pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26