halovány gőze sincs hogy melyik melyik. Van benne "zömök" , "Kecskeméti 207" vagy valami ilyesmi, aztán van benne az a jó nagy kb 30 dkg-os, na az szenzációs. Enni is, meg dől belőle a lé - mikor darálom - mint tehénből az intelligencia. Majd'elfelejtem. Mondtam a zenekari elnöktitkár...-nak, hogy december elejére ne tervezzen semmi olyan megmozdulást amihez kellenék. Mert december 7-én a kedvenc fújós zenekarom Adventi koncertet ad a pécsi Székesegyházban, s nekem ott a helyem. Köszönöm a türelmet. 23:07

majorette

Tegnap szombat lévén oly' annyira rövidre sikerült a bejegyzés, hogy el is maradt. A vonulásos művészetet kipipáltuk a kettes fokozatú hőségriadóval együtt. Mindig sikerül beleszaladni valami hasonló helyzetbe. A szervezők megkapták tőlem a fekete pontjukat, velük is beszélnem kell. A majorett-es kislányok toporogtak előttünk, annyi a változás a tavalyihoz képest, hogy most nem állnak le az út közepén forgolódni. De menni még mindig nem sikerült megtanulniuk, avagy a felkészítő nem veszi a fáradtságot hogy elmondja hogyan is kell zenére menni. Ilyen alkalmakkor (is) mindig bal lábra kell hogy essen az ütem első fele - "lépjen a nagydobra!" - tehát jobb lábra a második fele. Amikor ez pont fordítva van, hogy az ütem első fele a jobb lábra esik, a bal az ütem második felére, az nem ez a műfaj. Azt a színházak deszkáin és időnként a tévében láthatják. Namármost ha utcán kell menni - csődítő jelleggel - az nem színpad, még ha fellépés jellege is van a dolognak. A másik. Haladni csak akkor lehet, ha nem helyben topognak. Nálam a helyben topogás az, amikor egyik lábát teszi a másik után, s a megtett távolság nem éri el a talp hosszúságának kétszeresét. Tegnap este azért még sikerült megkoronázni a napot Verdi: Nabucco című négyfelvonásos opera 1968-as Operaházi közvetítés újra sugárzásával. A karmester Lukács Ervin volt. Verdi a Nabuccót 28 évesen három hónap alatt írta. 1842. március 9-én volt a mű bemutatója, és Itália az opera új hősévé avatta Verdit. Kis adalék: akkoriban Itáliában évente 40(!) operát mutattak be. Ha beszámítom a 12 hetes nyári szünetet, akkor ez hetente egy. Jesszus. Köszönöm a türelmet. 20:00

állófogadás

Még mindig a kottákkal bajlódom. Ma is a proszekturán kezdtem, a héten nem először s nem is utoljára. Kis túlzással annyi meghívó kiment, ha az ajtóba tennék az összeset, nem lehetne bejutni a nézőtérre:) Már "csak" valami öt kotta hibádzik, ami nem rossz arány a cca. 500-hoz képest. De HERB 330 jól dolgozik ha forgatom az ujjaim közt. Holnap még egy felvonulásos megmozdulás, kedden egy bányász emléktábla avatás a Városháza falán, s hipp-hopp itt is van a szombat. Persze hogy lesz még tennivaló, ilyenkor nem nagyon kellenek legális pörgető szerek, pörög úgy is az ember. Ha beveszi a pörgetőt, akkor pedig lassul. Igaz, én fordítva vagyok "bekötve", engem a kávé altat. Ma megkaptuk az állófogadást lebonyolító emberkétől az árajánlatot, nem nagyon tetszik a végösszeg. Ezzel kell kezdeni hétfőn - a megrendeléssel, s azzal hogy mi(k) legyen(ek) az asztalon. Nem tartom célszerűnek például a gyümölcs salátát. Nem vagyok vendégvallatós szakember, meg az is igaz hogy egy ilyen megmozdulást nem lehet bográcspartiként kezelni, de ... Amikor itt van ez a szép szeptemberi hónap, amikor még van őszibarack, s már van körte, alma, szilva, nem kellene kivivel, banánnal, egyéb egzotikus gyümölcsökből összeálított salátával traktálni a vendégeket sem. A másik, ami nekem szemetszúró, az a csabai karaj, amit csabai csemegének is szoktak nevezni, avagy egyszerűen kolbásszal töltött karaj egészben sütve, majd olyan vékonyra szeletelve hogy a napfogyatkozást lehet vele nézni alkalomadtán. Persze sejtem hogy előre kell dolgozni a szakácsoknak is, mert 150 fős fogadáson azért van "tarolás" - azon is jót lehet mosolyogni ha az ember beáll egy olyan helyre, ahonnan látja a vendégek nagy részét. Fogja az egyik kezében a pezsgős poharat, amit már az ajtóban a kezébe nyomnak, a másik kezében a tányér, az öt ujjából hárommal a tányért fogja alulról, eggyel felülről, s még az ötödikkel hozzászorítja az evőeszközt. Egy sanda pillantással megpróbálja felmérni a kínálatot, majd mint aki észreveszi egy ismerősét, araszol a kiszemelt kaja felé. Félfüllel hallgatja a beszédet amit mondanak, de már egészen máshol jár:) Az is kérdés, hogy ebben a félmillát közelítő összegben benne vannak-é a legális tudatmódosító italok, mert nem volt feltüntetve. Inkább ital legyen mint kaja, az jobban csúszik olyankor. Persze nem tömeges lerészegedésre gondolok, amikor már se kép - se hang, valamint a mozgáskoordinációs képességek is lanyhulnak, de ismerve a fújósokat valamennyire... Szóval pontosítani kell a részleteket, nincs mese. Ma ennyi telt bejegyzésileg. Köszönöm a türelmet. 20:06

