Egy - lelkes nyugdíjas - kezdő amatőr levegőszeletelő időszakos bejegyzései. gaudium1311@gmail.com
2008. december 31., szerda
bádog
2008. december 28., vasárnap
varázshang
2008. december 26., péntek
csirke a jégen
2008. december 24., szerda
nokedli
2008. december 22., hétfő
csokilikőr
2008. december 19., péntek
adventi
2008. december 18., csütörtök
kresz
2008. december 15., hétfő
ezittareklámhelye...(sic!)
2008. december 14., vasárnap
kulináris örömök
főpróba
2008. december 13., szombat
Pikk dáma
2008. december 12., péntek
Berlioz
2008. december 11., csütörtök
Berlioz
2008. december 8., hétfő
vírus... (nem gépi)
2008. december 7., vasárnap
furik (taliga, talicska)
2008. december 6., szombat
Trisztan
2008. december 5., péntek
Fine-Tech
2008. december 3., szerda
ajánló
2008. december 2., kedd
soksoros
2008. november 30., vasárnap
kódexmásoló
- Ma első zenekari próbálkozás a Karácsonyi koncertre. Kilenckor már ott voltam, jött a művház portás kisasszonya is, nem volt akadálya a zenetermet kinyitni és berendezni. Mire végeztem, megérkezett a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa is, s nagy vigyorogva megemlíti hogy nem leszünk csak páran. Leesett ugye a hó, s aki messzebbről jön(ne), az lehet hogy el sem indul otthonról az útviszonyok miatt. Persze, érthető is ez. Viszont a héten új hangszerelést csináltam, mert már nem annyian vagyunk mint tavaly, s ha már... akkor "átpakolom" a rendszert. A változatosság gyönyörködtet(?). Szólampróba jelleget öltött a mai próba, egy kivételével az összes szárnykürtöt, trombitát, basszustrombitát fújó ember ott volt. Laci bácsi is jött a tenorsax-al, + egy klarinét, és három ütős. S egy harsonás, ami különösen azért volt jó mert megkértem hogy a mai próbán fújjon már basszus szólamot, hadd hallják a többiek is hogy van "alja" a nótáknak. A "Halld az angyalok hírnöke énekét" és az "Ó Te boldog..." ami meg is kapta az Ó, te drága Klementina címet. Megtartjuk. Már csak a negyven felettiek kedvéért is :) A mostanság divatos rajzfilmeken nevelkedetteknek halovány gőzük sincs a címről, de nem baj. Mint ahogy szóba került a próba után Zsofinyecz Mihály neve is, Laci bácsi (77éves) rögtön felhomályosította a furcsán nézőket hogy ő volt (nem Laci bá') a nehézipari miniszter az 1949-ben. Mindösszesen jó hangulatú próba volt, a célját elérte. Jövő vasárnap remélem többen leszünk, s akkor már újabb két nótába is beleszagolunk. Az a kettő pedig az lesz, amit a városi vegyeskórussal fogunk előadni a koncerten. Csak még nem vagyok készen a hangszereléssel. Már csak azért sem, mert holnap lesz egy megbeszélés a kórus vezetőjével, pár kérdésem azért lesz hozzá a közös produkcióval kapcsolatban. Nem akarják csak az egyiket. Megpróbálom meggyőzni, hogy kell bezony az a másik is. Igaz hogy vegyeskórus, de ha megtámogatjuk a zenekarral s ők egy szólamban énekelnek, a közönségnek fel sem fog tűnni. S ez nem az elfogult helyi közönség lenézése. Szoktam emlegetni hogy elfogult közönségnek nem nehéz játszani, uram bocsá' a kedvére tenni. S lehet elfogulatlan az a közönség, akit szinte minden szereplő ismer s fordítva? Valamelyik családtagja, esetleg több is a színpadon van. Nem is folytatom. A tőlünk telhető legjobbra kell törekedni most is, s ez munkával jár. Nem is akarunk munka nélkül tapsot kapni. Nem vagyunk mi "sztárok" - a szó elcsépelt értelmében. Tesszük a dolgunkat, időnként jól is, ez az egész. Hogy kicsit magasabbra tettem a mércét, azzal pedig hadd bajlódjak én. :)
- A héten remek nem műanyag(düm-düm) muzsikák fülelése. Tegnap a Met-ből Berlioz: Faust elkárhozása című operaközvetítés. Csak egy hangyányi hiba a közvetítő rendszerben a második felvonásban, a többivel, többiben semmi gond. Végre hallhattam ezt is végig. Felkerül a nem létező listára. Ebben hallható a "Rákóczi-induló" amit a fújósok "nagyrákóczi"-nak is szoktak titulálni. Keil Ernő bácsinak köszönhetjük a fúvószenekari hangszerelést. Mahler bácsi másodikja volt még terítéken ezen a héten, most is az szól. Műszaki analfabétaságom ékes bizonyítéka ez a felvétel (is). Olyan mintha minimum 70 évvel ezelőtt készült volna a felvétel. Nem recseg, nem ugrik, csak van egy bizonyos alapzaj ami végigkíséri az egész felvételt. Pedig aránylag friss, 2006-ban volt ez a közvetítés. Karmester Maris Janssons -merem remélni hogy helyesen írtam le a nevét -, Berlini kórus, szólisták neveit nem tudom felsorolni, a Monte-Carloi zenekar működött közre. A szimfónia mellékneve: Feltámadás . 1895. december 13-án volt az ősbemutatója Berlinben. Zeneirodalmi perceknek vége.
