Régen jártam erre - türelem, tornaterem. "vandógomelég" de ez eddig sem a panaszkodásról szólt. Hogy mik vannak előttem, tessék szemezgetni:
Fúvószenekari koncertek az Ózdi Fúvószene megalapításának 120. évfordulója alkalmából
András-napi jótékonysági koncert
2014. november 29-én szombaton 15:30 - tól az Olvasóban (Ózd, Gyár út 4.) az Ózdi Városi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Fúvószenekara részvételével
Közreműködnek: a zenekar muzsikus barátai Minden érdeklődőt szeretettel várunk! A műsor bevételét a fúvószenekar további működésére fordítják a rendezők.
A 2014 – 2015-ös évad további tervezett koncertjei:
2015. február 21. (szombat) 15:30 Mátyás-napi koncert
2015. április 25. (szombat) 15:30 György-napi koncert
2015. június 26. (péntek) 15:30 120 éves a fúvószene Ózdon
1895 – 2015
IV. Ózdi Fúvószenekari találkozó
Kiegészítő program:
Hat + egy előadás a fúvószene történetéből Előadások színhelye: Ózd-Olvasó (Ózd, Gyár út 4.) Adorján Lajos Terem (Táncterem) Előadó: én :), s mv. előadók 2015. január 14. 14:30 – 15:30 Történelmi visszatekintés 2015. február 11. 14:30 – 15:30 Fúvós hangszerek 2015. március 11. 14:30 – 15:30 Egyházi s világi együttesek 2015. április 08. 14:30 – 15:30 Katonazenekarok, „civil” (bányász, kohász) zenekarok 2015. május 06. 14:30 – 15:30 Zeneszerzők, karmesterek 2015. június 03. 14:30 – 15:30 Az ózdi „Gyári-zenekar” megalakulása, működése, jogutódai. +1: 2015. június 17. 14:30 – 15:30 Beharangozó a IV. Ózdi Fúvószenekari Találkozón részt vevő együttesek történetéről, működésükről.
Tizenharmadikán (pénteken) hajnali 01:45-kor kiballagtam a
megbeszélt helyre, ahová kettőkor megérkezett a mikrobusz – engem szedett fel
először, aztán sorban a többieket is. Negyed háromkor már a város határán is
túl voltunk: kezdetét vette a „nagy utazás”.
Előző nap délután a cuccok nagy részét bepakoltuk a buszba,
így az indulás is zökkenő mentesebben zajlott, mint általában. A ruhák, s
ajándékok mellett felkerült a járgányba egy hűtőtáska, melynek tartalma 20
doboz sör, nyolc doboz kiáztatott filctoll (=energiaital), s négy pár
kecskeméti csípős kolbász volt. Én négy és fél liter kásásra fagyasztott
buborékmentes tonikot is vittem. Szintén csütörtökön délután készültek el a
szendvicsek. 0.65kg Pick Rákóczi csemege szalámi, 0.50kg Pick Báthory paprikás
szalámi, 1.25kg Bords Eve margarin, valamint 33 db zsemle, 30 db kifli, négy
darab félkilós szendvicskenyér, két kiló paradicsom, másfél kiló zöldpaprika,
hat db erős paprika, 15 db uborka került fogyaszthatóságra készen gyümölcsös
ládá(k)ba, s elérhető közelségbe.
Jó hangulatban telt az utazás, nem kornyadozott senki a
fáradtságtól – még előtte voltunk az egésznek. Tatabányán felvettünk még egy
muzsikust, átpakoltuk a csomagokat, hogy rendben legyen minden, lehetőség
szerint ne törjön, s ne törődjön semmi. Vittünk ugyanis magunkkal egy 47
centis, s öt darab 18 centi magas st.Flórián szobrokat,
a nagyot a 25 éves
zenekarnak, a kisebbeket a polgármesternek, a karmesternek, s még három
muzsikusnak. A szobrokhoz készültek kísérő oklevelek, azok üveg alatt várták a szállítás
végét. Arról nem is beszélve, hogy öltönytáskában is meggyűrődhetnek a fellépő
ruhák, s nem szeretek fellépés előtt nadrágot/inget vasalni, ha nem muszáj.
