Ludwig von Tsemege

Tegnap délután jó hangulatban, s nem kis várakozással szállingózott a zenekari tagság (is) a felújított műv.házba, helyi nevén az "Olvasó"-ba. 17:00-kor kezdődött a műsor, előzetes információk szerint gondoltam hogy kb 17:45 körül a zenekar sorra kerül mint utolsó fellépő. Ehelyett az érkezés után - azt hittem viccelnek - megsúgták hogy 23 fellépő van előttünk, s ebből a 23. a városi vegyeskar. Az összes többi az ún. alapfokú művészetoktatási intézményből került a műsorba - én még szeretem őket zeneiskolának hívni. Ami nem is baj, szokni kell a színpadot. S örülök annak hogy ha nem is jár annyi gyerek zeneiskolába tanulni, mint a némelyek által "átkosnak" nevezett időszakban, még az iskola üzemel. A zenetanulás még nem ártott meg senkinek. Tehát tették a dolgukat ahogy illik. Meglepődött szülők, kipirosodott arcú csemetéikkel, a lámpaláz s egyéb befolyásoló tényezők, ahogy ez már lenni szokott. "jajj de jó, ugye a te gyereked is fellép?"-szerű jópofizás ugyanúgy hozzá tartozik mint az az ábrázat amikor le lehet olvasni az arcról hogy "ne szólj hozzám!". Nem vagyunk egyformák, s ezt ki-ki másképp éli meg ilyen alkalmakkor. Nagyszerűek voltak. A szervezés hagy némi kívánnivalót maga után, majd megtanulják. (még egy idézet:"tanulni sosincs késő") Nem szabad azt megcsinálni, hogy egy ilyen hosszúságúra tervezett műsor egyvégtében lemenjen. A színházterem nem csak azért akkora hogy jó sokan beférjenek. Ennyi ember - 960 fő a színházterem befogadó képessége - 10 helyközi buszra is felfér ha az Ózd - Budapesti járatot nézem. De mint mindenki, levegővel is él az ember. Márpedig ennyi ember fogyasztja a levegőt, annak meg van olyan tulajdonsága, hogy ha zárt helyen van, előbb-utóbb elhasználódik. S nem valószínű hogy azért vannak azok a szép nagy ajtók hogy az asztalosoknak több legyen a megrendelésük. Egyszerűen azért vannak, hogy a termet rövid idő alatt át tudják szellőztetni. Ilyen egyszerű dolog ez, nem kell hozzá egyetemi végzettség. Azért valaki(k)nek eszébe jutott hogy a kórus és a zenekar szereplése előtt rövid szünetet tartsanak. Így volt levegő, talán több is mint amire szükség volt. Már csak azért is - ezt is meg lehet tanítani ha már így alakul - , mert aki nem elég elszánt arra hogy meghallgassa a kórust és a zenekart, talán nem siet annyira hogy elérje az emberiség átkát. A képládára gondolok, ami ontja magából a szellemi toprongy időtrabló termékeit. De ez is mindegy. Nem állhatok az ajtóba egy nagy bottal hogy visszűzzem a közönséget " ha belefulladsz is végighallgatod" meggyőző ékes szólással. Azért az ismerősöket nem átallom megszólni hogy ez nem fair dolog. Kis keserűség van bennem, de ez (sem) fogja megváltoztatni a világot. S nem is ez a cél. Ez a keserűség semmiben nem befolyásol, mi akik ottmaradtunk, jól éreztük magunkat. A tervezett műsor is "végre lett hajtva" , a kitartó közönség is jól érezte magát. Ha nem is havonta, de évszakonként lehetne ilyet csinálni. Azért csak évszakonként, mert a fellépők nagy többsége mindezt szerelemből csinálja, s sajnos heti egy próbával kissé aggasztó lenne minden hónapban új műsort összeállítani. Mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel egyetértve az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy "haladjon a szekér". Ludwig von Tsemege tüzes vize nem érte meg a műsor befejezését, valamilyen módon kipárolgott az üvegből... Ebben viszont csak azt sajnálom, hogy nem voltam elég rutinos, s nem tettem el belőle legalább egy kortynyit. Szerettem volna megkínálni az oboistát a műsor végén, de az üvegbe is túl sok levegő került, a lé viszont kiszorult. Éjféli misén bepótoljuk. Köszönöm a türelmet.