lecsó

1. Zajlanak az események ezerrel. Mostanság elég erősen rányomja bélyegét minden napomra a 13-i megmozdulás, minden nap van valami amit még meg kell csinálni. Nem panaszkodás képpen mondom, csak úgy megjegyzem. Ilyenkor azt hiszem hogy soha nem jön el az a nap amire éppen készülök/készülünk, vagy soha nem sikerül befejezni azt amit éppen firkálok. De mindig elérkezik az idő, s utána pihi. Egy nap. Esetleg kettő. De a második nap már azon jár a fejem hogy mi a következő legfontosabb, nem tudok egy helyben megülni. S tervekkel tele a szekrény, tudom mit akarok elérni a csapattal is, meg úgy egyébként is a lelkem békéje - mint mindenkinek, nekem is - fontos. Összeszalad időnként az amivel múlatom az időt, de még mindig csak 24 órából áll egy nap, ami nem is baj. Ma is a proszekturán töltöttem a délelőtt egy részét, utolsó simítások kottailag. Majd a szpíker szólt hogy örül a látásomnak, biztosan vittem neki a szöveget. Nem nyert. Elfelejtettem. Tehát azt is meg kell csinálni. Aztán összefutottam az egyik ismerőssel, aki a közönség soraiban szokott helyet foglalni, mert hogy rajta kívül a Család minden tagja zenekari tag:) Megsúgta hogy a közönség szerint "nagy" szüneteket tartunk két fújás közt. Nekem nem tűnik nagynak, mert a vizet csak ki kell engedni a hangszerből, lapozni is kell, kettőt szusszantani, a többit nem mondom. Ügyesen bele fogom csempészni a szpíker szövegébe azt a mondatot, miszerint csak azért beszél a következő darabról annyit, hogy legyen idő mindezekre. S akkor fel sem tűnik hogy egyáltalán szünet van két fújás közt. A körte mennyisége fogyóban van, ám a kertből mindig van utánpótlás. Eleddig nem talált meg a kedves cimbora paradicsommal, de ha hozza, nem fogom nem elfogadni. Olyan szívesen adja, én meg olyan lelkesen csinálom, csak az idő... Az telik vele. Arról nem is beszélve, hogy a befőttes polcokon már így is nézeget ránk 65 üveg lecsó 30 % paprikával. Az a klasszikus konzervgyári. Amit csak az íze miatt nagy duzzogva fogyasztunk. Jó muzsikákat is sikerült hallanom, a kertszomszédokat boldogítottam, már ha egyáltalán hallották. Valószínűleg a tüzéreknél szolgálhatták le az idejüket, süket az egész szomszédság. Liszt Ferenc: Les Préludes, Bartók Béla: Táncszvit, Weiner Leó: I. Magyar szvit. Egymás után, egyvégtében.
2. "...itt van ez a tiprószerkezet, amit úgy hívnak, hogy kerékpár-ergomérő. Alaposan meggyűlik vele a baja annak, aki olyan edzett és antikerékpáros mint amilyen én vagyok. Tulajdonképpen sosem szerettem biciklizni... a boldogan száguldó kerékpáros csak a biciklikereskedők találmánya. Most aztán tartanom kell a nyolcvanas tempót ezen a sebességmérővel ellátott szerkentyűn. Nekibuzdulok hát, teliragasztva katódokkal, akár egy tudományos-fantasztikus film szereplője, egyre csak a lehető leggazdaságosabb erőfelhasználásra ügyelve, arra, hogy lazán, hanyagul üljek a nyeregben, a felsőtestem semmi szükségtelen mozdulatot ne végezzen, s egyedül a lábaim járjanak ritmikus pontossággal föl és le. No, hogy érzem magam, érdeklődik öt perc múltán az orvos. Csodálatosan, felelem én... -Hát akkor hadd lássuk - szól a doktor, és babrál valamit a féken. Először csak olyan érzés, mintha valaki felült volna mögém, a bicikli csomagtartójára, pár perc múltán azonban az a szörnyűséges benyomásom támad, hogy kettesben karikázom fölfelé a Szent-Gotthard hágón, és a mögöttem ülő társam ezalatt mást se tesz, mint a féket szorítja..." (Helmut Rathert: Nagyapa repül c. könyvéből) Köszönöm a türelmet. 17:38