- Jövő hétre is akad tennivaló a Karácsonyi megmozdulással kapcsolatban, s Miklós napján tesóm ikreinek születésnapja is lesz. Az állólámpám "tiffany"-s üvegfestése is a végéhez közeledik, ma azzal is foglalkoztam. Herb330-nak felmondtam még tegnap éjszaka a szabadságát, koptatom eléggé. Szólamokat írok Izoldából. Jó munka. Ilyenkor gondolom azt hogy előző életemben kódexmásoló szerzetes lehettem.
- Nagyon sajnálom hogy nem tudok elmenni kedvenc fúvószenekarom Adventi koncertjére. Foghatnám az elfoglaltságra is, de úgy nem igaz. Vagyis egyedül nem igaz. Van előzménye egy ilyen utazásnak, s utórezgése is, ami mindig megvisel. Nem érzem magam most még elég erősnek hogy megbírkózzam a feladattal. Az Adventi koncert ötödikén lesz a pécsi Bazilikában. A közreműködőknek kívánok egy kalappal, a közönségnek pedig jó szórakozást Wagnein: Magnificat-jához. Köszönöm a türelmet. 19:02
2008. november 25., kedd
Otello
2008. november 23., vasárnap
kis vélemény s nem kritika
- Akkor kezdeném a november 15-i Békéscsabán megrendezett koncert egy részével. Első fellépő egy Szegedről érkezett kórus volt, sajnálatos módon kicsit indiszponáltak voltak. Rólam általában tudják hogy csak akkor tapsolok ha tetszik valami. Nem lett pirosra csapkodva a tenyerem. Nem azért mert csalhatatlan vagyok, utolsó pár bejegyzésem többek közt erről is szólt. Hallottam már jobb vegyeskórust, és kevésbé jobbat is. Ha valaki később érkezett a koncertre, akkor a két fúvószenekar programjából nem veszített semmit, a kórus kezdte a koncertet, pár "nótával" s csak aztán kezdte műsorát a vendégzenekarnak hívott Pécsi Vasutas Koncertfúvószenekar. Kezdték Erkel Ferenc: Hunyadi induló-jával, majd a további műsor: Alfred Reed: Evolutions; Ted Huggens: Choral és Rock'out; Glen Olser: Itáliai fesztivál; Santiago Lopez: Gallito; és ráadás számként Sousa percek következtek. A Hunyadi indulóról csak pár mondat ha valaki nem ismerné - bár ezt kétlem, mert a "Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály"-t aki iskolába járt, mindenki ismeri. Tehát.
- Erkel Ferenc: Hunyadi induló (1844) Az első magyar operainduló a budai polgárőrség zenekara számára készült. Az induló születését Doppler Ferenc írta le: „Amikor a Nemzeti Színházban Erkel Hunyadi László című operáját már hetedik alkalommal adták elő, engedélyt kértem Erkeltől, hogy ennek az operának a motívumaiból egy indulót állítsak össze a polgárőrség zenekara részére, ami ellen nem volt kifogása. Ez az induló nagy sikert aratott. Amikor 1849-ben Windisgratz herceg és Haynau báró betiltotta a Rákóczi indulót, az általam összeállított Hunyadi induló lépett a helyére, és nemsokára az egész világon elterjedt és híressé vált.” Doppler a Hunyadi indulóban az azonos című Erkel opera három motívumát használta fel. Ahogy ez Doppler szavaiból is kitűnik, már megszületésekor sikeres volt ez a Hunyadi induló, mely az egész szabadságharc ideje alatt elterjedt a katonazenekarok körében, így a Rákóczi indulóval együtt a leggyakrabban játszott magyar induló volt. A Szabadságharc bukása után az 1741-ben alapított császári és királyi 33. magyar gyalogezred hivatalos indulója lett.
