:)

Ma, az év utolsó napján valami frappáns dolgot kellene írni. Tele van majdnem mindenki hócipője a mindennapos közhelynek is számító köszöntgetésekből, bár meg kell hagyni hogy jóleső érzés. Csak ebben a nagy össznépi játékban - ami köszönhető a globalizációnak - elveszni látszik a személyes varázs. Idézetekkel köszöntgetjük az ismerősöket, jó barátokat. Persze jó dolgok az idézetek, van benne pár anonym, amin jót lehet nevetni :) A végére írok én is egyet, talán nem annyira botránkozik meg rajta aki olvassa. Esetleg be lehet tudni annak, hogy a legális tudatmódosító szerek alkalmazása - és hatása - ilyenkor is valamennyire felszabadítja az egyébként jólneveltségből származó visszafogottságot. Szilveszterre is igaznak tartom a megfogalmazást, miszerint a szabadság - demokrácia - nem attól szabadság hogy azt teszek amit akarok, hanem attól, hogy nem muszály megtennem amit nem akarok. S most ünneprontóként nem fogok írni sem a petárdázásról, sem semmilyen "polgárpukkasztó" ifjonti hévvel beszélő(?) politikusokról. Kívánok mindenkinek olyan évet amilyet szeretne hogy megvalósuljon! Kedves ismerőseimnek Milton idézetet ajánlok: " az alkotás a lélek öröme s a törekvésen való gyönyörűség jutalma". Buliba igyekvőknek pedig a következőt: "Be fogsz rúgni mint a szamár, lusta leszel mint a lajhár. Sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni". S ha még nincs elege valakinek a főzésből, megalkothatja a műanyagot házilag, csak igyekezni kell vele: veszünk harminc csomag ropit, ezt jó nagy fazékban feltesszük főni. Kb egy óra főzés után leszűrjük s a levet amiben főtt, félre tesszük. A lébe teszünk egy kb egykilós polipot, s puhára főzzük. Fűszereket nem muszály tenni bele, ki hogyan képzeli, szárnyalhat a fantázia. Egy jó mély leveses tálba teszünk a léből egy keveset, ügyesen rátesszük a polipot, ízlésesen eligazítjuk a karokat s máris kész a: POLIP-ROPILÉN Köszönöm a türelmet. 12:30

Faust

Tegnap nem jutottam be a proszekturára. Azt nem tudom hogy nyitva volt, vagy sem, egyszerűen nem értem odáig. Mindig közbejött valami, ha más nem a lustaság:) Nagyon szeretek ebéd után szunyókálni, bár ez a szó talán nem is megfelelő, mert kb. két óra alvást takar. Ha már a proszektura elmaradt is, jó zenék nem maradtak el. Délután valamikor sikerült Liszt: Faust szimfóniát megcsípni Ránki Dezső és Klukon Edit előadásában. Érdekes módon nem jutott eszembe hogy ez sport teljesítmény lenne, mint más esetlegesen hallott "átirat". Gondolok itt pl a "herkulesfürdőiemlék" két cimbalmos egy skótdudás, esetleg egy tárogatós változatára. Brrr... Bocsánatot kérek a cimbalmos, skótdudás és tárogatós kollégáktól! Ezért az összehasonlításért még egyszer megköveznek... Most jut eszembe, hogy nem is a cimbalmos változatra, hanem a citerásra gondoltam. Na, most kell abbahagynom az összehasonlítást, mielőtt magamra haragítom a "drótos" kollégákat. A scanner elég jól teszi a dolgát, nem úgy mint egy hónapja. Álltában megjavult, vagy a frissítések működnek. Azért remélem hogy a jövő év nem lesz ennyire mérgesítő 'ámítógépileg, mert szinte minden napra jutott belőle. Még szerencse hogy nem vagyok (annyira) futóbolond. Csak sima:) Itt sajnos nem esett még valamirevaló hó, még csak mutatóba sem. Bár időnként örülnék neki ha a helyi (ta)hó esne, legalább lehetne egyet mosolyintani. "legszebb öröm a káröröm, mert az őszinte" - idézték ezt a mondatot pár éve. Mikor Szolnokiában dolgoz(gat)tam, ott sokat emlegették. Pedig nem is jó mondás, sokkal jobbak is vannak, ennek olyan kellemetlen zöngéje van. Pláne akkor ha a "zöngéje" szó ipszilonnal írandó... Úgy veszem észre nem haladok elég jól, a kotta végére csak jövő évi dátum fog kerülni. Talán mindegy, ha már egyszer nekiültem. Azt viszont már elfelejtettem, hogy István napján írtam vagy sem, sikerült fogynom. Csak annyit, hogy a szakállamat levágtam:) Köszönöm a türelmet.

