trotty

Nem, nem vagyok beteg, csak sűrűek a nappalok (is). Ahhoz képest, hogy csendes esős májusra számítottam, egészen pörgősre sikeredett, s hol van még a vége?! Tegnap Bélapátfalván voltunk egy kis térzenét adtunk a lelkes közönségnek, majd nagyon hideg csapolt sört ittunk a vendéglátó jóvoltából, s már jöttünk is haza. Ma délelőtt pedig az utolsó próbát pipáltuk ki a proszekturán a Gyula-i megmozdulás előtt. Csütörtökön indulunk 12:00-kor az "Olvasó" elől. Legalábbis ez a terv. Ha nem kell tökölni a bepakolással, akkor így is marad. Egerben felvesszük az éppen aznap vizsgázó fuvolistánkat, és a rásegítő első szárnykürtös cimbit. Péntek délelőtt játszunk a fesztivál sátor színpadán, max. 20 perc a játékidő. Nagyon nem rángatjuk az istrángot, a nem túl hosszú repertoárból eldudáljuk Sebor Károly: Magyar induló-ját 1854-ből, a Kmoch - egyveleget, Malina: Régi cseh polka-ját, az általam tisztességesen soha ki nem mondott "...und da wollen wir noch einmal" német nótát, aztán futnak még: Avsenik: Trombita echo; Leo Caerts: Eviva Espana; a Rundel-féle Happy; és a Kolditz-féle Tiger Rag. Majd még addig megálmodom milyen sorrendben. Általában Scuch Ferenc: Ózdi emlék indulójával szoktuk kezdeni az összes fellépésünket, ám két állandó első szárnykürtösünk sajnálatos módon nem tud velünk részt venni ezen a bevetésen. S az induló trió részének második fele feladja a leckét. Persze, "rajta van" a hangszeren a h'' és a á'' is, ám ezt nem annyira könnyű már kifújni egy bizonyos életkor felett heti egy próbával ;) De nem is kell ezt magyarázni, olyan kalappal köszönünk amilyen van, és egyéb közhelyek megteszik. Maradunk a "hagyományos" urambocsá' trottyos zenének nevezett dudálásnál. Jobban tartok a szombati felvonulástól. Gyulán még nem vettem részt benne, de a zenekari tagok nagy részének ez lesz a 10. Gyula-i fesztivál amin részt vesznek. Az ő elmondásuk alapján "jó hosszú" a menet... Eléggé el nem ítélhető módon azért reménykedem egy felhőszakadásban pont akkor mikor fel kell(ene) vonulnunk... Hiába no, a zenekar nem fog nevezni triatlon versenyre, paraolimpiára esetleg. Hogy is mondjam csak: mozgáskorlátozott a csapat. Ami egyáltalán nem nevetséges, még csak nem is mosolyogtató. Ez van. Változtatni nem tudunk rajta, a lelkesedés pedig néha kevés ha erő nincs. Az átlagéletkor 46.9 év. Ami nem tűnik soknak. Csak. Három tag 15 év alatti, negyvenesek vagyunk négyen, a többiek lassan "védett" korban vannak. Ja, igen. S vannak még 20 év körül szintén négyen. Nem részletezem. Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk s már jövünk is haza. A többi program ami még van májusban, majd megírom akkor. Persze az élményeket is :) Köszönöm a türelmet. 18:50

05. 06.

