kólamentes szép napok...

Ma délre készen lett az ámítógép, gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Azóta próbálom utolérni azokat az oldalakat, amiken eddig látogató voltam... Majd csak eszembe jutnak a belépési kódok s jelszavak:) Csak lassan, szépen, ahogy a kutya megy a jégen. Már csak én vagyok lassú:) Lehet hogy azért is mert száműztem a kólát a mindennapokból. Mindenféle gagyi, nam gagyi, pepsi, coca és tsai. Nem turbósítok. Az ámítógépnek nem volt nagy baja, csak a szél megfújta mint az akasztott embert. A lemezmeghajtó beadta a "Kékszakállút". Régi kiszedve, új berakva, elvégre nem a méret a lényeg. Tegnap gép nélküli zenehallgatásos, partituravonalazós csendes esős este, korai fekvéssel, még koraibb keléssel. Most jó lenne Ránki György Varázsital-a, hamarabb meglelném az oldalakat. Mindegy, majd igyekszem. Köszönöm a türelmet.