- Alfred Reed: Evolutions című nagyszerű darabja a maga cca öt perces hosszúságával is többet mutat egy zenekar ( s karmestere) felkészültségéről, mint sok más fúvós darab. Egyszerűen szenzációs! Ismerve - s időnként gyakorló zenekari muzsikusként is játsszva pár muzsikáját - talán ez a darab a "leghúzósabb". Hihetetlen technikai tudást (is) kíván minden zenekari játékostól. Mikor felvételről hallottam először, nem akartam hinni a fülemnek! S minnél többször hallom, annál jobban tetszik. Persze vannak más darabjai Reed bácsinak amik tetszenek, de ez olyan, hogy az ember hátán a hideg szaladgál az elejétől a végéig.
- Ted Huggens: Choral és Rock'out. Sikeresen ötvöz több zenei műfajt, modern hangzással. A modern hangzáson nem az általam nem kedvelt düm-dümre gondolok. Valójában két tételből áll a darab, az első részben megszólal a téma, s hömpölyög a különböző szólamok belépéseivel egészen addig, míg az ún. második részével "beindul" mindenki. Beindul mindenki, de ez nekem egy klasszikus fúgához hasonlít legjobban. Kezdődik a téma, majd szép sorban felvonul a fúgának szinte minden ismertető jele. A témák tobzódása keveredése, ám mindig kihallatszik a főtéma, nem lesz elnyomva senki, mindenki hozzáteszi a magáét, és a végére olyan kavalkád hallatszik, hogy csalódást érez az ember hogy vége lesz. Aztán az a pár másodperc csend, amíg eljut a tudatig hogy igen, vége a darabnak. Aztán olyan tapsorkán kitör, hogy abba is beleborsódzik a hallgatóság, nemkülönben a muzsikusok, akiknek köszönhető ez az eufórikus hangulat.
- Elfogytak a szavaim. Az egész koncert első részében elhangzott még kettő darab s ráadás számként a "Sousa percek". Mindhárom muzsika nagyszerű. A szünetben kérdezte a szólót előadó hogy szerintem nem volt kevés, vagy sok amit fújt a darabban. Nekem úgy tűnt hogy ha többet fúj a szólójában, az kevesebb lett volna. De ez nem az én tisztem hogy eldöntsem, én hallgatónak mentem a koncertre, s nagyon örültem hogy ott lehettem végighallgatni.
- A koncert második felében a házigazda Kőrösparti Koncertfúvószenekar játszott, erről egy későbbi időpontban szintén beszámolok. A koncert legvégén - már a fogadáson - csak annyit tudtam mondani az ismerős zenészeknek s karmesterüknek: Egy várossal többet be kell iktatnom évente meghallgatni, nem csak akkor mikor éppen a zenekar fennállásának 60. születésnapjára rendezett koncert zajlik. Valamilyen úton meg fogom oldani hogy Őket is többször halljam. Köszönöm a türelmet. 20:09
2008. november 22., szombat
név nélkül
naposcsibe
2008. november 13., csütörtök
Békéscsaba
2008. november 11., kedd
sírás
2008. november 10., hétfő
négy perc olvasni való
Utolsó bejegyzésem napján - még este - levágtam a szakállamat. Semmi köze nem volt a nov.héthez, így alakult. Jött az ötlet majd a hozzávalók (négy személyre - hahaha), s nem egészen tíz perc alatt sima lettem. Bár nem sarlóval vágtam, mégis lejött. Így idén Karácsonykor nem fogok úgy kinézni mint Muszorgszkíj, a súlyom sem lett kevesebb. Az a pár gramm ha egyáltalán mérhető, rajtam elfér. A lefolyó viszont nem arra való, így a munkálatok megkezdése előtt rutinosan bedugtam a bedugni valót.
Tegnap este az x TV csatorna jóvoltából egy ritkán látható remek filmet néztem meg kb a feléig. Nem bírtam tovább. S máris ellentmondást lehet felfedezni az első és második mondat közt. Attól még lehet egy film remek hogy nem tudom végignézni. Sőt! Éppen tegnap délután jelentkezett egyik ismerősöm (msn) én pedig nagy örömmel újságolom neki az esti filmet, mire - gondolom széles mosollyal az arcán - visszaírja, hogy ez bizony neki megvan a gyűjteményében. Paff, lehidaltam. Akkor bezony nekem szükségem lenne egy másolatra. Ha netalántán a majdnem hozzá tartozó másik kettő is megvan, azokból is kérek szépen. Ebben pedig csak az az aggályos, hogy nem tudom a másik kettőnek a címeit... A lényeg az, hogy ő nagy filmrajongó, neki ez nem jelenthet gondot. Mielőtt elfelejtem, azért ide biggyesztek pár szót az alkotásról, talán valaki(ke)t érdekel. 1944-ben készült angol film, főszerepben sir Laurence Oliwier, címe: V. Henrik. Zenéjét írta: William Walton. S itt jövök kicsit képbe, már hogy ezzel a képzavarral éljek. Sir Malcolm Saergent, akkoriban a Londoni szimpatikusok (vagy a BBC) karmestere felkérte a film zenéjét író Walton-t hogy a film zenéjéből csináljon egy zenekari szvitet. El is készült a mű, narrátorral, ahogy illik. Azért illik mert - szerintem - , a nagy brit birodalom (csupa kisbetűvel) népessége sincs egészen tisztában a történéssel. Mindegy. A zenekari szvit nagyszerű, a film nemkülönben. Lapozok.
