2012. július 11., szerda

agymenés a sárvári versenyről


Szombat (07. 07.) 10:30 – 11:10 Kaposvári Fúvószenekar

  1. J. S. Bach: Korál Nekem tetszett a darab, de a vége előtt kettővel a fuvolisták „belesikítottak” – kár érte.
  1. Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből
A bevezető után szintén visítós a fák teteje. Kellemes meglepetés s valahol megnyugvás a végén hallható „pireneusi” terc XD
A második tánc nekem erősen „hajaz” a ’Régi magyar táncok a Vietórisz-kódex’-ből táncához. Olyan reneszánsz, kosztümös filmzene hangulata van.
Harmadik tánc frissen szól. A tenor és bariton játékosok menete nagyon szépen szól, a klarinétszóló is, majd a felső fák nem teljesen tiszták, de csak enyhén zavaró. A végén a két leütés nekem túl hangosra sikeredett. Azért, mert vége van a darabnak, nem muszáj a „húrok közé csapni”, hogy ezzel a képzavarral éljek.

  1. Hidas Frigyes: Szvit
1.      tétel: Hol az erő?!
2.      tétel: Hmm… blattolós a tempó, ráadásul hanghibás. Szerintem ha kicsit gyorsabb, könnyebb játszani. A tétel végén a fp. erőtlen – ettől nagyobbat kellene szólnia, hogy a harmadik tétel kezdése nagyobb meglepetést okozzon.
3.      tétel: Ennek a tempója viszont betalált. Az ún. belső crescendók nem jönnek át, a desiderata (fejszecsapás?) is erőtlen. A téma visszatérésekor a szaxisok „taknyolnak”, viszont a trombitaszóló gyönyörű! Nem remeg a hangja a szólót fújó srácnak, nem nyaklik, remekül szól, ahogyan a nagy könyvben meg van írva :)
4.      tétel:  téma visszatéréskor itt is erőtlen, bele kellene durrantani, hogy a hallgatónak is feltűnjön a visszatérés. Elfogyott az erő, amit nem csodálok - olyan dög melegben a színpadon fújni nem egyszerű sportteljesítmény. A fp. sajnálatosan itt sem érvényesül teljes egészében, a nagydobos intenzívebb crescendóval nagyobbat durranthatott volna.

Mogyorósbányai Zenekar, 11:10 – 11:50

1. Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből

Ha meg van illetődve a zenész, akkor általában kicsit alacsonyra fújja
a hangszert - nem nagyon vészes, de hallani. A második részben príma
"fickós" ritmusok, kiegyenlített hangzás, a fuvoláknál kis intonációs
probléma. A harmadik részben ha kissé hangosabban fújnának, tisztább
lenne. Ha pianot szeretne fújni, de nem biztos benne, akkor inkább
legyen mezzoforte, s nincs gond a hangmagasság esésével. Főként a
fáknál hallani.
A végén a zárás sokkal kellemesebb, mint a Kaposváriaknál. Ahogy
"illik", olyan a zárás.

2. Frici bácsi: Fantázia és fúga.

A fantázia 5/4-es kezdésénél nem hallottam a felütés-szerű első
hangot. Biztos vagyok benne, hogy ennyire azért nem gyors az a ritmus
:) A klarinétok "fátyolos" hangszíne" nekem nem tűnik szerencsésnek,
nem tudom az okát, hogy miért. A kürtösök prímán hozzák, amit kell.
Nagyon tetszik!
Szintén a klarinétosok egy része csak a fantázia második felében talál
magára, de ez apró odafigyeléssel kiküszöbölhető. A fantázia első
részében egyenetlenek voltak néhány helyen, s ez kiszól.
A fúga szenzációs - remek, feszes tempó, nem ingadozik véletlenül sem.
A mélyrezek különösen "aprítanak" de ez nekem így tetszik.

3. Jacob de Haan: Oregon

A mélyszárnykürt mikor együtt szól a szaxikkal, az lehetne tisztább.
Valakinek engedni kell, különben nem tisztázódik ki sosem. Egyébként
nagyszerűek a ritmusok, hangsúlyok, az ütősöket megcsodáltam, príma a
kisdobos, a nagydobos, nem hajszolja a csapatot, de nem is húzatja
magát. Nem hagyja kizökkenteni magát, s ez ütősnél ritka jó
tulajdonság szerintem.

Mindent összevetve, nagyon kellemes meglepetés, örülök, hogy hallhattam!

Sárvári Fúvószenekar 11:50 – 12:30

1.      Alfred reed: A Jubilant Ouverture

   Príma :)

2.      Hidas Frigyes: Fantázia és fúga

A fantázia minden hangja a helyén, nincs összemosódás. Az a pár 5/4-es
      ütem nem zavar senkit.

