2008. szeptember 30., kedd

mára ennyi

1975-ben az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésére emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. A világnap célja, hogy a társadalom széles rétegei számára népszerűsítse a zeneművészetet, és - az UNESCO elveinek megfelelően - szorgalmazza a népek közti barátságot és megbékélést.

Nem egészen mellékesen pedig holnap lesz kettő éve hogy nyugdíjba kerültem - amit egy cseppet sem bánok. Köszönöm a türelmet. 08:26

2008. szeptember 27., szombat

Mazarin

Ma elkezdtük a szüretet. Nekem annyi kedvem volt hozzá, mint a zenét tanuló kisgyereknek szolfézs órára menni. Mindegy, most volt rá egy kis idő, az esőjósok sem jósoltak áztatószerűt. Így reggel korán kezdtem a csirkés üzletben, egy kis harapnivaló alapanyagért száguldottam el, ami ki is merült öt darab egész csirkecomb, 10 db csirkeszárny, egy far-hát, négy csirkenyak képében. Pörkölt készült belőle még itthon, majd a kész kaját vittük, hogy a bográcsot csak az étel melegítésére használjuk, s ne azzal teljen az idő. Persze egy kis krumplit is vittünk, meg savanyú uborkát, kenyeret, sört (Steffl), kólát az aprónépeknek. A sógorom és a fiai (a zikrek), Apu, és én. Sok kárt nem tettünk sem az almában sem a szőlőben, ez olyan nyitónap szerű volt. De haladtunk, s nem akkora a kert hogy ha jól beleledülünk, ne kapkodjuk le ketten-hárman hipp-hopp. Az almát nem, ahhoz most már vagy létra, vagy gyümölcs szedő kézikészülék szükségeltetik. A többi - ami elérhető - az már le van szedve. Téliesíteni is sikerült belőle nem keveset. A birsalmát (is) megtámadta valamelyik moníliás gombafertőzés, nem mindet, de két vödörrel sikerült leszednem ilyen "csúnya" birsalmát hogy ne fertőzze meg a többit. Veszett fejsze nyele ez már ilyenkor, de reménykedem hogy kompótot azért még eszünk az idén. A naspolyának szemmel láthatóan nincs semmi baja. A kaját megettük - kicsit érdekes lett, mert nem csak megmelegedett az egész krumplival együtt, hanem olyan lett mint a főzelék. Csirkefőzelék krumplival. Nem olyan mint a "poulet en casserole Mazarin" , ám ehető. A tavalyi grappát megkóstoltuk, a sör elfogyott, így hamar hazaértünk. Holnap folyt.köv. ha nem esik az eső. Ha esik, akkor is, akkor az alma téliesítése megy tovább, valamint a kerti házikó takarítása. Arra is ráfér, mert a sarokból már a dinoszauruszok leskelődnek akkora az ŐS kosz:) A zikrek hamarabb befejezték a szedést - megunták - , s játszani kezdtek, olyan jó kerti játékot, mint a "suhingázás". Amivel nincs is semmi baj, mogyoró bokor van, a hozzávaló sarat szolgáltatják a vakondtúrások, abból jó anyagot lehet gyúrni. Olyan jót, csak úgy csattan az ablaküvegen. Mire én megjegyeztem, hogy egyszerűbb ha bejönnek a kis házba, adok egy-egy kalapácsot a kezükbe, s már törhetik is ki az ablakot. Dupla üveg, csak nyóc-tíz ezer darabja... Jót kacagtak rajta. Azon pedig a sógorom nevetett akkorát hogy majd' eldobta a kezében levő két szatyrot, amikor a zikrek madarainak - japán sirályka - gyűjtötték a fészeknek való száraz(abb) füvet. Megemlítettem neki hogy az a szerencse, hogy nem gólyá(ka)t tartanak... Ma még vár Wagner mester Ringjének első része, Az Istenek alkonya. Már csak egy kis adalék: poulet en casserole Mazarin(csirke Mazarin módra) = csirkehús metéltre vágott sárgarépával, szarvasgombával, zellergumóval és hagymával együtt lábasban párolva. Köszönöm a türelmet. 19:30

