a capella

Tegnap kottapakolás az új mappákba, majd egy kis utómunkálat szintén a kották körül de még a május 1-i délutáni fellépésre. A multifunkci megint nem úgy akar dolgozni ahogy szeretném, de már mindegy. Rendben lesz az anyag, holnap délelőtt utolsó összerakás, aztán már nem piszkálja meg senki egészen addig míg nem lendül a pálca:) Ma kertrendezés, a házikóval együtt. Előkészítve egy esetleges főzőcskére, netán csurgatásra. Sütött a nap ezerrel, sajnos a szél is fújt, így a permetezés elmaradt. Helyette megszemléltem hogy a méhecskék milyen munkát végeztek eddig. Remek munkát végeztek. Ha elkerüli a kertet a májusi fagy... ha nem kapunk jeget... ha csapadék is lesz... ha a nap is fog sütni... ha legyűrjük a gombás fertőzéseket, a moníliát, az összes szúró-, rágó-, szívókártevőket, akkor a garázsban meghajolhatnak újra a polcok a befőttek súlya alatt. Végül is nem olyan sok az a 300 üveg még ha tele is van. Ha ezek mellett még a hordók is megtelnek cefrével, eléneklem az "örömódát" a capella. Köszönöm a türelmet. 20:29

főpróba - is

Azt gondolom, hogy a csapat még soha nem szólt olyan jól mint a ma délelőtti főpróbán. Nekem legalábbis így tűnik. 2007. nov. 1. óta. Felcseréltem a mondatokat. Nem tavaly november óta tűnik így, hanem azóta nem szólt még ennyire együtt a csapat mióta szeletelem előttük a levegőt, s annak az ideje tavaly novemberi. Ha a reggeli cseppek elérik a céljukat, semmi gond nem lesz az ébresztéssel. Az egyik trombitás kolléga szerint az a lényeg, hogy a délutáni fújásra se legyen csepp-fertőzéses a társulat. Előzetes információk alapján "csak" 18 helyszín van az ébresztőre szánva, s ez több mint elég. A hagyományokat pedig itt is illik szem előtt tartani.

Pár mondatot még szólnom kell a múlt heti megmozdulásról, bár a vége nekem kissé molyosra sikeredett. Olyannyira, hogy a vasárnap délelőtti térzenék kimosódtak az emlékezetemből s már csak itthon vettem észre hogy azokról sajnos lemaradtam. Az IC vonaton Bp felé eszembe jutott hogy itthon a zenekarnak próbája van, én meg éppen zakatolok a vonaton, ám a térzenék - sajnálatomra - akkor sem:( Mindezekkel együtt remekül éreztem magam, csak kicsit görbül lefelé a szám hogy ismét két hónapot várhatok a következő megmozdulásra ahol hallgathatom élőben ezt a nagyszerű zenekart. Addig majd vigasztalom magam a felvételeikkel.

25-én pénteken az Olvasóban is volt egy emlékezés, a Zeneiskola fennállásának 55.évfordulóját ünnepeltük páran. Jó lenne azt írni hogy pár százan, de sajnos az a szám nem lenne valós. De ott volt Lajos bácsi aki 1953-ban megszervezte a Zeneiskolát, és 1983-ig vezette is. Aznap nem ez volt az egyetlen rendezvény a városban, néhányan azt mondták azért vagyunk olyan kevesen. Szerintem pedig (ismét) a szervezésben is vannak hiányosságok. Persze igaz, hogy a módszerváltás után sokan elköltöztek a városból, ám azt azért nem hiszem hogy akik maradtak, mind Arvisura - hívők lennének, s arra a rendezvényre mentek. Akik ott voltunk, végighallgattuk a koncertet - jó hosszúra sikerült, majdnem olyan hosszúra mint a karácsony előtti - , utolsó produkcióként pedig Dvorak: VIII. Szláv tánc-át négykezes előadásban. Kár lett volna kihagyni. A koncertet követő fogadáson is csak 29-en voltunk. Mindegy. Nekem marad a "ius murmurandi" . Van még mit tanulnunk a szervezésből (is). A zenetanulás pedig még nem ártott meg senkinek. Köszönöm a türelmet. 17:11

Pécs 3.