szénsavas

Olyan nyugalom van rajtam, mint amilyen lenni szokott a kitörés előtt. Az is közrejátszhat, hogy délután sikerült jó hosszat aludnom. Délelőtt lekvárfőzés volt körte szedéssel, így a leszedett körte mennyisége meghaladja a fél mázsát. Ennek holnap, holnapután üvegbe kell kerülnie. Holnap délelőtt nem fog menni a proszekturai elfoglaltság miatt, délután pedig a fűrészes ember jön metélni a gyümölcsfák tetejét. Még időben, hiszen holnap csak aug.31 lesz. S a gyümölcsfák koronaritkító metszését illik augusztusban megcsinálni ugyanúgy mint a földieper telepítését. A földieper el fog maradni, vagyis később lesz megcsinálva, így lecsúszunk kicsit róla. Az alispáni tekintélyből kell leadnom pár kilót - nem férek bele a fellépős öltöny nadrágjába... Vagyis beleférek, de hajlongani nem tanácsos benne ha azt akarom hogy a ruhaanyag összetétele ne változzon hátrányára. Így a már többször kipróbált megoldás marad, szénsavas itókák száműzése, és Gombóc Artur kedvenceinek csökkentése. Ez a hét cseppet pörgősebb volt mint az eddigiek, minden napra jutott valami "hivatali" menet, de ez nem fog csökkenni még két hétig. A színpadot szétszedték felújításilag, azt mondták az illetékesek, hogy készen lesznek vele, a festék csak egy rétegben kerül fel 12-én, hogy ne fulladjon meg a zenekar a 13-i szereplés kapcsán. A maradék két réteget majd utána kenik fel. Vagyis le. Majd jól befújjuk nekik a színpadot. Kíváncsi vagyok még hogy a világítást mennyi munkával sikerül megcsinálni, mert az eddigi világítások nem voltak szerencsések. Arra is kell egy próba a műszakiakkal együtt. Ők értenek hozzá, mi pedig majd megmondjuk hogy hová kellene a fénynek esni. Az egyik fő segítő említette, hogy plusz 10 darab 1000 wattos lámpát tudnak adni, ami nem tűnik kevésnek. Főleg ha jó helyre kerül, s nem szemből kapják a zenészek az áldást. Vallatólámpára semmi szükségünk nincs. Köszönöm a türelmet. 20:25

két kép

ennyi

Megkaptam a megerősítést - s tartom is magam a jó tanácshoz. Köszönöm! A türelmet is. 10:02

borul a bili?

Kedves s Tisztelt Fúvószenész-karmester barátomtól kértem tanácsot az ügyben hogy mit kellene tennem, vagy Ő mit tenne a helyemben. Nem tudok másképpen gondolkodni mint gyakorló zenekari muzsikusként. S a mostani eszemmel sem tudok dűlőre jutni hogy melyik lenne a jó megoldás. Közhely, de így van: majd az idő eldönti. Az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy ne így legyen ahogy most. Persze évtizedes beidegződéseken nem megy a változtatás hirtelen, ezt tudom. De a személyes példamutatásnak lehetnek eredményei, ám állandóan szajkóznom kell mint az óvodában a gyerekeknek hogy mit nem (lenne) szabad csinálni? Mással is lehetne foglalkozni, jelen esetben a fújással. Persze könnyebb, ám nem szerencsésebb a másik emberbe belekötni, főleg nem sorozatosan mert megunja, s borul a bili. Sikerült sok mindenen keresztül rágni magunkat, megvan a program, a vendégek, az adományozók, a helyszín, a meghívók, stb. stb. Vagy az lehet a gond hogy közelít a fellépés ideje, s ilyen megmozdulása még nem volt a zenekarnak, s talán ettől idegesebbek az emberek? Nem tudom. Nem szoktam kiabálni, pláne morcos lenni, nem is harapok csak időnként, s nem ez volt eddig a "trendy". Soha nem bántottam meg senkit akarattal, akaratlanul biztosan előfordult. S nem tudom mit tegyek. Bátyám szerint "ha osztom a népet", előbb-utóbb itthagynak. S a pálca nem szólal meg. De ha szeptember 13 után is hasonlóképpen (nem) működik, akkor hiába csináltatott a polgármester 35 ruhát, átmegyünk polkás partiba. A polkás parti pedig nem igényel pálcás embert. Pont. De ez csak a legvégső eset. Nem jó ilyen gondokról még hallani sem, de egészen egyszerűen nem tudom mit csináljak. Csinálom ahogy eddig, nem fogja pár ember elvenni a hitemet a nem muzsikushoz való hozzáállással. Nem teszek olyat, amit nem szeretnék én sem kapni. Ugye milyen egyszerű? Csak gondolkodni kellene néha - s nem csak nekem. Köszönöm a türelmet. 20:36

