"gondolatok a könyvtár-ról"

Délelőtt eljutottam végre az elköltözött könyvtárba, nyitás előtt fél órával. Elkeserítő volt látni hogy mit műveltek-művelnek a köz érdekében a felelős(?) döntéshozók. A könyvtáros hölgyeknek sikerült pár kényelmetlen kérdést feltenni, tudva azt hogy nem ők tehetnek a kialakult helyzetről. Nem írom le mi történt, illetékes fórumon meg fogom tenni. Azt viszont nem tudom magamban tartani ami eszembe jutott míg beszélgettünk. Mióta olvasni tudok, azóta járok könyvtárba. Mindenhol ahol dolgoztam, azokban a városokban is könyvtári tag s olvasó voltam. Derült égből villámcsapásként hasított fejembe a gondolat: ennyi év alatt hogy-hogy nem láttam a köz érdekében tevékenykedőket netán a város(ok) vezetőit könyvtárban? Már azon kívül amikor hivatalból jópofiznak rangos eseményen: kiállítás megnyitón,stb. Nem hiszem hogy elegendő olvasmány a hónap elején megkapott banki jelentés a pénzügyi helyzetről... Nem fogadtam meg, de nem akarok politikai hozzáállásról, vallási meggyőződésről, szexuális hovatartozásról írni. Szoktam említeni, hogy csak a tehetetlen ember szokott káromkodni - nem érzem magam tehetetlennek, de ami átsuhant a fejemen káromkodás címszó alatt, nos nyomdafestéket sem tűr... Délutánra reméltem hogy veszítek a rossz kedvemből, mert vicsorítva nem érdemes semmit sem csinálni. Bementem hát a proszekturára, s végre egy fél szekrény tartalmát átlapoztam. Biztos voltam benne hogy kincseket találok, s nem is csalatkoztam. Minden tiszteletem az elődöké, olyan zenekari kották vannak hogy IHAJJ :) Nem találok szavakat. Még szinte el sem kezdődött a rendszerezés, csak a feltérképezés legelején tartok, máris az ájulás környékez. Valami hasonlót éreztem mikor a Zeneakadémia könyvtárába először bejutottam. Sima A4-es papíron olvasható az eligazítás, miszerint a 700.000 feletti sorszámú kottákat kéretik a kölcsönzés előtt 24 órával megrendelni, mert azok a kották-könyvek csak az alagsori helyen lelhetők fel. Jesszusatyaúristen! Kottaleporolás közben szállingóztak a kórustagok a próbára, így még a kórus próbát is hallhattam. Majd a próba után "záródnak az ajtók" . A buszt is sikerült elérni, itthon kivilágosodott az ámítógép képernyője - ma először - s megírhattam ami a bögyömet "nyomja". Jaaa, majd elfeledtem. Sikerült lefoglalnom csütörtök-péntek estére az elnöki lakosztályt, így Pécs városában ha akarom, ha nem, jól fogom magam érezni! Köszönöm a türelmet.