Szerdán reggel nagy vígan felszálltam a 05:55-ös buszra, az úgyis a vasútállomásra megy, jegy a zsebben, két táska nálam, sok cuccot nem vittem. Villámlátogatás volt tervezve, az is lett belőle. Beért a busz az indítóba, leszállt mindenki csak a sofőr maradt s én. Hátraszól a vezető, hogy nem megy tovább. Kérdem: miért nem? Mert ez a busz már nem megy a vasútállomásra. Megváltozott a menetrend. Na, paff. Irány a taxiállomás, egy ötösért meg is tette velem az utat. A taxisnak sikerült kifizetnem az IC-pótjegy árát. Előző nap ugyanis közölte a jegyeladó, hogy minden hónap első szerdáján nem kell fizetni IC-pótdíjat. Beértünk Miskolcra, kicsit késett de nem vészes. Mert késett a Hernád IC is, Kassáról jövet. Azért szeretek a Hernád-dal menni, mert nem kell átszállni Bp-en másikra, elsuhan Pécsre egyenesen. Majd onnan tovább Szarajevóba, de oda egyelőre nem szándékozok menni. 12:40 körül meg is érkeztem Pécsre, ellibbenek a szokásos szállodába, majd a már ismerős portás mondja, hogy az elnöki lakosztály foglalt, de sima szobát sem tud adni, úgy tele vannak. Először azt hittem viccel. De nem. Jól kezdődik. Volt még idő a kezdésig, így aztán telefonvégre kaptam egy hölgyet aki nem egészen tíz perc alatt leért a vasútállomásra, autóba bepakolás, felmentünk a Szántó koleszhez, kifizettem a sporttársi árat a belvárosi apartmanért. Nagyszerű helyen, nagyon jó szállás. Ha június elején ismét megyek - de több napra - , akkor is ide fogok menni. Valamivel drágább mint az eddigi elnöki lakosztály, de annyival jobb is. Arról nem is beszélve, hogy lusta is vagyok, és a kényelmet sem vetem meg. Persze szeretek jókat enni – inni is, ha napjában ötször jóllakatnak, azt is elviselem. Ha kétnaponta kapok egy szalmakosarat – mint a púpos teve - , azzal is elvagyok. Nem vagyok válogatós mint a sváb tehén… (Ezt a sváb tehenest nem én találtam ki, kedves ismerősöm említette. Én viszont megemlítettem neki, hogy ezt fel fogom használni alkalomadtán az egyik bejegyzésben.) Egyik lényeges dolog megvan, irány a Váradi utca. Először – ha már ki van pakolva – az Antikvárium. Persze nem tudtam otthagyni egy könyvet, azzal gazdagabban mentem tovább a főpróbára. Neu. Karesz már ott volt, lassan jöttek a muzsikusok is, idő volt még bőven a kezdésig. Pár mondatot sikerült beszélnem a zenészekkel, aztán elkezdték a főpróbát. Szinte végigborzongtam jó értelemben az egész próbát, pedig nem tartott kevés ideig. De azért mentem, hogy végighallgassam/nézzem az egészet. Minden alkalommal nagyszerű élmény őket hallani. A műsorból nem minden darabot hallottam (vagy játszottam) eddig. Az egyik szerző Cesarini, az ő Alpesi nótája, jajajj… Nem véletlenül az eleje „hajaz” R.Strauss Alpesi szimfónia kezdéséhez. Feladja a leckét a muzsikusoknak. Kivétel nélkül mindenkinek. Kis rábeszéléssel Karesztől kértem egy partitúra fénymásolatot, ígéretet is kaptam hogy lesz belőle egy példányom nekem is. Mi nem tudjuk eljátszani, az a veszély nem fenyeget. De szeretnék kicsit „belemászni” a kottába. Pufi-nak átadtam a zenekari szólamokat, a törzsanyagot, és a másolatot is megkapta, kívánok nekik hozzá erőt. Nem annyira könnyű a darab, de ugye feladat elé kell állítani a zenészeket, mert ha le tudnák blattolni, soha senki nem gyakorolna. Persze ez is sántít valahol, de mindegy. A próba vége felé megérkezett a kórus is, s a már sokszor játszott „Moment for Morricone” (Johan de Meij hangszerelése) slágert közös produkcióban hallottam. Jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! De egyszer minden véget ér, a próbának is vége lett, majd elköszöntem a zenészektől. Ők mondták, hogy majd koncerten találkozunk, de óóó fájdalom. Azon nem tudtam részt venni. Azért mentem a főpróbára. Mert a mai sztrájk miatt haza kellett érnem, holnap reggel indulunk dudálni a helyi csapattal a megyei tűzoltónapra. Köszönöm a türelmet. 21:25