pedagógia

Annyi minden írnivaló van, azt sem tudom hol kezdjem... A csapatban nem éppen happy a hangulat. Azt sem mondhatom hogy várható volt. Nekem majdnem derült égből villámcsapás. Legalábbis így élem meg. Évődések mindig is voltak, nem csak ebben a csapatban. De ez(ek) már nem élcelődés(ek). Komolyra fordult a dolog. Olyannyira, hogy többen azon gondolkodnak, hogy még a zseptemberi bulit megcsinálják s kész. Mondhattam volna így is: "oszt jó napot". Sosem tanultam pedagógiát, nem most fogom elkezdeni. De nem is a pedagógiával van a gond, hanem azzal, hogy nem tudok a problémával mit kezdeni. Mert ez már probléma. Az hogy agyalok az általam lehető legjobbnak vélt megoldáson, az kevésnek tűnik. A mai próba azzal kezdődött hogy volt pár keresetlen szavam a csapathoz. Ritkán szoktam szólni, akkor is csendesen. Nem harapok nagyot, csak néha. Nem is vagyok kiabálós fajta. Zenekari muzsikusként ki nem álhattam mikor bejött a levegőszeletelő s próba előtt megadta az alaphangulatot azzal hogy lecseszte - jogosan vagy sem, az most mindegy - a társulatot. Sajnálom hogy idáig eljutottam. Arra próbáltam figyelni míg a mondókámat elmondtam, hogy a zenekarhoz szóljak, ne egyes emberekhez. Akivel problémám van, annak meg fogom mondani, de nem a próbán. A próbának nem erről kell(ene) szólni. Tegnap végigpásztáztam a november óta leírtakat, különösen ami a zenekarral kapcsolatos. Eddig is voltak gondok, a gondok azért vannak hogy megoldjuk őket. Most jön a magyarázkodás... Illetve nem jön. Pont. Perceken belül meghozzák a mosógépet, azt be kell a helyére tenni, utána Családi ünnepség lesz. Majd folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 17:16

Herb330

Úgy érzem magam, mint aki egész nap nem csinált semmit. Pedig... Kezdődött Herb330 koptatásával 4:30-kor. Eltartott a reggeli kávé és tea megfőzéséig, illetve forrázásig. Beújítottam egy saját összeállítású teakeveréket, nem annyira szép a színe, de az illata s az íze szenzációs. Darabos gyümölcstea (meggy, alma, narancshéj, mazsola, kevés hibiszkusz virág) összevegyítve szálas zöld teával. Hét púpozott mokkáskanál ebből a keverékből elég egy liter elkészítéséhez. 10 percet hagyom állni, aztán mehet KunBéla után "be a szervezetbe" :) A kávét nem iszom, csak elkészítem. Rossz hatással van rám, teljesen mindegy hogy cukorral, tejporral, tejszínnel, cukorpótlóval fogyasztom. Az első nem annyira, de ha kettőt megiszom, perceken belül képes vagyok horkolni akár állva is. A koffeinmentes kávé pedig olyan lehet mint az ólommentes sör, vagy a hamisgulyás. Tehát kávéval engem nem lehet megfogni. Az olasz zenészek kávézási szokását pedig nem veszem fel, ők - néhányan - vacsora után konyakkal isszák a kávét. Mint hajdanán pár zenész ismerősöm itthon. Csak az itthoniak rummal. Namost a rumos kávé lekísérve vörös borral... Ajajj... Ezt a párosítást is kihagyom. Pedig szeretem a kávé s a sötét rum illatát is, csak ne kelljen meginni. A fehér rumnak pedig nincs illata, csak hatása. Az pedig orosz pezsgővel. Na, befejezem az ismertetőt, mindenki döntse el maga hogy mit szeret. S ami jól esik, az nem árthat - állítólag. Kivéve ha a mennyiség meghaladja egy kozák dzsidásezred fogyasztását - lovakkal együtt. Gyenge - sült szalonna - nyári reggeli után mentem a proszekturára, a meghívókkal "házalok", majd a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa volt soron, pár apró megbeszélnivaló, röpke egy óra időtartamban. Majd üzletek, ahová hiába mentem, a megrendelt dolgok nem érkeztek meg. Ekkor már "Lizzy" is kente magát ezerrel, de hazaértem. Ebéd. Ebéd után jött a kertszomszéd, hogy mára virradóra ismét meglátogatták az aratók. Szegény. Sajnálom. Kiiramodtunk a kertbe, de hozzánk nem jöttek be. Ha már kinnt voltunk, megszedtük a barack fákat, a körtét s a szőlőt. Ezután én mentem a gazdaságos boltba, Apu az ikrekkel ment pecázni, kíváncsi vagyok milyen eredménnyel térnek haza. Ha nem is fognak halat, legalább jól érzik magukat. Az sem kevés. Hazaértem, vacsorát majd alkotok valamit, Herb330-at megtöltöttem, s ha lesz kedvem, még koptatom a hegyét. Írni még mindig van mit, igaz ez már nem a szeptemberi bulira íródik s nem is a hazai csapatnak, de haladni kell. Köszönöm a türelmet. 18:57