Hegyeshalomnál kiléptünk, aztán hajrá – útközben sztorik
garmadája, nagy nevetések, a szendvicshegy koptatása s különböző italok
fogyasztása történt. Nem utolsó sorban pihenőhelyek beiktatása, mert ahol
bevétel van, ott előbb-utóbb a kiadási oldal is jelez… Mondtam az
utastársaknak, hogy miattam nem kell megállni annyiszor, én kibírtam már
rágyújtás nélkül 16 órát egyvégtében. Amennyi söritalt ők fogyasztottak, amiatt
(is) meg kellett állni, sőt egyszer az autót is meg kellett itatni. Csurig lett
töltve.
Tizenhét és fél óra alatt érkeztünk meg a helyszínre,
kipakoltuk (aránylag) gyorsan a cuccunkat, a sofőr s a párja kis frissülés után
indultak tovább Mannheimbe.
A president orchestra öccse él kint már évtizedek
óta, hozzá mentünk. Éva, a felesége egy lavórnyi töltött káposztát készített,
rajtam kívül mindenki evett. Csak azért nem ettem, mert nyakig voltam
szendviccsel J
Rövid beszélgetés után megérkezett a vendéglátó zenekar pénztárnokának a
felesége, egyik fia s nagyobbik lánya.
Négyünknek ők adtak szállást a közeli Nordkirchen
városában. Elhelyezkedtünk, s tusolás után elvittek bennünket egy cirkuszi
sátorhoz. A sátrat
Klaus (a vendéglátó) s testvére bérelte ki négy hónapra, s
ők is üzemeltetik. Mindenféle programokat szerveztek erre a nyárra, azzal
kezdték az egészet (ahogy elmondták), hogy születésnapi összejövetelt
tartottak, sok mókás dologgal egybekötve. Klaus s testvére összesen 100 évesek,
ennek apropójára szervezték meg sok nevetéssel az ünneplést. Ehhez a cirkuszi
sátorhoz vittek bennünket. A sátor nagyságáról nem tudok számot adni, de a mi
kertünk házikóstól beleférne J Ittunk pár pohárka sört, aztán visszamentünk Klaus
házába.
Következő gondolat: nézzünk körül a városkában s igyunk valamit! Nem
azért, mert helyben nem lett volna elég sör (meg lehetett volna benne fürdeni),
de na. Fel voltunk dobódva annak ellenére is, hogy egy ilyen jókedvű utazás
kivesz az emberből egy kis erőt. A helyi szálloda bárjába mentünk, ott még
három pohár sört megittunk, majd visszamentünk. Háromnegyed kettőkor kerültem
ágyba – két muzsikus cimbora azzal viccelődött, hogy reggel mennek s két kört
futnak az edzettséget kihangsúlyozva. Nos, én fél ötkor beállítottam hozzájuk:
„Uraim, mallik a pitty, a Nap felkelt s csak arra vár hogy rácsodálkozzon a
fittségetekre” J
Hogy szépen fogalmazzak, elég gyorsan kellett az erkélyre távoznom, mert nem
díjazták az ébresztést… Forgolódtak még kicsit, aztán én is távoztam tőlük. Az
én szobatársam még húzta a lóbőrt, őt nem ébresztettem fel. A konyhába mentem s
segítettem „Taki”-nak (Klaus felesége) a reggelit előkészíteni. Ő még aznap
délelőtt ment dolgozni. Reggelire előkerültek a társak is, megfeleltünk a
reggelinek, csipegettünk jóízűen, úgy éreztem magam, mintha ezer éve a család
jó ismerőse lennék. Úgy hiszem, mindannyian így éreztük.
Kora délelőtt megérkezett a karmester úr, visszamentünk
Selmbe, felvettük a hiányzó két embert s az elnök öccsét s már száguldottunk is
Dortmundba. Folyt.köv.
Dortmund felé az úton engem elnyomott a buzgóság, így az
utastársak kaptak egy kis ízelítőt a horkolásomból – arra ébredtem, hogy
hahotáznak, s mint kiderült, rajtam. Nem baj gyerekek, az ébresztőt így is, úgy
is megkapjátok legközelebb is.
A vasútállomásnál leparkoltunk, aztán felszálltunk a
városnéző buszra.
Körbevitt bennünket városrészeken, az egész produkció 100
percnyi időt vett igénybe. Közben ékes német nyelven hallhattuk, hogy épp’
merre járunk, s mit láthatunk. Bélus fordított nekünk, érdekes volt. nem a
fordítás, hanem a látnivalók J
A városnéző túra után egy utcai árusnál „
currywuest-pommes”-t ettünk,
majd egy sörital elfogyasztása után visszatértünk
Nordkirchenbe.
