naposcsibe

Kicsit megkésve, de pár mondat az elmúlt hétről. Szombaton ismét nagyszerű koncertet hallottam kedvenc fúvószenekaromtól, és a Békéscsabai Vasutas Fúvósoktól. 60 éves a B.csabai csapat, csak szuper dolgokat tudnék írni. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel (is), s sikerült pár dologról beszélni. Elmondtam hogy mi itthon milyen nehézségekkel küzdünk, de a nehézségek azért vannak hogy leküzdjük őket. Ismét szép nagy közhelyet sikerült ezzel a mondattal leírni. Kicsit ki van lúgozva a fejem, egy kis megfázás is közrejátszik, meg persze le vagyok gyengülve. Párosodik a megfázással az is, hogy túl sok legális tudatmódosítót sikerült Kun Béla után szabadon a szervezetbe beküldeni (leküldeni - magyarán szólva inni), s nem gyógyteákat s szolnoki artézi vizet, pedig az kimondottan előnyös a másnaposság ellen. Nem utolsó sorban jó azzal a vízzel főzni. Szóval ami lement, az egy idő után visszajött, de nem a természetes módon, hanem alul-felül egyaránt. Cseppet sem vagyok büszke magamra ilyen téren, egy megoldás van - nekem nem szabad élnem ilyen tudatmódosítókkal, a hasmenéssel pedig egy nem legyengült szervezet hamarabb s könnyebben megbírkózik. Vagy ha már úgy alakul, kizárólag minőségi söröket, borokat, amit a középső árfekvésben kínálnak. Vagy felette. Na, ennyit az önsajnálatról. Amiért Szolnokra mentem, abból semmit nem sikerült megvalósítani, csak teltek a napok egymás után, s nem tudtam a lakást elhagyni. Nem azért mert rámzárták a lakás ajtót, csak nem akartam úgy járni hogy véletlenül is találkozzam valakivel a házból mikor menet közben - a dal szerinti zöld házat nem sikerül időben megtalálni. Már csak azért sem, mert ami zöld ház volt valaha Szolnokon, az lebontásra került. Mint gondolom az országban szinte mindenütt. Hadd ne írjak arról, hogy ha szorult helyzetben van valaki, eléggé megviseli még a gondolat is, hogy nem talál egy olyan helyet időben, ahol a Piszkei termék elérhető a mozdulatsor végén. Így is aggályos volt időnként, hogy a szobából nem mindig érem el a közel négy-öt lépésre levő fürdőszobát. Böjtölés szempontjából pedig ez a legdrasztikusabb, mert ilyenkor - nekem - csak a hideg szódavíz, a gyógytea, vagy gyümölcstea segít kizárólag olyan népi gyógymódokkal mint a sós krumpli natúr változata minféle sült húsok nélkül, esetleg pár zsemle, kockasajt, étcsoki, egyéb gyomorkímélő ételek. Kímélő ételek gyomrot izgató fűszerek nélkül. Rájátszott a dologra, hogy a telefonomat is sikerült elhagynom, elveszítenem, persze a benne levő összes információval együtt. Végül is tegnap délután hazaértem, most kétszer olyan hosszúnak tűnt az út mint általában, pedig csak háromszor kellett átszállni, s túl sok idő nem volt az átszállásra. A másik ha nem is gond, eléggé kellemetlen egy dohányos ember számára. Ha 100 km alatt van a megteendő út hossza, tilos a dohányzás az egész szerelvényen. Ami kis jóindulattal kiküszöbölhető, de már nem vagyok gimnazista hogy a wc-re járjak cigizni... Ez legyen a legnagyobb bajom. Viszont tényleg le kell mondani erről a szenvedélyről - időnként egy egy bevetés után úgy érzem magam mintha lenyeltem volna egy hamutartót. S ezen nem segít a negro, vagy a Halls cukorka legerősebb változata sem. Összekapom majd még a gondolataimat s írok a megfülelt koncertről többet is, egyelőre ennyit az eltelt pár napról. Megígértem annak a pár embernek akik időnként feljönnek feljegyzéseket olvasni, hogy megírom a véleményem. S meg is fogom tenni, de egy kis türelmet kérek a várakozáshoz. Innen is minden jót kívánok mindkét zenekarnak, a leendő rádiófelvételhez is, s még az idei szereplésekhez. Csak így tovább! Tegnap este volt szerencsém hallani egy hasonlatot a hasmenésről. Csak azért írom le, hogy megosszam az esetleges olvasókkal. "...úgy fosok mint a naposcsibe a májusi fűtől" Köszönöm a türelmet. 12:46