Pár mondatot még szólnom kell a múlt heti megmozdulásról, bár a vége nekem kissé molyosra sikeredett. Olyannyira, hogy a vasárnap délelőtti térzenék kimosódtak az emlékezetemből s már csak itthon vettem észre hogy azokról sajnos lemaradtam. Az IC vonaton Bp felé eszembe jutott hogy itthon a zenekarnak próbája van, én meg éppen zakatolok a vonaton, ám a térzenék - sajnálatomra - akkor sem:( Mindezekkel együtt remekül éreztem magam, csak kicsit görbül lefelé a szám hogy ismét két hónapot várhatok a következő megmozdulásra ahol hallgathatom élőben ezt a nagyszerű zenekart. Addig majd vigasztalom magam a felvételeikkel.
25-én pénteken az Olvasóban is volt egy emlékezés, a Zeneiskola fennállásának 55.évfordulóját ünnepeltük páran. Jó lenne azt írni hogy pár százan, de sajnos az a szám nem lenne valós. De ott volt Lajos bácsi aki 1953-ban megszervezte a Zeneiskolát, és 1983-ig vezette is. Aznap nem ez volt az egyetlen rendezvény a városban, néhányan azt mondták azért vagyunk olyan kevesen. Szerintem pedig (ismét) a szervezésben is vannak hiányosságok. Persze igaz, hogy a módszerváltás után sokan elköltöztek a városból, ám azt azért nem hiszem hogy akik maradtak, mind Arvisura - hívők lennének, s arra a rendezvényre mentek. Akik ott voltunk, végighallgattuk a koncertet - jó hosszúra sikerült, majdnem olyan hosszúra mint a karácsony előtti - , utolsó produkcióként pedig Dvorak: VIII. Szláv tánc-át négykezes előadásban. Kár lett volna kihagyni. A koncertet követő fogadáson is csak 29-en voltunk. Mindegy. Nekem marad a "ius murmurandi" . Van még mit tanulnunk a szervezésből (is). A zenetanulás pedig még nem ártott meg senkinek. Köszönöm a türelmet. 17:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése