Egy - lelkes nyugdíjas - kezdő amatőr levegőszeletelő időszakos bejegyzései. gaudium1311@gmail.com
2012. december 11., kedd
"hol fehér asztal marasztal, kupát és serleget" (Szilágyi György)
2012. október 29., hétfő
2012. szeptember 26., szerda
libapacal :)
2012. szeptember 4., kedd
zajlik 01.
2012. augusztus 12., vasárnap
pár nap
2012. július 11., szerda
agymenés a sárvári versenyről
- J. S. Bach: Korál Nekem tetszett a darab, de a vége előtt kettővel a fuvolisták „belesikítottak” – kár érte.
- Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
- Hidas Frigyes: Szvit
1. Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
Ha meg van illetődve a zenész, akkor általában kicsit alacsonyra fújja
a hangszert - nem nagyon vészes, de hallani. A második részben príma
"fickós" ritmusok, kiegyenlített hangzás, a fuvoláknál kis intonációs
probléma. A harmadik részben ha kissé hangosabban fújnának, tisztább
lenne. Ha pianot szeretne fújni, de nem biztos benne, akkor inkább
legyen mezzoforte, s nincs gond a hangmagasság esésével. Főként a
fáknál hallani.
A végén a zárás sokkal kellemesebb, mint a Kaposváriaknál. Ahogy
"illik", olyan a zárás.
2. Frici bácsi: Fantázia és fúga.
A fantázia 5/4-es kezdésénél nem hallottam a felütés-szerű első
hangot. Biztos vagyok benne, hogy ennyire azért nem gyors az a ritmus
:) A klarinétok "fátyolos" hangszíne" nekem nem tűnik szerencsésnek,
nem tudom az okát, hogy miért. A kürtösök prímán hozzák, amit kell.
Nagyon tetszik!
Szintén a klarinétosok egy része csak a fantázia második felében talál
magára, de ez apró odafigyeléssel kiküszöbölhető. A fantázia első
részében egyenetlenek voltak néhány helyen, s ez kiszól.
A fúga szenzációs - remek, feszes tempó, nem ingadozik véletlenül sem.
A mélyrezek különösen "aprítanak" de ez nekem így tetszik.
3. Jacob de Haan: Oregon
A mélyszárnykürt mikor együtt szól a szaxikkal, az lehetne tisztább.
Valakinek engedni kell, különben nem tisztázódik ki sosem. Egyébként
nagyszerűek a ritmusok, hangsúlyok, az ütősöket megcsodáltam, príma a
kisdobos, a nagydobos, nem hajszolja a csapatot, de nem is húzatja
magát. Nem hagyja kizökkenteni magát, s ez ütősnél ritka jó
tulajdonság szerintem.
Mindent összevetve, nagyon kellemes meglepetés, örülök, hogy hallhattam!
2012. július 10., kedd
örömésbódottá :)
2012. június 18., hétfő
másodközlés
82.8 fahrenheit
Remélhetőleg a művház vezetése is partner lesz ebben a dologban, a zeneiskolát nemes egyszerűséggel ki akarom hagyni... Talán nem jó ötlet, de most így gondolom. Ide jöhetne pl. az "apróbetűs rész" de egyelőre eltekintek attól, hogy a káromkodásaimat prózába foglaljam. Nem mintha én mindenhez értenék, mert aki mindenhez ért, az semmihez sem :/ (fanyar mosoly smiley)
Piros áfonyával dúsított erdei gyümölcsteát iszogatok jó hűvösen - nem bóti, sk készült. Éjszakára már nem fogyasztok fekete teát, így sem bírok aludni. Igaz, a vörösbornál nincs jobb altató, most azt sem kívánom. Sem nagy duzzogva, sem sehogy.
