2007. december 26., szerda

Lusti

Nem jó ez az állandó lustizás így ünnepkor sem. Egy napot végigeszikiszikalszik (!) az ember, de a szobamoly feeling nem az igazi:) Muszály valamit csinálni, nem tudtam megtanulni úgy istenigazából a semmit tevést. Lehet semmit tenni úgy is hogy lázas munkának tűnjön. Ebben a műfajban különösen kitűnt pár ember a hadseregben - s én csak arról tudok véleményt mondani amit egy kicsit ismerek. Egyes emberek szerint a zenészek is "semmittevők" a seregben. S mondták ezt olyanok, akiknek gyermekük zeneiskolába járt, s hallhatta a mindennapos gyakorlást - jó esetben. Ha meg nem tudta felfogni hogy miről is szól ez az egész, akkor csak sajnálni tudtam, mint ahogy sajnálom most is. Nem lehet mindenkinek külön elmagyarázni hogy működik a "zenészség"... Egyébként sincs munkamenet elmagyarázó hivatal aki bizonygassa a létét különböző tevékenységeknek. Még ez a szerencse. Mert ha lenne - mint régebben volt a pályaválasztási tanácsadó - , a feledés homályába veszne pár szakma. Nem csak a zenéről írok természetesen. Persze általában mindenki tudja hogy mi lenne a számára ideális. Gondolom én. Nekem szerencsém is volt-van-lesz, de ezt a szerencsét nem a lottón nyeri az ember. Ebben elég sok "izzadtság" van. A tapsért meg kell izzadni, s akik ezt csinálják, nem is bánják. Két nagyfőnököm volt az elmúlt 30 évben. Mindkettőtől van kedvenc mondásom. Az egyik: " Legszebb zene a csend - kezdjük a próbát szünettel" . A másik: " Feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni, szinte soha nem akar gyakorolni". Jaaa, majd elfeledtem. Jó muzsika Verdi: Otello-ja, ez a Toscanini 1942-esfelvétel bekerül a kedvencek közé:) Köszönöm a türelmet. 07:50

Nincsenek megjegyzések: