kórus

Tegnap nagyszerű koncert volt az "Olvasó"-ban. A városi Vegyeskar fennálásának 110 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat zárásaként. Kezdődött pénteken a vegyeskarról szóló könyv bemutatójával, majd a kiállítással. Tegnap pedig két meghívott vendég kórussal együtt koncert volt, utána fogadás, ahogy az mostanság divat. A koncerten fellépett a helyi kóruson kívül Jászberényből a Jászsági Áfész Székely Mihályról nevesített kórusa, s Lengyelország Chorzow városából a Lutnia kórus. Jó volt hallgatni őket, mindnyájukat. Szokásomhoz híven a színpad széléről szurkoltam nekik. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, akik a J.berényi kórus oszlopos tagjai, már csak azért is, mert Márti a vezetőjük, és a lyánya is itt volt. Van hat éve hogy Mártival találkoztam, Melcsivel meg vagy tizen akárhány. Melcsi meg van "anyásodva" , lassan két éves a kislánya, Márti pedig "szupernagyi" lett:) A fogadáson sikerült valamennyit bepótolni a beszélgetésből, majd alkalom adtán folytatjuk. Felvetettem egy ötletet egy közös produkció megvalósításáról, az ötlet nekik is tetszett, már "csak" a megvalósításhoz kell egy kicsit dolgozni. Két-három éven belül szerintem megvalósítható, ha hamarabb sikerül, az sem fogja kedvünket szegni. De inkább a zenekarnak kell felnőni ahhoz amit tervezünk, a kórus(ok)nak szerintem nincs annyira nehéz dolga. Főleg az ilyen vezetőkkel nem lesz gond. A lelkesedésük töretlen, mint ahogy az enyém is. Nekikezdhetünk a munkának, hogy megvalósítsuk. Erről majd többet ha már alakul. Nem lőjük le a poént. A fogadás a szokásos eszem-iszom, dínom-dánom. Nem ettem - mint ahogy sosem szoktam enni ilyen helyen - inkább a legális tudatmódosító szerek közül a Becks névre hallgató serital lett általam (is) bevizsgálva pár üveg erejéig. A fogadás vége fele lett csak kicsit kesernyés - nem a serital - , elvesztettem valamennyire a higgadtságomat. Gondolatban megfordult a fejemben a tettlegesség lehetősége is, de azt hiszem időben léptünk le bátyuskámmal a fogadásról. Igaz, elköszönni nem köszöntem el, de majd csak túlteszik magukat rajta. Ettől a vitától, s a vita tárgyától én még tudok aludni - de annak ha nem is örülök ami történt, legalább tisztába van vele az akivel szóváltásba keveredtem, hogy a memo-m még mindig a régi, s hiába telnek az évek, van amit nem felejtek. Látszott rajta a meglepetés, majd átment (volna) támadásba, de nem gyött össze. Nem vagyok haragtartó, csak azzal aki megérdemli. Jobb lett volna a vita tárgyáról nem ilyen helyen beszélgetni, de történelmileg így alakult. S nem tudok rajta segíteni. Viszont cseppet sem bánom hogy így alakult. Ez pedig már az én nyakasságom. Ez van. Ma délelőtt pedig egy frissítő próbálkozás volt a proszekturán, voltunk amennyien voltunk. Nem rángattuk az istrángot, pár dologról szó esett. Ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05