Múlt héten gazdagabb lettem egy nekem új darabbal. Véletlenül. Ha véletlennek nevezem a zemerhárombartókon hallott művet. Mikor vége lett a közvetítésnek, rákerestem a a megosztón, leltem is belőle felvételeket, de egyvégtében végighallgattam még egyszer. A darab szerzője K. Penderecki, s a hetedik szimfóniája a darab. Cca. egy órás a mű, öt énekszólistával, s érdekes hangszereléssel. Használ olyan hangszert, amik mostanában nem divatosak. Pl. basszustrombitát. Szeretem a basszustrombita hangját (is). Akkor meg pláne, ha nem um - ca, um - ca, um - ccacca stukkátót játszik :)
http://www.youtube.com/watch?v=8QfSJlJZJsk&feature=g-like
Köszönöm a türelmet. 22:17
2012. május 13., vasárnap
zokni koncert ;)
Naná! Kb. ezer éve ismerjük egymást, valamikor fújtunk egy csapatban, s st.Endrére is úgy kerültem, hogy hívott magához, a suliba. Jó vele dolgozni. Kölcsönösen tisztában tartjuk egymás "nyavajáit" így nem nehéz - legalábbis én így látom.
Béreltünk egy kis buszt, s azzal mentünk. Beharangoztam itthon a koncertet, kicsit kapacitáltam azokat, akik vasárnaponként eljönnek a proszektúrára időt tölteni. A műsort ismertem az elmondottakból, valamint meghívó is érkezett.
Mi is megérkeztünk a helyszínre elég hamar - de ez így is volt tervezve. Elsőként összefutottam három régen látott kollégával. 'Cs' - 'Lapoen' - 'Pelyhecske' , majd sorban a többiekkel. A koncert remekül sikerült. Zokni - utólag megtudva - ötöst kapott, aminek nagyon örültem.
A műsor:
1. Sosztakovics: Jazz Suite no. 2 - marsch
2. Bernstein: Candide - nyitány
3. Bogár István: Hellas - Görög szvit I. Makedón tánc
II. Meteora
III. Antik tánc
IV. Akropolisz
(Ebből a nagyszerű műből sajnos nincs felvétel a megosztón, a legsajnálatosabb, hogy nekem sincs)
4. Kabalevszkíj: Colas Breugnon - nyitány
(a koncerten Zokni Jani hangszerelése hangzott el)
5. Sibelius: Finlandia
(a koncerten Keil Ernő hangszerelése hangzott el)
6. Liszt Ferenc: XIV. Magyar Rapszódia
(nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem ez is Keil Ernő bácsi hangszerelésében hangzott el)
A koncert után nem sok időt töltöttünk el, indulni kellett vissza, hogy időre hazaérjünk - a bérelt kisbusz másnap hajnalban indult a Dunántúlra.
Kár lett volna nem elmenni, annak pedig különösen örülök, hogy hallhattam/láthattam cimborákat, akikkel még a múlt évezredben egy csapatban muzsikáltunk.
Hazafelé a buszon természetesen a koncertről beszélgettünk. A mi csapatunk senior állománya jött el erre a megmozdulásra (én voltam a legfiatalabb). Tetszett nekik, örültek, s ennek így jómagam nagyon örültem, hogy ott voltak. Mert muzsikálni jó, zenekarban játszani jó, nem kell ezt különösebben misztifikálni.
Köszönöm a türelmet. 20:05
2012. április 20., péntek
D.D. :D
2012. április 12., csütörtök
életjel
- Időnként eszembe jut, hogy van ez a blog is. Ego-blognak indult, tkp. az is maradt. Azon gondolkodom, hogy változtatok a dolgon. Vagy abbahagyom, vagy másként fogom írni. Nem lesz személytelen - lévén -, én írom magamnak - magamról s arról amik/akik időnként megérintenek valamilyen szinten. Sosem titkoltam, hogy ez a saint-moty blog lustaságból kezdett íródni. Ez sem teljesen így van, azért kezdtem el, mert a rendszer azt írta, hogy ezt egy hülye is el tudja sajátítani percek alatt. Első - rövid - bejegyzésben kedves emlékű Keil Ernő bácsiról írtam.