Tegnap egy kis elírás történt. A Toscanini felvétel (az Otello) nem tudom mikori, az 1942-es a Horowitz-os b-moll. Az 'ámítógép ismét próbára teszi a türelmet, vagy annak hiányát. Most már azért nem idegeskedek annyira mint pl a múlt hónapban, de azért... Tudom hogy jó a gép, működik mint a kisangyal, (majdnem)mindent megcsinál, főzni azért még nem tud s nem is valószínű hogy valaha is tudni fog. De annak tudatában, hogy 24 napja lett újratelepítve, s kicsit megturbózva, legalább sejtem hogy a hiba nem a készülékben van, hanem a szolgáltatónál. Miért van az, hogy hajnali fél négykor szinte semmi baja, de ebéd körüli időben lassú. Nagyon. Általában én is ebéd után lassulok meg, persze ez azért függ az ebédtől is. Kifejezetten vannak "altatós" ételek - s mennyiségek:) Azt sem értettem sosem, hogy lehet ebéd után sört inni. Nem vagyok rá képes. Még egy sor dologra nem vagyok képes ebéd után, de nem részletezem. Délelőtt elmentem a helyi sárgasággal a boltba, teméntelen nép volt. Feltűnhetett volna már a bejáratnál hogy kb 15 ember van a vevőszolgálat pultja előtt, de gondoltam hogy a visszacserélési láz, esetleg a garancia stb miatt. Úgy nem nagyon tűnt fel hogy sokan lennénk, csak amikor pénztár felé toltam a szekeret, akkor látom hogy a bolt feléig áll a sor. 42 perc alatt jutottam addig hogy kifizessem amit kell. Nem is volt kedvem már utána sehová sem menni. Örültem hogy megszabadultam, még a buszt is elértem. A kottaíró tollat feljavítottam, most már elég jól szuperál, remélem így is marad. A ceruzát is lecseréltem tűfilcre, mert a scanner nem hajlandó beolvasni a ceruzával írt partiturát a gépbe. Megint rosszul fogalmazom a dolgokat. Hajlandó beolvasni, csak nem látszik semmi. Ez azért különbség. A tűfilces írást beolvassa, látható is, ezzel csak az a baj, hogy az A3-as nagyságú 30 soros partitura csak kettő részletben fér a scanner olvasójába. Ezen viszont nem tudok segíteni. Így aztán marad a remény, hogy egyszer én is hozzájutok legális kottaíró programhoz, ám azzal az lesz a gondom, hogy meg kell tanulni vele bánni. Végül is nyugdíjas vagyok, bele kell hogy férjen az időmbe. Holnap besétálok a proszekturára, remélem nyitva lesz a műv.ház, és bejutok. Legalább kiszellőztetem a kottatárat, s persze haladhatok a felderítéssel is. Mára ennyi, köszönöm a türelmet. 17:53

Lusti

Nem jó ez az állandó lustizás így ünnepkor sem. Egy napot végigeszikiszikalszik (!) az ember, de a szobamoly feeling nem az igazi:) Muszály valamit csinálni, nem tudtam megtanulni úgy istenigazából a semmit tevést. Lehet semmit tenni úgy is hogy lázas munkának tűnjön. Ebben a műfajban különösen kitűnt pár ember a hadseregben - s én csak arról tudok véleményt mondani amit egy kicsit ismerek. Egyes emberek szerint a zenészek is "semmittevők" a seregben. S mondták ezt olyanok, akiknek gyermekük zeneiskolába járt, s hallhatta a mindennapos gyakorlást - jó esetben. Ha meg nem tudta felfogni hogy miről is szól ez az egész, akkor csak sajnálni tudtam, mint ahogy sajnálom most is. Nem lehet mindenkinek külön elmagyarázni hogy működik a "zenészség"... Egyébként sincs munkamenet elmagyarázó hivatal aki bizonygassa a létét különböző tevékenységeknek. Még ez a szerencse. Mert ha lenne - mint régebben volt a pályaválasztási tanácsadó - , a feledés homályába veszne pár szakma. Nem csak a zenéről írok természetesen. Persze általában mindenki tudja hogy mi lenne a számára ideális. Gondolom én. Nekem szerencsém is volt-van-lesz, de ezt a szerencsét nem a lottón nyeri az ember. Ebben elég sok "izzadtság" van. A tapsért meg kell izzadni, s akik ezt csinálják, nem is bánják. Két nagyfőnököm volt az elmúlt 30 évben. Mindkettőtől van kedvenc mondásom. Az egyik: " Legszebb zene a csend - kezdjük a próbát szünettel" . A másik: " Feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni, szinte soha nem akar gyakorolni". Jaaa, majd elfeledtem. Jó muzsika Verdi: Otello-ja, ez a Toscanini 1942-esfelvétel bekerül a kedvencek közé:) Köszönöm a türelmet. 07:50

Kezd csendesedni a ház, elmentek a vendégek, vagyis a Család nem velünk lakó tagjai hazamentek. Jó volt minden, elkészültünk a faöltöztetéssel, a vacsorával, ment minden ahogy szokott. Kaja hegyek. Jajj, éhesnek se jó lenni, de ennyit sem szabad enni. Pedig a kalóriákra szükség van - most is. Jóllakott ember nem fázik annyira. Kíváncsi leszek milyen idő lesz a templomban, bár szinte mindegy, ha akarok, ha nem akarok, akkor is izzadni szoktam. A fene se gondolta hogy a pálca ilyen nehéz... Majd gyúrok rá, bár erre előbb is gondolhattam volna. De mint már említettem, a "legkisebb mozgás elve" nálam itt is érvényesül. Lehet hogy azt a vödörnyi fasírtot nem kellett volna a soros-mézes süti után bevágni:) Még átnézem az anyagot, legalább a sorrend rögzüljön. Köszönöm a türelmet. 21:31

Ha ma még nem is, holnap az édes semmittevés kezdődik. Azt viszont megelőzi a mai napi pörgés. A töltött káposzta már ereszti magából a gyomrot felizgató illatokat. Pár dolog még az üzletekből - csak biztosítás képpen - , nem mintha az éhenhalás küszöbén állnánk. Így viszont a mai napi zsákmány meglepetéséként ért. Megszokásból ránéztem a kazettás polcra, s milyen jól tettem! A Gruppo Editiorale Bramante - ez itt reklám - "La Grande Classica" sorozatából sikerült pár gyöngyszemet venni: Ravel népszerűi - Bolero, Spanyol Rapszódia, Couperin sírja; 1961-62-es felvétel, André Cluytens; Csajkovszkíj: b-moll Richter-rel és Mravinski-vel 1957-ből; szintén a b-moll Horowitz és Toscanini 1942-ből; Verdi: Otello NBC - Toscanini. Utóbbit meg kell nézni a monográfiában, nincs feltüntetve a felvétel évszáma. Ez legyen a legnagyobb gondom. A kazetták összesen nem tették ki egy doboz cigaretta árát, pedig én nem is fekete cigit füstölök. A felirat szerint ezeket már igencsak kilóra szerezhette be a cég, 1994-es kiadásúak, ám bontatlan, hibátlan mind - remélem a hanganyag is sértetlen. Mára ennyi. Kívánok mindenkinek csendes, nyugodt, boldog ünnepet! Köszönöm a türelmet.