Még az első napon (csütörtökön) sétálva a Székesegyház előtti sétáló utca felé, megütötte a fülem Bach: 147. kantáta című művének részlete. Ballagok a hang irányába, s a következő kép tárul elém: egy ember ül az egyik padon, előtte kottaállvány, s tenort (mélyszárnykürtöt) fúj. Mellette a hátizsákja, s csak fújja. Nem a hátizsákot, a hangszert. Csak kézzel írott kották voltak nála, s boldogan fújta egyiket a másik után. Nem hiszem hogy bárkit zavart volna. Jó volt hallgatni. Aztán volt pár találkozóm, rég nem látott (24 éve) baráttal, próbáltuk behozni az elmulasztott éveket. Felelevenítettük, hogy 1984-ben, mikor Náluk jártam, az apukája milyen remek paradicsomsalátát (is) készített. Azóta is emlegetem, s próbáljuk itthon elkészíteni, de valahogy nem úgy sikerül sosem. Persze nem csak azért emlékezetes a '84-es találkozó, hanem azért is, mert akkor tudtam utoljára megszabadulni a munkahelytől úgy, hogy pár nap beleférjen a Barcsi megmozdulásba. Amikor is elhangzott többek között, vagyis akkor volt a bemutatója Farkas Tóni bácsi "Bassisten" polka témájára írt művének a Reneszánsz rézfúvós quintett előadásában Szabó (Tubalaci) László szólójával. Szóval sikerült a "Papucs" nevű helyen pár pohár bor elfogyasztása közben egy jót beszélgetni, majd G. Á. barátom is megérkezett Szigetvárról, s vele is jót beszélgettünk. Jó dolog az 'ámítógép, és Puskás Tivadar továbbfejlesztett készülékének áldása is, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Szeretek ilyen megmozdulásokra - most hogy már telik rá az időmből - egy nappal korábban érkezni, s ráhangolódni a várható történésekre. A júniusi Sárvár-i megmozdulást pedig eleve úgy tervezem, hogy a vége után még vagy két nap levezető edzés is legyen benne. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 20:41

Pécs 2.

Tegnap a rendszer bemondta az unalmast, nem jelenített meg egy oldalt sem - így az írás mint látható, vagyis nem látható, nem jelent meg. Régen csinált így, szokatlan volt. Sok mindent lehetne írni a kirándulásról... Kezdve azzal, hogy amikor a vonat az "Uránváros" mellett berobog az állomásra, a sínek mellett teljes díszben pompáztak a lila s fehér orgonák - szemben azzal, hogy itthon még csak arasznyiak, s ki sem nyíltak. A leanderekről pedig már írtam az előzőben. Persze kicsit délebbre van a város, s érthető is ez, mégis furcsa. A megérkezés napján szokás szerint végigsétáltam pár utcán, s jó volt látni az ismerős helyeket. Könyvesboltokat, Antikváriumo(ka)t, Fagyizókat, Kávéházakat, a porcelán mintaboltot, ezek a helyek mind-mind megállásra késztetnek, s nézelődöm. Nem siettem sehová, időm végtelen (majdnem), türelmem határtalan - egy darabig:) Egy másik rendezvény is volt a városban, a PEN. Ennek mindjárt a csődítőjét is volt szerencsém látni, jót mosolyogtam rajta. Egy társaság az utcákon időnként meg-megállva adta a műsort. Egy Sousafonos, két szaxis, egy trombitás, egy - egy kis-, és nagydobos + pár ütőhangszerek csoportjába tartozó "kütyü" adta a talpalávalót. Na és a jelmezek. Most láttam először ilyen ruhaösszeállítást, s mivel ez az egész a figyelemfelkeltést szolgálta, akkor teljes sikerrel jártak a szervezők. Népitáncos ruhában, bakancsban, s kalap helyett bukósisakban, kézben tartott energiaital, esetleg sörösüveg érdekes összképet adott. Színes forgatag, mint ahogy egy mediterrán városkában lehet ilyet vagy hasonlót látni. S mivel szeretek jókat enni-inni (mint mindenki), a kulináris örömöket sem hagytam ki. Nem maradhatott el a marhasült "gazdagon" ami kicsit hasonlít a "budapest módra" készült bélszínhez, ám ez marhaszelet vörösboros barna szósszal, csirkemájjal, némi gomba és zöldborsó társaságában, burgonyakrokettel. Utána egy pohár félszáraz Szekszárdi veres, majd felrúgva az illendőséget, egy üveg kóla:) Az álom manó is ott hintette porát, ezután muszáj volt szundikálni. Még szerencse hogy a szállás nem volt messze. Az sem zavart, hogy a nyitott ablakon keresztül folymatosan hallottam mi történik a vasútállomáson. Pl. a harmadik vágányon szerelvényt tolnak, kérjük a vágány mellett vigyázzanak. Itt viszont nem hallottam a régebben sokat emlegetett másképpen fogalmazott felhívást miszerint: a harmadik vágányon szerelvény jön, " Jó(?!) lesz vigyázni" :) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 14:38

Pécs 1.

