kékfrankos

A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem jól elvégzett munkának az elmúlt hetek pötyögését. Hihetelen módon próba előtt kb kettő perccel vágott belém a felismerés, hogy egy dolgot kihagytam, s anélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ebben a formában nem. Ki lehet javítani, ám annak nem a próba előtt van az ideje. Akkor és ott nincs rá idő. Elfelejtettem beírni a szüneteket a kottába. Az kevés hogy én tudom hogy mennyi szünet s hol van, teljesen ismeretlen darabnál le sem lehet "blattolni" . Így a nagy blattolós próba helyett ma a május 1-én terítékre kerülő műsor anyagából néztünk meg párat (hármat). Mivel március 15-e óta ez volt az első próba, túltengett a fújni akarás a csapatban, s ez a hangerőn meg is látszott:) Kértem hogy felére vegyék vissza ha nem akarják hogy a hátam mögött levő tükörbe belepréselődjek... Tartott is a visszafogottság az első leintésig - majd ugyanúgy ahogy előtte, "hadd szóljon". Már nem annyira visel meg mint kezdetben. Tegnap a Bohémélet felvételre került, még bele sem hallgattam. Elcsábított a baratikor.com-on a második kedvenc zenekarom oldala, most bejött rendesen, fülelhettem is a muzsikájukat. Persze a szolgáltató miatt nem szokott bejönni, nem a zenekar hibája! Yehudi Menuhin-ra gondoltam mikor azt írtam hogy a második kedvenc... Egyik alkalommal megkérdezték tőle hogy hanyadik hegedűsnek tartja magát a világban (Milyen hülye kérdés...) Akkor válaszolta hogy másodiknak. Mert hogy első sok van:) Ma nem fogok egy hangjegyet sem leírni, eddig sikerült is megállnom. Kicsit sok volt mostanában, de ha csak a tervekre ránézek, akkor is tudom hogy milyen sok van még előttem. Aminek örülök, csak néha besokallok. Ideje is lesz már kicsit kirándulni, a gépet nem fogom magammal vinni ugyanazért mint decemberben. Viszont a lelkesedésemet és az optimizmusomat viszem, meg még pár dolgot amit cipelni kell, de a vonat elviszi. A folyamatos MÁV karcsúsításnak viszont áldozatul esett az, hogy "pakli kocsit" nem üzemeltet. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nekem. Volt egy ismerősöm, aki mikor nyaralni ment, simán a pakli kocsiba feltették a csomagjait, s ő egy kis szütyővel utazott. Mint a repcsin. Két szelet lekváros kenyérke elfér még az összehajtott újság közt is. Azt viszont tőle hallottam először, hogy lekváros kenyérre nem megy a fröccs:) Mielőtt még jobban megmérgez a fúvós zene, beizzítom a ma vételezett Duna melléki kékfrankos félédest. A hely nincs feltüntetve az üvegen, de optimizmusom azt gondoltatja velem, hogy Szekszárd is a Duna mellett van:) Soha ne igyak rosszabbat! A héten sikerült megtalálnom valakit, aki éppen Pécs városában lakik, s ha minden jól megy találkozom is vele a kiruccanás alkalmával. Persze húsz évet nem lehet bepótolni csak nagy vonalakban. Már el is csábítottam - mint valamikori trombitást - a hangversenyre. Köszönöm a türelmet. 18:58