2009. március 31., kedd

szimfi

Azért írok most, mert késöbb nem lesz időm. Délután kertezés lesz, tegnap a metszés nagyobbik része kész lett, de a nyesedéket össze is kell szedni, megújítani az ősszel kiásott ültető gödröket, miegyéb. Főleg ez a miegyéb a sok, de bírkózunk vele sötétedésig. A kottákkal haladok, de nem olyan tempóban mint szeretném, nem megy még a két kézzel írás:) Nem is próbáltam eddig sem, csak az 'ámítógép billentyűin, az pedig már évtizedek óta megy. Mármint a pötyögés. 10 ujjal csinálom, nyolccal kersem, kettővel ütöm. A napocska süt ezerrel, már nem csak világít. A zenekarral is gyűrjük egymást, az idei támogatás még nem érkezett meg, csináljuk ahogy eddig, a lényeg hogy nem esszük meg egymást. Nyelek nagyokat, időnként felszalad a vérnyomásom, de hozzá vagyok szokva. Már el sem keserít az ha - mint most vasárnap - rajtam kívül hét zenekari tag jelent meg a próbán... Csináltunk szólampróbát. Nagyszerűen sikerült, kettő I. szk, egy II. szk, I. - II. Trombita, B-basszustrombita s nagydob. Az új hangszerelések bekerültek a szekrénybe, enni nem kérnek. Új hangszerelés van kialakulóban, nagyon remélem hogy a polg.hivatal is úgy gondolja ahogy mi egy páran. Ennél olcsóbban nem ússzák meg. De a változatosság gyönyörködtet! Most szimf.zenekarra fogom megkörmölni amit már fújósra(!) megcsináltam eddig kétszer. Először arra a bizonyos pályázatra, amit sikerült megnyerni, másodszor pedig a helyi "erőknek". Most jön a szimf.zenekari hangszerelés. De addig nem kezdek bele míg a szerződést alá nem írjuk! Köszönöm a türelmet. 10:41

2009. március 23., hétfő

sok(k)

Kicsit (nagyon) sok a tennivaló, majd jövök s jóóól megírom:) Nem tartok semmiféle szünetet, csak havazás van nálam. Köszönöm a türelmet. 21:28

2009. március 17., kedd

Tambour bot

Talán időszerű kicsit nyomkodni a betűs klaviatúrát. Semmi különös nem történt, dolgos hétköznapok egymás után. De balga vagyok... Igenis történt nagyszerű esemény 15-én: kedvenc fúvószenekarom karmestere N. K. Liszt díjat kapott! Nagyon megörültem, ideje volt. Régen kiérdemelte! Helybélim F. G. zongoraművész is kapott díjat, de biztosan nem ez fog Ózdról eszébe jutni a nagy közönségnek, hanem "majkapapa". Brrrr.... Nem egyforma az értékrendünk, ennyi s pont. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőmenedzserlogisztikusa ezerrel ügyködik hogy valamilyen módon csak ott legyünk Gyula városában a május 21 - 24-ig megrendezendő bulin. Kár lenne kihagyni, de attól hogy a zenekar "hagyományos" (trottyos) fúvószenét játszik, attól bizony még nem lesz ingyenes a részvétel. S akármennyire csűrjük, 600.000 ft elég lenne rá. De ez saját zsebből nem fog menni. Eddig sem volt könnyű szponzorokat lelni, most pedig... Tudja mindenki milyen a helyzet. 13-án és 15-én bemutattuk a tavaly megkapott új ruhához való felöltőt/ballonkabátot, nem tudom minek nevezik. Ugyanolyan szép galambszürke mint az öltöny, jár hozzá fekete nyaksál is de azt nem vettük fel. Igaz, én a kabát alá sem vettem fel a zakót. Megcsaptuk a két ünnepséget, semmi különös, hacsak az nem hogy menet közben a tambour botról lerepült a fej. Szerencsére éppen lefelé "húztam", így csak csörömpölt kissé. Mókás volt. A zenekar régi botja pedig megőrzésileg egy kedves kollégánál van, s mikor megemlítettem neki, hogy ideje lenne visszakapni a zenekarnak, simán letagadta. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére! Nem folytatom mert felmegy bennem a pumpa, s annyit nem ér. A tambour bot igen, a "kedves kolléga" hozzáállása nem tetszik. Pont. Köszönöm a türelmet. 08:41

2009. március 11., szerda

170 HUF / kg

A mai nap - annak ellenére, hogy nem vagyok tornász, sőt a sporthoz is úgy állok hozzá mint W. Churchill - lehidaltam. A lehidalás színtere a városi Interspar (reklám). Sok mindent nem akartam venni, csak ilyenkor van az ún. csendes akció. Amikor még tart az előző akció, s már kezdik az újat, annak ellenére, hogy csak csütörtökön van váltás. Egy szép nagy szögletes fonott kosárban egymás hegyére-hátára dobálva original audio műsoros kazetták. Jajj... Írtam valamikor itt hogy mennyire "ócsón" jutottam szenzációs felvételekhez nevetséges árakon. Akkor 99.- pénzért adták darabját. Tessék jól megkapaszkodni! Most 170 HUF/kg. Egy kilogrammra 17 db kazetta jut. Igen, igen. Darabjáért 10 HUF-ot kérnek... Ezért volt a gondolati lehidalás :) Persze vettem belőle, annak ellenére hogy mindből vettem anno nevetséges áron. De holnap visszamegyek s megvásárolom az összeset! Enni nem kér... S direkt nem folytatom. Az "aranyhármas" még mindig nem ide való. Köszönöm a türelmet. 19:04

2009. március 8., vasárnap

hejesírás (sic!)