2008. szeptember 25., csütörtök

Gugyerák Lalyos

Véget ért a Tosca. Ma már másodszor. Szeretem ezt az operát (is). Tegnap s ma kotta pakolással múlattam az időt, a géppel sem, s HERB330-al sem alkottam semmit. Csak a konyhában, de ahhoz nem toll szükséges hanem alapanyag s a hozzávalók. Nem kellett messzire vinni a kottákat, csak a garázsba. Csak éppen hogy átlapoztam ezt a cca. mázsányi anyagot hogy tudjam mit viszek le, ne keressem a szekrényekben. Muszáj volt egy kis helyet csinálni, nem fér el pár dolog aminek pedig feltétlenül nem a garázsban a helye. Még a kertből is be kell férni két kenyeres kosár mennyiségű almának hogy ne kelljen majd az esetleges ítéletidőben felkajtatni a hegyre. Cipekedés közben eszembe jutott hogy a kottákat majd beviszem a proszekturára, ha csinálunk ott (is) egy kevés helyet. De addig nem tudom, míg a művház régi díszlet-, és jelmezraktárában nem csinálunk helyet a ruháknak. A ruhák felmennek a jelmezraktárba, a kottatár - az a kilenc és fél ruhás szekrénnyi anyag - a leltározás után bekerül a helyére, s így ami felszabadul kb két m3-nyi hely, oda fogom vinni a kottáimat. Azt is ami itthon van, s azt is ami még Szentendréről s a szolnoki lakásból hazakerül. Akkor már csak annyi gondom lesz, hogy a kottákkal együtt hazakerülő könyveket hol helyezzem el... Szóval keresem a helyem:) Még tegnap sikerült szert tennem egy régen vágyott felvételre, a Bárdi György által év(tized)ekkel ezelőtt megformált Gugyerák Lajos kabaréra. Felváltva szólt Gugyerák Lalyos(!) és Tosca. Köszönöm a türelmet. 21:06

2008. szeptember 22., hétfő

alma

Tegnap este s ma hajnalban sikerült birkózni a legális kottaíró programmal. Kijöttem a kismaccsból, igaz nem is voltam nagyon benne. Tavasszal dolgoztam ezzel a programmal utoljára, azóta pedig ugye Herb330 volt munkára fogva. Szóval vissza kellett hogy jöjjön az információ, s ez nem ment könnyen. Pár bekezdés után azért ment, de még nem tudok olyan gyorsan írni vele mint Herb330-al. Az is igaz, hogy ez szebb s jobban is olvasható, a nyomda is tud vele dolgozni majd ha odakerül az anyag. Az én kottaírásom nem szép de olvasható. Délelőtt sikerült a kertbe is kijutni, az almafákat sikerült kis súlytól megszabadítani, csak annyira hogy ne szakadjanak meg. Nem gondoltam volna hogy ennyit teremjen egy-egy almafa. Az utolsó permetezés itt is elmaradt, ezért az "almavarasodás" nevű izé megtámadta. Élvezeti értékéből semmit nem von le, annyi hogy nem kirakatba való. Kés van, majd késsel (is) esszük az almát. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk." Ha minden héten készül egy nagy tepsi almás süti, akkor is kitart húsvétig. A válogatást majd akkor csináljuk meg, ha már az összes almát sikerül leszedni. S az apróbbakból majd kinyerjük a levet. A múlt heti eső jótékony hatása látszik a birsalmán és a naspolyán. Híznak a gyümölcsök. Az almafa alól felszabaduló támasztókarók átkerülnek ezek alá. Ha nem jönnek azok, akiknél történelmileg úgy alakult hogy a szüret két nappal korábban kezdődik, akkor a birsalmát és a naspolyát is megnyerjük. A zenekarnál szünetet csináltunk, itt volt az ideje. Kicsit sok volt mostanában, s ezt nem panaszként említem. Úgy sem tudok meglenni nélküle - aki ezzel egyszer megfertőződött, annak kitart addig míg a stiglincesbe nem kísérik. Köszönöm a türelmet. 19:16