Hazaértem. Mindig jó hazajönni. Nagyszerű élményekkel gazdagodtam, megpróbálom majd apránként megírni. Mindig szerettem Pécs városát, s ezzel a kirándulással ismét csak megerősödtem hogy igenis, nagyszerű város. A sétálóutcán, s szinte mindenhol az üzletek előtt a dézsás leanderek látványa szívet-lelket gyönyörködtetők. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, sikerült beszélgetni többet mint általában telefonon keresztül, vagy az ámítógépen. Csütörtökön mikor megérkeztem, az volt tervbe véve, hogy szállás elfoglalás s ebéd után a szokásos szunyókát megejtem. De már az induláskor borult a terv. Ha már megérkeztem, akkor ne alvással kezdjem az ottlétet. Így aztán érkezés után egy jó órával már a főtéren voltam, s csak sétáltam. S az egyik üzlet felett a kiírás eléggé szembeötlő volt: "Borház ez itt, nem kocsma. Lélek lakik a borba." Nosza, nem sokára egy pohár száraz vöröset nem csak az emésztést elősegítendő, le is küldtem a pociba:) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 19:13

utazás

Kissé besűrűsödött a program, de majdnem készen vagyok. Még három szólam vár rám, azt majd a beírás és a vacsora után megeszem:) Teljesen készen van a térzene anyaga, sikerült megállapodni az illetékes elvtársakkal. Nem játszunk párizsi karnevált, bár mint a munkásosztály ünnepe, talán a párizsi nincs is messze tőle. Na, de hagyom a fejtágítást, így is fáj rendesen. Front van. Pakolom össze a hátizsákba valót, remélem semmit nem hagyok itthon. Az ajándéknak szánt kottát sikerült a hőkötő géppel szépen bekötni, ha nem én adnám, szívesen kapnék ilyet. Holnap 13:38-kor indulok, Budapesten el leszek egy kicsit az ősbemutatókkal, majd csütörtökön a 9:30-as Tenkes IC-vel száguldok Pécsre. A szokásos elnöki lakosztály lefoglalva vasárnap délig. Az ámítógép marad itthon. Biztosan fog hiányozni, de majd túl teszem magam rajta. Nagyon várom ezt a fesztivált, kíváncsi vagyok a zenekarokra, a játszott műsorokra, s úgy mindenre - s mindenkire. Ismerősöknek szóltam hogy arra járok - nem azért hogy ők elutazzanak, de ha belefér az időbe jó lesz találkozni velük. S úgy is fogom csinálni hogy legyen idő mindenre. Majd alszom ha hazaérek:) Esetleg a vonaton. Ma reggel elmentem szandált venni. Tesóm tegnap vett egy Kappa márkanevűt a férjének, nagyon tetszett, ma nyitásra mentem, de Kappát nem kaptam, csak Lappátot. Viszont nagyon kényelmes, ebben mosolyogva el tudok menni melegebb égtájakra ha küldenek... Esetlegesen ezeket az irományokat olvasóknak kívánok minden jót addig is míg a jövő héten megírom a történéseket. Ha lesznek. Márpedig egy fesztiválon történnek események. Köszönöm a türelmet.

brigagyíííír

Kora este összepakoltam a kottákat, látni sem akarom a holnapi próbáig őket:) Szokás szerint, mivel szombat este van, nem húzom az időt, csak még egy kicsit. Ma esti koncert Prokofjev: A játékos című négy felvonásos operája, közvetítés a MET-ből. Belefüleltem, de nem nagyon tetszik, azt nem tudom megmondani hogy miért, talán nem figyelek eléggé. De eszembe jutott, hogy jó régen volt szerencsém hallani Wagner: Lohengrin-t ékes orosz nyelven, s maradandó emlék amikor meghallottam az énekest: "Brigagyííííír" :) Köszönöm a türelmet. 21:24

