2010. március 30., kedd

permet

"Szürke minden elmélet, zöld csupán az Élet aranyfája" - Goethe. Igaz, a fordító az "Élet"-et kisbetűvel írja, de nem gond. A gond nem itt kezdődik. Fáradt vagyok. Nem kicsit. Tudnék többet enni. Mazochista sem vagyok. De fogyni akarok, s fogyni is fogok! Kezdetnek jó, hogy minden nehézség nélkül megmászom a kerthez vezető hegyet. Nem fújtatok annyira, mint pl. ősszel. Nem érzem a permetezés után sajgónak sem a hátam, sem a vállaim. Segített a kovácsüllős reggeli torna? Már tornázom(?) lassan harmadik hónapja minden reggel. Nem annyira, hogy megizzadjak, csak egy kicsit. Ami még mindig több, mint az elmúlt huszonév alatt. Majd jövök még s ez nem fenyegetés! Ja, igen. Most ez a háttérzaj: Weber: A bűvös vadász - háromfelvonásos opera Szövegét Johann Friedrich Kind írta) Vezényel: Marek Janowski, km: a Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton) és a Berlini Német Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Ottokár, cseh herceg - Andreas Schmidt (bariton), Kuno, hercegi fővadász - Anton Scharinger (basszus), Agáta - Sharon Sweet (szoprán), Ännchen - Ruth Ziesak (szoprán), Gáspár - Kurt Rydl (basszus), Max - Peter Seiffert (tenor), Remete - Matthias Hölle (basszus), Kilián - Roman Trekel (bariton), 1. és 3. nyoszolyólány - Gabriele Rossmanith (szoprán), 2. és 4. nyoszolyólány - Yvi Jänicke (mezzoszoprán), Samiel - Peter Matic Köszönöm a türelmet. 20:21

2010. március 20., szombat

leos

Szombat este nem húzom az időt, de még van egy kicsi a közvetítés kezdetéig. Tehát a mai napra "rendelt" zeneszerző Leos Janácek. Sajnálatos módon, nem sokat tudok róla. Még Szolnokon dolgoztam, mikor a szokásos havi Antikvárium látogatáskor megkapta a szemem egy LP. Nekem akkor még ismeretlen zeneszerző Sinfonietta című műve, öt tételben. Ki ez a fickó, mikor élt, mit alkotott? Persze, megvettem a lemezt s meg is füleltem. Ha jól emlékszem, a Sinfoniettat 1924-ben írta. Sok információ nm volt a lemezen, különösebben nem is néztem utána. Aztán időnként hallottam pár művét, s érdeklődéssel fülelem azóta is. (Helyesen: Janáček, Leoš) Hukvaldy-ban született 1854. július 3-án. Zenei tanulmányait Brnóban (Brünn) kezdte 1865-ben, innen került a prágai orgonaiskolába, majd a lipcsei és bécsi konzervatóriumokba. 1881-ben orgonaiskolát nyitott Brnóban. Hamar felfigyelt a nép költészetére és zenéjére. Első kimagasló sikerét Jenufa című operájával (1903) aratta. Az opera bécsi bemutatója 1918-ban további sikert hozott neki. Életművének javát idős korában alkotta. 1928. augusztus 12-én, hetvennégy éves korában Ostravában halt meg. A komponista életműve Dvorák és Smetana munkásságához szorosan kapcsolódik. A szellemi rokonság kimutatható abban is, hogy Janáček szerzeményeit is a cseh, pontosabban szűkebb pátriája, a morva zenei folklór hatja át. A Glagolitikus misét két esztendővel halála előtt, 1926-ban írta. A mű, noha liturgikus szerkezetű és szövege ószláv liturgikus nyelven íródott, a legkevésbé sem vallásos mű: „A nemzet biztonságában való hitemet akartam kifejezni...” Ma pedig nemsokára kezdődik az zemerháromBartókon: 18.00 Közvetítés a New Yorki Metropolitan Operaházból Leos Janáček: A holtak háza Háromfelvonásos opera Szövegét - Fjodor Dosztojevszkij regénye nyomán - a zeneaszerző írta Vezényel: Esa-Pekka Salonen Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Jó lesz háttérzenének a rabszolgamunkához - a látható kottától azér' szebben írok :) Köszönöm a türelmet. 17:51

2010. március 17., szerda

labanc oroszlán

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

2010. március 7., vasárnap

kódex

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

2010. március 1., hétfő

Lyszisztrate

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08