Türelem, tornaterem.

Igen. Tudom, hogy nem kényszerítek senkit, hogy megunja a bejegyzéseim olvasását... Ha jól számoltam, ez a bejegyzésféleség lesz ebben az évben a 16. s ez annyit is jelenthet, hogy több, mint kéthetente tévedek erre. Pedig zajlik a nyár (is), meg van egyéb minden más is ami foglalkoztat. Ezek közül az egyik a mérhetetlen módon idegesítő politikai szarpaszírozás. Pont. Pont úgy kell nekem ezzel foglalkozni, mint más halandónak, aki nem szereti a derült égből villácsapást, de sajnos tenni nem sok mindent tudok. Marad a "ius murmurandi" egyelőre. Ha csak be nem tiltják, mint nagyonokosönkéntesseggnyalótahókám a "Felszállott a páva" kezdetű/című nagyszerű művet. Azóta olvastam magyarázatokat, állásfoglalásokat jobbról-balról, de nem nagyon érdekel. Vagyis éppen az, hogy érdekel. A súlya egyiknek sincs meg. Megmagyarázni sok mindent lehet. Csak nem nagyon érdekel. Igaz, kit érdekel hogy én mit gondolok?! Giacomo Puccini 2:1, egyes. Pont. Idén sikerült nyári szabadságra mennie a zenekarnak. Aug. 14-én volt az első próbánk, de nem nagyon rángattuk az istrángot. 20-i szereplésünk korlátozódott az új kenyér megszegéséhez kapcsolódó esemény kiszolgálásához. Ahogy megjósoltam... Csúszott a műsor, így nekünk jutott egy induló, fogadás, Himnusz, a végén meg beszegtük az egészet. Lesz ez még így se'! 21-én csináltunk egy próbát - megdicsért a zenekar harsonása: "ez igen saint-moty, így kell nagydobolni". Jó, hogy nem vagyok ütős. Sem hangszerileg, sem másképpen. Harmadképpen meg pláne nem. Békés őrült vagyok, a zsenit és az őrültet egy hajszál válassza el - állítólag. Még jó hogy én erősen kopasz vagyok... 26-án is volt egy megmozdulásunk, szereplésnek nem nevezném, hacsak leszerepelésnek nem... Még nem nyeltem le teljesen ezt a békát, sokáig itt fog a torkomban mozgolódni. De ez így nincs jól. Vagy le kellene nyelni, vagy ki kellene köpni. Ha valaki, aki erre téved s tud harmadik megoldást, szívesen veszem. Szívesen tanulok a mai napig, szinte nap, mint nap. Nincs szándékom abbahagyni itt a bejegyzéseket, elképzelhető, hogy sűrűbben is leszek mint idén. Azért kezdtem el írni a saint-moty bejegyzéseket, mert azt írta ki a rendszer (szabad fordításban), hogy ezt egy hülye is meg tudja csinálni. Nos, Cyrano-t kedveltem mindig is, nézzük, hogy megy. Sikerült, s a sikerélmény megadta a kezdő lökést. Nem utolsó sorban pedig valahol ez az egész lustaságból is folytatódott. Anélkül, hogy bárkit megbántsak. Aki kíváncsi, hogy mi történik velem elég ha idekattint s egy kis adalékot kap. Nem kívánok minden elérhető ún. közösségi oldalon szerepelni, kinyilatkoztatni pedig pláne nem. Akad nekem írni valóm, még ha az nem feltétlenül betű, akkor is. Csak egy kis ízelítő, mi vár még rám idén: végre be akarom fejezni a zenekar indulókönyvét. Amit már készítek jó ideje, csak balfék voltam s elhagytam egy adathordozón az addig elkészült anyagot. Kis része megmaradt, de az közel sem annyi, hogy nyugodt éjszakát biztosítson... Remélem, aki meglelte, letörölte. Már csak azért is, mert írásvédett volt, sokat nem tud vele kezdeni. Nos, ez az indulókönyv a zenekarra vetítve cca. 800 "fekvő" A4-es kilenc-, illetve tízsoros kottalap. Amire könnyebb dolgozni, a nyomda úgy kicsinyít rajta, hogy jó legyen. Az idei karácsonyi/adventi koncerten is akarok újat játszatni, az egyik elkészült most a múlt hónapban, a másik még előttem van. A tatabányai zenekar egyik karmesterének ígértem egy Wagner:Tännhauser Gran March-ot. Valaha együtt játszottuk sokadmagunkkal kedves emlékű Keil Ernő bácsi vezénylete alatt. Egy kicsit belenyúlok az anyagba, nem nagyon. Az akkori kotta ki tudja merre van, nekem viszont a kezembe akadt egy príma anyag, igaz nem zenekari, de majd kiokoskodom, s azért halovány emlékeim mellett a "jutyub"-on is leltem fúvós felvételt. De az sem zavar. Majd csinálom, ahogy akarom, ők pedig fújják, ha akarják. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. December 8-án pedig ismét - végre - kedvenc zenekaromhoz megyek s megfülelem az idei Adventi koncertjüket a székesegyházban! A műsort még nem tudom, de nekem mindegy. Bármit játszanak, szívesen fülelem - sajnos nem tudok annyiszor menni, mint szeretnék, pedig borzasztóan szeretném látni/hallani a műhelymunka varázsát is! Nem mellékesen pedig - mint írtam - szeretek tanulni. Legendás lustaságom ilyen téren megkérdőjeleződik... Nagy hirtelen ennyi fért a mai - s e havi - bejegyzésbe, igyekszem majd jönni hamarabb, mint két hét. Köszönöm a türelmet! 18:37