műsor

Alakul a május 1-i műsor. A teljesség igénye nélkül a műsorterv a következőket tartalmazza - a reggeli zenés ébresztőn kívül (nem sorrendben) : 1. Slavko Avsenik: Trompeten - Echo; 2. Franz Bummerl: Und da wollen wir noch einmal; 3. Tiger Rag; 4. Max C. Freedman/Jimmy de Knight: Rock Around The Clock; 5. Leo Caerts: Eviva Espana; 6. Jindrich Pravecek: Hostem u Frantiska Kmocha; 7. John Kander: Theme from New York, New York; 8. Donna Summer: She works hard for the Money; 9. Harold L. Walters: Instant concert; 10. J. Malina: Régi cseh polka; 11. Lex Abel: Baby-face; 12. Lex Abel: Show time; 13. Uebel: Üdvözlet induló; 14. Novacek: Castaldo; s persze a "Radetzky". Már több mint a felével készen vagyok, még vasárnapig belehúzok az írásba, jövő hét sűrűre sikerül ha minden jól megy, de munkát nem akarok magammal vinni, mint ahogy ámítógépet sem. Szerdán elmegyek Bp-re, onnan csütörtökön Pécsre. Vasárnap pedig irány haza - sok nagyszerű élménnyel feltöltekezve:) S a legközelkebbi megmozdulás - ha nem jön közbe más - a júniusi Sárvári fesztivál. Ja, igen. Megvan az időpont. Az az időpont, amikor a zenekar "bulija" lesz. Szeptember 13-a, ózdi "Olvasó" a helyszín. A vendégekről egyelőre nem írok, még képlékeny egy kissé hogy kik fogadják el a meghívást, s kik tudnak eljönni. Egy dolog biztos, a "németek" itt lesznek. Köszönöm a türelmet. 22:12

90%

Tegnapra ígértem a tegnap előttit. Pár mondat a szerdai naphoz. Aránylag jól dolgozott a gép, nekem csak adagolni kellett hogy mit végezzen el, s működött is kicsit hangosabban mint szokott. Csikorog benne valami, de műszaki analfabétához illően halovány gőzöm sincs hogy mi lehet a baja. Kb úgy csikorog-nyikorog mint faluhelyen a nagy kerekes kút kereke ha húzzák fel rajta a vizet. A kerekes kút pedig azért jó, mert oda lehet tolni, ahol víz van - á la Hofi Géza (Torgyándoktor nagyszerű ötletei a belvíz idején). Már látszik a vége a május 1-i műsornak, hét nóta feszül a műanyag zacsiban, névreszólóan mindenkinek. Remélem meglepődnek majd vasárnap a próbán. Tegnap St.endrén is jártam, amiért mentem, azt sikerült elintézni, a lyányok-asszonyok kaptak egy kis nasit ebéd utánra. Ahogy terveztem, 20:30 után haza is értem. A MÁV nem véletlenül veszít utazóközönségéből. Reggel Volán busszal mentem Bp-ig, a 90 %-os nyögdíjas jeggyel ez 230 HUF. Hazafelé vonattal jöttem, időben ugyanannyi, ám a 90 %-os jegy itt már 1530 HUF. Persze ha nem első osztályon utazom, akkor csak kb 850 HUF, ám az is többszöröse a Volán buszjegy árának. Az viszont megint csak furcsa, hogy egy bp-i vonaljegy 270, Bp - St.endre viszont 300HUF. Persze leginkább a távolságot nézem mint üveg golyót, talán egyszer én is megkapom mint Balázs. Az is igaz, engem nem kell altatni. Köszönöm a türelmet. 7:08

Peskó György

A mai nap emlékezéssel is telt. Ma van 75 éve hogy Peskó György tanár úr született. Nyolc éves korában csodagyerekként tűnt fel, majd balesete után - felrobbant kezében egy kézigránát - , sokáig szóba sem akartak vele állni az Akadémián, mondván hogy ilyen kezekkel nem lehet sem zongorázni, sem orgonán játszani. Bebizonyította hogy igenis, lehet. Abban a szerencsében lehetett részem hogy a Tanár úr 1978 - 1983-ig a zongora tanárom volt, a kötelező zongorát tanította, s mint "fásnak" nekem is Ő volt a zongorakísérő tanárom. Nagyszerű EMBER volt, csupa nagybetűvel! Felejthetetlen orgona koncerteket hallottunk Tőle a Bécsikapu tér-i evangélikus templomban, a Zeneakadémián, s szerte az országban. A Zeneakadémián az akkor még Állami Hangverseny Zenekarral és öccsével Peskó Zoltánnal a karmesteri pulton Saint-Säens: III. úgynevezett Orgona szimfóniát is volt szerencsénk hallani többedmagammal. 1985-ben a Bach évfordulón egy év alatt J.S.Bach összes(!) orgonaművét eljátszotta. Sajnos egészsége megromlott s pár évvel ezelőtt örökre itthagyott bennünket. Más. Holnap Szentendrére kell mennem, de csak megyek és jövök haza. A mai napi történést majd holnap bepótolom. Köszönöm a türelmet. 21:11