pár nap

• Nem csak a szolgáltató volt „Ludas” abban hogy nem sikerült bejegyzést írni. Legendás(?) lustaságom is közrejátszott. Mert megírhattam volna, s amikor ismét elérhető a net, felteszem. De volt tennivaló, mint mindig. Egyelőre a Herb330-al végzett munkát befejeztem ma délelőtt. Egy darabig most pihentetem. Nem gondoltam hogy ennyi ideig tart. S biztosan van benne hiba, de már nincs türelmem újra átnézni. Alig várom hogy holnap után (szerdán) Pécsen átadjam a „megrendelőnek” a zenekari szólamokat. A partitúrát már megkapta egy hónappal ezelőtt. Most már rajtuk a sor hogy birkózzanak a darabbal. A darab pedig eredeti nyelven írva a következő: Richard Wagner: Der Ritt der Walküren aus dem Musik-Drama: „ Die Walküre.” Tegnap este még megszámláltam nagyjából a leírt kottára mennyi „jelzés” (hangjegy, szünetjel, stb. ) lett írva. Ez az ’ámítógépen leütés vagy karakter számként szokott megjelenni. De mivel kézzel írom a nem szép - ám (szerintem) olvasható kottát -, nem írhatok leütést. Cca. 230.000 jelzés került fel az A4-es nagyságú 12 soros kottapapírokra.
• Sokáig nem fogok pihenni, tennivaló ezután is lesz. Holnap délelőtt egy zsűrizés a város indulójának szövegére kiírt pályázat kapcsán. Szerdán vonattal elszáguldok Pécs városába, megfülelem a csütörtöki koncert főpróbáját, s másnap már jövök is vissza. Kénytelen vagyok így menni, a vasutasok péntekre szervezik a sztrájkot. Viszont haza kell érnem, mert szombaton K.barcikára megyünk a csapattal megyei tűzoltó napra dudálni. Aztán jövő hét szombaton Bálapátfalvára megyünk szintén a csapattal, hogy milyen rendezvényre, azt nem tudom. Biztosan mondta a zenekari elnök, de kiesett a fejemből. 21-24-ig pedig Gyula városában kell(ene) lennünk a Nemzetközi Tűzoltó-zenekari Fesztiválon… Ami még mindmáig kérdéses. A részvétel. Nem aprózom, majd megírom a végeredményt.
• A május 1-i megmozdulás hasonlóra sikeredett mint a tavalyi, a szervezők ismét nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot. Ezt sem részletezem. Azt hittem a tavalyit nem lehet alulmúlni. Hmm… Dehogynem. De a közönség nem taposta egymást sem a lelkesedéstől, sem az esetlegesen elfogyasztott legális tudatmódosítóktól. A legérdekesebb számomra az a bemondás amit akkor kapunk ha jövünk le a színpadról: „Jók voltatok” – na igen. Mihez képest? Mert magunkhoz képest sem voltam elégedett – pedig maximalista sem vagyok annyira. Nálam azért szokott párosulni a lelkesedés a meglévő erővel. A műsor az első előadott számnál borult. Nem úszott el a zenekar, nem kellett leinteni s újra kezdeni (mint tavaly). A bemondó sem kapott szöveget, semmiféle ismertetőt. Felkonferálta a zenekart, s levonult a színpadról az enyhet adó sátorba. Látványos eleme volt a nem megtervezett, ám annál jobban sikerült kottareptetési rész… Mert a szél is fújt erősen, nem állandóan, csak olyan befújás szerűen. A „könnyedebb” darabokat mondtam be egymás után, majd amikor közöltem, hogy az utolsó szám következik, megjegyezte pár zenekari tag, hogy: „a spanyolokat még nem is játszottuk”. De nem ám! S nem is fogjuk. Legalábbis most. Mert amikor egy írott kétvonalas „g”-nél lilul valakinek a feje, ráadásul úgy, hogy a „stukkátó” is elszáll, miért gondolja hogy pár perccel később a kétvonalas „b”-k csont nélkül jönnek? Rendben van hogy a "bóti fog" be van ragasztva ilyenkor s nem nyeli le véletlenül sem... Nem mindegy, de túl lettünk rajta. Reggel hattól tízig volt a városébresztő azon a tizenvalahány helyen. Erre jött rá az ifjúsági parkban megrendezett majálison való szereplés 13:00-ás kezdéssel… Ez akkor is soknak tűnik ha nem cseppfertőzéses a csapat.
• Köszönöm a türelmet. 20:44