Bán réve

Tehát a múlt hét szombaton volt Szilvásváradon a VIII. Bográcsfőző verseny, aminek a megnyitóján részt vettünk. Időben odaértünk, kicsit hiányosan. Velem együtt 21-en voltunk, állítólag a 21 az nyerő szám. De csak nyelőnek bizonyult, ám az sem annyira. Pár induló a korán érkezőknek és a versenyzőknek, akik rakták a fát hűvös halomba az addig csak üres bográcsok alatt. A Himnusz után a polgármester rövid köszöntője, majd a papság részéről megáldották az új kenyérrel együtt a verseny résztvevőit is. Helyi háziszőttes bevizsgálása után a lovaspálya bejáratánál, és a Szalajka-vendéglő melletti utcán még egy kis csődítőt dudáltunk. Ezután következett a zenekar műsora, ami egészen odáig tartott míg az eső előbb csendesen, majd egyre nagyobb intenzitással sz....rrá áztatta a kottát. Ezzel a műsort be is szegtük, megettük amivel megkínáltak bennünket s jöttünk haza. Az ebédet próbáltuk beazonosítani, nem sok sikerrel mert gulyásnak sűrű volt, pörköltnek híg. Ám kellemesen fűszeres volt, a melegségével sem volt gond, így aztán mindegy mi a neve, megfeleltünk az ebédnek is. Másnap vasárnap lévén megint nem a templomba igyekezett a tagság hanem zenekari próbára - bár ha belegondolok, volna mit meggyónni. De amennyi bűnünk van, egy Eucharisztikus kongresszust kellene összehozni részünkre. Nyúztuk egymást, beleszagoltunk pár nótába amit tegnap el is játszottunk. Hétfőn és kedden agylúgozásos pihenés a kertben, a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikusa is csak este kapott drótvégre. Sikerült beszélnem egyik vendégnek (is) hívott karmesterrel még hétfőn reggel, mindössze 42 percet vett igénybe a telefonálás. Sikeresen rábeszéltem az "Alte Kameraden" indulóra is (Carl Teike), így Ő is két darabot vezényel majd a szeptemberi megmozduláson. Rajta kívül a bp-i tűzoltózenekar karmestere és "ezreddobosa", valamint a zenekart előttem 11 évig abriktoló jelenleg oboa szólamot fújó Tamás is kettőt, így nekem egyre kevesebb integetni való marad:) Miskolcról is hazalátogat volt tanárom, aki annak idején - 1975-ben - beajánlott maga mellé a zenekarba. Ha jól számolom leszünk hatan integetők a tervezett 15 rövidebb-hosszabb darabra. Ráadást - ha szükség lesz rá - majd a "fehér" könyvből játszunk. Tegnap a játék előtt még kedves zenekari kolléga megcsinálta a fotózást a szuper gépével, este már rám is szólt hogy az anyósánál lesz a lemez amina fényképek vannak. Az új ruhában feszelegtünk a fotózáson, mindezt természetesen nem műteremben, hanem a proszekturán (próbaterem). A zenekari tablónak már készen kell lenni a buliig, ki is lesz állítva a kiállításon azzal a felkiáltással, hogy itt tartunk, ennyien vagyunk. Jelenleg. Tegnap hoztak még egy rossz hírt is, régi zenekari tag (mélyszárnykürtöt fújt) betegeskedett hosszú idő óta, már egy éve muzsikálni sem járt, de nem csak muzsikálni, a lakást is csak akkor hagyta el, ha elkísérték orvoshoz. Feladta. Már Ő is st.Péter zenekarát gazdagítja. 52éves volt. Nyugodjon békében. Csütörtöki búcsúztatóján neki is eljátsszuk az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben..."-t. A tegnapi műsor lement, elégedettek voltak a szervezők, mosolyogtak ki a fejükből. Megdícsért pár ember a csapatból, miszerint "naugye hogy jobb ez a tempó a Himnusznál". Az persze nem jutott eszükbe hogy azért kezdtük a műsort az "Öreg bajtársakkal", hogy legyen mulyó a Himnuszra (is) :) Szombaton megyünk Bán révéhez Bánréve nevű helyre játszani egy kicsit, hasonló megmozdulás mind időben mind tevékenységben mint a Szilvásváradi bográcsos menet. Biztosan kihagytam pár dolgot, majd ha eszembe jut, leírom. Nem győzöm eleget hangsúlyozni hogy szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe... Köszönöm a türelmet. 07:22