pollenek

Nem régen lett vége a koncert közvetítésnek, az április 5-i hangversenyt adta "le" azMR3 Bartók rádió. Kár lett volna kihagyni. A Nemzeti zenekar 85. születésnapi koncertje volt jó kis műsorral. Ennek a zenekarnak is volt már pár neve, ha jól emlékszem Székesfővárosi zenekar névvel indult többek közt olyan alapító tagokkal mint id. Hara László - fagott, Eördögh János - fuvola. Aztán Állami Hangversenyzenekar is volt a neve, nekem ez tetszik a legjobban. Műsor: Dohnányi: Ünnepi nyitány, Brahms: 1.; 3.; 10.; Magyar tánc, Kadosa Pál: III. zongoraverseny (Ránki Dezsővel), Bartók: Kossuth - szimf. költ., és Kodály: Fölszállott a páva. Nekem maradt a május 1-i műsorral kapcsolatos teendő, a gép elég lassan dolgozik, hiába, ez kis teljesítményű. De elkezdtem csinálni, mindenki megkapja személyre szólóan a kottáját, s ha véletlenül netán hanyagságból lába kél a kottának, nagyon cifrát nem fogok mondani. Le lehet kenyerezni muskotályos pezsgővel:) S pótolni is lehet. Csak annyit kérek mindenkitől, becsüljük meg egymás munkáját. Milyen jó hogy azt írtam délelőtt hogy tulajdonképpen semmi nem számít munkának. Csak az idő telik vele, de az nagyon. Kár is erről ennyit beszélni. Érdekes módon megtaláltam a proszekturán az első kinyitott kottás szekrényben azt az indulót, amit rajtam keres kb két hónapja a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesmenedzserlogisztikusa:) De ezt már nem fogom kottaíró programmal pötyögtetni, már nincs rá idő. Ha kézzel írtam volna az eddig bepötyögtetett anyagot, már azóta sikerült volna elfelejtenem. Így sem rossz, majd csak megtanulok vele bánni. Mikor Eger szép városában töltöttem az időt a munkahelyen, egyik alkalommal látom, hogy az elődöm (kottatáros K.T.) asztalán rengeteg szétnyirbált kotta fekszik, s bőszen ollózza a még ép kottákat. Tibi, mit csinálsz? - kérdeztem. Semmit, csak hangszerelek:) Vele történt meg az is - igaz nem voltam abban a szerencsében hogy ott legyek a történéskor - , hogy egy igen hosszúra nyúlt italoktól sem mentes zenekari kiruccanás alkalmával sikerült nagyon bevizsgálni a "reggeli csöppek"-et, s mikor rákérdeztek hogy mi baja van, eléggé akadozó nyelvvel felhomályosította a tagságot, hogy őt borzasztóan zavarják a "pollenek" - mindezt novemberben. Valamit csak kellett mondani:) Köszönöm a türelmet. 21:44

tricínia

Tegnap történelmileg úgy alakult, hogy nem volt kedvem semmihez sem. A kottákat direkt bennt hagytam vasárnap a próba után a proszekturán, hogy még véletlenül se kezdjek el dolgozni ha esetleg rámjön a dolgozhatnék. Persze nem is érzem munkának, ha annak érezném, nem szeretném. Bár ha jól belegondolok, szinte semmit nem érzek munkának. Régebben talán igen, volt olyan. Főleg amit meg kellett csinálni, s nem danolva, hanem fogcsikorgatva. Azt munkának éreztem. De szerencsés embernek érzem magam, mindig azt csináltam amit szerettem, s most is azt csinálom. Választási lehetőség majdnem mindig adódott, így akkor is, mikor Tihanyi László tanár úr választás elé állította az osztályt szolfézsilag. Vagy Lassus ékes latin nyelven énekelve, vagy Bartók: Tricíniák. Azért énekelni jobban szeretett a társulat mint leülni a zongora mellé s a Tricíniákat gyűrni. Másra kellett az idő - már akkor is. Katonazenészként nem volt nagy a választási lehetőség, mivel a "rendjéből" kifolyólag egy válasz lehetséges: értettem. Viszont azt gondoltam amit akartam. Persze, meg kellett csinálni akkor is ha nem tetszett. Ha valamelyik "okos" pedig úgy közelített a zenekar felé, hogy rangjának teljes tudatában ossza az észt a szükséges rosszaknak (ez a zenekar), akkor ő megkapta virágnyelven hangosan: majd neked is eljátsszuk a német 1-est. Amiből persze mindenki értett, csak akinek címezve volt, az nem. Nem annyira járatosaknak megjegyzem: a német 1-es, az az egyik gyászinduló "címe" - ebből is látszik hogy a fúvószenészek mennyire széplelkűek. Amilyen az adjonIsten... Válaszért pedig nem kellett a szomszédba menni már akkor sem. Kicsit elszállva a gondolattól, már akkor készen volt a válasz, mikor az "elöljáró" még meg sem fogalmazta a kérdését. Bármivel kapcsolatban. Ma még jövök - vagy nem. 10:05