Ma zakót kaptam. Nem olyan sportos - focis zakót, csak azt a zakót amit a művházban hagytam. Délután jött a zenekar elnök-vezérigazgató-titkár-mindenese, s elhozta azzal a felkiálltással hogy anélkül: 1. hűvös lenne az éjféli misén, 2. hogy néznék ki:) Azt hittem hogy a művelődés házát nem zárják be ilyen korán Karácsony előtt, de hinni majd ugye az éjféli misén... A "korán" helyett írhattam volna a hamar szócskát is, talán a Korán nem helyénvaló Karácsonykor. Egyébként sem tudom hogy a hithű muzulmánok hogyan írják Szent Könyvük nevét. Természetesen mint mindenhol, itt is a konyhai nagyüzem beindult. Bejgli hegyek, különböző tálak, fazekak sokasága mind, mind befogva. Dió-, mák-, s húsdaráló teljes üzemben, pörög a villanyóra mint a motolla. Vagy mint majom ..... a stanicli. Ez a mondat eléggé vulgársajtósra sikeredett. Címlap sztori nem lesz belőle, mert akkor bujdokolhatok, keringhetek mint egér a templomi orgonába'. Na, megint a templomnál kötök ki. Sebaj, megcsapjuk az éjféli mise előtt amit meg kell csapni, aztán majd végighallgatjuk nagy odafigyeléssel amit mond a Zatya, a végén is elfújjuk a végére valót, s kész. A zenekari elnök szerint ha végzünk (ha végzünk), a klérus vendégül látja a csapatot. Kíváncsi leszek rá hogy éjfél után pár órával kinek lesz kedve-ereje némi nass-hoz, Urambocsá' a legális tudatmódosító szerekkel élni, netán visszaélni:) Egy évig szünet. Vagy ha nagyon meg lesznek elégedve a produkcióval, akkor Húsvétig. Igaz, jövőre korán lesz Húsvét. Majd kiböjtöljük. Hogy ne legyek annyira láb alatt a konyhában (s persze Gombóc Artúr módjára se torkoskodjak), bevonultam - na nem katonának, abból elég volt az a cca. 29év - a konyha melletti kis szobába kottapapírokat összefirkálni. Így azért még elérhető közelségbe vagyok ha véletlenül kóstolni kell valamit:) A kottaíró tollam pedig olyan hihetetlen s promt módon engedi magából a téntát, mint a hasmenéses elefánt. Annak pedig ugyebár illik ha mást nem is, utat adni. Kívánok Boldog Karácsonyt mindközönségesen (á la Passuth László) mindenkinek! Köszönöm a türelmet.

Ludwig von Tsemege

Tegnap délután jó hangulatban, s nem kis várakozással szállingózott a zenekari tagság (is) a felújított műv.házba, helyi nevén az "Olvasó"-ba. 17:00-kor kezdődött a műsor, előzetes információk szerint gondoltam hogy kb 17:45 körül a zenekar sorra kerül mint utolsó fellépő. Ehelyett az érkezés után - azt hittem viccelnek - megsúgták hogy 23 fellépő van előttünk, s ebből a 23. a városi vegyeskar. Az összes többi az ún. alapfokú művészetoktatási intézményből került a műsorba - én még szeretem őket zeneiskolának hívni. Ami nem is baj, szokni kell a színpadot. S örülök annak hogy ha nem is jár annyi gyerek zeneiskolába tanulni, mint a némelyek által "átkosnak" nevezett időszakban, még az iskola üzemel. A zenetanulás még nem ártott meg senkinek. Tehát tették a dolgukat ahogy illik. Meglepődött szülők, kipirosodott arcú csemetéikkel, a lámpaláz s egyéb befolyásoló tényezők, ahogy ez már lenni szokott. "jajj de jó, ugye a te gyereked is fellép?"-szerű jópofizás ugyanúgy hozzá tartozik mint az az ábrázat amikor le lehet olvasni az arcról hogy "ne szólj hozzám!". Nem vagyunk egyformák, s ezt ki-ki másképp éli meg ilyen alkalmakkor. Nagyszerűek voltak. A szervezés hagy némi kívánnivalót maga után, majd megtanulják. (még egy idézet:"tanulni sosincs késő") Nem szabad azt megcsinálni, hogy egy ilyen hosszúságúra tervezett műsor egyvégtében lemenjen. A színházterem nem csak azért akkora hogy jó sokan beférjenek. Ennyi ember - 960 fő a színházterem befogadó képessége - 10 helyközi buszra is felfér ha az Ózd - Budapesti járatot nézem. De mint mindenki, levegővel is él az ember. Márpedig ennyi ember fogyasztja a levegőt, annak meg van olyan tulajdonsága, hogy ha zárt helyen van, előbb-utóbb elhasználódik. S nem valószínű hogy azért vannak azok a szép nagy ajtók hogy az asztalosoknak több legyen a megrendelésük. Egyszerűen azért vannak, hogy a termet rövid idő alatt át tudják szellőztetni. Ilyen egyszerű dolog ez, nem kell hozzá egyetemi végzettség. Azért valaki(k)nek eszébe jutott hogy a kórus és a zenekar szereplése előtt rövid szünetet tartsanak. Így volt levegő, talán több is mint amire szükség volt. Már csak azért is - ezt is meg lehet tanítani ha már így alakul - , mert aki nem elég elszánt arra hogy meghallgassa a kórust és a zenekart, talán nem siet annyira hogy elérje az emberiség átkát. A képládára gondolok, ami ontja magából a szellemi toprongy időtrabló termékeit. De ez is mindegy. Nem állhatok az ajtóba egy nagy bottal hogy visszűzzem a közönséget " ha belefulladsz is végighallgatod" meggyőző ékes szólással. Azért az ismerősöket nem átallom megszólni hogy ez nem fair dolog. Kis keserűség van bennem, de ez (sem) fogja megváltoztatni a világot. S nem is ez a cél. Ez a keserűség semmiben nem befolyásol, mi akik ottmaradtunk, jól éreztük magunkat. A tervezett műsor is "végre lett hajtva" , a kitartó közönség is jól érezte magát. Ha nem is havonta, de évszakonként lehetne ilyet csinálni. Azért csak évszakonként, mert a fellépők nagy többsége mindezt szerelemből csinálja, s sajnos heti egy próbával kissé aggasztó lenne minden hónapban új műsort összeállítani. Mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel egyetértve az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy "haladjon a szekér". Ludwig von Tsemege tüzes vize nem érte meg a műsor befejezését, valamilyen módon kipárolgott az üvegből... Ebben viszont csak azt sajnálom, hogy nem voltam elég rutinos, s nem tettem el belőle legalább egy kortynyit. Szerettem volna megkínálni az oboistát a műsor végén, de az üvegbe is túl sok levegő került, a lé viszont kiszorult. Éjféli misén bepótoljuk. Köszönöm a türelmet.