2008. szeptember 21., vasárnap

Manó sörház

A tegnapi s a mai napra rendelt művészetet ismét kipipáltuk, most tudunk szünetelni pár hetet. Sokat nem, mert az okt.23-i koszorúzást és a Halottak-napi játszást (a "gyári temetőben") meg kell csinálni. Erre az évre még a Karácsonyi koncert marad, s talán az éjféli mise. Újévi koncertet nem csinálunk, ott még nem tartunk...:) Kellemes visszhangja van a 13-i megmozdulásnak, olyan igazi elmarasztalást még nem hallottam - vagy nem merik mondani :D Tegnap elbuszoztunk reggel Miskolciába, az ottani tűzoltóság 135. évfordulójára rendezett bulira. Személy szerint én vártam egy jó kiadós esőt, de mivel az eső elmaradt, meg kellett csinálni a körmenetet. Szép hosszú menet volt - a fene vigye el. Végig (tambour)botoztam az egészet. A változatosság pedig gyönyörködtet. Mire végeztünk a menettel, a csuklyás izmaimból eltűnt a kellemetlen érzés, hogy azt ne mondjam: fájdalom. Szépen áttevődött a jobb karomba. Nincs mese, el kell kezdeni tornázni ha már egyszer így alakult. Könnyebben érezném magam pár kilóval könnyebben. Igazándiból nem a súlyommal van probléma, hanem a magasságommal, azzal viszont nem tudok mit kezdeni. Szóval el kell kezdeni valamiféle mozgást ami nem merül ki a kertásásban, mert lassan annak is eljön az ideje. Miután túl leszünk az alma-, és a szőlő szüretelésen. Még marad a naspolya és a birsalma, de attól még lehet(ne) áskálódni. Azzal pedig csak annyi a probléma, hogy a levelek még a fán vannak. Majd ha jön a fagy s lekerülnek a levelek, gereblyézés után tényleg időszerű lesz az ásás, azzal együtt pedig a fák alját be kell szórni egy kis érett trágyával. Hogy idézzem a klasszikust: "ott van a gané(j)nál". Mármint a kísértet az Indul a bakterház c. filmből. Tegnap a menet után még volt egy kis ünnepség a tűzoltó laktanya udvarán, jót nevettünk többen is a látottakon. Persze nem hahotáztunk, mert lehet hogy megvertek volna bennünket. A tűzoltóságnál nem veszik annyira komolyan az egyenruhához "illő" viselkedést, vagy nem is tudom hogy lenne szerencsés fogalmazni. Általában alakzatban nem szoktak tapsolni, mondjuk ezzel kezdődött. Aztán különböző tárgyjutalmakat adtak át a helyi parancsnoknak, akinek ezt tudnia kellett, ám nekem fel sem tűnt míg oda nem súgta az első szárnykürtös hogy nézzem már meg a cipőjét a pk.-nak. Feketés színű volt, ám nem éppen a ruhához s az alkalomhoz illő. El tudom képzelni hogy fáj a lába, stb... Minden kifogást el tudok hinni. Csak azt nem tudom elhinni hogy egy tűzoltóparancsnoknak muszáj ilyen mocsárjáró, vastagtalpú, műanyagból fröccsöntött cipőt felvenni a fehéringes új tűzoltó díszruhához. Ha fogadásból tette, úgy mindjárt más. Az egyik tárgyjutalmat átadónak pedig olyan hihetetlenül gyűrött volt a zakója, ha nem saját szememmel látom, el sem hiszem hogy ennyire össze lehet gyűrni valamit... Végül is mindegy. Ami rajtunk múlt, elvégeztük. A zenekari buszra felkerültek a legális tudatmódosításhoz való cseppek, megebédeltünk és indultunk haza. Persze meg kellett kóstolni a cseppeket, aztán "álljunk már meg olyan helyen ahol rács van az ablakon, s sok előtte a bicikli" meg pisikakidohány... Jól bevált Manó sörház - régebben elhíresült Lenin-kocsma volt a neve -, itt aki akart dobott egy sárgát, s persze újabb feltöltésre is lehetőség adódott. Hazaértünk sikeresen. A jól végzett munka örömével. Azt már csak ma reggel tudtam meg, hogy a sörháznál sikerült egy zenekari tagot ott hagyni - nem vette észre senki hogy hiányzik a buszról. Itthon levette a hangszerét a szólamtársa, s már várt rá vagy 10 percet - azt hitte beszaladt pipilni a művházba -, látja ám egyszercsak hogy az út végén feltűnik gyalog. -Jani, merre jártál? - Merre? Ahol a zenekar. Csak engem otthagytatok a kocsmánál... - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen lagzisok jöttek arra s elhozták egy darabig, utána pedig egy kőműves ismerőse járt arra, s hazahozta. Jót nevettünk rajta. Nem Janin, a történteken. S még egy érdekesség a kocsmai apróhirdetős falról. "Kóbormacskát veszek, 300ft/db, ugyanitt házikolbász 500ft/kg" eladó. Köszönöm a türelmet 17:41

2008. szeptember 18., csütörtök

bukta:)

Reggel két óra alatt összekaptam a holnap terítékre kerülő nóták kottáját. A nagyobbik részt megleltem, remélem a többi a tagoknál van. Összefutottam Magdussal - a művház igazgatója - , sikerült pár mondatot váltani vele az év hátralévő részének programjairól. Karácsonyi koncert a városnak természetesen lesz, de nem egyvégtében három óra hosszat tartó. Pláne szünet nélkül. Mintha ráéreztem volna, mondtam hogy a helyi tévé majd leadja a 13-i műsort, és ma este adásba is kerültünk. Nem "kavartak" bele semmit, felvették az egészet s úgy le is adták. Lapozzunk. Holnap menet van Miskolcra, a csapat elnöktitkár...stb hívott hogy beszélt a szervezőkkel, s talán nem kellene az új ruhánkat megáztatni ebben a szeszélyes időben. Rá is bólintottak, sőt a hangárokat már most kiürítették hogy fedett helyen játsszunk. Nagyszerű. Így már csak arra kell vigyázni hogy a reggeli cseppek ne fertőzzék meg túlságosan a csapat tagjait. Csak annyira mint 13-án. Ma sikerült a nem létező fogyókúrának is adni egy maflást. Itt volt az ideje hogy beindítsuk a dagasztógépet. 30 db lekváros bukta, ugyanannyi kakaós csiga, és két rúd kakaós kalács készült el :) Kellemes háttérzaj szól a rádióból, a Hamburgi Rádiózenekar Bernstein hangversenyét közvetíti éppen. Köszönöm a türelmet. 19:59