      Fúga – gyönyörűen felépített, kiegyenlített szólamok, nem inog, a mélyrezek      „nyomják krahácsot”… Az első csúcs után a fák sem alacsonyak, jönnek mint a parancsolat. Nekem a végén amikor a kürtösök átfújják a témarészletet, jobban tetszett, mint az adventi koncerten – olyan igazán nagyon borzongatós!

3.      Gustav Holst: First Suite

1.      tétel: A közepe zavarosnak tűnik – vagy a fülem hagyott cserben.
2.      tétel: Tempó, hangzás, minden rendben.
3.      tétel: S igeeeen – a tenor + bariton a végére jött igazán prímán :)

Tapolcai Ifjúsági Zenekar 14:00 – 14:40

1.      J. S. Bach: Korál
2.      Hidas frigyes: Fantázia és fúga
3.      Lendvay Kamilló: Festpiel – Ouverture
4.      Alfred Reed: Evolutions

A zenekarnak hallottam a kora délelőtti akusztikai próbáját is. Nekem furcsának tűnt akkor is, most is a zenekari ülésrend. Mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet – így kíváncsian vártam, hogyan fog szólni a csapat. Remekül szóltak. Csodálom a karmester bátorságát, azt, hogy a zenekart mivel sikerült kapacitálni egy ilyen nehéz műsorra, el sem tudom képzelni. De jól fújtak a „népek” XD
Egyetlen megjegyzés, vagyis inkább kettő: tudomásom szerint az „ünnepi játék nyitány”-ban magas F-trombita fújja a tetejét. Tudom, nem egyszerű a hangszer beszerzése, megoldható „C” trombitával is – meg is oldották. Nem von le sem a darab nagyszerűségéből, sem a muzsikusok nagyszerű játékából, hogy nem láttam „F”-trombitát.
A másik az „evolutions” – ez a darab nekem a szívemcsücske(sic!) kategória, de a Karesz-féle megszólalással. Nekem az a talon. Az etalon.

Nagykanizsai Fúvószenekar 14:40 – 15:20

1.      Carl Orff/arr.: Jay Bocook: Music from „Carmina Burana”
2.      Hidas Frigyes: Fantázia és fúga
3.      Camille Saint Säens: Marche Militaire Francaise
4.      Jacob de Haan: La Storia
5.      John Williams/arr.: Jay Bocook: John Williams Swings!

Sajnálatos, de csak az első nótát füleltem végig. A másodiknál a fantázia vége előtt elhagytam a helyszínt. A feljegyzéseim közt ennyi szerepel: „hmm… Nem vagyunk egyformák – szerencsére.” Az, hogy mi nem tetszett, nem fogom itt leírni. Nem kell nagy dologra gondolni, de sosem voltam normális, s olyan az értékrendem, amilyen. Pont.

Pécsi Vasutas koncertfúvós zenekar 15:20 – 16:10

A kiadott műsorral ellentétben nem kettő, hanem három darabot játszottak. Nekem mindig is a szívemcsücske ez a csapat, sokszor leírtam, nem ismétlem magam, űberelni nem tudnám az eddig leírtakat.
Két apróságot azonban nem hallgatok el. Dubrovay László: Tavaszi (VI.) szimfóniájának nekem csak az első tétele „bejövős” – a többihez még fel kell nőnöm. Valamint azt is meg kell jegyezzem, hogy nekem a Müpa-beli koncerten jobban tetszett a darab, igaz akkoriban valami olyasmit írtam éppen itt, hogy „ennyi hangból lehetett volna egy rendeset is írni” Höhh...
 Mea culpa, megkövetem a szerzőt!

Harry Richard: The Glory of Sardinia – Szardínia dicsősége pedig az az igazi hidegrázós/borzongatós darab. Elejétől a végéig. A közönség közt ülve lehet, hogy jobban „be vagyok sózva” vagy jobban be vagyok rezelve, minden alkalommal - mikor ezt a darabot hallom - aggódom, hogy a tenor+bariton állás kijöjjön (ha jók az információim, 79-nél). S ki is jön, minden alkalommal, mikor hallottam, „csont nélkül” jött. S ez egy nagyszerű érzés - amit ígértem az öt embernek, legkésőbb az adventi koncerten megkapják XD

Folyt. köv., Köszönöm a türelmet. 23:58

2012. július 10., kedd

örömésbódottá :)

Egy kis türelmet kérek, "rajta vagyok" a sárvári bejegyzésen, de még nem fejeztem be. Ma már sajnos nem is fogom, de ígérem, nagyon közel az időpont, amikor az erre járók olvashatják :)