Délután 15:00-re volt meghirdetve a próba kezdete, kicsit
csúsztunk – a kottákról felejtkeztek csak el. Igen jó hangulatú próba volt,
majd’ négy órát tartott. Közben – hogy ki ne száradjon a jó nép – söröket,
kólát, vizet hoztak a segítők.
Nem ittam semmit. Csak szünetben. Nem vagyok én
hozzászokva, hogy próba közben igyak, urambocsá’ rá is gyújtsak, mint a hátam
mögött ülő Wilhelm. Érdekes volt, hogy cigarettafüstöt érzek, kerestem is a
forrást, majd észrevettem, hogy Wilhelm bal kezében egy pohár sör, jobbjában
pedig a füstölgő cigi. Ölében a hangszer. Érdekesen nézhettem rá, mert csak
széttárta a karjait, s mosolygott. Én viszont nemzetközi kézjelekkel tudatosítottam,
hogy elvágom a nyakad… Vigyorgott, mint a tejbetök s megkínált egy
füstölni valóval, amit visszautasítottam.
Száz szónak is egy a vége, jó hangulatú próba volt, s egy
ilyen próbát feltétlenül kell tartani fellépés előtt, mert a zenekar három
nemzet tagjait foglalta magába. Rajtunk kívül francia muzsikusok is érkeztek,
nekik is új volt a másnap terítékre kerülő műsor. Gond nem volt, falkában
(=együtt) az apró hibák nem annyira észrevehetők.
A próba után még volt örömzenélés, evészet, ivászat.
De csak
sört fogyasztottunk, legalábbis mi csak sört. Ha jobban belegondolok, akkor
életemben összesen nem ettem meg annyi pizzát, mint aznap késő délután/kora
este. Kis túlzás van a dologban, de elmondhatom, hogy összesen tizenegy(!)
szelet pizzát ettem. Olyan pizzát, amin paradicsomszármazék egyáltalán nem
volt. Lehet, azért ízlett ennyire, vagy kihegyezte a belsőmet a folyamatos
sörivás? (Mint tudjuk, a sör önmagában nem számít alkoholnak)
A pizzáról dióhéjban: a tésztája a fél centi vastagságot sem
érte el, olyan vékony volt, mint egy vastagabb tiroli rétes. No, erre került
valami „izébigyó” amire nem tudtam rájönni, hogy micsoda. Megkérdeztem, szóból
ért az ember. Mivel túró nincs arrafelé, ezért friss sajtot kevernek el
valamivel, ami legjobban az édes savóra emlékeztet, szóval ezzel a masszával
bekenik a tésztát, tesznek rá bőven negyedelt, fonnyasztott vöröshagymát, arra
olyan darált húst, amilyen a wurst-ban van, majd jön a tetejére a kötelező
reszelt sajt. Különböző sajtot vagy egyedül, vagy keverve, mindegy. Nekem
nagyon ízlett. A pontos receptet is elkértem, még nem érkezett meg, de –
sokszor emlegetem – jó dologra érdemes várni.
Szombat este is elmentünk még sört inni az előző nap
felfedezett ivóhelyre, útközben benéztünk egy török étterembe, de percek múlva
zártak, így csak egy pohár sört fogyasztottunk ott, majd továbbálltunk. Miután
visszatértünk, én azért csak megszokásból ettem egy kis csípős kolbászt
lefekvés előtt. Folyt.köv.
Előrebocsátom, nem lesz rövid! Folytatást ígértem tavaly december elsején - cca. 75 napja. Ennyi időt még sosem hagytam ki "blogolásilag". 2013. december 02.
Nyugodtan talán majd akkor tudok aludni, ha a nov. 9-i koncert anyagi oldala/elszámolása is rendeződik. Ebből a mondatból is látszik, hogy még nem értem/értünk a végére. S ez cseppet sem megnyugtató. Ezzel most le is zárom ezt a témát, nem rugózom rajta, mert (sajnos) nem rajtam múlik. Ostorozni, abajgatni tudom a késésben lévőket, de ezzel ki is fújt minden ami a rendelkezésemre áll. Pont.