Ma délben kísértük utolsó útjára a zenekar egyik első szárnykürtösét. Az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." dallamára. Hiányzik. Az a tudat hogy már nincs köztünk, nagyon rossz. Hiányzik az életigenlése, a humora, a bohémsága, a mindig mindenkor jókedvűsége, a segítő készsége, az időnkénti "velős" megjegyzései, úgy ahogy van, az egész EMBER. Sajnos már Ő is st.Péter zenekarát gyarapítja. Már több zenész ismerősöm, mondhatom jóbarátom van odaát, s ez nem fog csökkenni. Sajnálom. Magunkat nemkülönben. Május 1-én, mikor a reggeli zenés ébresztőt elkövettük, már itthon volt. Mivel elég "strapás" volt a menet, egy alkalommal átvette a réztányért a kollégától azzal a felkiáltással, hogy "pihenj Lajos bá' megcsapom ezt a tourt". Műkedvelő ütős volt... Az induló trió része általában "forschlag"-gal kezdődik, ez a réztányérosoknak nem okoz gondot, jóóól összeüti a két födőt, így a tányér jótékony kicsengése takarja az esetleges hiányosságokat. Annyira jól sikerült összeütnie, annyira pontosan, hogy a levegő a két tányér közé szorult - fizika - , s amilyen a hangszer természete, kifordult. Hogy is magyarázzam... Biztosan mindenki látott már réztányért, köznapi nevén cintányért. A tányér úgy van kiképezve, hogy a közepén van egy "dudor" oda lehet felkötni a bőrszíjat, ami lehetővé teszi hogy meg lehessen úgy fogni, hogy összeütéskor rezonáljon. Mivel a réztányérokat általában nem 0.8-as kazánlemezből készítik hideg hengerléssel, ezért nem annyira merev hogy ha a levegő a két tányér közé szorul, ne tudna kifordulni. Jól megmagyartam, most már egy szót sem érteni. Szóval kifordította a hangszert. Nem direkt, úgy sikerült. Jót mosolyogtunk rajta:) Azon már kevésbé mosolyogtunk volna, ha nem sikerül visszafordítani. Mert annak is van technikája. S ha valaki pusztán erőből akarja visszafordítani, maradandó károsodást okozhat magának azzal ha nem ismeri a kifordított hangszer visszafordítási technikáját (ez is szép kerek mondat lett). Ami pedig nem más, mint kétrét görnyedve egy ügyes mozdulattal a térdkalács és a comb térdkalács felé eső részén egy erőteljes mozdulattal - úgy fogva a tányér szélét hogy ne ejtse ki a kezéből - cca 0.6m magasságból ráüt. Egy pillanat alatt visszafordul a hangszer. Ha ezt többször megcsinálja valaki, mert éppen tanuló réztányérvisszafordító, az a hangszernek nem tesz jót. Az embernek sem. Akkor sem, ha a tányér közepén a "dudor"-nál nem jól van rögzítve a bőrszíj. Mert ahhoz is kell ismeret. Meg lehet kötni gordiuszi csomó módjára úgy, hogy ne zavarja a hangkeltésben. S meg lehet úgy is oldani, hogy egy csavarra csavarják a szíjat. Na ekkor jöhet a munkahelyi baleset. Ha ugyanis nem úgy sikerül az előbb említett magasságból az erőt összpontosítani, akkor bezony a csavar a térdkalácson is landolhat. Szatyika, nyugodj békében.
S a végére egy kis "izé": Egy idös házaspár istentiszteleten vesz részt. Úgy a felénél az asszony odahajol a férjéhez és így szól:- Az imént egy csendeset szellentettem; mit gondolsz, mit tegyek? A férj válasza:- Cseréld ki az elemet a hallókészülékedben!
Köszönöm a türelmet. 19:43