ápr. 25.

Szombaton ismét szép hosszúra sikeredett a nap. A kerti ház pincéje került kipakolásra. Az elmúlt években már pár dologtól megszabadultunk, de most véglegesnek tűnő szanálásra került sor. Ha a nagy létra nincs bent, akár táncolni is lehet benne. Csak olyan szőlőtaposós-t, nem valamilyen fergetegestJ Estére pedig beöltöztem a rittyentős ruhába, s elmentem megnézni keresztfiam táncolását. Még Karácsonykor megígértem neki, ha legközelebb a nagy színpadon fognak táncolni, megnézem a produkciót. Ezt tervezték előzetesen május 10-re, s hoztak előre. Cseppet sem örültem neki, de beleszólásom természetesen nem volt. Szatmári táncokat adtak elő, beleborzongtam a látványba… színpad üres, megszólal a zene, majd keresztfiam egy szál magában betáncol s elkezdi „ropni”. Kis idő múlva megjelenik a másik oldalról még egy táncos, s egymással versengve ropják tovább. A többi táncos – a két fiú párja, és a többi pár – füttyszó után jelenik meg a színen, s olyan tempós táncot adnak elő, hogy netovább. Nagy tapsot kaptak, meg is érdemelték! 21:00-re véget is ért a rendezvény, az állófogadást ismét sikerült kihagyni. Direkt. Másnap ugyanis az utolsó próbánk volt a május 1-i koncertre, s azon nyomott állapotban nem annyira happy megjelenni. S mikor hazaértem/tünk, újra hallottam a füles bagoly hangját. Örültem hogy nem riasztotta el semmi. Jó lenne sokáig hallani a hangjukat. A padlás nyitott előterébe fel is kerül egy „bagolyláda”. Sok esélyünk nincs hogy éppen nálunk telepedne be, de megpróbáljuk. Köszönöm a türelmet. 16:58

füles bagoly

• Permetezés befejezve – egy darabig. Sikerült mindent az aktuális gomba-, atka-, és rovarölőkkel lefújni. Esőre vár(t)unk, de idáig elkerült bennünket. Vizünk még egy fél bányacsillével van, ez kb. 400 liter. Nem sok, de ha lesz egy jó áztató eső, majd megtelik újra. Tegnap reggel pontosan nyolc órakor – ahogy ígérték – itt voltak a szerelők, s kicseréltek kettő ablakot a két kis szobán. 10:30-ra végeztek is. Szereléssel, takarítással, a régi ablak+ keret elszállításával is, cca. 159 ropiért. Nem maradt más hátra, csak a nagy szőnyegeket elvinni a tisztítóhoz. Majd szólnak ha mehetünk érte. Plusz a függönyöket kimosni, felrakni, egyéb apróságok. Az egyéb apróságot mindig én csinálom, jó meló. Az előszobai és konyhai futószőnyegekkel birkóztam a kádbanJ De az is készen van. Ma délben jött a zenekari elnök, s elkezdte a mondókáját, a „szíve csücske” darabról. Mondtam neki, hogy mielőtt nagyon beleérezne, hagyja abba. Amit vasárnap megbeszéltünk, úgy csináltam meg. Már kedden készen voltam, csak a fénymásolóig nem jutottam el. A multifunkcival pedig nem fogok két teljes zenekari anyagot másolni, azt csinálja meg a polg.hivatal. Nekik belefér a költségvetésükbe az a 180 oldal, nekem lemeríti a festék készletemet. Ez már a nagyon sokadik változat, és most már nem vagyok hajlandó változtatni rajta. Vagy így játsszuk, vagy sehogy. Igaz, nekem sosem tetszett – sem az eredeti, sem a különböző változatok. Az sem amit én csináltam belőle. Egyszerűen nem hajlandók elfogadni hogy már nem úgy működik a jogdíj-rendszer ahogy régebben. „a törvény nem ismerete nem mentesít…, stb.” Lelkük rajta. S ha megcsípnek bennünket, akkor a büntetés miatt az éves költségvetésünknek is lőttek. Más. Pár hete feltűnt a környékünkön pár füles bagoly. A városi tévések is foglalkoztak a jelenséggel. Három pár füles-t számláltak, és egy tahót aki csúzlival lövöldözött rájuk – sikertelenül. A kezét töretném el az ilyennek. Nem azért mert nem találta el őket. Ugyan mi baja lehet a szigorúan védett madarakkal? Az ilyen arra is képes hogy kannafedőből igya a tokaji aszút… Hiába, alacsony a kerítés.