türelem

Bejegyzés talán holnap, ha lesz rá idő... Köszönöm a türelmet. 21:44

uborka

Szépen telnek a napok egymás után, s ahogy telnek, egyre melegebbek. Bírom a meleget, de mostanában nehezebben viselem. Eddig is izzadtam mint egy megrakott púposteve, de a héten még jobban sikerült. Valami nyavalyát is sikerült összeszednem, fáj(t) a torkom nem kicsit. Sok mindent sikerült megbeszélni a héten, a tervezetthez képest előre vagyunk. A helyszín adott, a színpad berendezését, a műszakiak dolgát s az "emléktárgy"-ak dolgát is sikerült elintézni. Kap a zenekar egy szép nagy köcsögöt, a fenntartók s a 100.000 ft feletti adományozók - mint fő támogatók - egy számmal kisebbet, a vendégkarmesterek s a németországi zenészek egy 1.2 literes seres korsót, az összes zenekari tag a vendégzenekar tagjaival együtt 0.6 literes sereskorsót. Valamivel több mint 100 rugó áfával s leszállítással, feliratozással együtt. A műsor nagy részére is sikerült pontot tenni, 15 rövidebb-hosszabb "nóta". Az új kenyér megszegésére rendezett ünnepségen pedig csak 17:30 -kor kell kezdenünk egy fél órás fújással, majd Himnusz, a beszédek után Szózat, és azzal vége. Nem óhajtanak zenés ébresztőt - én sem nagyon kívánom. Holnap a már emlegetett bográcsfőző verseny lesz, s hazaérkezés után uborka eltevése. Az uborkáért még ma este kell elmenni, de már le lesz szedve :) A hagyomás "kapros" fantázianevű fűszerösszeállításért elmentem még a boltba, ez nálunk nagyon bevált. Igaz, már nem a klasszikus papírdobozos kiszerelésben kapható, de annyi baj legyen. Vár még rám cca. 150 boriték megcímzése, névreszóló meghívót kapnak az arra érdemesek. Tegnap a színháztermet újra szemrevételezve az a benyomásom, hogy nem lesz gond megtölteni a helyiséget. Vagy csak a színpadról tűnt kisebbnek mint a nézőtérről. Nem tudom a csapat tagjai mennyire vannak "besózva" , de most hogy elérhető közelségből látom egy ilyen rendezvény megszervezése körüli bonyodalmakat, nem is baj ha a csapat tagjai nincsenek felhomályosítva a történésekről. Végül is "csak" muzsikálni köll, a többi meg megy a maga útján. Addig még sokat fogunk róla beszélni, s ha lemegy a műsor, utána pedig még többet. Mint az ultisok. Hogyan kellett volna csinálni... Elvonási tüneteim is vannak, lehet hogy azért fájdult meg a torkom, mert nem énekeltem eleget a héten. Vagy éppen azért, mert a múltkori próbán bemutattam énektudásom egy kis szeletét á'la lapról olvasásilag:) El is másztam, de sikerült korrigálni. Fájdalommentesen. Kezdődik az uborkaszezon. Majd kisvártatva a paradicsom. De azt nem bánnám ha csak a hónap vége felé. Megnéztem a tavaly eltett paradicsomlés üvegeken a dátumot, aug. 22-én lett lefőzve a paradicsom. Jó lenne az idén egy hetet tolni rajta, addig sok mindent el kell intézni. 26-a környékén még egy egész napos menetem van Budapestiába, de a pontos időpontot csak 21. vagy 22-én mondják meg. Na, majd lesz valahogy. Köszönöm a türelmet. 19:14

bogrács

Most akad egy kis idő, firkálok valamit. A mai napra rendelt saint evangelium véget ért (még délelőtt), ahogy szokott lenni, semmi különös. Egy darab próba kipipálva. Holnap kertbe menés, pár dolgot ki kell pofozni, égetni is kell a szemetet (fát), pakolászni, rendet tenni az "ablakozás" után, ez mind holnapra van tervezve. A késő délutánt és estét a kottákra szánom, pár apró hiányosságot meg kell szüntetni. Kedden a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusával Sárospatakra kell mennünk megnézni a keramikus munkáit, elhozni az árajánlatot, s ha már ott vagyunk akkor még pár apró ügyet intézni. Pl. én egy rendes, szép, alkalmatos, nem hivalkodó rozsdamentes bicskát (zsebkés) szeretnék venni. Négy darabot, merthogy az ikreknek, Nagyapának s nekem legyen már egyforma bicskánk ha netalán gombázni megyünk:) Meg úgy egyébként is. Tizenegy és fél éves fiú(k)nak legyen saját bicskája. S kapják meg a nagybátyjuktól inkább, mint az Anyjuktól. Nem azért hogy azzal járjon iskolába, csak úgy. Ártani nem használ:) Szerdán proszektura. Megint, vagy ismét. Kottarakás a mappákba, szombaton Szilvásváradra megy a csapat bográcsfőző versenyre fújni. Biztosan érdekes lesz, én még nem láttam hogyan főzik a bográcsot... El tudom képzelni hogy egy szép nagy bográcsba beletesznek egy kisebbet, és főzik. De a vízben - ha abban főzik - a kis bogrács magától nem fog csak úgy főni! Valami titok lehet benne. Ha olajban, urambocsá' zsírban, akkor pedig nem bográcsfőző, hanem bogrács sütő verseny lesz. Nem vagyok ám ennyire lüke, tudom - nagyjából -hogy a bográcsfőző versenyen nem a bográcsot főzik, hanem abban alkotnak valamit, ami kedves az íny-nek is. Mint ahogy a klasszikus kiírás szerinti "Pék-Bolt"-ban sem pék mesterembert akarok venni, hanem pl. mákos kiflit. Amit régebben kolhozbriósnak is neveztek. Mint ahogy a kecskét is nevezték proletár tehénnek. Csütörtökön városháza, pofavizit. Pedig azt hittem hogy ott egész nyáron szabadságon vannak. Lehet hogy készülődnek 20-ára, s próbálják az új kenyeret megszegni. Pénteken szeretnék kijutni a kertbe, ha pedig még lesz eső addig, akkor hajnalban gombázni, s aztán a kert. Szombaton az lesz amit írtam, vasárnap a szokásos zenekari próba, s hipp-hopp itt is van a 20-i megmozdulás hegyek. Kb ennyi a jövő hét. Fülelni való is akad(na), kezdődik a bp-i Mahler ünnep, sok jó közvetítéssel, amik ismét csak felvételre kerülnek s majd egyszer ha lesz idő. Sokszor mosolyogtam volt kollégákon akik azt mondták, hogy a nyugdíjasnak nincs ideje. Kezdem felfogni hogy van benne valami. Kevesebb az időm, mint amikor dolgoztam. Vagyis ez így hülyeség. Most is dolgozom, legalábbis úgy csinálok, azt csinálom amit szeretek, s ez sem utolsó. Sőt!:) Köszönöm a türelmet. 19:05