- Nem fogom kivesézni az eltelt három és fél év bejegyzéseit, utóbbi időben nem nagyon rángattam az istrángot. Sűrűsödnek a napi tennivalók, s ez valamilyen szinten jó. Sajnálom, hogy egy nap csak 24 órából áll - az is lehet, hogy ha kevesebbet vállalnék magamra, elég lenne a 24 óra mindenre.
- Mi dolga lehet egy már nem nyugdíjas, hanem "szolgálati ellátott"-nak? A legegyszerűbb, ha leírom egy átlagos hétköznapomat.
- 04:30-kor kelek. Nem ébredek, hanem kelek. Hogy mi a különbség? Kikecmergek a szamárfészekből(=ágy). Megfőzöm az előző este bekészített kávét, + a kutyulósat (nescafé) nekem, vizet forralok a teának. Tisztasági verseny.
- 05:00 - 07:00 Háttérzaj nélkül szántom a sorokat a mostanában szokásos A3-as nagyságú 30 kottasoros papírokra HERb330, vagy Harry Pityom segítségével.
- 07:00 - 12:00 Elvileg "minden napra szarik a kutya valamit", de a háztartáshoz szükséges bevásárlások, gyógyszer íratás/kiváltás, takarítás mind erre az időpontra kihegyezve. Plusz dolog a főzésbe való besegítés. Szeretek főzni (tudok is:P).
- 12:00 - 14:00 Ebéd, s amikor megjönnek Hugom iker fiai a suliból, ők is itt ebédelnek. Közben minden alkalommal megkérdezem, hogy nem hoztak-e egy fél tízest, vagy egy fél nyolcas érdemjegyet valamiből. Megérdeklődöm, mi legyen másnap az ebéd.
- 14:00 - 15:30 csendes pihenő, esetleg az 'ámítógép abajgatása.
- 15:30 - 19:00 majdnem ugyanaz, mint a délelőtt, csak ilyenkor nem kottát írok, hanem betűket.
- 19:00 MR3 Bartók bekapcs, majd visszaülök az asztalhoz s folytatom, ahol reggel hétkor abbahagytam. Haladni kell, s ugye a legjobb Múzsa a határidő...
- Éjfél előtt nem sokszor sikerül átmenni horkolóba... Természetesen vannak mániáim, amiből nem engedek. Minden nap olvasok legalább egy óra hosszat. Szeretek olvasni, de mióta van internet, csökkent az olvasási adagom. A maradékból viszont nem engedek. Heti átlag kettő könyvet végzek ki. Nem csak könyveket olvasok, hanem kottát is.
- Ugyebár, valamikor meg kell tanulni a terítékre kerülő darabokat is, de tanulni jó. Világéletemben lusta voltam. Az ördög szavát is emlegettem/emlegetem: "majd".
- S mivel már megint április van, megkezdődtek a kerti munkák is. Ez időnként borítja a menetrendet, de a reggeli két óra kottázást nem. Ennyi a napi "penzum". Aztán van, amikor belelendülök s nem hagyom abba. Mármint az írást. Úgy emlékszem, már írtam itt, hogy kilenc és fél óránál többet nem szabad kottát írnom, annyi idő alatt kilúgozódik a fejem. Akármennyire is úgy érzem, hogy jó amit csinálok, másnap az első másfél óra azzal telik, hogy kijavítsam azokat a hibákat, amiket a kilenc s fél óra után leírtam...
