furik (taliga, talicska)

Na, lecsapódott. Vagy inkább becsapódott. Kérdés az, hogy ki csapódott be? Becsapódásnak számít-e, vagy sem? Hol van az a nagy optimizmusom? Sok mindent el tudok hagyni. Eszemet vesztem, telefonomat az összes információval, időnként – mint most is – a kedvemet. A mai próba elment. Szódával jobb lett volna, de az nem volt csak natúr ásványvíz, buborék nélkül. Jó állott. Még a szeptemberi buliról maradt. Vittem nagy örömmel az „új” karácsonyi nótákat, amiket – a tervek szerint – a városi vegyes karral együtt adnánk elő. A feltételes mód nem véletlen. Még alszom rá egyet, de nem hiszem hogy változik a véleményem. Ilyen hozzá állással nem működik a dolog. Szép a terv, meg is lehetne csinálni. Adott hozzá most már a kotta is, csak éppen a megvalósításához egyedül kevés vagyok. Nem tudok - s nem is akarok – más ember helyett fújni, ne adj’ Isten véletlenül gyakorolni. Azt is tudom hogy nem mindenki blatt mester. De a fene vigye el! Zenekari próbán megjelenik a zenekar harmada… Igaz, nem mindenki nyugdíjas. Dolgozni kell, tanulni kell, disznóvágás van, jön a megkésett Mikulás/Télapó, csúszik az út, nincs busz. De a kutyafáját, telefon is van a világon. Sőt van zenekari elnök is – nem is akármilyen! Mindenki tudja hogy vasárnap délelőtt 10:00-kor lendül a pálca a zeneteremben. Kivéve ha megbeszéljük hogy nem, vagy értesítést kap, hogy pl. Aggtelekről ne kocsizzon be, mert lepattan az ajtóról. A héten lassan ment a „szülés”. Hétfőn meghallgattam a kórust, elhoztam a kottát. Keddtől tegnap délutánig összefirkáltam pár oldal kottapapírt, a szólamokat is megírtam. Sőt, le is fénymásoltam az egészet. Azt nem mondom hogy a belemet furikon tolják utánam olyan fáradt vagyok, de a szemem érzi a munkát. A keserűség pedig amiatt (is) van bennem, mert emiatt a munka miatt is – nem csak ezért – lemondtam részvételemet az 5-i Pécsi Adventi koncertről. Most sajnálom csak igazán! Biztosan az én hibám is. Nem vagyok hajlandó kockára tenni az eddig elért eredményt - ha eredménynek lehet egyáltalán nevezni - , senki kedvéért! S még hol vagyunk attól amit szeretnék... Az október 23-i koszorúzás után kellett volna szabadjára engedni a zenekart, hogy majd találkozunk. Minden keserűség, mostani kedvetlenségem ellenére is szeretem ezt csinálni. Ráadásnak még rosszul is fogalmazok. Nem ezt szeretem csinálni! A fúvós zenével való foglalkozást, hogy haladjon a csapat előre, ne topogjunk. Hosszú menet lesz. Mindenkinek. Köszönöm a türelmet. 21:03