harctéri láz

Furcsa várakozással telnek a napok, ahogy közelít az időpont. Szereplés előtt bevetem majd összes ékes szólásomat, s megpróbálok valami okosatmegnyugtatótfeldobót mondani. Sokkal jobban szeretem ha mosolyog valakinek a szeme mintha villámokat szór. A ruhám is nagyon szép lesz, igazi "trendy". Tűzoltó egyenruha, de olyan a nadrág szabása mint ami most a pubertásoknál divatos diszkóhelyen. Az ülepe majdnem a térdhajlatig ér, igaz nincsenek rajta olyan nagy zsebek hogy el lehessen tüntetni benne a matek példatárat. Holnapra jó lesz, nem tudok vele mit csinálni. Ez már így vonul be a történelembe:) A változatosság mint tudjuk, gyönyörködtet. Most délután azért kiderült hogy a harsona szólam hibádzik a "jingle bells" szólamaiból, azt még ma megírom. Ezért jó ha az ember tudja hogy mit-mikor-kinek-hogyan-miért ír le. Nagyjából én is emlékszem, partiturát nem írtam mikor belepiszkáltam az anyagba, a harsonás le tudja fújni "blattra" . Tehát ezzel sem lehet baj. Egy nap múlva ha nem is leszek okosabb, egy tapasztalással közelebb kerülök a megfejthetetlen emberi tulajdonság(ok)hoz. Ilyen helyzetben még nem voltam. De ha már megbíznak bennem, nem fogok csalódást okozni senkinek. Minden tőlem telhetőt el fogok követni, stb... Ez most meg olyan magyarázkodásnak tűnik, így be is fejezem. A proszekturára ma nem mentem, majd az ünnepek közti szünetben. Az ámítógép is teszi a dolgát, hellyel-közzel 100%-on pörög. Most a vezetéknélküli ormányos egér nem működik, lévén sima piccolo elem ami hajtja, s egy hónapnál többet nem bír. No comment. A koncert utánra viszek egy kis lét, melynek felirata a következő: "Nagy szakállat viselt kiről elnevezték, pedig a magyarok nem nagyon szerették. Szeretik helyette ezt a finom levet, melytől a morcos is hahotázik, nevet! 50,30%V/V Készült Ludwig von Tsemege Mályvafütyörészdi gargarizáló szalonjában ioncserélt türelmes ISO 147911 technikával 2006. évben. Kizárólag fúvósok(k) esetleg ütősök számára." Köszönöm a türelmet.

ideje volt...

wow,wow és mégegyszer wow. Hogy ezzel a divatos, trendy, egyébként nem is tudom milyen hangutánzó szóval kezdjem. Kész vagyok. Befejeztem. Elég volt. Nehéz szülés volt. De kész van, s ez a lényeg. Nem éppen úgy lett kész, ahogy elterveztem, de arra is sor kerül. Gondolkodtam valami "frappáns" címen, ami olyan figyelem felkeltő, esetleg érdeklődésre számot tartó, de semmi. Ki van lúgozva a fejem. Nem annyira, egy jó hosszú alvás helyre teszi. Maradt a régi cím, némi kiegészítéssel: Jegyzet a Katonazene-történet tantárgyhoz, a 2004-es kiadás bővített változata. Ennyi. Köszönöm a tapsot. Ja, taps. Csak azért lapozok, hogy ne legyen annyira komoly. Tehát taps. Mikor még Szolnokiában dolgoz(gat)tam, a Tisztiklub éttermében muzsikált "Pedzi úr". Sajnos a nevére nem emlékszem:( Szóval az étteremben időnként rendezvényeket is tartottak - milyen jó szokás volt - , és természetesen az étterem zenekara szolgáltatta a talp alá valót. Jól játszott a csapat. Pedzi úr volt a zenekar dobosa. Egyik alkalommal, mikor véget ért az éppen esedékes "tour", magához ragadta a mikrofont s nemes egyszerűséggel beleszólt, felhívván a mulató társaság figyelmét: "Kedves vendégeink, kérjük a tapsot pohárba önteni" Köszönöm a türelmet.