csuklyás-izom

Az idő továbbra is kellemetlen, még tart az ősz ijesztése. Pedig lesz még jobb, ajajj de mennyivel jobb. Szar (bocs!) a hideg szél nélkül - sokat emlegetett mondat. Herb330 be van fogva erősen, az új tollakkal még várok egy hangyányit. Mert az új toll nem "szívatós" csak patronos. A régi patronok pedig megadták magukat. Álltában kifakul a Königsblau auswashbar. Ma könyvtári menet is volt délelőtt, semmi gond nem volt, nem ismétlődött meg egyik affér sem. Nyitva volt, a hölgy nagyon kedves volt, szabadkozott amiért nem tudott ott lenni a 13-i megmozduláson. Semmi gond, majd a Karácsonyi koncertre eljön - ha a bejgli sütéstől el tud szakadni. Holnap menet a proszekturára, s talán a kertbe is ha nem fog esni az eső. Napok óta a csuklyás-izmom(!) rakoncátlankodik, nem tudom mi lehet a baj - elfeküdni nem feküdtem el, az időjárás esetleg, de azt nem tudom. Minden esetre a svéd cseppekkel borogatom. Már a nyakamat is borogatom mert arrafelé húzódik a kellemetlen érzés. Nem fáj, de roppant kellemetlen. Így elég érdekes lesz botozni Miskolciában a szombati meneten. Addig csak javul valamennyit. Ha nem, akkor valami megoldást kitalálok a helyszínen. Köszönöm a türelmet. 20:25

2008. szeptember 16., kedd

zergenye

Csoda kellemetlen ez a zergenyés időjárás, gondolom nem csak nekem. Olyan lehangoló tud lenni a szitáló eső, a hűvös, már-már hideg idő. Azért nem hagyom magam unatkozni, délelőtt elmentem abba a boltba ahol Herb330-at vettem, s kettő új töltőtollat beszereztem. Az ára egész egyszerűen nevetséges. Semmiféle felirat nincs rajta, a műanyag tégelyen sem, amiben érkezett az egész az üzletbe, azon sincs semmiféle felirat. Könnyű, a hegyén kívül minden műanyag, a színe hasonlóan szemet bántó mint Herb330. De nem is a színe miatt vettem meg, hanem a hegye miatt. Kipróbáltam, nem fog olyan vékonyan mint Herb330, de jó lesz. A délutáni szunyókából a telefon naggyyon bántó hangja ébresztett, a zenekar elnökvezérigazgató...stb hívott a szombati menettel kapcsolatban. Nem tűnik vészesnek, meglátjuk mennyien leszünk s ahhoz számítjuk a fújni valót. Elmentem fagyit vagyis jégkrémet venni, az nálam nem időjárásfüggő. Fokhagymás-petrezselymes mustárt is szerettem volna vásárolni, de annyit nem adok érte. Merő kíváncsiságból csak az íze miatti kíváncsiság vezérelt. Ám tegnap fele ennyi nem volt az ára, de kellett egy nap mire rábeszéltem magam. Majd megveszem akkor mikor már kifelé megy a szavatosságból - akkor majd leárazzák:) Hazatérve nekiálltam annak a vödörnyi paradicsomnak ami még hátra van a befőzésből, sikeresen ki is futtattam, ahogy szoktam. Mindegy, nem vészes. Ma este rádió hallgatás lesz, az Operaházból közvetítik volt tanárom operájának Magyarországi bemutatóját. Nem túl régen hallottam a tervet hogy idén bemutatják, s most nagy örömmel fedeztem fel a mai közvetítést. Köszönöm a türelmet. 18:05

