Pécs 3.

Még az első napon (csütörtökön) sétálva a Székesegyház előtti sétáló utca felé, megütötte a fülem Bach: 147. kantáta című művének részlete. Ballagok a hang irányába, s a következő kép tárul elém: egy ember ül az egyik padon, előtte kottaállvány, s tenort (mélyszárnykürtöt) fúj. Mellette a hátizsákja, s csak fújja. Nem a hátizsákot, a hangszert. Csak kézzel írott kották voltak nála, s boldogan fújta egyiket a másik után. Nem hiszem hogy bárkit zavart volna. Jó volt hallgatni. Aztán volt pár találkozóm, rég nem látott (24 éve) baráttal, próbáltuk behozni az elmulasztott éveket. Felelevenítettük, hogy 1984-ben, mikor Náluk jártam, az apukája milyen remek paradicsomsalátát (is) készített. Azóta is emlegetem, s próbáljuk itthon elkészíteni, de valahogy nem úgy sikerül sosem. Persze nem csak azért emlékezetes a '84-es találkozó, hanem azért is, mert akkor tudtam utoljára megszabadulni a munkahelytől úgy, hogy pár nap beleférjen a Barcsi megmozdulásba. Amikor is elhangzott többek között, vagyis akkor volt a bemutatója Farkas Tóni bácsi "Bassisten" polka témájára írt művének a Reneszánsz rézfúvós quintett előadásában Szabó (Tubalaci) László szólójával. Szóval sikerült a "Papucs" nevű helyen pár pohár bor elfogyasztása közben egy jót beszélgetni, majd G. Á. barátom is megérkezett Szigetvárról, s vele is jót beszélgettünk. Jó dolog az 'ámítógép, és Puskás Tivadar továbbfejlesztett készülékének áldása is, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Szeretek ilyen megmozdulásokra - most hogy már telik rá az időmből - egy nappal korábban érkezni, s ráhangolódni a várható történésekre. A júniusi Sárvár-i megmozdulást pedig eleve úgy tervezem, hogy a vége után még vagy két nap levezető edzés is legyen benne. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 20:41