fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11