alma

Tegnap este s ma hajnalban sikerült birkózni a legális kottaíró programmal. Kijöttem a kismaccsból, igaz nem is voltam nagyon benne. Tavasszal dolgoztam ezzel a programmal utoljára, azóta pedig ugye Herb330 volt munkára fogva. Szóval vissza kellett hogy jöjjön az információ, s ez nem ment könnyen. Pár bekezdés után azért ment, de még nem tudok olyan gyorsan írni vele mint Herb330-al. Az is igaz, hogy ez szebb s jobban is olvasható, a nyomda is tud vele dolgozni majd ha odakerül az anyag. Az én kottaírásom nem szép de olvasható. Délelőtt sikerült a kertbe is kijutni, az almafákat sikerült kis súlytól megszabadítani, csak annyira hogy ne szakadjanak meg. Nem gondoltam volna hogy ennyit teremjen egy-egy almafa. Az utolsó permetezés itt is elmaradt, ezért az "almavarasodás" nevű izé megtámadta. Élvezeti értékéből semmit nem von le, annyi hogy nem kirakatba való. Kés van, majd késsel (is) esszük az almát. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk." Ha minden héten készül egy nagy tepsi almás süti, akkor is kitart húsvétig. A válogatást majd akkor csináljuk meg, ha már az összes almát sikerül leszedni. S az apróbbakból majd kinyerjük a levet. A múlt heti eső jótékony hatása látszik a birsalmán és a naspolyán. Híznak a gyümölcsök. Az almafa alól felszabaduló támasztókarók átkerülnek ezek alá. Ha nem jönnek azok, akiknél történelmileg úgy alakult hogy a szüret két nappal korábban kezdődik, akkor a birsalmát és a naspolyát is megnyerjük. A zenekarnál szünetet csináltunk, itt volt az ideje. Kicsit sok volt mostanában, s ezt nem panaszként említem. Úgy sem tudok meglenni nélküle - aki ezzel egyszer megfertőződött, annak kitart addig míg a stiglincesbe nem kísérik. Köszönöm a türelmet. 19:16