- Ha mindez nem lett volna elég eddig is, április elsején bejött a képbe egy plusz meló: az egyesületnél tisztújító közgyűlés volt, amin az eddigi vezetés (elnök, pk, titkár) nem kívánta a meghosszabbítást. Új vezetést választottak a megjelentek. Summa summarum: egyesületi titkár lettem egyhangú szavazással... aminek van előnye (is) - nálam van a kasszakulcs, hogy ezzel a képzavarral éljek. Hogy ez mit jelent a hétköznapokban? Munkát. De eddig is a legjobb tudásom szerint próbáltam csinálni a levegőszeletelést ugyanúgy, mint a szervezést. Ezután is úgy fogom csinálni. S mikor odaültem az elnöki asztal túloldalára, eszembe jutott egy mondás. Sajnos nem emlékszem, ki mondta - emlékeim szerint a Toscaniniről szóló könyvben olvastam: "Mindenütt lehet demokrácia, de zenekarban nem." Nem hiszem, hogy ezt magyarázni kellene. Magyarországi kedvenc zenekarom karmestere írta - egyik alkalommal, mikor tanácsot kértem tőle - amit szem előtt tartok: "Kövesd a méltó céljaidat. Lesznek, akik veled tartanak, lesznek, akik nem."
- S hogy mi (lehet) a cél? Megtartani ezt az idén117 éves zenekart, együtt. Mindannyiunk örömére. Mert muzsikálni jó. Egyszerű(nek tűnik). Messze nem egyszerű, de ezért tenni kell, nem is keveset. Zenekari muzsikusnak tartom magam, a levegőszeletelésbe belecsöppentem. De még most is minden fellépés előtt izzad a tenyerem, bennem van a "drukk" - szerencsére, ez nem látszik rajtam (annyira) :D
- Köszönöm a türelmet. 21:04
2012. február 25., szombat
A "tüzes ló" (vasparipa) ára - avagy koncertre menni egyre húzósabb
Valaki igazán felhomályosíthatna, hogyan alakul ki a vonatközlekedés ára... Mi alapján kerül annyiba, amennyibe. Tényleg kíváncsi vagyok rá! Jelen állapot (2012. február 20) szerint ha kedvenc fúvószenekaromat akarom hallani koncerten (pl. a Tavaszi koncertjükön 03. 17-én), ami tőlem 468 kilométerre van vonattal, akkor az nekem másodosztályú retúr menetjeggyel + két metró vonaljeggyel 15.000 HUF-ba kerül. Ugyanez első osztályon 18.000 HUF.
A menetidő pedig 7:41, azaz több, mint hét és fél óra, vagy inkább 461(!) perc. Kétszer, mer' haza is jövök.
Namármost. Ha átszámítom Euróba, az másodosztályon 50, első osztályon 60 EUR. S mit kínál nemzetközi viszonylatban a máv ennyi pénzért?
Tessék: Pozsony - 17.50; Kassa - 20; Nagyvárad - 21; Bécs - 25; Temesvár - 27; Kolozsvár - 31; Belgrád - 26; Linz - 35; Prága - 38; Salzburg - 39; Ljubljana - 49; (ezek a városok beleférnek a másodosztályú jegy árába)
Ezek a városok pedig az első osztályú jegy árába férnek bele: Szarajevó - 53.60; Lvov - 56.40; Bukarest, Varsó, München, Drezda, Berlin - mind, mind egységesen 58 EUR. Természetesen retúr jegy. Hogy is van ez?!
2012. február 15., szerda
január, + február eleje
- Csak akkor kezdj bele az olvasásba, ha van rá időd - saint-moty leghosszabb bejegyzése olvasható alább, a január és február eleji bejegyzések.
- január 13.