Hook

Délelőtt megvolt a próba, ilyen kevesen még sosem voltunk. Voltak benne "szép részek" :) Jó ez az új városi busz menetrend, kár hogy nem úgy járnak a buszok ahogy írva van. Reggel csak 38 percet kellett várni hogy feltűnjön az út végén a sárgaság. Igaz ennyi idő alatt sétálva be lehetett volna érni. Be is értem volna ha nem tartanám szem előtt Farkas Tóni bácsi örök tanítását a "legkisebb mozgás elve"-ről. Nekem nem csak az összhangzattanban aktuális. Jobban szeretem Tóni bácsit idézni, mint Churchillt. Ma este merő kíváncsiságból az mtv2 műsorát néztem. 1944-ben készült kosztümös film Hook kapitányról. A film zenéje miatt (is) néztem. Nekem a nem ilyen régi Hook kapitányos film zenéje jobban tetszik. Talán azért, mert többször sikerült meghallgatni. Szépen lassan emelkedik a lázam a Karácsony miatt, mint ahogy mindig is lenni szokott. Türelmetlen, néha kissé "szétszórt" vagyok. De hülye azért nem vagyok - annyira:) Cyrano effektusban szenvedek, vagyis nem szenvedek, csak csípem a mondását. Köszönöm a türelmet

Berlioz

Még egy óra van a szombati napból, ütögetem kicsit a billentyűket. Tegnap - végre - sikerült kinyomtatni a fényképeket. Igaz nem fotópapírra, hanem "normálisra" de a lényeg hogy megvan s szerintem jól sikerültek. Egész nap Berlioz remek muzsikáit hallgattam, köszönhetően a jól működő gépnek:) Mindössze tizenhárom és fél óra anyag van a lemezen, ez így jó ahogy van. Hadd szóljon csak egész nap. Másodszor sikerült egyvégtében megfülelni Benvenuto Cellini című operáját, nagyon jó "háttérzaj" ha az ember éppen azzal van elfoglalva hogy az üres kottapapírokat összefirkálja. Papír is van, toll is van, miért ne firkáljak? Mint a vad nyugaton (á la Ronald Reagan): fogoly is van, kötél is van, miért ne akasszunk? Jajj... Ez az írás eléggé rövidre sikeredett, de még olvasni akarok, holnap pedig ezüstvasárnapi utolsó zenekari (fő?)próba van. Jó éjt mindenkinek, köszönöm a türelmet. 23:16

multifunkcionális?!

Gyönyörű ez a szó (is): multifunkcionális. A mai napot ez a szó keserítette. Vagyis a gép keserítette, nem maga a szó... Nem vagyok a gépekkel kibékülve. Sosem úgy működnek mint ahogy várja az ember. A hiba nem az ön készülékében van. Az ámítógép javítása után gondoltam nem lesz probléma a mulifunkci feltelepítése. Az elején nem is volt baj, olvasta a lemezt mint a kisangyal, a próbanyomtatás is remekül sikerült, aztán egyszer csak - miután kb 15 fotópapíron minősíthetetlen produkciót készített - kiírja hogy nincs kapcsolat. Nem baj. Telepítés megismételve, helyreállt a kapcsolat, viszont most már minősíthetetlen produkciót sem készített. Egyáltalán semmit nem csinált. Kapcsolat az ámítógép és a multifunkci közt zavartalan. Festékpatronok - nem üresen - a helyükön, papír betöltve, nem villog semmilyen hibajelző, hajrá! Dolgozz aranyom, holnap postára kell(ene) adni a fényképeket! . . . Meg sem mozdul, ám az ámítógép kiírja: a nyomtatás befejeződött. Csak azt felejtette el kiírni hogy hol, mert itt el sem kezdte. Na, akkor erről mára ennyit. Holnap próbálkozom még egyszer. Vagy kétszer. Azért sem hagyom hogy megkeserítse a nap hátralévő részét! Most viszont a rádió jóvoltából ismét Skóciából van közvetítés, ez a héten már a harmadik est, s még csak csütörtök van, Luca napja:) Tegnap a Táncszvit, azelőtt a Concerto, ma pedig a Zene... Mindhárom jó választás. Bármelyiket válassza valaki, nem tud mellényúlni. Mint oly' sok nap, a mai sem telt el kottapapírok összefirkálása nélkül. A proszekturát hanyagoltam, helyette a 100.000 kcal-ás show műsorra (Karácsonyi eszem-iszom) lett még beszerezve pár koleszterin mentes adalékanyag, szépen telítődnek a raktározási helyek. Holnapra a "csirkésnéni" ígért indiai tyúkot/strucc lapockát. Mennyit tegyen el? Ha kicsi 4 db elég lesz, ha még kisebb, akkor öt is elég. A henteshez is benéztem husi ügyben, de mintha tevét vágtak volna, akkora karajok voltak a pultban... Helyette a szaloncukor kínálat lett felmérve s kóstolás gyanánt a boldogságfelszabadító hormonok az ízek kavalkádjával versenyeztek. Az idő is kezd ősziesre fordulni, térdig érő szél volt egész nap, ám szépen sütött a nap. Egy hét múlva ilyenkorra már túl leszünk egy darab művészet kipipálásával, remélem nagyon nem dobálnak meg... Első színpadi nyilvános levegőszeletelő-s tornagyakorlat lesz végrehajtva az Olvasó színháztermében. Még szerencse hogy 960 férőhelyes a színházterem. Jól el lehet bújni. Talán célszerű lenne a nézőteret megvilágítani s a színpadot sötétségbe burkolni. Kicsit izgulok. Mint mindenki, meg egy kicsit jobban. Köszönöm a türelmet.

kólamentes szép napok...