2008. szeptember 15., hétfő

kipipáltuk

Yo, yo, yo... Igen, megvolt. Kipipáltuk közös erővel a 13-i művészetet. Jól éreztük magunkat, pár embert ismét sikerült megnyerni a fúvós muzsikának. Régen volt ennyi közönség egyszerre az "Olvasó" színháztermében. Sok munka volt benne, a következőkben sem lesz kevesebb, de ezért érdemes csinálni. Nem éreztem csak egy kis drukkot az elején, de mikor elkezdtük a Himnuszokat játszani, az első ütem megszólalása után olyan belső remegésem volt, azt hittem lefordulok a dobogóról... Reméltem hogy senki nem veszi észre. Nem tette szóvá senki, én pedig nem híreskedtem vele. Kevesebb ideig tartott a "köcsögök" kiosztása mint amire számítottam, a közönség sem türelmetlenkedett nagyon. Kurtítottam a műsoron, két darab kivételével azért sikerült végigfújni a tervezetteket. Amit a közönségtől kaptunk, nagyszerű érzés volt. Kevésszer adatott meg az eddigi pályám során hogy a közönség felállva ütemes tapssal jutalmazta az előadókat. Mosolygott mindenki, s ezt nagyszerű dolognak tartottam akkor és ott, de azóta is. Szerencsére voltak emberek hivatalból is - a városi tévé, s még páran - akik felvették az egész műsort. Nagyon szeretném látni az elkészült anyagot adásba kerülés előtt. Már csak azért is, mert a koncertet beharangozó reklámfilmet sikerült elbaszarintaniuk: szól a Régi cseh polka a bejátszáson, én pedig éppen a New York, New York-ot integetem a csapatnak. Na, ez így elég érdekes, bár amikor láttam, rögtön a tévések telefonszáma után kezdtem kutakodni. Szerencséjükre nem találtam meg, s mire találkoztam velük, a naggya mondatok szelidültek, ám a mondandóm nem lett kevesebb. A vendég zenészek is időben megérkeztek, a németek egy nappal korábban jöttek, így a regenerálódás sem okozott problémát. A fogadás is nagyszerűen sikerült, volt elég enni-, s innivaló. A nagy tortát velem akarták felvágatni, ám éppen D.L.-val beszélgettem s rácsűröltem a feladatot. Szokásomat nem rúgtam fel, nem ettem egy falatot sem, ám én is éltem a legális tudatmódosító szerekkel. Nem annyira mint az egyik kedves zenész kolléga akit a próbaterem parkettáján alva találták s kerülgettek a tőle csak éppen kevesebbet fogyasztók. Elfáradt - van ilyen. Gond egy szál se'. Másik zenész kollega le is fényképezte, szigorúan belső használatra :) A művház zárása után még a németekkel elmentünk beszélgetni, meg még egy kis sört inni, így elég hosszúra is sikeredett a nap. Vasárnap azonban sikerült hazajutni, semmi utórezgése nem volt, nem töltöttem rá ébredés után, nem volt kettő fejem - a nagyobbik belül, és három majom sem vitázott egy széken a fejemben. Egy kissé tompább voltam a megszokottnál, de jöttek a telefonok, s jó volt hallani amiket mondtak. Ma a proszekturára megyek, lerámolom a színpadot. Kár lett volna még szombaton este ezzel foglalkozni. Megköszöntem mindenkinek aki valamilyen módon részese volt a produkciónak, természetesen a szurkolóknak is. Köszönöm a türelmet. 06:35

2008. szeptember 12., péntek

pörgés

A mai napot is bezárom ha végzek ezzel a bejegyzéssel. Vagyis rögtön nem, előtte még bírkózok egyet a fekete özveggyel:) 8:30-ra megint ott voltam a proszekturán. Három zenekari kollégával megkaptuk azt a hatvan darab széket s felhoztuk a pincéből a színpad melletti folyosóra. Időnként én eltűntem, mert pörög az egész ház a holnapi buli miatt. A műszakiak, az asztalos, jöttek az állógogadást megrendezők, a kiállítással végzett Misi, készen van, szép lett. Nem Misi lett szép, a kiállítás:) Újabbnál újabb ötletek, mit hagytunk ki, mire van/lehet még szükség, autó köll de azonnal, virág kell de azonnal, hol vannak a takarítók, otthonhagytamakulcsot, asztalos kell ide, majd ő kinyitja a szekrényt, hová tegyük a köcsögöket, lemaradt két aláírás, nem jeleztek vissza, visszajeleztek, hogy nem, de mégis csak nem ő hanem más képviseli, mi lesz az ebéd, hűtsék be a röviditalt, nekem nem kell sör én boros vagyok, utálom a kaszinótojást, ki volt az a marha, megjöttem mit kell segíteni, nem fér el a zenekar, de elfér, ez az ország hatodik legnagyobb színpada, beeee..., nem kell függönyhúzó, levegő kell, ne oda tegyétek azt a 10x1000 wattot, ki a búbánat veszi észre, mossák fel a színpadot,ne mossák fel mert borul a kottaállvány, ugorjon el valaki fénymásolni, itt a zenesuli, mikor indulsz Ferihegyre a deutschokért, már úton vagyok, kell még egy abrosz, ki főzi a kávét, ki önti le magát veres borral, ki hányja le a polgármestert, senki, a polgármester Lengyelországban van, megint sorba raktam a kottát, nagydobot ne hozzatok, csak Jézuskát, kottát sem hoztok, nagyszerű, akkor még három óra, ki kíséri a zenekart ebédelni, májgaluska, frissensültek, én hazamegyek ebédelni holnap,jó étvágyat, reggel 8:30-ra itt vagyok, sziasztok. Körülbelül ennyi volt du-n 15:30-ig. Aztán a gazdaságos bolt, majd 16:30 körül ebéd (végre!), majd folyt.köv. itthon - most végeztem, remélem nem felejtettem el semmit. Öszönöm a türelmet. 21:42