kékfrankos

A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem jól elvégzett munkának az elmúlt hetek pötyögését. Hihetelen módon próba előtt kb kettő perccel vágott belém a felismerés, hogy egy dolgot kihagytam, s anélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ebben a formában nem. Ki lehet javítani, ám annak nem a próba előtt van az ideje. Akkor és ott nincs rá idő. Elfelejtettem beírni a szüneteket a kottába. Az kevés hogy én tudom hogy mennyi szünet s hol van, teljesen ismeretlen darabnál le sem lehet "blattolni" . Így a nagy blattolós próba helyett ma a május 1-én terítékre kerülő műsor anyagából néztünk meg párat (hármat). Mivel március 15-e óta ez volt az első próba, túltengett a fújni akarás a csapatban, s ez a hangerőn meg is látszott:) Kértem hogy felére vegyék vissza ha nem akarják hogy a hátam mögött levő tükörbe belepréselődjek... Tartott is a visszafogottság az első leintésig - majd ugyanúgy ahogy előtte, "hadd szóljon". Már nem annyira visel meg mint kezdetben. Tegnap a Bohémélet felvételre került, még bele sem hallgattam. Elcsábított a baratikor.com-on a második kedvenc zenekarom oldala, most bejött rendesen, fülelhettem is a muzsikájukat. Persze a szolgáltató miatt nem szokott bejönni, nem a zenekar hibája! Yehudi Menuhin-ra gondoltam mikor azt írtam hogy a második kedvenc... Egyik alkalommal megkérdezték tőle hogy hanyadik hegedűsnek tartja magát a világban (Milyen hülye kérdés...) Akkor válaszolta hogy másodiknak. Mert hogy első sok van:) Ma nem fogok egy hangjegyet sem leírni, eddig sikerült is megállnom. Kicsit sok volt mostanában, de ha csak a tervekre ránézek, akkor is tudom hogy milyen sok van még előttem. Aminek örülök, csak néha besokallok. Ideje is lesz már kicsit kirándulni, a gépet nem fogom magammal vinni ugyanazért mint decemberben. Viszont a lelkesedésemet és az optimizmusomat viszem, meg még pár dolgot amit cipelni kell, de a vonat elviszi. A folyamatos MÁV karcsúsításnak viszont áldozatul esett az, hogy "pakli kocsit" nem üzemeltet. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nekem. Volt egy ismerősöm, aki mikor nyaralni ment, simán a pakli kocsiba feltették a csomagjait, s ő egy kis szütyővel utazott. Mint a repcsin. Két szelet lekváros kenyérke elfér még az összehajtott újság közt is. Azt viszont tőle hallottam először, hogy lekváros kenyérre nem megy a fröccs:) Mielőtt még jobban megmérgez a fúvós zene, beizzítom a ma vételezett Duna melléki kékfrankos félédest. A hely nincs feltüntetve az üvegen, de optimizmusom azt gondoltatja velem, hogy Szekszárd is a Duna mellett van:) Soha ne igyak rosszabbat! A héten sikerült megtalálnom valakit, aki éppen Pécs városában lakik, s ha minden jól megy találkozom is vele a kiruccanás alkalmával. Persze húsz évet nem lehet bepótolni csak nagy vonalakban. Már el is csábítottam - mint valamikori trombitást - a hangversenyre. Köszönöm a türelmet. 18:58

torta

Véget ért a Családi eszem-iszom. Szerintem mindenki egy vagon medvével fog álmodni. Bejött ismét a 100.000 kcal-ás show, csak most fejenként. Nem sorolom fel az enni-inni valókat, legyen elég annyi hogy a csirke alkatrészekhez és a gombához a panír felvett 9 db tojást, 1 kg zsemlemorzsát, s pár liter olajat. S ugye a tegnap elkészült csabaicsemegekaraj és töltött hús. A babakrumplit szokás szerint szerény személyem alkotta, a két kg francia salátát tesóm. Jenci papa (a Család cukrász barátja) is beállított egy 60 x 40 cm-es csokitortával, amikor betettem a hűtőbe, meghajlott alatta a rács... Már a torta, és nem Jencipapa alatt! Ezért is fog kapni május 1-én reggeli ébresztésnek egy "Nyisd ki babám az ajtót..." Egy porcikám sem kívánja még a mai melot, de holnap 10:00-kor lendül a pálca. Csak azt kívánom magunknak, hogy legalább olyan kedvvel fújják amilyen kedvvel pötyögtem a kottafejeket az elmúlt hetekben. S persze még nincs vége, még csak nem is dereng. Ma este Puccini: Bohémélet a MET-ből. Megfülelem, addigra szerintem be is fejezem a zírni valót. Köszönöm a türelmet. 17:06