sűrű

Kicsit sűrűsödik a program, azért van a hallgatás. A szept.13-ával kapcsolatos dolgok sűrűsödnek, hiába próbáltam sok mindent előre hozni, minden napra sz...k a kutya valamit. Közben azért a kertbe is menni köll ha már tavasszal nem fagyott le a gyümölcs... Tegnap megérkezett kettő nóta a deutsch-októl, azt próbálom megtanulni, vagy legalábbis vasárnapra hozzászólási helyzetbe hozni. Elég cudar dolognak tartom felkészületlenül próbára menni, ez mér az én mániám de vállalom. Majd lesz hosszabb is a beírás, ahogy az idő engedi. Köszönöm a türelmet. 21:06

Hhahaha...

Összekapom magam kicsit, mert annyit ír a rendszer hogy "ütemezett leállás a következő időpontban: 4:00PM PDT. " Mivel ez így nekem különösebben semmit nem mond, rákatt, de csak ékes inghlis nyelven ír, s ugyebár az nekem nem az Anyanyelvem... Tehát: vasárnap délelőtt a proszekturán ismét edzés volt, úgy emlékszem ilyen kevesen még nem voltunk. Sebaj, a munkával haladni köll, csapjunk a húrok közé. Ez így kicsit csalafintán hangzik, mert ugye egy fújós zenekarban jó esetben csak a kisdobon van húr, s abba illik nem belecsap(kod)ni. Most sem ettük meg egymást, bár elhangzott pár megjegyzés, itt nem részletezem, felesleges. Biztosan nem az idei meggytermés folyósított változata hozta ki a megjegyzéseket, no de lapozok is. Tegnap ebben a jó banánérlelő melegben végre-végre sikerült olyan szinten befejezni a kerti ház ablak mizériáját, hogy meg is lett pucolva, függöny feltéve. A sötétítő szerepét betöltendő bambusz izé természetesen nem lett feltéve, mert csak a hozzávaló kütyüket hagytam itthon. Este pedig olyan fekete felhők érkeztek északról, azt hittem ha belekezd, egy hétig sem hagyja abba. Az is érdekes volt, hogy sem mennydörgés, sem villámlás nem kísérte mint az elmúlt hetekben oly' sokszor. Viszont egy hatalmas szivárvány jelent meg, az egész várost átfogta. Szép volt. Ma végre sikerült a sokat emlegetett multifunkci-t is beizzítani, a harmadik szekrényben megleltem a telepítő lemezét. Tehát működik, kipróbáltam, zümmög mint egy rakás darázs. A pötyögéshez pedig most igen kellemes háttérzajként Puccini: Bohémélet c. operáját adja az MR3Bartók. Nem tudom mikori a felvétel, Karajan vezényli a produkciót, Pavarotti s Mirella Freni a két főszereplő. Az alábbi beíráson könnyesre nevettem magam... A beírás innen származik: http://fidelio.hu/forumtema.asp?p=6&id=294 bigviolin [45] 2005.10.09. 08:28 Egy hegedűsből lett karmesterünk mesélte [az anonimitás személyiségi jogok, és emlékezetkiesés - 18 éve mesélte! - miatt :-)]:Egyik vezető zenekarunk koncertmesteri pultján az egyik mű kottájába az ütemejelzés fölé tollal az alábbiak voltak beírva:"X karmesternél ez 3/4-ben van, Y karmesternél 6/8-ban, Z karmesternél f**om tudja ..." Köszönöm a türelmet. 20:47