- Októberben már tudomásom volt a január 20-i ünnepségről, amit a csapatnak is otthont adó műv.ház emberei szerveznek. Legalábbis az ő dolguk. Többször is rákérdeztem, de „hol van az még” választ kaptam, s az nekem nem túlságosan megnyugtató. Így aztán eldöntöttem, hogy ha netalántán mégis köllünk, ne érjen akkora meglepetés. Előszedtem a 2011-es januári műsort, átnéztem, frissítettem rajta egy kicsit. Majd dec. 28-án ismét rákérdeztem, de senki nem tud semmit. Fasza. Akkor már kezdtem puhatolózni a csapat elérhető tagjaitól, hogy mennyire érnek rá, hazaérnek-e, vizsga van, félév van, miegyéb, stb. 15-én lehet főpróbát csinálni 09:30-kor a nagy színpadon, aztán megcsapjuk az ünnepséget. Naccerű…
- Felesleges volt az egész szervezés, mint kiderült e hét elején… A csapat nincs érintve, így januárban nem is találkozunk a proszekturán. Az elnök ma indult Németországba, én meg el vagyok foglalva azokkal az anyagokkal, amiket akkor nem csináltam meg, mikor a tavalyi versenyre készültünk. Körmömre ég a határidő – a legjobb Múzsa pedig még mindig a határidő. Hogy ne legyen annyira egyszerű, múlt szerdán Anyu rosszul lépett s elesett. Következmény: jobb karja gipszben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy simán tört, nem szilánkosra, így nem kell műteni… Mivel tesómék már nem is annyira apró gyerekei is nálunk ebédelnek hétköznap, a főzés még bejött a bevásárlások mellé. Ahoj! Még mindig 04:30-kor kelek, csak megsűrűsödött betyárosan a tennivaló.
- S persze annak sem tapsolok, hogy az általam egyáltalán nem kedvelt jelenlegi hatalom megkurtította a szerzett járandóságomat. A pontos összeget még nem számoltam ki, de cca. 35.000 mínusz/hó. Így is lehet. Nem megyek a falnak, sőt! Szarpaszírozás részemről letudva – ezek után ami tőlem telik, szépen megkapják. Úgy káromkodásban, mint hozzá állásban. Pont.
- január 16.
- Újabb összefirkált kottapapírra írtam rá a dátumot. A befejezéskor mindig datálom. Mindegyiket.
- január 22.
- Tegnap a szokásos melegszendvics hegyekkel rövid névnapozást tartottunk. Tízen voltunk. A melegszendvics mifelénk azzal kezdődik, hogy egy darab (=egy kiló) ún. gépsonka (nem is tudom, mitől gépsonka egyébként), és egy darab egy kiló körüli - inkább több, mint kevesebb - , füstölt-főtt lapocka, vagy tarja egy 0.20 kg vajjal kerül ledarálásra. Aztán hogy könnyebben kenhető legyen, kerül bele 3-4 darab 0.10 kg tömlős natúr sajt. Ez a massza egy akkora tálba kerül, amiben könnyű megkeverni – majd hűtőbe. A vendégek érkezése előtt cca. egy órával félbevágom a zsemléket, s rákenem a masszát. Nem mindet, mert „zsebes” szendvics is készül.
- Zsebes szendvicsnek nevezem azt, amit az összecsukható szendvicssütővel lehet készíteni. Ahhoz pedig vajas szendvicskenyeret szoktam venni, egy fél kilós adag 24 szeletet tartalmaz. Ebből a kenyérből elég kettő, az ugye 48 szelet, de mivel egy szendvicshez kettő szelet szükséges, így a vége 24 darab zsebes szendvics. A zsemlék miután meg lettek kenve, reszelt sajttal beborítom s sütőlapra teszem. Három sütőlapra 45 darab fél zsemle fér. A zsebes szendvicsbe lapkasajt kerül.
- Itókának volt átlényegített kanadai szemestakarmány, a libaláb-likőr most nem volt terítéken, helyette natúr meggylikőr, de nem a házilag készült, hanem bóti… Valamint kóla, ezt mindenki szereti, és citruslé, vagy mi a neve. Részemről nem fogyasztottam csak a citrusléből. Idén torta sem volt, helyette krémes került a tortagyárból. 20 darab nosztalgia-, és 20 db franciakrémes. Elég volt. Mármint a mennyiség. Az ünnepeltek kaptak cserepes és vágott virágokat, a megbeszéltek szerint.