Messiaen

A proszekturán sikerült dűlőre jutni a május 1-i fújni valóval kapcsolatban. Vasárnap a próbán megnézünk pár "új" anyagot, pár "régit" s majd eldöntjük közösen. Cca. egy órás műsort kértek, de az első tiltakozásra ez lement 40 percre. Tehát halovány gőzük sincs hogy mit akarnak - már a szervezők. Ismét a helyzet magaslatán állnak. Nem értem, különösebben nem is akarom. Azt is tudom hogy sok mindenre kell figyelniük, de ez hadd ne legyen már a zenekar dolga. A műsor elejére kértük a zenekar fellépését, okulva a tavalyi s az azt megelőző évek rendszer(telenség)éből. Miért kell minden évben ugyanazt eljátszani (nem a zenekar műsorára gondolok), csak a fejetlenség jön le. Ennek nem adrenalin fesztiválnak kell lenni. Nagyon jól kiszámítható a műsorszámok csúszása, majdnem mindenki úgy van vele, ha már a színpadon van, úgy sem fogják leküldeni míg be nem fejezi amit elő akar adni. S nem tudják azt mondani, hogy akkor jövőre nem hívunk. Mert mindig meghívják. S a műsor mindig csúszik kb egy órát a meghirdetetthez képest. Az sem árt ha figyelembe veszik, hogy a zenekarnak aznap nem az első megmozdulása lesz ez, mert a reggeli zenés ébresztőt meg kell csinálni. Amivel semmi baj sincs. De mivel a zenekari tagok egy része nem a színpad környékén lakik, az egész napját meg lehet keseríteni az időhúzással. Nem utolsó sorban, végigvárni az összes produkciót. Persze megnézi az ember hogy a többiek mivel múlatják az időt, de ezt beöltözve a buszon ülve, vagy lófrálva a sátrak között, esetleg egy-két pohár itallal megtűzdelve - na itt (is) van a rizikófaktor. A csapat nagy része felnőtt ember, hadd ne kelljen már mondani hogy mindenki tudja mennyit bír... Eddig sem mondtam, ezután sem fogom. De számolni kell vele. Ma esti koncert Messiaen: "...és várom a holtak feltámadását" című darabja indiai szöveg alapján írta ha jól csalódom 1962-ben 16 rézfúvósra, 16 fafúvósra, és egy kazalnyi ütősre. Jó darab volt, csak az érdekesség miatt néznék bele a kottájába - ha lenne. De nincs. Így marad a remény hogy valaha még hallani fogom. Köszönöm a türelmet. 21:01

csabai csemege

Szokásomtól eltérően ma nem este firkálok, hanem most. Tegnap korai fekvés, ma még koraibb (04:00) kelés. Nem ébredés, abból vissza lehet aludni. Frissen, tettre készen pötyögöm az anyagot. A tűzoltó indulót sikerült olyan szinten elbaszarintanom, hogy kezdhetem elölről, azzal is jobban járok. Így aztán töröltem a rendszert, a kinyomtatott anyagot pedig az enyészetre bízom. El is vittem a papírgyűjtő kukába. Egyúttal leadtam a csirkés boltba a rendelést holnapra. Hiába, véges a hűtő befogadó képessége. Ma csak a töltött dagadó és a kolbásszal töltött karaj - másként "csabai csemege sült"- fog elkészülni, a rántott csirke részek majd holnap, frissen. Hoztam is 30 db tojást, elég lesz panírozni:) Délelőtt be kell mennem a proszekturára, bár most nem hiányzik annyira. Folyt.köv. talán este. 08:19

