itatós

Tegnap este még sikerült egy nagyszerű koncert közvetítést meghallgatni. A műről már hallottam, tegnap sikerült meghallgatnom is, elejétől a végéig. Leos Janácek: Glagolita mise volt műsoron. A lista gyarapodik ezzel a darabbal ismét. Az a lista, amit a Jézuskának írandó levélbe kell tenni. Ma délután kotta keresés címen kipakoltam az egyik szekrényt, de nem jártam csak félsikerrel. Azt a kottát amit kerestem, nem leltem meg. Amit nem kerestem, az a kezembe akadt. Ahogy lenni szokott. Már a vérnyomásom sem szalad fel, ez teljesen természetes. Nem csak kotta kereséskor. Viszont leltem "itatós" papírokat végre. Tudtam hogy tavaly vásároltam 10 ívet, csak nem tudtam hogy hová tettem. Most végre kidobásra kerültek a viseltes darabok - már szinte semmit nem tudtam felitatni azokkal. Nem mitha olyan sokat kellene felitatni, Herb330 remekül dolgozik. S a névtelen töltőtoll sem csepeg, nem dől belőle a lé csak ha akarom. Márpedig nem akarom. Délelőtt pedig a kárpitostól hazakerült az ágy vége és a ház külső-belső fala közé teendő "ágyvég". Plusz egy hengerpárna, amin nagyon szeretek (majd) szunyókálás közben álmodozni. Ha szerencsénk lesz, s holnap sem esik az eső, akkor csütörtökön jöhet a kertbe a mezőgazdasági taposóaknákkal megpakolt IFA teherautó. Nem csinálom meg még egyszer amit évekkel ezelőtt elkövettem: leszedtem a kerítést, hogy kevesebbet kelljen talicskázni a trágyát. Akkor - szakadó esőben - az "ezerkerekes" Csepel felkúszott a hegyre, ám nem pont oda sikerült lerakni a trágyát ahová én gondoltam. Beterítette a duplaszárnyas bejáratot, épp' csak a teteje látszott ki a kapunak. Még jó hogy leszedtem a kerítést... Most csak a kaput fogom leszedni, az csak egy-egy mozdulat. Az egy-egy mozdulat kicsit sántít, mert darabonként lehet vagy 70 kiló, igaz csak a zsanérról kell leemelni, aztán majd elhúzom hogy ne legyen útban. A Jenufa-ról le fogok maradni - kicsit sajnálom, más a program. A B.csabai megmozdulás még szervezés alatt van. DE az Adventi koncerten ott leszek a pécsi Székesegyházban, kb egy hónap múlva ilyenkor már - remélem - havas utcán fogok sétálni. Nem mintha séta nélkül nem tudnék aludni. De szeretem Pécs városát, legszívesebben egy percet sem aludnék mikor ott vagyok. Alvás nélkül viszont nyűgös vagyok. Most viszont még vár egy kis firkálás kottailag. Köszönöm a türelmet. 20:08