- Más. Több vasat is tartok a tűzben, szokásom emlegetni, hogy a csapat érdekében az „ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni”. 20-án elmentem a helyi ünnepségre. Egy porcikám sem kívánta, de az elnök Németországban van, a koncertmester dolgozott, az ünnepség viszont délelőtt kezdődött, így kizárásos alapon nekem kellett mennem. Csak azért, hogy „megmutassam” magam. Találkoztam is a helyi potentátokkal, a polg.mester helyettessel sikerült beszélnem kettő egész percet, a kórus elnökével is, s láttam a részemről csak „seggnyalóknak” titulált „kihaneménroppantokosvagyok” résztvevőkkel is. Tolták magukba a potya kaját. Nem tévedek sokat, ha azt gondolom róluk: életükben saját költségükön nem laktak jól :/
- S hogy miért ilyen lesújtó a véleményem? Más szemében a szálkát, sajátomban a gerendát nem látom meg? De, meglátom. Mindkettőt. Csak elkeserít a hozzáállás. Tudom, finggal nem lehet tojást festeni – legalábbis tartósan nem. Nincs pénz. Tudom. És? Nem érdekel. Vagyis érdekel. Annyiban érdekel, amennyire feltétlenül szükséges. Én viszont nem tudom finanszírozni saját zsebből a csapat működését. A részemet hozzá tudom tenni – mióta airslicer vagyok, egyetlen alkalommal fogadtam el pénzt azért, amit csinálok itthon a csapattal. Mentegetőzésnek hat? Lehet. A hócipőmet meg minden alkalommal telerondítják azok, akik a döntéseket hozzák. A mindenkori hatalom. Nem most kezdődött ez, dehogy. De mára elegem van – holnap úgyis kezdődik megint az agyalás.
- január 22.
- A felsőoktatási koncepcióról: aki ma/holnap/bármikor állam bácsi által finanszírozott képzésen tanul, az a tanulmányi idejével azonos mennyiségű időt dolgozzon itthon. Na, de ehhez kellene munkahely! Ez így lenne fair. Szerintem. Pont.
- Nem tartozik szervesen ide, de ez nem mai találmány, anno én is hasonlóképpen jártam. A hadsereg működtetett egy párját ritkító iskolát. Elég, ha annyit mondok, hogy az öt évfolyamon összesen 72 fiatal ember tanult (ha teljes volt a létszám), s ezzel a hat tucatnyi emberrel 31 (!) tanár foglalkozott. Amikor elvégezted az iskolát, öt évet kellett szolgálni valamelyik zenekarnál. Nem amelyiket te választottad, hanem ahová helyeztek. Ne feledjük, ez hadsereg volt. Néphadsereg. Ha közben meggondoltad magad, s leléptél akkor bizony a képzésre fordított összeget vissza kellett csengetni. Nem egy összegben, részletekben. Egyetlen kivétel akadt. Ha kiemelkedően tehetséges és szorgalmas volt valaki, mentesülhetett a visszafizetés alól – személy szerint három emberről tudok, akinek sikerült. Érdekesen hangozhat, de „államérdekből” mentek továbbtanulni. Akkoriban viszont csak akkor mehettél tovább tanulni, ha leszereltél. Ami ugye azzal járt, hogy csengetni kellett. Ha disszidáltál, akkor behajtották a szülőkön. Jelenleg ez a három ember az ország jó (zenész) hírnevét öregbíti a világban. S véletlenül sem hiányzik önéletrajzukból, hogy hol/kitől tanultak.
