kétyú

Elmaradt. A kertbe menés. Helyette - botor módon - bekapcsoltam a képládát. Nem kellett volna. Az a kevés idő (kb heti négy óra), amit előtte töltök, eddig is elég volt. Mától még az is sok. Mióta trendy az affektálás? Ölég lüke vót aki kitanálta. Van egy hihetetlen idétlen hangú nőszemély a helyi szupermarketben. Aki ossza a jótanácsokat az éppen betévedő vásárlóknak. "Tudja már mit eszik vacsorára?" ; "Azok a kedves vásárlók, akik bank kártyával fizetnek, dögöljenek meg!" A második idézet kabarétréfából való. Sajnos nem tudom leírni hogy a bemondogató nő milyen hangsúlyozást használ, de kicsavarja édes-ékes apanyelvünket betyárul. Szinte az összes mondatvéget felkapja. Ez egy kijelentő mondatnál először érdekes. Másodszor idegesítő. Harmadszor eszembe jutnak a felmenői. Negyedszerre megfordul a fejemben a gondolat, hogy direkt csinálja, mert egyébként ki a búbánat figyelne arra amit beszél. Ötödszörre van egy sanda gyanúm, hogy ezt valahol tanítják! Jut még eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, de gyorsan megvásárolom amit akarok, s otthagyom az üzletet. Sajnálom azokat akiknek naphosszat ezt kell hallgatniuk. Vagy immunisak. Akkor is sajnálom őket. A másik, ami a képládából szólt. Miért kell á helyett é-t mondani? Ha nagyra tátja a száját, attól még képezhet "á" hangot. Ádám bátyám száját tátván pávává vált. Semmi értelme. De Édém bétyém széjét tétvén pévévé vélt, így meg egyszerűen undorító. Nem szól senki ezért, vagy csendesen dohog magában, s eszébe jut áldott emlékű Palotai Boris műsora a rádióból. Szépen, jól, magyarul. Igen. " A városban elkezdődött a kétyúzés" El - veled kellene kezdeni. "A félidő eredménye: Hérom-hérom". Stb, stb, stb. Jus murmurandi. Köszönöm a türelmet. 16:59