Tambour bot

Talán időszerű kicsit nyomkodni a betűs klaviatúrát. Semmi különös nem történt, dolgos hétköznapok egymás után. De balga vagyok... Igenis történt nagyszerű esemény 15-én: kedvenc fúvószenekarom karmestere N. K. Liszt díjat kapott! Nagyon megörültem, ideje volt. Régen kiérdemelte! Helybélim F. G. zongoraművész is kapott díjat, de biztosan nem ez fog Ózdról eszébe jutni a nagy közönségnek, hanem "majkapapa". Brrrr.... Nem egyforma az értékrendünk, ennyi s pont. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőmenedzserlogisztikusa ezerrel ügyködik hogy valamilyen módon csak ott legyünk Gyula városában a május 21 - 24-ig megrendezendő bulin. Kár lenne kihagyni, de attól hogy a zenekar "hagyományos" (trottyos) fúvószenét játszik, attól bizony még nem lesz ingyenes a részvétel. S akármennyire csűrjük, 600.000 ft elég lenne rá. De ez saját zsebből nem fog menni. Eddig sem volt könnyű szponzorokat lelni, most pedig... Tudja mindenki milyen a helyzet. 13-án és 15-én bemutattuk a tavaly megkapott új ruhához való felöltőt/ballonkabátot, nem tudom minek nevezik. Ugyanolyan szép galambszürke mint az öltöny, jár hozzá fekete nyaksál is de azt nem vettük fel. Igaz, én a kabát alá sem vettem fel a zakót. Megcsaptuk a két ünnepséget, semmi különös, hacsak az nem hogy menet közben a tambour botról lerepült a fej. Szerencsére éppen lefelé "húztam", így csak csörömpölt kissé. Mókás volt. A zenekar régi botja pedig megőrzésileg egy kedves kollégánál van, s mikor megemlítettem neki, hogy ideje lenne visszakapni a zenekarnak, simán letagadta. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére! Nem folytatom mert felmegy bennem a pumpa, s annyit nem ér. A tambour bot igen, a "kedves kolléga" hozzáállása nem tetszik. Pont. Köszönöm a türelmet. 08:41