- Így is lehetett az „átkosban”. Mer’ átkosnak nevezik páran – én nem nevezem átkosnak. A mai eszemmel sem. Sajnálatos, hogy ez az iskola is a karcsúsításnak esett áldozatul. Sokba került. Persze. Csakhogy befektetés nélkül nincs haszon. Bezárása után pár évvel az iskola utódjánál dolgozhattam, amikor a zenész utánpótlásban hiány mutatkozott. Messze meg sem közelítette a régi színvonalat. Ami nem csoda. Tíz hónap alatt meg lehet tanítani a muzsikusokat, hogyan kell zenére menni, kapnak egy kis ízelítőt a történelmi hagyományokról, miegyéb. Csakhogy 10 hónap édeskevés – szerintem. No, mindegy. Aztán ezt a sulit is megszüntette a minisztérium. saint-moty meg 29év 10 hónap szolgálati idővel nyugállományba került. Ezt az időt nem tudja elvenni semmilyen hatalom. A pénzt csökkentheti, meg is szüntetheti, ő a hatalom. Csakhogy. Á, hagyjuk mer’ mérgesebb leszek, mint ellenzéki képviselő a vasárnapi misén…
- A csapat még téli szüneten van, jövő héten már rángatjuk kicsit az istrángot a proszektúrán. Harry Pityom csődölt be, nem tudom miért. Visszatértem – igazából el sem hagytam – Herbhez, szántom a sorokat. Olvashatóra, nem szépre. Egy kottagrafikus nem irigyelne, valószínű. Magam vagyok a korrektor is, nem szól bele senki. A végeredménybe beleszólhat a megrendelő, ám az bocsánatos bűn. J
- január30. Múlt héten kezembe akadt véletlenül egy könyv. Igen, véletlenül, mert csak felnyúltam az egyik fali polcra ami az ablak mellett van, hogy leveszek egyet s ráteszem az ablakpárkányra, hogy a függöny ne lógjon rá a radiátorra. S nini! Rég olvasott s kedvelt könyv akadt a kezembe. Nem került a párkányra, hanem elkezdtem újraolvasni. A párkányra L.Uris:Exodus c. könyve került :)
- Tótfalusi István: Vademecum - szokatlan szavak szótára Móra Ferenc könyvkiadó, 1983 Második, javított és bővített kiadás
- Ebből fogok szemezgetni, majd ha eszembe jut.
- huncut - mai jelentésében: pajkos, hamiskás, csintalan, pajzán. Eredetileg sokkal gorombább szitokszó volt, akárcsak német eredetije, a Hundsfut, amely voltaképp a nőstény kutya nemi szervét jelenti: gazember, csirkefogó, szélhámos.
- fabatka - csak a "fabatkát sem ér" (értéktelen) szólásban használatos. A batka (eredetileg bapka) XVI. századi csehországi aprópénz volt, nálunk is előfordult. A fa előtag tréfásan nyomósítja az értéktelenséget (mondtak rég fapénzt, fagarast is), hisz valójában fából nem csináltak pénzt.
- duttyán - lacikonyha, ponyvatetős, nyitott oldalú sátor alföldi vásárokon. _ Legkorábban (a XVII. századtól) török vándorkereskedő sátrát, bódéját jelentette, majd deszkabódét, zárt fülkét; becézett 'dutyi' alakjában fogdát, börtönt. Arab eredetű török szóból; tájnyelvekben él.
- tökkolop - tökfilkó, fajankó, ostoba ember. Eredetileg mind a kolop, mind a filkó kártyafigura volt, a felső a magyar kártyában. Ezt a jelentést találjuk Csokonai "Tempefői"-jében: a kártyás magyar urat Tökkolopinak hívják; és Arany alábbi soraiban: "Te pedig, bölcs vajda, te vagy e tökkolop..." (A nagyidai cigányok) - persze mindkettőjüknél belejátszik a szó gúnyos értelme is. A kolop szláv, valószínűleg lengyel eredetű (chlop a. m. 'fickó'); elavult.
- tohuvabohu - zűrzavar, rendetlenség, felfordulás, összevisszaság. Héber kifejezés, tkp.'pusztaság és kietlenség', a teremtés előtti állapot a Biblia leírása szerint. A bizalmas köznyelv kissé tréfás hangulatú szava.
