2008. április 4., péntek

Messiaen

A proszekturán sikerült dűlőre jutni a május 1-i fújni valóval kapcsolatban. Vasárnap a próbán megnézünk pár "új" anyagot, pár "régit" s majd eldöntjük közösen. Cca. egy órás műsort kértek, de az első tiltakozásra ez lement 40 percre. Tehát halovány gőzük sincs hogy mit akarnak - már a szervezők. Ismét a helyzet magaslatán állnak. Nem értem, különösebben nem is akarom. Azt is tudom hogy sok mindenre kell figyelniük, de ez hadd ne legyen már a zenekar dolga. A műsor elejére kértük a zenekar fellépését, okulva a tavalyi s az azt megelőző évek rendszer(telenség)éből. Miért kell minden évben ugyanazt eljátszani (nem a zenekar műsorára gondolok), csak a fejetlenség jön le. Ennek nem adrenalin fesztiválnak kell lenni. Nagyon jól kiszámítható a műsorszámok csúszása, majdnem mindenki úgy van vele, ha már a színpadon van, úgy sem fogják leküldeni míg be nem fejezi amit elő akar adni. S nem tudják azt mondani, hogy akkor jövőre nem hívunk. Mert mindig meghívják. S a műsor mindig csúszik kb egy órát a meghirdetetthez képest. Az sem árt ha figyelembe veszik, hogy a zenekarnak aznap nem az első megmozdulása lesz ez, mert a reggeli zenés ébresztőt meg kell csinálni. Amivel semmi baj sincs. De mivel a zenekari tagok egy része nem a színpad környékén lakik, az egész napját meg lehet keseríteni az időhúzással. Nem utolsó sorban, végigvárni az összes produkciót. Persze megnézi az ember hogy a többiek mivel múlatják az időt, de ezt beöltözve a buszon ülve, vagy lófrálva a sátrak között, esetleg egy-két pohár itallal megtűzdelve - na itt (is) van a rizikófaktor. A csapat nagy része felnőtt ember, hadd ne kelljen már mondani hogy mindenki tudja mennyit bír... Eddig sem mondtam, ezután sem fogom. De számolni kell vele. Ma esti koncert Messiaen: "...és várom a holtak feltámadását" című darabja indiai szöveg alapján írta ha jól csalódom 1962-ben 16 rézfúvósra, 16 fafúvósra, és egy kazalnyi ütősre. Jó darab volt, csak az érdekesség miatt néznék bele a kottájába - ha lenne. De nincs. Így marad a remény hogy valaha még hallani fogom. Köszönöm a türelmet. 21:01

Nincsenek megjegyzések: