Manó sörház

A tegnapi s a mai napra rendelt művészetet ismét kipipáltuk, most tudunk szünetelni pár hetet. Sokat nem, mert az okt.23-i koszorúzást és a Halottak-napi játszást (a "gyári temetőben") meg kell csinálni. Erre az évre még a Karácsonyi koncert marad, s talán az éjféli mise. Újévi koncertet nem csinálunk, ott még nem tartunk...:) Kellemes visszhangja van a 13-i megmozdulásnak, olyan igazi elmarasztalást még nem hallottam - vagy nem merik mondani :D Tegnap elbuszoztunk reggel Miskolciába, az ottani tűzoltóság 135. évfordulójára rendezett bulira. Személy szerint én vártam egy jó kiadós esőt, de mivel az eső elmaradt, meg kellett csinálni a körmenetet. Szép hosszú menet volt - a fene vigye el. Végig (tambour)botoztam az egészet. A változatosság pedig gyönyörködtet. Mire végeztünk a menettel, a csuklyás izmaimból eltűnt a kellemetlen érzés, hogy azt ne mondjam: fájdalom. Szépen áttevődött a jobb karomba. Nincs mese, el kell kezdeni tornázni ha már egyszer így alakult. Könnyebben érezném magam pár kilóval könnyebben. Igazándiból nem a súlyommal van probléma, hanem a magasságommal, azzal viszont nem tudok mit kezdeni. Szóval el kell kezdeni valamiféle mozgást ami nem merül ki a kertásásban, mert lassan annak is eljön az ideje. Miután túl leszünk az alma-, és a szőlő szüretelésen. Még marad a naspolya és a birsalma, de attól még lehet(ne) áskálódni. Azzal pedig csak annyi a probléma, hogy a levelek még a fán vannak. Majd ha jön a fagy s lekerülnek a levelek, gereblyézés után tényleg időszerű lesz az ásás, azzal együtt pedig a fák alját be kell szórni egy kis érett trágyával. Hogy idézzem a klasszikust: "ott van a gané(j)nál". Mármint a kísértet az Indul a bakterház c. filmből. Tegnap a menet után még volt egy kis ünnepség a tűzoltó laktanya udvarán, jót nevettünk többen is a látottakon. Persze nem hahotáztunk, mert lehet hogy megvertek volna bennünket. A tűzoltóságnál nem veszik annyira komolyan az egyenruhához "illő" viselkedést, vagy nem is tudom hogy lenne szerencsés fogalmazni. Általában alakzatban nem szoktak tapsolni, mondjuk ezzel kezdődött. Aztán különböző tárgyjutalmakat adtak át a helyi parancsnoknak, akinek ezt tudnia kellett, ám nekem fel sem tűnt míg oda nem súgta az első szárnykürtös hogy nézzem már meg a cipőjét a pk.-nak. Feketés színű volt, ám nem éppen a ruhához s az alkalomhoz illő. El tudom képzelni hogy fáj a lába, stb... Minden kifogást el tudok hinni. Csak azt nem tudom elhinni hogy egy tűzoltóparancsnoknak muszáj ilyen mocsárjáró, vastagtalpú, műanyagból fröccsöntött cipőt felvenni a fehéringes új tűzoltó díszruhához. Ha fogadásból tette, úgy mindjárt más. Az egyik tárgyjutalmat átadónak pedig olyan hihetetlenül gyűrött volt a zakója, ha nem saját szememmel látom, el sem hiszem hogy ennyire össze lehet gyűrni valamit... Végül is mindegy. Ami rajtunk múlt, elvégeztük. A zenekari buszra felkerültek a legális tudatmódosításhoz való cseppek, megebédeltünk és indultunk haza. Persze meg kellett kóstolni a cseppeket, aztán "álljunk már meg olyan helyen ahol rács van az ablakon, s sok előtte a bicikli" meg pisikakidohány... Jól bevált Manó sörház - régebben elhíresült Lenin-kocsma volt a neve -, itt aki akart dobott egy sárgát, s persze újabb feltöltésre is lehetőség adódott. Hazaértünk sikeresen. A jól végzett munka örömével. Azt már csak ma reggel tudtam meg, hogy a sörháznál sikerült egy zenekari tagot ott hagyni - nem vette észre senki hogy hiányzik a buszról. Itthon levette a hangszerét a szólamtársa, s már várt rá vagy 10 percet - azt hitte beszaladt pipilni a művházba -, látja ám egyszercsak hogy az út végén feltűnik gyalog. -Jani, merre jártál? - Merre? Ahol a zenekar. Csak engem otthagytatok a kocsmánál... - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen lagzisok jöttek arra s elhozták egy darabig, utána pedig egy kőműves ismerőse járt arra, s hazahozta. Jót nevettünk rajta. Nem Janin, a történteken. S még egy érdekesség a kocsmai apróhirdetős falról. "Kóbormacskát veszek, 300ft/db, ugyanitt házikolbász 500ft/kg" eladó. Köszönöm a türelmet 17:41