Panaszkodási oldal letudva, jöjjön a mosolygós oldal. Tehát jól érzem magam, vagy csak ráfogom, hogy jó. Különösebb bajom nincs, insomniás lévén szinte bármikor, bármilyen helyzetben képes vagyok/lennék aludni. A magas vérnyomásom karbantartom, szedem a napi egy szem vérnyomáscsökkentőmet, iszom a szokásos leveimet - amiről korábban már írtam - úgymint: reggel kutyulós "davidoff - rich aroma" kávét tejszínnel bolondítva, hozzá egy sodrott cigaretta, majd tisztasági verseny után a fogyasztási hőfokra hűlt bergamottos fekete teát, szintén egy korty tejjel/tejszínnel. A levekhez tartozik a csalán+ galagonya virágos hajtásvég saját keverékű tea, ízmódosítók nélkül. Egész nap pedig elkopik a "Monogon" (oldalt "rezes"-nek titulált) által javallt másfél liter víz, késhegynyi por alakú c-vitaminnal - könnyebben felszívódik.
Nem döntöttem el nagyon, de három hete ismét tiszta vagyok szeszileg, s kólailag is :) Ősöm kérdezte valamelyik este, hogy "öntsek egy pohár mádit?" A válasz: Karácsonyig biztos nem, ha utánam öntik, akkor sem. S ilyenkor - mikor iszom, akkor bezzeg nem, vagy csak ritkán - eszembe jut Hegedűs Géza bá' Irástudók című könyvében olvasott egyik mondat, amit én előszeretettel szoktam idézni: "Legmámorítóbb a folyamatos józanság."
2013.december 08.
Szomorú vagyok. Ma szinte egész nap égtek a mécsesek nálam... Egyik zenekari tagunk halt meg szívrohamban. Nagyon jó EMBER volt, s remek muzsikus - a "jó ember" kitétellel a volt felesége nem biztos, hogy egyetért... Ismét kevesebbek lettünk. Magunkat legalább annyira sajnálom, mint Őt. Az egy hónappal ezelőtti koncertre nem tudott eljönni, már ott is hiányzott a jelenléte. 14-én voltam nála, s beszéltünk erről-arról, tervekről, a mindennapokról. Ő volt az egyedüli, akinek engedtem, hogy "bármikor, bármit" fújhat, amit gondol. Rutinos muzsikus volt, egész életének 68 éve alatt mindig trombitán játszott s tanított. Vezényelt is, ha úgy alakult. Érte égtek a mécsesek. Nyugodj békében Kálmán!
2013. 12. 14. 19:30
Most értem haza. A búcsúztatódról. Nem volt könnyű az elmúlt hét. Kálmán(ka), megnehezítetted. Nem csak nekem, én csak „kollégaúr” vagy muzsikus barát voltam. Épp’ egy hónapja voltam nálad, beszámolni a koncertről, amire nem tudtál jönni. Viccelődve beszéltünk arról, hogy van idő… Úgy alakult, hogy nem maradt idő. Csak az emlékezésre. Jó ember voltál, s jó muzsikus. Hiányozni fogsz, a mindig mindenkor jókedvű, azért néha morcos, „beszólós” de soha nem bántós fúvószenész. Mindent tudtál, amit a fúvószenéről érdemes tudni. Hiányozni fogsz, amint már most is hiányzik az, hogy nem tudom elmondani neked amit te is tudtál mindig. Nem tudlak feledni, s nem is akarlak – nyugodj békében!
2013. december 23.
Örülök, hogy itt van perceken belül a Karácsony – annak pedig még jobban örülök, hogy együtt leszünk mindnyájan. Tizenegyen üljük körül az asztalt, s evés után anekdotázgatunk. Énekelni nem szoktunk, csak ha az anekdota megkívánja…
2013. december 26.
Rövid(?) - ám lehet, hogy gyomorforgatós - beszámoló következik a karácsonyi napok kulináris, általam év(tized)ek óta százezer kalóriás (100.000 kcal) showként emlegetett össznépi (=családi) eszem-iszomról.
