saint-moty: 10

Az év utolsó koncertje, a karácsonyi. Valószínűleg a városi vegyeskarral lesz a fellépés, és egy vendég kórussal. A terv legalábbis most ez. Megbeszélések szerint kiegészül a zenekar egy "szinpadizátorral" égy szóló-, és egy basszusgitárossal. A műsoron agyalok, és most nem Herb 330 van befogva, de hasonlóan vékonyan lehet a mostani beszerzéssel is körmölni. Műsor terv:

Mendelssohn: Hark! The Herald Angel Sing
Johannes Falk: O du Fröhliche
Praetorius: Es ist ein ros entsprungen
Franz Xavier Gruber: Stille Nacht
Bruckner: Hostias
Simeone/Onorati/Davis: The Little Drummer Boy
Hidas Frigyes: Choral
C. Frank: Panis Angelicus
I Will Follow Him - "Sister Act"
James Lord Pierpont: Jingle Bells

Lehet, hogy nem tűnik fel, de Frici bácsi "Choral" c. művéből nem leltem felvételt. Ez a darab annyira friss(en készül hangszerelésileg), hogy még be sem fejeztem... Köszönöm a türelmet. 20:39

2004. Tatui. Egyik nap a délelőtti próba után gyalogláb visszaindultam a szállásra – akkor már a helyismeretem elég jó volt. Az időjárás az ottani évszaknak megfelelő, harminc fok felett napközben. Már többször is volt alkalmam látni, hogy az utcán esznek. Kicsik, nagyok, középkorúak, szinte minden életkor képviselteti magát. Csak nem tudtam, mit esznek. Így betértem egy kávé(s) házba, pont a sarkon volt, mindkét irányban nyitott. Az épület sarkán természetesen oszloppal. Volt előtte pár asztal, ott fogyasztottak a helybéliek. Rövidnadrág, póló, papucs. Rajtam szövetnadrág, rövid ujjú fehéring, fekete zárt cipő. Plusz válltáska. Köszöntem, majd letettem magam az egyik bárszékre, bent az üzletben. S érdeklődve néztem körül. Hűtőszekrények sorban, kisebb, nagyobb, a szokásos üvegvitrinek, pénztárgép, miegyéb. Egy fiatal lány s egy srác voltak a pult mögött. Kértem (elmutogattam) egy söritalt, s egy nagyobb poharat, mint amilyenből ők isznak. A nyakamban láthatták a rendezvény belépő kártyáját, így nem kellett találgatni, honnan estem be. A lány közben alkotta a kaját. Amit már megfigyeltem útközben, hogy szinte mindenki olyasmit eszik. A recepturát nem tudom elmondani, nem tudom, miből készül a tészta. Már akkor készen volt, csak formázta. Kis gombócból lapításos technikával alkotott egy korongot, arra pedig fűszeres zöldségkeveréket tett. Kinézetre hasonlított a nálunk sok hagymával készülő csirkemájhoz. A zöldségek „julienre” voltak metélve. Nos, bele tette ezt a fűszeres zöldségkeveréket, és körtét formázott a tésztából. Bezárta a tészta mögé. A tetejébe beleszúrt egy kis fapálcikát, s így tényleg úgy nézett, mit egy körte. Amikor készen lett egy tepsivel, betette a sütőbe. A kész „körtéket” pedig halogén lámpa alá tette. Ez nem volt új, nálunk is oda teszik a pecsenyesütősök a kész kaját. Na, itt a remek alkalom, hogy megkóstoljam én is. Ahogy a bárszéken ültem, az előttem lévő asztal/pult mögött sorakozott pár üveg. Széles szájú üvegek, amikbe szószokat, leveket tárolnak. Megfogtam az átadott körtét, sütötte a kezem, mint a frissen sült lángos. Nem gond. A pálcikát ki kell venni a körtéből, ekkor kevés felszabaduló pára távozik a körtéből, kellemes illatot hagyva maga után. Beleharaptam, s jajj… Nem kicsit erős volt. S mint írtam, forró is. Nosza, elmartam egy üveget, ami az állaga s színe szerint ketchupra emlékeztetett. Majd az halványít az erősségen. Megborítottam az üveget, s mint aki jól végezte dolgát, beleharaptam újra a körtébe. Az előző erős falat még le sem ért, máris itt volt a következő felismerés. Az üvegben nem ketchup volt. Hanem chili-szósz. Ekkor már a kiszolgáló srác is észrevette, hogy a fulladásos halál kerülget. Egy mozdulattal kinyitotta a hűtő fagyasztó részét, elővarázsolt egy behűtött poharat, s egy savószerű folyadékot töltött bele. Kezembe nyomta, s mutatta, hogy hajtsam fel. Ekkor már közönségem is volt, az üzlet előtt ülők nézték a kínlódásomat… Felhajtottam, vagyis a két falat után küldtem a pohárban felkínált nedűt. Leért. Vagy be a szervezetbe – á la Kunbéla :P A felkínált ital levitte az erőset, de az is erős volt. Utána küldtem a kásás sörből egy adagot. Majd megtörülköztem. Izzadtam. Nagyon. Elmagyarázták, hogy a savószerű ital nem más, mint a helyiek által főzött cukornád pálinka. Portoricó-i rum erősségű, vagy csak kicsivel erősebb. Jót nevettünk a sztorin, készült pár fotó s még iszogattunk pár sört. Búcsúzóul kaptam tőlük egy üveggel ebből a helyi cukornád pálinkából, felirata szerint hatvannégy fokos. Hmm… Sao Pauloban azt is megittuk. Köszönöm a türelmet. 10:01

saint-moty

2010. október 29., péntek

"hol van még karácsony?"

2010. október 27., szerda

361. intermezzo

2010. október 10., vasárnap

dixi