2010. január 31., vasárnap

MüPa

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

2010. január 25., hétfő

pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

2010. január 11., hétfő

Herb330 - Made in China :P

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

2010. január 9., szombat

finis(ch)

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

2010. január 8., péntek

fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11