20-án elmentünk az elnökkel a Megyeházára átvenni egy díjat/kitüntetést amit kapott a zenekar. 21-én itthon a műv.házban kultúra-napi ünnepség. Időben le akartam lépni, de „lebuktam”. Legalább a végét várjam meg, mert akkor pár szó kíséretében elmondják a résztvevőknek, miért voltunk előző nap a megyeszékhelyen. Rendben van. Szokásos csúszással ért véget a műsor, kilibbent Magdus (a műv.ház ig.asszonya) s mondott pár szót a díjról. Beszólított bennünket – addig takarásban álltunk az ajtó mögött -, az elnök a díj kísérő oklevelét vitte, én pedig „cepeltem” a díjat jelképező bronz tárgyat. Az ünnepség a Ház tánctermében került megrendezésre, mi a terem végében lévő kis színpadon vigyorogtunk, mint a tejbetök :) Nem zenekari ruhában voltunk, meglepetésnek szánták ezt az egészet – az is lett. Domborítottam a hasam az új öltönyömben, majd fogadás középről. Gratuláció hegyek, nem mondom hogy nem esett jól. Mint ahogyan jólesett a „hegyi” polgármester háziszőttese is, amivel koccintottunk. (Nem kell ismételnem magam, miszerint aki az uniqumot képes meginni…) Taxival haza. 22-én Táncgála a nagyszínpadon. Érintett voltam – nem, én nem táncoltam - , keresztfiam ismét szólót (is) táncolt a szünet utáni második számban. Végignézni is izzasztó, nemhogy végigtáncolni! Láttam már ugyanezt a produkciót Tőle, ugyanitt egy másik alkalommal. Jó értelemben vett „borzongatós” – nincs szemüvegem, de valamiért bepárásodik a szemem ilyenkor… Nagy sikerű előadás volt, olyan vastapsokat kaptak a fellépő együttesek, hogy ihajj… S ez még akkor is jóleső érzés, ha tudja az ember fia: akik a közönség soraiban ülnek, mind-mind szeretik a néptáncot. A végén kis szünet, majd a meghívottak ismét a táncteremben gyülekeztek fogadásra. Ha jól számoltam, 108 főre volt a „terített betli”. Pezsgő és vörösbor hegyek, találkozások rég nem látott ismerősökkel, köztük az egyik prímás P.M. tanár úrral, akivel sikerült kicsit hosszabban beszélnem. 1978-ban találkoztam vele utoljára. Persze, hallani hallottam róla azóta is, elmondtam neki hogy miket hallottam, mit tud a többiekről, csupa „berkes” hír(ek). Taxival haza. Vasárnap (23-án) a szokásos délelőtti proszektura, de nem nagyon rángattuk az istrángot s a hámfára sem rondítottunk. Köztes időben – folyamatosan – az ez évi költségvetés is elkészült. Hétfőn (24-én) reggel rohanás a Városházára, a végleges s aznap reggel kinyomtatott költségvetés aláírása, majd sovány malac vágtában a helyi tévébe. Megcsinálni a kedden adásba kerülő műsort. Ami természetesen a zenekarról szólt. Aztán egy „gyógysör” elfogyasztása, szintén megbeszélés alkalmával – de fehér asztal mellett - , hogy ki, milyen apparátussal jön velünk megörökíteni a május végére, június elejére tervezett Gyula-i (gyulai?) fesztivál eseményeit. Kedden (25-én) utolsó útjára kísértük Nagynénémet. Repkedtek a mínuszok, ennek ellenére a koncertmester prímán elfújta s szokásost. Pont. Szerdán még tartott a pörgés nálam. Csütörtökön leálltam. S a szokásos torokfájás (lenyeltem egy sündisznót, de nem jött fel… á la S.L.), hasmenés, takonykór, stb. Pénteken este „Próbabál” elnevezésű esemény a suliban, keresztfiam ismét táncolt, de már szalontáncok voltak, úm.: Bécsi keringő, Tangó, Foxtrott, Mazurka, Tangó, Angolkeringő, Diszkótánc, Slowrock, Country dance, Polka, Salsa, Cha-cha, Jive, Csárdás. A bemutató után leléptem, a vacsorát sem vártam meg, sem az est többi részét. Pedig 23:00 után még Bálkirálynő s Bálkirály-választás is volt. 23 lyány akasztott a nyakába koszorút, így aztán a Bálkirály is Ő lett. Mármint keresztfiam. Tegnap tollat koptattam a mai próbára, egy cseh polkát. Cseppet sok benne az előjegyzés (hat „b”), de majd szokják a jármot. Ennyi volt röviden(?).

parsifal

• Erre a hétre "rendelt" muzsika: R. Wagner: Parsifal
• Amfortas: George London (bariton), Titurel: Arnold van Mill (basszus), Gurnemanz: Ludwig Weber (basszus), Parsifal: Wolfgang Windgassen (tenor), Klingsor: Hermann Uhde (basszus), Kundry: Martha Mödl (szoprán)
• Bayreuth "Zöld domb"-i 1951-es felvétel, Hans Knappertsbusch vezényel.
• A három nótával készen lettem - fejben. Egy hangot nem írtam még le, s valószínű a héten nem is fogom. Igaz, kis fellépés nincs, mindig úgy kell(ene) játszani, mintha szétfeszítené a közönség a színháztermet - ám nem szeretném a billentyűst minden "szirszar" (bocs!) fellépésre izzítani. Igen, szegény az eklézsia, maga harangozik a pap...
• Éves költségvetés - tudtommal - még nincs. Jó, hogy eszembe jutott, azt is meg kell csinálni a jövő héten s benyújtani. Vasárnap át is beszélem a zenekari elnökkel, hogyan legyen. Szigorúan próba után :)

Köszönöm a türelmet. 18:19

kezdjük, no...

Kívánok minden direkt, vagy véletlenül errejáró olvasónak olyan évet, amilyet szeretne magának! Kevesebb káromkodást, több mosolyt :) R.Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg - 1937-es felvétel, Toscanini bácsival. Könyvtárból hoztam, sajnos a lemez minősége kívánnivalót hagy maga után, de ezt majd közlöm amikor visszaviszem. 2011-re is van terv bőven, pécsi menetek ezután is lesznek, sőt! Csak most lesznek igazán. Többször. Új év, új(abb) gondolatok. 7-én budapestiába megyek egy rendezvényre, másnap haza. Kilencedikén 10:00-kor lendül a pálca, 13-án az idei első rövid (háromnótás - sic!) fellépés. Aztán HERB330 ismét befogva, ezer a dolog. Be akarom fejezni a Lysistrate-t, az egészet kórusostúl/szólistástul. Előtte, most héten a három nótába való belenyúlás lesz végrehajtva, csak indításként. Sikerült ma beszélnem egy helyi rock zenekar vezetőjével, ritka jó ötlet jutott az eszembe. Azt tudom/tudjuk hogy ritka ötlet, de hogy jó is lesz vagy sem, az majd kiderül. De addig is lesz vele munka nem kevés. Nem baj. Nem kényeztettem el az olvasókat tavaly, nem ígérek idénre semmit, csak annyit: Nem fejezem be a "blogolást". Jövök amikor akarok, s írok azt, ami foglalkoztat. Kb. ennyi így szombaton este. Közvetítés van a Met-ből, Debussy: Pelléas és Melisande. Most hallom először egyvégtében. Köszönöm a türelmet. 20:39