  • Tegnap szombat lévén, nem sok kedvem volt írni. Különösebb dolog nem is történt, este volt közvetítés a MET-ből, Puccini: Pillangókisasszony-a. Először sikerült végighallgatnom. Nem nagyon tetszik. Van benne pár olyan rész ami "közönségsikeres", egyébként nem nagyon fogom keresni. A listára nem kerül fel.
  • Ma délelőtt szokásos proszekturai edzés, a pénteki és vasárnapi menet megbeszélése, kis dudálás, s vége is lett.
  • Ma este még vár egy fülelnivaló, kíváncsian várom. Ritkán tűzi műsorára az MR3 Bartók adó, de ma megfülelem: Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai Szerkesztő: M. Katalin Berlioz: Requeim (Robert Tear - ének, a Londoni Filharmonikus Kórus - karigazgató: John Alldis - és a Londoni Filharmonikus Zenekar, vez: André Previn)
  • Gratulálok a műsorújság szerkesztőjének, valamint a kivitelezőnek! Biztosan megint én vagyok a hülye... Mert az én tudomásom szerint a szerkesztő neve Vass M. Katalin, a Requeim-et pedig illik úgy leírni ahogy van: Requiem
  • Köszönöm a türelmet. 18:40

2009. március 4., szerda

pitty-putty

  • Igen kedves jó cimborám, valamikori katonazenész B.J. - jelenleg a Harta-i zenekar karmestere - meglepett három kiló tört pirospaprikával, tegnap hozta a posta csomagkihordó embere. Annyira egyébként nem volt meglepetés, mert tavaly is Tőle rendeltem, s nagyon jó az "áru". Csak nem gondoltam hogy hipp-hopp. Se hipp-hopp, se pitty-putty, a paprika itt van. Jó helyen van, enni nem kér, belepászítottam egy valamikor őrölt kávé tárolására szolgáló légmentesen zárható fém dobozba, így a színe is megmarad. S olyan illata van hogy "netovább" :)
  • Ma délelőtt "terepbejárás" volt a márc.15-i ünnepséggel egybekötött koszorúzás kapcsán. Szállingóztak is az emberkék, párat nem is láttam eddig, különösebben nem zavar, de -szerintem - az köszön először aki érkezik... Hogy nekem milyen hülye szokásaim vannak! S ha már egyszer így/úgy alakul hogy együtt kell(ene) dolgoznunk, talán nem ártana bemutatkozni. A fapofát én is fel tudom venni, sőt idézni is tudok: "szarok bele". Persze ez nem így van, engem csak az előbbi két szó minősít, őket a viselkedésük. S mindegy hogy honnan jöttek. Annyira nem lehetnek elvetemültek hogy ezt megtegyék - de megtették. Van egy értékrendem - nem biztos hogy jó - amiből nem vagyok hajlandó engedni. Nem vagyok egy konok Kun, de bocsásson meg a világ. Sok mindenre büszke vagyok (vagy ribizli), többek közt arra hogy a megbocsátás képessége nem hűlt ki bennem. De azt ki kell érdemelni. Nem azért mert én hűdeokoscsalhatatlan(?) vagyok, csak azért mert. Nem kell hogy hamut hintsen a fejére, nem kell térden kúszva közelíteni az oltárhoz, sőt az idén megszűnt (fizetős) városi újság helyett kéthetente megjelenő nemistudommibe sem kell külön helyreigazító cikk. Csak. Szokták időnként emlegetni - valamikor itt írtam róla - hogy: "amúgy jó ember" . Nahiszen. Az értékrendem szerint ez nem létezik. Ne amúgy legyen jó, hanem emígy. Emígy is, meg amúgy is. Ugye milyen sok bajom van itt az államcsőd kapujában? Nem írom le még egyszer, egyszer már megtettem. S valami azért nekem is árt.
  • Köszönöm a türelmet. 20:10

2009. március 1., vasárnap

támogatás

Ma délelőtt is lement a zenekari próba, a márc.15-i műsort nyúzzuk. Egy rendezvényt már lemondtak - a mostanában szokásos anyagiakra hivatkozva. Jelenleg nincs még idei költségvetés, ám a hírek aggasztóak. Nem teregetem a szennyest, de jelenleg a 2000. évi támogatást fogja kapni az Egyesület. Ami nem csak a zenekart foglalja magában. Ehhez képest azért úgy csinálunk mintha el tudnánk menni a Gyula-i fesztiválra májusban. Rajtunk ne múljon. Hál'Istennek nem rajtam múlik ki-mennyit-mikor-mire kap támogatást. Ezen hadd főjön a fejük az illetékeseknek. Mi csak "szenvedő" alanyai leszünk. Tavaly március végén össze is szólalkoztam az egyik taggal aki a kulturális bizottság tagja. Nem nagyon, csak annyira, hogy azóta is emlegetik. Arra nem emlékeznek miről volt szó, csak arra hogy nem fogadtam el a magyarázatot. Nem fogadtam el, s most sem fogom. Legyen az ő gondjuk, van nekem min gondolkodni. Ne is a gondjuk legyen, de valami épeszű magyarázatot hajlandó vagyok elfogadni. Annak tudatában, hogy sejteni lehetett már a tavalyi elvonáskor is, hogy az nem kerül vissza. Egyelőre - minő véletlen - annak is örülnénk, ha a tavalyi (45%-al) megnyirbált összeget kapnánk. Esélyünk sincs. Pedig mi vagyunk a legolcsóbb fúvószenekar a környéken. A környéket tág fogalomként kell elképzelni. Az elmúlt harminc évben csak a városban s vonzáskörzetében hat(!) fúvószenekar szűnt meg. Nem megyek bele, mert átbillenek a politikába. Akkor pedig morcos vagyok. S azért mosolyogni még mindig szeretek:) Köszönöm a türelmet. 19:55