2008. szeptember 11., csütörtök

pálca

Meghoztuk a "köcsögöket". Reggel elszáguldottunk Sárospatakra az emléktárgyakként átadandó köcsögökért. Még ki sem hűltek teljesen, akkor nyitotta ki a hölgy a kemencét. De szépen becsomagolta, banános rekeszekbe tettük, a köcsögökkel teli rekeszeket pedig bepászítottuk az ótóba. Miskolcon benéztem a hangszer boltba karmesteri pálca beszerzése céljából, de nem vettem. Egyedül ők árulnak Miskolcon pálcát. Négy fajtát mutatott az eladó, megszemléltem de mondtam neki hogy ez nem az amire én gondoltam. Persze karmesteri pálca volt mind a négy, ám olyan hihetetlenül gagyi kivitelben... Akkor nem. A pálca tartó cső sem. A kettő együtt 7000 HUF lett volna. Na, annyit nem ér - még a felét sem. Az egyik rövid volt, a másikon a "fogantyú" ráöntött műanyagból készült, ami ugye az esetleges izzadás miatt érdekes röppályát ír le a levegőben. Persze, bele szoktam kapaszkodni a pálcába, mert mibe kapaszkodjak ha nem abba? Egyébként a pálca maga is műanyagból készült, szép fehér(es) színű, ám a fehér takaró anyag itt-ott lepattogva. Áhh, nincs mese, ezt bizony nem veszem meg, még akkor sem ha kifizeti a cég. Marad a jól bevált örökölt pálca. A pálca tartó "kütyü" pedig szintén műanyag cső, famintás öntapadós tapétával bevonva... Tegnap megkérdeztem egy bp-i üzletet, ők a kisúlyozott, eredeti balsafából készített, a fogantyú paraffából készül, a tok pedig szintén eredeti esztergált fa, na, az náluk 13 ruppóba kerül. Majd egyszer olyat kérek valami neves ünnepre. S beteszem a szekrénybe:) 176 szónak is egy a vége, nem. Köszönöm a türelmet. 21:04

2008. szeptember 8., hétfő

kiállítás

Reggel kezdtem a proszekturán, már tényleg az utolsó simítások kotta ügyben - csak kiderült tegnap hogy a tubásoknak nem csináltam a Német himnuszból szólamot... Nem baj. Már készen van, mindenkinek meg van minden kottája 13-ra. Fejvesztés terhe mellett a szerdai próbát azzal kezdjük hogy mindenki megnézi, s nem viszi sehová. Most már késő (lenne) gyakorolni:) A szerdai próba azért lesz jó, mert így nem telik el fújás nélkül csak kettő nap. Délelőtt még elkezdtük a kiállítás anyagát is felhordani a kiállító terembe, hangszerek, kották, ruhák, pár dolog felkerült. Az írott anyag - oklevelek, fényképek, miegyéb - majd holnap. Majd lemásztunk a művház pincéjébe körülnézni, s kincseket leltünk. Az összes fém kottatartó állvány egy sarokba letéve - az az igazi nehéz vas állvány, a tetején a világító berendezéssel - , ami évtizedeken keresztül a zenekari árokban teljesített szolgálatot. Abból is felvittünk hármat, arra pár kotta felkerül. Aztán délután eszembe jutott hogy miért is nem használjuk mi azokat az állványokat? Felújítjuk s használni fogjuk. Porosodjon nálunk inkább, mint a pincében. Holnap reggel 8:15-kor lendül a pálca a Városháza előtt, 8:30-kor leleplezik a bányász emléktáblát a Bányász himnusz hangjaira, majd még pár indulót dudálunk s kész. Utána megint proszektura, majd birkózás az állófogadással kapcsolatban. Szerdán délután még egy próba, amin nem fogjuk megváltani a világot, csütörtökön el kell menni Sárospatakra a köcsögökért, pénteken a német zenészek érkeznek Ferihegyre, oda is menni kell, de remélem abból kimaradok, szombaton pedig a már sokat emlegetett nap vár mindannyiunkat. Tegnap a kedves cimbora csak hozott két láda paradicsomot evésre és eltevésre. Nagyon jó ízű, kérdeztem a fajta nevét, de öt fajta paradicsomot ültettek, s halovány gőze sincs hogy melyik melyik. Van benne "zömök" , "Kecskeméti 207" vagy valami ilyesmi, aztán van benne az a jó nagy kb 30 dkg-os, na az szenzációs. Enni is, meg dől belőle a lé - mikor darálom - mint tehénből az intelligencia. Majd'elfelejtem. Mondtam a zenekari elnöktitkár...-nak, hogy december elejére ne tervezzen semmi olyan megmozdulást amihez kellenék. Mert december 7-én a kedvenc fújós zenekarom Adventi koncertet ad a pécsi Székesegyházban, s nekem ott a helyem. Köszönöm a türelmet. 23:07