Mivel is kezdjem? Talán azzal, hogy 24-én reggel 05:45-kor elmentem a kedvenc kenyeres boltba, s elhoztam a korábban megrendelt öt darab egy kilós kenyeret. Aztán visszaballagtam a közelben lévő boltba egy kis utánpótlást beszerezni szaloncukorilag, mert hogy-hogy nem, idén is sikerült (naponta) megvámolni a beszerzett mennyiséget. Nem kell nagy dologra gondolni, csak egy negyvendekás tejszínes/málnás gumicukor jellegű szaloncukor került megvételre - utólag elmondhatom, hogy nekem nem jött be az állagát tekintve. Valamiért a gumicukrot összetévesztettem a pillecukorral…
Elsőként az a fazék került tűzre, amiben összesen 42 db töltött káposzta volt, a szokásos mellékletekkel. Ebédre készült, 11:00-kor készen is volt.
Nem aprózom, estére készült a többi, felsorolásszerűen:
„csirkemell-torta” hozzávalók: 2.40 kg csirke mellfilé, 0.50 kg sajt, 0.60 kg bacon (0.20kg füstölt, és 0.40kg füstölt-főtt), a többit nem tudom J
„gombás-tejfölös sertéspörkölt nokedlivel” hozzávalók: 2.0 kg sertéslapocka (2x2x6cm nagyságra vágva), 0.70 kg vargánya gomba (nyáron lett eltéve, gondolva erre a jeles alkalomra), 0.80 kg 20%-os tejföl, s nokedli ami 0.80 kg B-55-ös finomságú búzalisztből készült megfelelő mennyiségű tojással.
„Laci-pecsenye” hozzávalók: 1.50 kg sertés tarja csont nélkül, + disznózsír, amiben megsült.
Köretnek készült a fentebb említett nokedli mellett babakrumpli (=krumplipüré), petrezselymes apró krumpli (héjában, sós vízben főtt), s répás rizs mintegy 0.25 kg, s egy szál sárgarépa felhasználásával. Egy nagy üveg (1.7 literes) házilag készült savanyú uborka. Az uborka fűszerezéséről egyik pincérnő azt mondta sok éve, mikor még szolnokiában dolgoztam, hogy ez olyan savanyú, hogy újra „szűznek érzi magát”…
A nassolni való sütemények: négy-négy rúd diós és mákos bejgli, egy-egy „vetet”(=két adag) mézes, valamint linzer, s két tepsi soros-mézes. Ezek mellé tesóm meglepetésként készített egy dió tortát. Közösen ötlöttük ki, a kivitelezést ő vállalta magára.
Italok: 0.7 liter saint-moty-féle „libaláb-likőr”; egy-egy palack skót viszki (sic!); hat doboz sör (kékoroszlános); mádi bor, egri bikavér, s üdítőital hegyek, ásványvizek, szóda.
Tegnap készült - hagyományokhoz híven – a húsleves. Egy darab marha gömbcsukló(=lábszárcsont vége), sertés ritkacsont (=csülökcsont s lapockacsont), tarjacsont egy-egy fél darab tyúk, s gyöngytyúk (numida meleagris), zöldségek felhasználásával. Csigatésztával.
2014. január 10.
Ismét st.Péterhez igyekezett egy zenekari tagunk. Jani bácsi nyugodj békében!
2014. január 20.
Kb. kilenc korsó sört ittam meg ma délutántól... nem vagyok rá büszke cseppet sem... Múlt héten sikerült a novemberi koncerttel kapcsolatban lezárni az anyagiakat... ma utolsó útjára kísértük S. Jani bácsit, a zenekar volt klarinétosát.
A temetés előtt rittyentős ruhában voltam egy felvételen - időnként ismétlek szavakat, de szerintem nem sikerült rosszul - kb. 09:15-től kezdődik:
Alig vártam, hogy vége legyen a 2013-as évnek. Ma január 20-a van, s kétszer voltam búcsúzni...
Kótyagosan sem könnyű...
Nem. Akarom. Elhinni. Elment a Tanár úr :(
Nyugodjon békében... :'(
2014. január 26.
Bosszantó a mindennapokban hallható politikai sárdobálás, minden oldalról. Most viszont nem akarok politikáról írni. Nem csak azért, mert szinte kikerülhetetlen, de egyik valamikori kollégám felhívta rá a figyelmem, s nem is nagyon udvariasan, hanem olyan hétköznapi természetességgel: amíg tudsz muzsikálni/zenélni, muszáj a politikával foglalkozni? Rácsörrentem telefonon, s megbeszéltük.
Az utóbbi hónapokban meglehetősen ideges voltam, több minden dolog zavart, s zavar a mai napig - ám tkp. annyit nem ér (vagy mégis?), hogy kizökkentsen a látszólagos nyugalmamból.