Ma délre készen lett az ámítógép, gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Azóta próbálom utolérni azokat az oldalakat, amiken eddig látogató voltam... Majd csak eszembe jutnak a belépési kódok s jelszavak:) Csak lassan, szépen, ahogy a kutya megy a jégen. Már csak én vagyok lassú:) Lehet hogy azért is mert száműztem a kólát a mindennapokból. Mindenféle gagyi, nam gagyi, pepsi, coca és tsai. Nem turbósítok. Az ámítógépnek nem volt nagy baja, csak a szél megfújta mint az akasztott embert. A lemezmeghajtó beadta a "Kékszakállút". Régi kiszedve, új berakva, elvégre nem a méret a lényeg. Tegnap gép nélküli zenehallgatásos, partituravonalazós csendes esős este, korai fekvéssel, még koraibb keléssel. Most jó lenne Ránki György Varázsital-a, hamarabb meglelném az oldalakat. Mindegy, majd igyekszem. Köszönöm a türelmet.

Josef és Karel Capek

Tegnap este már nem volt kedvem a billentyű pötyögtetéshez... Múlt héten a könyvtárból menekített Josef és Karel Capek testvérpár által írott Két Komédiát kezdtem el olvasni. 1959-ben jelent meg Prágában, nálunk 1976-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó jóvoltából, s persze a fordítók jóvoltából. A Rovarok életéből-t Hosszú Ferenc, az Ádám, a világteremtő címűt Hap Béla fordította. Nem ez a két komédiának nevezett szatíra lesz minden napi olvasmányom, ha szatírát akarok olvasni, maradok Nagy Endre írásainál. Akit a bp-i kabaré atyjának is szoktak nevezni, s biztos nem véletlenül. Képtelen természetrajz című könyvében pedig a sasmadárról a következőkkel kezdi írását: "A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirízzel bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik." Mindezt írta 1918-ban. A Capek testvérek által írt könyvről pedig egy amerikai kritikus azt írta, hogy a darab nézője azt kérdezi magától, nem kellene-e elvágnia a nyakát, ha a világ valóban olyan hitvány, mint amilyennek a darab ábrázolja. A szerők tehát arra kérik mind a nézőket, mind az olvasókat, hogy ezt ne tegyék; céljuk nem az emberek kiírtása volt. Így talán még azoknak volt igazuk leginkább, akik ezt a komédiát "kopott allegóriának" nevezték. Bizony nagyon kopott, mondhatnánk, ószerestől vásárolt, s ráadásul még ki is fordított; de higgyék el, erkölcsöt bajos szmokingban hirdetni; a szmokingos erkölcs amúgy is alapvetően más volna, mint az, amit ezzel a játékkal az embereknek mondani akartunk. Mindent összevetve érdekes a könyv. A fentebb leírtakat a könyv előszó részében olvastam, nem vagyok én olyan okos hogy egy olvasatra megjegyezzem:) Köszönöm a türelmet.

vonat

A tegnapi nap jó hosszú volt, elég sokat sikerült vonatoznom. De hazaértem, s jó itthon lenni. Pénteken nagyszerű élményben volt részem a pécsi Vasutasfúvószenekar jóvoltából. Ilyen koncerten örülök hogy van fülem, kettő is. Nincs elég szókincsem ahhoz hogy visszadjak valamennyit a szépségből amivel találkozhattam. Forgatom a szavakat,de nem találok ennél jobbat: Köszönöm! Kár lett volna kihagyni, csak azt sajnálom hogy kicsit messze van Pécs városa, s nem tudtam annyi időt ott tölteni, amennyit szerettem volna. Természetesen a híres borvidék száraz és félszáraz boraiból is kóstoltam, talán egy picivel többet mint kellett volna. Az étvágyammal sosem volt nagyobb gond, de ezek a borok kiélezik a gyomrot. Egy lovat meg tudnék enni míg valaki a ló nemesebb részén rágódik. Megyek is enni, mert 10-kor lendül a pálca. Folyt. köv. 7:37

proszektura,alvás,készülődés

Egyszerű, simának mondható nap. Délelőtt a proszektura, majd egy-két üzlet. Ebéd után a szunyóka nem maradhat el:) Minden naposnak mondható küzdés az ámítógéppel - ha lassan is, de még jár. Járni jár, csak nem jut... Mint a "klasszikus" viccben. Este remek hangverseny: Berlioz: Requiem. A Kongresszusi Központban rögzített felvételen Ligeti András vezényelt. 1991-es felvétel. Közreműködtek jó sokan... Ha emlékeim nem csalnak, Berlioz is vezényelte egy jó nagy csapattal s állítólag kivont kard volt a kezében pálca helyett:) Nekem szimpatikusabb a pálca. Már csak azért is mert könnyebb vele a levegőt szeletelni. Legközelebb ha minden jól megy, szombaton ütögetem a betűket, vagy vasárnap a próba után. Nem leszek gépközelben, nem viszem magammal (direkt), kell egy kis lazítás. Jó is lesz a lazítás, 7:42 a vonat indulási ideje s hipp-hopp 15:26-kor van az érkezési ideje. Hogy mennyire pontos, majd meglátom. Holnapra tulajdonképpen csak egy feladat van az érkezés után: megtalálni az elnöki lakosztályt:) Ha nem vesztem el útközben a tájékozódási képességem (beszédkészség megőrzése, nyitott szem, stb), nem is lehet gond. Kívánok minden - esetlegesen az ezeket az irományokat - olvasónak szép napokat, köszönöm a türelmet.

metró?