2008. szeptember 7., vasárnap

majorette

Tegnap szombat lévén oly' annyira rövidre sikerült a bejegyzés, hogy el is maradt. A vonulásos művészetet kipipáltuk a kettes fokozatú hőségriadóval együtt. Mindig sikerül beleszaladni valami hasonló helyzetbe. A szervezők megkapták tőlem a fekete pontjukat, velük is beszélnem kell. A majorett-es kislányok toporogtak előttünk, annyi a változás a tavalyihoz képest, hogy most nem állnak le az út közepén forgolódni. De menni még mindig nem sikerült megtanulniuk, avagy a felkészítő nem veszi a fáradtságot hogy elmondja hogyan is kell zenére menni. Ilyen alkalmakkor (is) mindig bal lábra kell hogy essen az ütem első fele - "lépjen a nagydobra!" - tehát jobb lábra a második fele. Amikor ez pont fordítva van, hogy az ütem első fele a jobb lábra esik, a bal az ütem második felére, az nem ez a műfaj. Azt a színházak deszkáin és időnként a tévében láthatják. Namármost ha utcán kell menni - csődítő jelleggel - az nem színpad, még ha fellépés jellege is van a dolognak. A másik. Haladni csak akkor lehet, ha nem helyben topognak. Nálam a helyben topogás az, amikor egyik lábát teszi a másik után, s a megtett távolság nem éri el a talp hosszúságának kétszeresét. Tegnap este azért még sikerült megkoronázni a napot Verdi: Nabucco című négyfelvonásos opera 1968-as Operaházi közvetítés újra sugárzásával. A karmester Lukács Ervin volt. Verdi a Nabuccót 28 évesen három hónap alatt írta. 1842. március 9-én volt a mű bemutatója, és Itália az opera új hősévé avatta Verdit. Kis adalék: akkoriban Itáliában évente 40(!) operát mutattak be. Ha beszámítom a 12 hetes nyári szünetet, akkor ez hetente egy. Jesszus. Köszönöm a türelmet. 20:00

2008. szeptember 5., péntek

állófogadás

Még mindig a kottákkal bajlódom. Ma is a proszekturán kezdtem, a héten nem először s nem is utoljára. Kis túlzással annyi meghívó kiment, ha az ajtóba tennék az összeset, nem lehetne bejutni a nézőtérre:) Már "csak" valami öt kotta hibádzik, ami nem rossz arány a cca. 500-hoz képest. De HERB 330 jól dolgozik ha forgatom az ujjaim közt. Holnap még egy felvonulásos megmozdulás, kedden egy bányász emléktábla avatás a Városháza falán, s hipp-hopp itt is van a szombat. Persze hogy lesz még tennivaló, ilyenkor nem nagyon kellenek legális pörgető szerek, pörög úgy is az ember. Ha beveszi a pörgetőt, akkor pedig lassul. Igaz, én fordítva vagyok "bekötve", engem a kávé altat. Ma megkaptuk az állófogadást lebonyolító emberkétől az árajánlatot, nem nagyon tetszik a végösszeg. Ezzel kell kezdeni hétfőn - a megrendeléssel, s azzal hogy mi(k) legyen(ek) az asztalon. Nem tartom célszerűnek például a gyümölcs salátát. Nem vagyok vendégvallatós szakember, meg az is igaz hogy egy ilyen megmozdulást nem lehet bográcspartiként kezelni, de ... Amikor itt van ez a szép szeptemberi hónap, amikor még van őszibarack, s már van körte, alma, szilva, nem kellene kivivel, banánnal, egyéb egzotikus gyümölcsökből összeálított salátával traktálni a vendégeket sem. A másik, ami nekem szemetszúró, az a csabai karaj, amit csabai csemegének is szoktak nevezni, avagy egyszerűen kolbásszal töltött karaj egészben sütve, majd olyan vékonyra szeletelve hogy a napfogyatkozást lehet vele nézni alkalomadtán. Persze sejtem hogy előre kell dolgozni a szakácsoknak is, mert 150 fős fogadáson azért van "tarolás" - azon is jót lehet mosolyogni ha az ember beáll egy olyan helyre, ahonnan látja a vendégek nagy részét. Fogja az egyik kezében a pezsgős poharat, amit már az ajtóban a kezébe nyomnak, a másik kezében a tányér, az öt ujjából hárommal a tányért fogja alulról, eggyel felülről, s még az ötödikkel hozzászorítja az evőeszközt. Egy sanda pillantással megpróbálja felmérni a kínálatot, majd mint aki észreveszi egy ismerősét, araszol a kiszemelt kaja felé. Félfüllel hallgatja a beszédet amit mondanak, de már egészen máshol jár:) Az is kérdés, hogy ebben a félmillát közelítő összegben benne vannak-é a legális tudatmódosító italok, mert nem volt feltüntetve. Inkább ital legyen mint kaja, az jobban csúszik olyankor. Persze nem tömeges lerészegedésre gondolok, amikor már se kép - se hang, valamint a mozgáskoordinációs képességek is lanyhulnak, de ismerve a fújósokat valamennyire... Szóval pontosítani kell a részleteket, nincs mese. Ma ennyi telt bejegyzésileg. Köszönöm a türelmet. 20:06