A látszólagos nyugalom pedig azért van, mert olyan hihetetlenül apró dologra is rá tudok robbanni, ami nem kellene, hogy zavarjon. Régebben csak rálegyintettem. Most már szóvá teszem. Ám ettől nem érzem jobban magam.
Sikerült elküldenem a pénzügyi beszámolót a megyei főnökségnek, elkészült a novemberi koncert utolsó pénzügyi zárása is. Kezdődhet(ne) a következő. S kezdődik is a tervezés. A jövő évi megmozdulásra. Ám az első lépésekig is van tennivaló. Az első az, hogy az őszi önkormányzati választás után neki lehet majd esni a felálló hatalomnak, s ostorozni őket, meggyőzni, hogy a létrejövő rendezvényhez hathatós segítséget nyújtsanak. Na, megint a politika... Sajnos megkerülhetetlen... De, inkább lapozok.
Tavaly a koncert után kaptam egy megtisztelő felkérést, amire én rögtön igent mondtam. Ígért a meghívó fél egy meglepetést Karácsony estéjére... sajnos semmit nem kaptam. Az idő közben telik, s én nem haladok úgy, ahogyan szeretném. Szoktam emlegetni, hogy legjobb Múzsa a határidő. Ám a novemberi levélváltások óta a meghívó fél felől csak a nagy csend van, s ez engem nem nagyon villanyoz. Sőt!
Egyre kevesebb időt töltök az 'ámítógép előtt, s egyre jobban élvezem, hogy a betűk birodalma nem veszett el a számomra. Eddig sem éreztem, hogy elveszett volna, ez csak olyan kiegészítés, ami az internet világához kapcsolódásom okán kicsit elvesztettem. Mióta élvezem az 'ámítógép varázsát, azóta a heti könyvfogyasztásom háromról előbb kettőre, majd egyre csökkent. Muszáj naponta egy órát olvasnom "rendes" könyvet, aminek megvan a sajátos illata, nem kell kattintgatni, csak lapozni. S a héten voltam mindkét könyvtárban, olyan jó volt látni, hogy örülnek nekem... Mert jó, ha az emberre mosolyognak. Beszélgettünk is, orromra koppintottak, hogy régen jártam náluk - rendezvények kivételével - szinte csak az utcán látnak s akkor sem andalogva... Nos, igen. Nem tudok/szeretek lassan járni. A könyvtár a nyugalom szigete.
Leesett a hó, jajj de jó :) Most már csak a mínusz tizenfokok (sic!) hiányoznak pár napra, hogy a kertben áttelelő gyümölcsfarontókból nyáron kevesebb legyen.
2014. február 05.
Szeretném idén a kerti ház tetején elvégeztetni azokat a munkákat, amiket évek óta tologatok.A tető két végét a legfontosabb megcsinálni, ám ehhez a melóhoz - a kivitelező szerint - le kell szedni a palát. Nem hullámpala, hanem a klasszikus 40x40-es (400x400 mm). Namármost. Ha a két végét le kell szedni, akkor már szedjük le az összeset, s rakjuk újra (nem véletlen a királyi többes, úgy sem tudom megállni, hogy ne segítsek annyit, amennyit tudok). Ha viszont nem sikerül úgy leszedni, hogy a palák épségben maradjanak, akkor csak kárt csinálunk, s nem kevés kiadást, amire jelenleg nincs fedezet. A palatartó lécek végét kell kicserélni, cca. 50 centis hosszban, hogy hozzá lehessen építeni a tető végét lezáró oromlécet. Az oromlécet pedig be kell vonni horganyzott lemezzel, ez készen kapható, nem lesz vele gond.
Aztán szintén a tetőhöz tartozik a tetőnek az a része, ami a házfal és a csatorna közt van, s lécekkel van borítva. Erre új takarás kerül, nemes egyszerűséggel az ún. OSB lapból megfelelő méretűre szabott darabok. A hat milliméteres vastagságú lap megfelelő a mester szerint. A célnak megfelel, nincs nagy súlya, viszont a darázs sem tud a nem létező helyekre fészket építeni.