Még egy rövid a mai naphoz, szintén a proszekturáról. Beugrott a metróban hallható kvart, mint zenekezdet. Az a kvart ami akkor hallható amikor felhívják a figyelmet az "ajtók záródnak". Mindkettő változat ugyanúgy kezdődik, csak az egyiket drezdai-nak, míg a másikat párizsi változatnak ismerik. Nekem a párizsi változat jobban tetszik. Nem hiszem hogy túlságosan felcsigáztam volna valakit hogy mi is ez, nem is találós kérdésnek szántam. A Tannhäuser nyitányról van szó. Köszönöm a türelmet.

Nem engedek a negyvennyolcból! 48 óra múlva már a Dunán túl leszek, ha a bakterszakszervezet is úgy akarja. Ma délelőtt a proszektura-i művészet előásó foglalkozáson ismét csak néztem ki a fejemből s ez egészen addig fog tartani míg valamikor tavaszra végzek a feladattal. A ma fellelt kották közül a legkorosabb egy 1897-ben írt darab, amit Szatmárnémeti helyőrségben írt a valamikori M.Kir. honvéd zenész. Egyetlen hiányossága van a kottát őrző mappának. Csak szólamok vannak benne - így viszont az időt rá kell szánni. Boldogult Eördögh János tanár úr jegyezte meg valaha, hogy az esetlegesen meglévő "vezérből" vezényelni zenekart olyan mint amikor vak vezet világtalant. Egyetlen megoldás lehet. Ez pedig nem más, mint megtanulni a darabot. Hadseregbéli emlékeim azért bőven vannak nem csak a remek karmesterekről, hanem a gyengébb "eresztésből" is, akiket érdemeik elismerése mellett kineveztek. S ebben csak az a baj, vagy inkább bosszantó, hogy az idő előrehaladtával önmaguk is elhitték hogy amit csinálnak, az nagyszerű. Hiába - már dédnagyapám megmondta -, minnél tetvesebb valaki, annál jobban vakaródzik. Ma a könnyen felejthető muzsikákkal volt tele a rádió, egy sem ragadt meg a fejemben. Ebben azért lehet hogy én is libás vagyok. Nem tudtam elvonatkoztatni. Ez pedig megint úgy hangzik mintha a zenét valami misztikus dolognak tartanám. Pedig nem. Szeretem a bűvészinast Dukas-tól. Csak sajnos ez a "nóta" is azok közé tartozik amit nem volt szerencsém játszani. Pedig van belőle hangszerelés, s botor módon mikor nálam volt vagy két évig, nem csináltattam belőle másolatot. Borovy úr hangszerelte még amikor Székesfehérváron ő volt a Majesztro. Az ámítógép az Msn-en kívül még ezt a "blog" oldalt jeleníti meg, s ez kevés. Az újratelepítés után ha nem úgy működik ahogy én szeretném, el sem tudom képzelni mi lesz. Lehet hogy ámítógép-függő lettem? Nem fenyegetni akarok, de ma még jövök:) 18:14

"gondolatok a könyvtár-ról"

Délelőtt eljutottam végre az elköltözött könyvtárba, nyitás előtt fél órával. Elkeserítő volt látni hogy mit műveltek-művelnek a köz érdekében a felelős(?) döntéshozók. A könyvtáros hölgyeknek sikerült pár kényelmetlen kérdést feltenni, tudva azt hogy nem ők tehetnek a kialakult helyzetről. Nem írom le mi történt, illetékes fórumon meg fogom tenni. Azt viszont nem tudom magamban tartani ami eszembe jutott míg beszélgettünk. Mióta olvasni tudok, azóta járok könyvtárba. Mindenhol ahol dolgoztam, azokban a városokban is könyvtári tag s olvasó voltam. Derült égből villámcsapásként hasított fejembe a gondolat: ennyi év alatt hogy-hogy nem láttam a köz érdekében tevékenykedőket netán a város(ok) vezetőit könyvtárban? Már azon kívül amikor hivatalból jópofiznak rangos eseményen: kiállítás megnyitón,stb. Nem hiszem hogy elegendő olvasmány a hónap elején megkapott banki jelentés a pénzügyi helyzetről... Nem fogadtam meg, de nem akarok politikai hozzáállásról, vallási meggyőződésről, szexuális hovatartozásról írni. Szoktam említeni, hogy csak a tehetetlen ember szokott káromkodni - nem érzem magam tehetetlennek, de ami átsuhant a fejemen káromkodás címszó alatt, nos nyomdafestéket sem tűr... Délutánra reméltem hogy veszítek a rossz kedvemből, mert vicsorítva nem érdemes semmit sem csinálni. Bementem hát a proszekturára, s végre egy fél szekrény tartalmát átlapoztam. Biztos voltam benne hogy kincseket találok, s nem is csalatkoztam. Minden tiszteletem az elődöké, olyan zenekari kották vannak hogy IHAJJ :) Nem találok szavakat. Még szinte el sem kezdődött a rendszerezés, csak a feltérképezés legelején tartok, máris az ájulás környékez. Valami hasonlót éreztem mikor a Zeneakadémia könyvtárába először bejutottam. Sima A4-es papíron olvasható az eligazítás, miszerint a 700.000 feletti sorszámú kottákat kéretik a kölcsönzés előtt 24 órával megrendelni, mert azok a kották-könyvek csak az alagsori helyen lelhetők fel. Jesszusatyaúristen! Kottaleporolás közben szállingóztak a kórustagok a próbára, így még a kórus próbát is hallhattam. Majd a próba után "záródnak az ajtók" . A buszt is sikerült elérni, itthon kivilágosodott az ámítógép képernyője - ma először - s megírhattam ami a bögyömet "nyomja". Jaaa, majd elfeledtem. Sikerült lefoglalnom csütörtök-péntek estére az elnöki lakosztályt, így Pécs városában ha akarom, ha nem, jól fogom magam érezni! Köszönöm a türelmet.