Grönland

Jó ötletet kaptam 979-től - ő írta a napokkal ezelőtt ide beírt versikét - , olvasva a bejegyzését:) Semmi nagy dolog, csak megpróbálom leírni, hogyan néz ki az a hely, ahol "ihlek" - á la Benson Vilmos. A szoba cca. 3,5x3,5 méter, szép nagy háromajtós + kétajtós-üveges könyvszekrénnyel, egy kisebb szekrénykével, amin jól elfér a mjuzik kredenc, telefon töltő, elem töltő, vezeték nélküli füles, miegyéb. Van még egy 88x88 cm-es asztal amit ha szétnyitunk, 88x176 cm lesz, jól körül lehet ülni Családi eszem-iszom alkalmával is. A háromajtós szekrény tetején a vázák mellett kapott helyet a bátyám által Londonból hazacígölt Bobby-sapka (vagy sisak), A földgömb, természetesen világítós, üveg, és 40 cm átmérőjű. Nagyon szép darab, pár helyen kopottas, s az üvegből is le van pattanva kettő helyen, de ez nem csoda, 1921-ben készült, és ilyen felírások olvashatóak rajta: Orosz Tanácsköztásaságok, Belga-Kongó, stb. A falakon különböző ereklyék, Anyai Nagyapám Tokaji Pincemesteri kinevezési okmánya 1923. április 26-i dátummal, egy kovácsoltvas óra, amit még a Condino-i (olaszország) cimborától és feleségétől kaptam, a szentendrei kollégáktól nyögdíjba menetelkor kapott huszár díszkard is fel van kötve a falra, szépen egy "pajzsra" lett rátéve, elég pofás azzal a két plecsnivel amit még akkor kaptam (éveim után) a seregben, valamint az obsitlevelem másolata. A kétajtós-üveges tetején az Apu által 1953-ban Hadseregbajnokság Párbajlövészetben első helyezésért kapott trófea, egy porcelán kutyus. Vagy inkább kutya, mert elég nagy darab, olyan lábtörős lenne ha véletlenül úgy sikerülne... Van még "vallató" lámpa, ami nagyon célszerű ha az ember fia partiturát ír, mert csak a kottát világítja meg, szembe nem jön az áldás - csak ha úgy tenném:) Aztán olvasólámpa az ágy felett, ami persze hátulról ontja fényét az éppen olvasott könyv lapjaira. S persze a csillár helyett is van plafon világítás. A felsorolásban elérkeztem az ámítógép asztalához, ez is megér pár mondatot. K. Dezső barátom alkotta vörös fenyőből készült szekrényből, amit még anno 1924-ben alkotott egy Rimaszombati asztalos mester. Jól kiszáradt az évtizedek alatt. Eredeti tulajdonosa Frenyó Sándor - Falvai Sándor édesapja - , a zenészek feltehetőleg tudják hogy Falvai Sándor amellett hogy zongoraművész, egy ideig az Akadémia rektora is volt a közelmúltban. Naszóval, ezen az asztalon kapott helyet az ámítógép, a multifunkcival együtt. Sok minden más nem nagyon fér az asztalra, még egy fatőkés zongorából megmentett kottatartó, amire viszont kinyitva is ráférnek a nagyobb alkatú kották úgy hogy nincsenek útban. Az asztal alá pedig befért egy 40x40x60 cm-es szekrényke, ebben csak kottapapírok, pár száz A4-es, itatós papír, s írószerszámok vannak. Az ámítógépes asztal s az ágy közt pont annyi hely van, hogy szépen befér hat darab kétliteres palack a cukormentes fajtából. Jaaa, s az egyik legfontosabb darabot majdnem kihagytam:) Zárható fedelű hamutartó, melyben a csikkek nem szagosítanak a kelleténél jobban. A szekrényekben felváltva könyvek, kották, illetve kották, könyvek, lemezek, kazetták, tele sok-sok nagyon jó muzsikával, apró kütyük amikre különböző utazások alkalmával szert tesz az ember. Különösen becses mindegyik, de a Hamburgból hazacipelt hajóharang - nálunk Karácsonykor az ünnep kezdetét jelzi - is szép látvány. Vannak még hiányosságai a szobának - valahogy még a pianínót is be kell(ene) tenni, meg a Festményt amit szolnokiában vettem. Valamint a Brazíliából, Tatuiból származó machete is helyet fog kapni a pajzson. Igaz hogy nem "illik" rá, de kit érdekel:) A legeslegújabb szerzemény pedig - a héten négy új levélkét hozott - , egy cserépnyi leander. Jól megfér a "Jézus könnye" nevű időnként virágot is hozó növény mellett. Jól nézne még ki az ágyon egy jegesmedve bunda, és a falon egy faragott rozmár agyar is, de sajnos nem ismerek grönlandi fúvószenekarokat (sem), így nem valószínű hogy be tudok szerezni egy-egy példányt. Meg miattam ne is lőjenek ki se egy rozmárt, se egy macit. Arra nem is gondolok hogy nekem kellene kioltanom az életüket. Ha viszont egyszer eljutok Grönlandra, havat, vagy jeget biztosan nem hozok haza emlékül. Köszönöm a türelmet. 21:58