Nem elhanyagolható kiegészítésként pedig üveggyapot szigetelést szeretnék adni a tetőnek, ami hőszigetelő tulajdonsággal is bír. Ha már benne vagyunk/leszünk. Ez utóbbi nem sok kiadással jár, ám arra is gondolni kell, hogy a fent írt munkákhoz szükséges alapanyagok, szállítás, munkabér, miegyéb végösszegéhez én hozzáadok + 50% felárat. Hogy ne érjen meglepetés valami nem várt kiadás miatt. Ennyit a tető renoválásáról.
Nincs még vége az ötletelésnek :)
Jó lenne - szintén a kerti háznál - a tavaly megkezdett munkákat befejezni. Tavaly a lépcsővel s támfallal birkóztam, ezt folytatni kell. Árnyékolót szeretnék a ház elé. Sajnos a szőlőlugasunk az elmúlt években annyira megsínylette az időnkénti nagy hidegeket, hogy foghíjas... Így viszont nincs árnyék, csak ha felteszem az árnyékolókat. Állandó árnyékolót szeretnék, ami bírja az időjárás viszontagságait. De nem ám olyan egyszerűt, hogy megépítjük s rá sem kell nézni évekig, dehogy. saint-moty mindig megbonyolítja...
Mozgatható árnyékolót szeretnék. Olyat, amit - ha nem vagyok/vagyunk a kertben -, egy nem apró mozdulatsorral le lehet ereszteni függőleges helyzetbe, s rögzíteni a szél ellen - s nem utolsó sorban az önkéntes aratók ellen is jó szolgálatot tehet. Jelenleg ott tart a tervezés, hogy a fejemben összeállt az egész, ezt még le kell rajzolni, s megmagyarázni a kivitelezőnek, hogyan is gondolom az egészet.
Hétfőn voltam egy jótállási jegyet érvényesíteni, s miután végeztem, körülkémleltem az üzletben. Szokásom körülnézni mindenütt, főleg ha érdekel is valamennyire. Nos, "megkapta a szemem" pár négyzetméter falburkoló. Két csomaggal van mindössze, ennyit nem tudtak eladni - ezt viszont nyomott áron kínálják, mert maradéknak számít. Kis híján hat négyzetméter az egész, de nekem tetsző színben - s így valószínűleg meglepem vele magam névnapra :) Jó lesz az egyik falra, ahol az 'ámítógép is van. Majd még kitalálom, hogyan legyen. Mindenesetre ennyi pénzért ez ajándék. Magamnak, magamtól :D
Húsvét hétfő utáni csütörtökön elmegyek kedvenc fúvószenekaromhoz Baranyába, azon a héten szombaton lesz Tavaszi koncertjük. Az elnöki lakosztályt megigényeltem, a visszaigazolást is megkaptam, tehát ez a része rendben van. Felmálházva megyek, a tavaly előtti verseny különdíjasainak szánt ajándékokat is viszem, s a többieknek is egy korty kóstolót.
2014. február 11.
Ma ismét megfüleltem párszor egy klasszikust, egy olyat, amit (szinte) mindenki ismer. Magyar címe: Az állatok farsangja, Szerző: Camille Saint-Saens. Idén még nem nagyon rángattam az istrángot, csak belekaptam pár "nótába" csinálom is, a napi kottaírásom megvan, ha nem is annyi, mint amikor a legjobb Múzsa noszogat. A legjobb Múzsa pedig mint tudjuk, a határidő.
Sajnálatos, de nagyon úgy néz ki, idén novemberben nem utazom a Bak-térítő környékére. Tavalyi megbeszélésünk óta csak a nagy csend van, s mivel a tavaly ősszel tervezett határidő február 20-a, esélyem sincs megcsinálni azt a darabot, amit Karácsonyra ígért a meghívó...
Visszatérve az Állatok farsangjára - elgondolkodtam azon, hogy megcsinálom fújósra. Olyan csapatra, ahol nincs megkötve a kezem, olyan hangszerekre írhatok, amilyenre csak akarok. Hátulütője, s el is tudom képzelni, hogy az asztalfióknak dolgozom...
De már viszket a tenyerem, hogy csináljam :) Kedvem is van hozzá, amit még meg kell csinálnom (félbehagyott vagy el sem kezdett darabok) azt is csinálom, mondjuk úgy, hogy pihentetésként. Némelyiket csak rabszolgamunkaként, de le kell írnom, mert csak úgy tudom elküldeni az illetékes zenekarnak.
S még mindig kézzel írom a kottát, az 'ámítógépes kottaírást azóta sem próbáltam. Majd. Egyszer. Talán.