Ribizli torta

Visszafelé haladok mint az angolszász önéletrajz. Utolért a kölyök kutya effektus. A kölyök kutya sem ismeri a mértéket, s van amikor "túleszi" magát. Akkora a pocakja, hogy lába nem ér le a földre, s lógó nyelvvel piheg. Hasonlóképpen érzem magam. Születésnapi buli volt ribizli tortával. Jajj... Nagyszerűen kitett magáért a család cukrász barátja, igaz nem ettem még rosszul sikerült termékét. A buli előtt délutáni álom a kanapén (á la Wagner), azzal a különbséggel hogy én nem a Rajna kincse előjáték Esz-dúros kezdését álmodtam. Délelőtt zenekari próba, lement kisebb-nagyobb ütközésekkel. Hazahoztam múlt héten a kottákat, s persze hogy itthon maradt a basszustrombitás és a baritonos szólama... (Az hibázik aki dolgozik). Szerencsére csak szállingózott a tagság mert az út le volt fagyva istenesen, így volt idő ha nem is szépen, de olvashatóan leírni azokat amiket itthon hagytam. Le lesz "tisztázva" még csütörtök előtt, hogy ne legyen gond a jövő vasárnap. Már csak négyet kell aludni, s vonatra szállok Pécs felé. Miskolc-Budapest útirányon. Nagy várakozással vagyok, nem is annyira a vonaton eltöltendő idő, hanem a koncert miatt. "Be vagyok sózva" :) Jelenleg Bruckner bácsi kilencedikje szól háttérzajként - Fesztiválzenekar, Fischer Iván. Ez is azok közé a darabok közé tartozik, amit bármikor meg lehet fülelni. Előtte Mihály András Gordonkaverseny-e volt, ezt pedig kb öt évenként sikerül véletlenül megcsípni a rádióban. Ideje lenne beszereznem belőle egy-egy hangzó anyagot, partiturával együtt. Karácsonyra már nem valószínű hogy meghozza a Jézuska, de ha Húsvétra a nyuszi alkotna egyet, az jó lenne. A sült nyulat pedig morbid módon tepsifülesnek nevezik. Viszont délután hallottam hogy éppen Pécs városában beüzemelték a kolduló-gépet, amit nemes egyszerűséggel "kunyerátor"-nak neveztek el. Csodálatos is a magyar nyelv s állandó megújulásban van. Nap, mint nap hallani szóösszetételeket, rövidítéseket. Nekem a kedvenceim közé tartozik amit még Szolnokon hallottam a békéscsabai színház egykori zenekari tagjától. Premier volt a színházban, s utána stresszoldó foglalkozást iktattak be: legális tudatmódosító szerek alkalmazása nagy mennyiségben, különös tekintettel a beszédközpontra gyakorolt hatásával. Nem mindennapi tevékenység, tehát - mivel még nem voltunk EU tagok, nem is hungarikum - unikum. Pár kocsmahivatal felkeresése után eljutottak egy éjszakai szórakozóhelyre, de már éreztette hatását az elfogyasztott mennyiség, s a csapat egyik rutinos tagja felajánlotta hogy megkérdezi lehet-e kapni unikumot, mert ha nem, be sem mennek. Kinyitotta az ajtót s a pult felé a következő kérdést intézte a kiszolgáló személyzet felé: VANIKUM? Köszönöm a türelmet.

Alpesi,de nem a csoki 2,avagy hogyan lesz áramszünetből kocsonya:)

Tegnap kénytelen voltam abbahagyni, az ámítógép bejelzett, hogy gondja van s le fog állni. Még szerencse, nem kellett megírni mégegyszer. Viszont akkor a kimaradt bötűt be tudtam volna írni. Nem számít, majd betudom a két pohár félédesnek az elírást:) Áramszünet volt párszor nyár óta s nem vettük figyelembe. Így olyan jégréteg képződött a fagyasztó belső falain,hogy nem lehetett bezárni az ajtaját ahogy illik. Így viszont nem fagyasztóként működött, csak tárolóként. A tartalma kiengedett mint a vizsgálatra szánt mammutszar. Előkerült a 20 literes kocsonyafőző fazék, s ma már az egész házat finom kocsonyaillat lengte be. Holnap reggelre megrezgősödik s neki lehet dőlni jó étvággyal. Nem a fazéknak, a kocsonyának. Az ámítógépről menekítettem az anyagokat, újra kell telepíteni s talán kevesebb mérget eszem ezentúl. A művészet ma is elérte célját. Az örök sláger "Jingle Bells"-be bele kellett kontárkodnom, remélem a holnapi próbán tetszetősebben fog szólni. Jelenleg Nemorino románca szól a rádióból, ez az ária - szerintem az egyetlen - a Szerelmi bájital-ban ami közkedvelt. Mivel szombat este van, nem húzom az időt tovább, köszönöm a türelmet.