ideje volt...

wow,wow és mégegyszer wow. Hogy ezzel a divatos, trendy, egyébként nem is tudom milyen hangutánzó szóval kezdjem. Kész vagyok. Befejeztem. Elég volt. Nehéz szülés volt. De kész van, s ez a lényeg. Nem éppen úgy lett kész, ahogy elterveztem, de arra is sor kerül. Gondolkodtam valami "frappáns" címen, ami olyan figyelem felkeltő, esetleg érdeklődésre számot tartó, de semmi. Ki van lúgozva a fejem. Nem annyira, egy jó hosszú alvás helyre teszi. Maradt a régi cím, némi kiegészítéssel: Jegyzet a Katonazene-történet tantárgyhoz, a 2004-es kiadás bővített változata. Ennyi. Köszönöm a tapsot. Ja, taps. Csak azért lapozok, hogy ne legyen annyira komoly. Tehát taps. Mikor még Szolnokiában dolgoz(gat)tam, a Tisztiklub éttermében muzsikált "Pedzi úr". Sajnos a nevére nem emlékszem:( Szóval az étteremben időnként rendezvényeket is tartottak - milyen jó szokás volt - , és természetesen az étterem zenekara szolgáltatta a talp alá valót. Jól játszott a csapat. Pedzi úr volt a zenekar dobosa. Egyik alkalommal, mikor véget ért az éppen esedékes "tour", magához ragadta a mikrofont s nemes egyszerűséggel beleszólt, felhívván a mulató társaság figyelmét: "Kedves vendégeink, kérjük a tapsot pohárba önteni" Köszönöm a türelmet.