ehető gomba

Kicsit megkésve de törve nem, folytatom. Tegnap este megbeszéltük a kedves szomszéddal, hogy elnézünk gombát szedni, rengeteget látni piacon, üzletek előtt, a felvásárlók nem győzik átvenni, zuhannak az árak a túlkínálat miatt, stb. 04:30-kor ki is vetett az ágy magából, reggeli készülődés, kaffe et tee főzés, illetve forrázás, szendvicsek készítése, ásvánvíz berakodás, miegyéb. 06:30-kor sikerült elindulni, csak egy órával később mint ahogy én gondoltam. Mindegy, lesz ez jobb is. Az elgondolt erdőnél hét(!) autó állt az út mellett, mindenki vargánya kedvelőként talált magának szombat reggeli elfoglaltságot. Ahol ennyien vannak, ott "anyag" is van, szedtünk is hárman kb 0.60 kilót. Menjünk tovább. A tegnapi vadászház felé vettük utunkat, addig nem mentünk el, ott egy(!) darabot sikerült lelni, ám az szerencsére kicsi volt:) Ekkor már 08:50 volt. Ha már egyszer elindultunk, van még pár hely amit illik felkeresni. Hogy ne szaporítsam a szót (elvégre szombat van), 12:00 -ra hazaértünk. Azzal a valamivel több mint 0.60 kiló gombával, amit az első helyen találtunk. Közben ótóval megtettünk cca. 40 km-t, gyalog istentudja mennyit, szintkülönbség 300 méter - nekem 1300-nak tűnt a seholegyfaseholárnyék hegyoldalon, ahol az elefántfű takarásában megbújnak a lapos mezőgazdasági tányéraknák. Csak beletiporni sikerült, elcsúszni s tenyerelni nem. A szentek ezerrel jöttek lefelé... Ha valaki 2008-ban engem rá tud beszélni gombázásra vagy gombászásra, az kösse fel a felkötnivalót rábeszélés kapcsán, mert Brhrrr..... Egy tanulsága van a délelőtti kálváriának. Ha elmegyek legközelebb és max. egy óra alatt nincs tele a kosár, el kell indulni nagyon gyorsan hazafelé. Így az időt sajnálom, s azt hogy az út mellett még nem elég érett a kukorica, amit eléggé el nem ítélhető módon meg akartam szedni a "sógoréból". Mindezek után a multifunkci adta meg magát, nem ismeri fel a telepítő szoftvert vagy mi a csudának hívják, így a segítés elmaradt, csak az ideg maradt. Nem annyira árnyalt azért ez a szombat, mivel délután óta a Ring negyedik része (Az Istenek alkonya) közvetítése van Bayreuth-ból. S nem tudok olyan harapós lenni, hogy ezt kihagyjam. Köszönöm a türelmet. 21:03

cacanska lepotica

Igaz hogy szombatonként nem szoktam túl hosszú bejegyzést írni, ám a kivétel erősít(het)i a nem létező szabályt. Az is elképzelhető hogy nem lesz hosszabb mint szokott.

Tegnap elmentünk a csapat egy részével (velem együtt 17-en voltunk) az ominózus játszásra. Indulás előtt másfél órával már izzadtam a proszekturán, lázasan kutakodva a kották után, nem tudva a megrendelő mit vár tőlünk. Párat sikerült összekapni, de ez ebben a formában nem lesz jó a továbbiakban. Vagy mindig mindenhová visszük az összeset, vagy minden alkalommal "görcsölhetek" mit hagyunk itthon. Egészen addig míg majd egyszercsak hipp-hopp el nem készül az új formátum. Amihez "csak" idő kell, a kivitelezésre van egy erős ígéretünk. Ez sem kevés, nem vagyunk telhetetlenek. Megjött a szállító kisbusz, bepakoltunk - a csomagtér fele sütikkel volt megrakva, így elég érdekes volt mellé tenni a Stowasser márkájú nagydobot az összes kütyüvel együtt. Egy fotót megért volna, de ez csak ma jutott az eszembe.. Kolléga úr kérdi, hová megyünk - mondom, halovány gőzöm sincs, de a sofőr bácsi tudja az utat. Mint kiderült, ő az egyik település polgármestere volt, de én eddig nem találkoztam vele. A kiépített útról letértünk egy hegyi ösvényre, ami jó állapotban volt ahhoz képest hogy egy hete minden nap esik az eső. Megérkeztünk egy tipp-topp vadászházhoz, két nagy üstben gőzölgött a valószínűleg végelgyengülésben kimúlt vaddisznó amit gomba keresés közben találtak. Ez a kedves ötlet csak annak jut az eszébe, akinek nem 32, hanem esetlegesen csak másfél eredeti foga van... A helyi háziszőttes kóstolása után a rendező elmondta az elképzelésüket, fújjunk vagy 30 percet, aztán ők leleplezik a vadászház mellé tervezett emlékoszlopot, aztán ha van kedvünk még játsszunk két "nótát" s ezzel a feladatnak vége. Ebéd, majd irány haza. A háziszőttesek kínálgatásával az asszonyok megbírkóztak, a csapat néhány tagja magára vállalta a rekkenő hőségben azok helyett is a bevizsgálást, akik nem éltek a lehetőséggel. A játékunkról sok mindent nem szeretnék mondani, talán csak annyit hogy a megrendelőnek tetszett. De ezzel csak ők voltak megelégedve - katonazenész nyelvjárásban az ilyen játékra csak annyit lehet mondani: egy darab művészet kipipálva! Jajj... nem tesszük a dicsőségtáblára, annál is inkább mivel ilyen tábla nincs. Majd akkor leszek elégedett valamennyire ha magunknak is tetszik amit csinálunk. Tegnap ehhez a mércéhez olyan messze voltunk mint én a műszaki tudományok doktora címhez. Ezután csak bevásárolni kellett menni, majd utána még a kertbe megnézni az őszibarack és cacanska lepotica nevű szilva puhaságát. Egy kosárral be is jött a házba, nagyon jó helyen van itt:)

folyt.köv.kicsit később. Köszönöm a türelmet. 18:33