- Na, lépek tovább, mert 'tohuvabohu'-nak látszik az asztalon levő összetintázott papírhalmaz... :D
- február 08. Egyfelől el vagyok keseredve a sok IQ light megnyilvánuláson - de nem vagyunk egyformák, s én hozzá is szoktam tenni: szerencsére! Nem szeretem azt a hozzáállást, miszerint "aki nincs velem, az ellenem van" - lehet többes számban is, nem ezen múlik. Időnként nálam is borul a bili, de ezen (én) cseppet sem csodálkozom. Nem tudok úgy tenni, mintha nem érintene az országban folyó szarpaszírozás. S nem fogok elmenni szó nélkül az olyan megnyilvánulás mellett, ami/amik az én értékrendembe nem fér/férnek bele. Szinte minden napra akad valami, amin ki tudok akadni. Félreértés ne essék: a tények nem (mindig) érdekelnek, s tudom, csak az ökör következetes. Nem baj. Búúúúú
- Nem hiszek abban, hogy az ember lehet két-, vagy többféle. Nem hiszek abban, hogy valaki csak azért, mert nem ért egyet egy másik ember meggyőződésével, abba csak úgy belerúg. Hogy ugyanez a lény a tette után hazamegy, s emberi módon viselkedik. Az ilyen egy szar ember - leginkább a szart látom meg, az embert nem. Mert nem érdemli meg. Az már kevésbé érdekel, hogyan juthat valaki erre a szintre, ha ez még szint. Legalább olyan aljas cselekedet, mint gyereket vagy állatot bántalmazni. Ja, hogy csak egy másként gondolkodó embertársról van szó? Hulljon a férgese jeligére?! Év(tized)ekig tudok haragudni ha valaki olyat tesz. Nem feltétlenül ellenem, de abban amiben hiszek. S eddig még mindig visszaadtam, amit ellenem, vagy az értékrendem ellen elkövettek. Lassú víz partot mos. Nem sietek. Megbocsáthatok, de nem felejtek! Édes a bosszú? Biztosan. Ilyen vagyok, lehet megkövezni. Ha valamitől undorodom, az a bármilyen formában elkövetett erőszak. Ennek ellentmondani látszik, hogy a sérelmeimet visszaadom.
- február 08. Elég sok időt el szoktam tölteni - pihenésképpen - az internet legnagyobb itthoni árveréses oldalán. A társoldalakon is, de azok kevésbé tetszenek. Sikerült vennem pár dolgot eddig, még olyat nem, amivel ne lennék elégedett. Tegnap végre a helyére került az a plafon világítási rendszer, amit hónapokkal ezelőtt terveztem. Már részben kész volt, csak unokaöcsém mikor meglátta, leesett az álla. S láttam rajta, hogy ő is szeretne hasonlót. Egy olyan nagybácsi mint saint-moty, ilyenkor csak annyit mond: "Tetszik neked? A tiéd." S igen, nekiadtam. Azt kértem tőle, várjuk meg míg megérkezik az egész szállítmány, s viheti a kék színű változatot. Tegnap megérkezett a megrendelt s előre kifizetett 2x100 db led izzós világítási rendszer.
- Ősszel, mikor a sógorom renoválta a dolgozószobát (is), akkor került fel a falakra a világítást tartó "kütyü". A panelházakban a plafon alatt körbefut az ún. vezetékcsatorna - mindenki látott már ilyet, biztosan. A plafontól cca. 18-20 centiméterre vannak ezek a csatornák. Nos, ezekre a vezetékcsatornákra lettek ragasztva a hungarocellből készített "kütyük". Aztán szép fehér színűre kente a sógor. Jól néz ki, s nem (csak) azért, mert így gondoltam. A megrendelt 2x100 db led izzó vezetékkel együtt belefér a vezetékcsatorna, s a "kütyü" közti résbe. De ha valamivel nincs odarögzítve, akkor a vezetékek csavarodnak erre-arra s az bizony nem annyira szemet gyönyörködtető. Mindenre van megoldás. Most nem látszik a vezeték, ám ha a lámpát beizzítom, nagyszerűen megvilágítja a plafont. A 2x100 izzó áramfogyasztása óránként öt (!) Watt. Ami annyit jelent, hogy ha naponta világít tíz óra hosszát, akkor a havi energiafelhasználás 31x50W = 1.5 kW Ennyi energiát a majd' harminc éves fagyasztó eszik naponta...