Bán réve

Tehát a múlt hét szombaton volt Szilvásváradon a VIII. Bográcsfőző verseny, aminek a megnyitóján részt vettünk. Időben odaértünk, kicsit hiányosan. Velem együtt 21-en voltunk, állítólag a 21 az nyerő szám. De csak nyelőnek bizonyult, ám az sem annyira. Pár induló a korán érkezőknek és a versenyzőknek, akik rakták a fát hűvös halomba az addig csak üres bográcsok alatt. A Himnusz után a polgármester rövid köszöntője, majd a papság részéről megáldották az új kenyérrel együtt a verseny résztvevőit is. Helyi háziszőttes bevizsgálása után a lovaspálya bejáratánál, és a Szalajka-vendéglő melletti utcán még egy kis csődítőt dudáltunk. Ezután következett a zenekar műsora, ami egészen odáig tartott míg az eső előbb csendesen, majd egyre nagyobb intenzitással sz....rrá áztatta a kottát. Ezzel a műsort be is szegtük, megettük amivel megkínáltak bennünket s jöttünk haza. Az ebédet próbáltuk beazonosítani, nem sok sikerrel mert gulyásnak sűrű volt, pörköltnek híg. Ám kellemesen fűszeres volt, a melegségével sem volt gond, így aztán mindegy mi a neve, megfeleltünk az ebédnek is. Másnap vasárnap lévén megint nem a templomba igyekezett a tagság hanem zenekari próbára - bár ha belegondolok, volna mit meggyónni. De amennyi bűnünk van, egy Eucharisztikus kongresszust kellene összehozni részünkre. Nyúztuk egymást, beleszagoltunk pár nótába amit tegnap el is játszottunk. Hétfőn és kedden agylúgozásos pihenés a kertben, a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikusa is csak este kapott drótvégre. Sikerült beszélnem egyik vendégnek (is) hívott karmesterrel még hétfőn reggel, mindössze 42 percet vett igénybe a telefonálás. Sikeresen rábeszéltem az "Alte Kameraden" indulóra is (Carl Teike), így Ő is két darabot vezényel majd a szeptemberi megmozduláson. Rajta kívül a bp-i tűzoltózenekar karmestere és "ezreddobosa", valamint a zenekart előttem 11 évig abriktoló jelenleg oboa szólamot fújó Tamás is kettőt, így nekem egyre kevesebb integetni való marad:) Miskolcról is hazalátogat volt tanárom, aki annak idején - 1975-ben - beajánlott maga mellé a zenekarba. Ha jól számolom leszünk hatan integetők a tervezett 15 rövidebb-hosszabb darabra. Ráadást - ha szükség lesz rá - majd a "fehér" könyvből játszunk. Tegnap a játék előtt még kedves zenekari kolléga megcsinálta a fotózást a szuper gépével, este már rám is szólt hogy az anyósánál lesz a lemez amina fényképek vannak. Az új ruhában feszelegtünk a fotózáson, mindezt természetesen nem műteremben, hanem a proszekturán (próbaterem). A zenekari tablónak már készen kell lenni a buliig, ki is lesz állítva a kiállításon azzal a felkiáltással, hogy itt tartunk, ennyien vagyunk. Jelenleg. Tegnap hoztak még egy rossz hírt is, régi zenekari tag (mélyszárnykürtöt fújt) betegeskedett hosszú idő óta, már egy éve muzsikálni sem járt, de nem csak muzsikálni, a lakást is csak akkor hagyta el, ha elkísérték orvoshoz. Feladta. Már Ő is st.Péter zenekarát gazdagítja. 52éves volt. Nyugodjon békében. Csütörtöki búcsúztatóján neki is eljátsszuk az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben..."-t. A tegnapi műsor lement, elégedettek voltak a szervezők, mosolyogtak ki a fejükből. Megdícsért pár ember a csapatból, miszerint "naugye hogy jobb ez a tempó a Himnusznál". Az persze nem jutott eszükbe hogy azért kezdtük a műsort az "Öreg bajtársakkal", hogy legyen mulyó a Himnuszra (is) :) Szombaton megyünk Bán révéhez Bánréve nevű helyre játszani egy kicsit, hasonló megmozdulás mind időben mind tevékenységben mint a Szilvásváradi bográcsos menet. Biztosan kihagytam pár dolgot, majd ha eszembe jut, leírom. Nem győzöm eleget hangsúlyozni hogy szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe... Köszönöm a türelmet. 07:22