2008. szeptember 2., kedd

lecsó

  1. Zajlanak az események ezerrel. Mostanság elég erősen rányomja bélyegét minden napomra a 13-i megmozdulás, minden nap van valami amit még meg kell csinálni. Nem panaszkodás képpen mondom, csak úgy megjegyzem. Ilyenkor azt hiszem hogy soha nem jön el az a nap amire éppen készülök/készülünk, vagy soha nem sikerül befejezni azt amit éppen firkálok. De mindig elérkezik az idő, s utána pihi. Egy nap. Esetleg kettő. De a második nap már azon jár a fejem hogy mi a következő legfontosabb, nem tudok egy helyben megülni. S tervekkel tele a szekrény, tudom mit akarok elérni a csapattal is, meg úgy egyébként is a lelkem békéje - mint mindenkinek, nekem is - fontos. Összeszalad időnként az amivel múlatom az időt, de még mindig csak 24 órából áll egy nap, ami nem is baj. Ma is a proszekturán töltöttem a délelőtt egy részét, utolsó simítások kottailag. Majd a szpíker szólt hogy örül a látásomnak, biztosan vittem neki a szöveget. Nem nyert. Elfelejtettem. Tehát azt is meg kell csinálni. Aztán összefutottam az egyik ismerőssel, aki a közönség soraiban szokott helyet foglalni, mert hogy rajta kívül a Család minden tagja zenekari tag:) Megsúgta hogy a közönség szerint "nagy" szüneteket tartunk két fújás közt. Nekem nem tűnik nagynak, mert a vizet csak ki kell engedni a hangszerből, lapozni is kell, kettőt szusszantani, a többit nem mondom. Ügyesen bele fogom csempészni a szpíker szövegébe azt a mondatot, miszerint csak azért beszél a következő darabról annyit, hogy legyen idő mindezekre. S akkor fel sem tűnik hogy egyáltalán szünet van két fújás közt. A körte mennyisége fogyóban van, ám a kertből mindig van utánpótlás. Eleddig nem talált meg a kedves cimbora paradicsommal, de ha hozza, nem fogom nem elfogadni. Olyan szívesen adja, én meg olyan lelkesen csinálom, csak az idő... Az telik vele. Arról nem is beszélve, hogy a befőttes polcokon már így is nézeget ránk 65 üveg lecsó 30 % paprikával. Az a klasszikus konzervgyári. Amit csak az íze miatt nagy duzzogva fogyasztunk. Jó muzsikákat is sikerült hallanom, a kertszomszédokat boldogítottam, már ha egyáltalán hallották. Valószínűleg a tüzéreknél szolgálhatták le az idejüket, süket az egész szomszédság. Liszt Ferenc: Les Préludes, Bartók Béla: Táncszvit, Weiner Leó: I. Magyar szvit. Egymás után, egyvégtében.
  2. "...itt van ez a tiprószerkezet, amit úgy hívnak, hogy kerékpár-ergomérő. Alaposan meggyűlik vele a baja annak, aki olyan edzett és antikerékpáros mint amilyen én vagyok. Tulajdonképpen sosem szerettem biciklizni... a boldogan száguldó kerékpáros csak a biciklikereskedők találmánya. Most aztán tartanom kell a nyolcvanas tempót ezen a sebességmérővel ellátott szerkentyűn. Nekibuzdulok hát, teliragasztva katódokkal, akár egy tudományos-fantasztikus film szereplője, egyre csak a lehető leggazdaságosabb erőfelhasználásra ügyelve, arra, hogy lazán, hanyagul üljek a nyeregben, a felsőtestem semmi szükségtelen mozdulatot ne végezzen, s egyedül a lábaim járjanak ritmikus pontossággal föl és le. No, hogy érzem magam, érdeklődik öt perc múltán az orvos. Csodálatosan, felelem én... -Hát akkor hadd lássuk - szól a doktor, és babrál valamit a féken. Először csak olyan érzés, mintha valaki felült volna mögém, a bicikli csomagtartójára, pár perc múltán azonban az a szörnyűséges benyomásom támad, hogy kettesben karikázom fölfelé a Szent-Gotthard hágón, és a mögöttem ülő társam ezalatt mást se tesz, mint a féket szorítja..." (Helmut Rathert: Nagyapa repül c. könyvéből) Köszönöm a türelmet. 17:38