sokminden

No, csak sikerült felkeverednem. Napok óta elég érdekes kiírások jelentek meg amikor épp' be akartam ide jönni valamit firkálni. Mivel az 'ámítógép még mindig tud meglepetéseket okozni, nem agyaltam rajta. Gondoltam előbb-utóbb majd sikerül bejegyzést írni ide. S most azon vagyok. Múlt héten szerdán rábólintottak véglegesen a város indulójának hangszerelésére. Kis előmunkálatokkal pénteken reggelre készen is voltam a szimfonikus zenekari hangszereléssel. (+ a zenekari szólamokkal). Beiramodtam a megrendelőhöz, átmentünk a gazdasági részlegre, s míg fénymásolták az anyagot, ki is fizették a tiszteletdíjamat:) A fénymásolatot elküldtem a lemezt készítő Egri Szimfonikus Zenekarnak, tegnap hívtam a zenekari elnököt (is), megkapták. A zenekar menedzserével is sikerült beszélnem. Ő annyit mondott hogy 27-ig nem tudnak az anyaggal foglalkozni, de ez már engem csak annyiban érdekel, hogy a felvételen ott akarok lenni. Csak a miheztartás végett. Nem azért mert bizalmatlan vagyok, csak szeretek ott ülni:) Nagyszerű a zenekar karmestere, nem félek attól hogy olyat kiad a kezéből amivel nem teljesen elégedett. Az anyagi oldalát pedig beszélje meg a megrendelő és a munkát elvégző. Ez már az ő dolguk. A kert jól néz ki, most hogy teljes virágzásban vannak a gyümölcsfák és a méhecskék is járnak, kezd pofásodni. Csak virágok lesznek ültetve, s zőőődbab ha itt lesz az ideje. Tehát a májusi fagyok a földben kell hogy találják a magokat. Ha nem lesz fagy, annál jobb. Ma cukor beszerzés lesz, egyelőre 50 kg. Enni nem kér, olcsóbb pedig nem lesz. A cseresznyéből és a meggyből is 100 - 100 üveggel szeretnék befőttet alkotni. Már csak azért is, mert ha minden jól megy - nem fagy el, nem szárad ki, miegyéb -, akkor sem lesz barack. Sárga egyáltalán, esetleg kóstolási szinten, az őszibarackok pedig nagyon megsínylették az elmúlt évet. Sok virág van a körtéken, szilvákon is. Száz szónak is egy a vége, remélem jó sok munka vár ránk gyümölcs szedésileg, és a befőttek készítéséhez is idő kell. Majd lecsípek valahonnét. Még nem tudom honnét, ahogy alakul. Jelenleg annyit látok előre, hogy szombaton "táncos-buli" van, amiatt le kellett mondanom egy megmozdulást. Ápr. 30-án szintén bp-re kellene mennem, de a május 1-e miatt az sem fog működni. Május 9-én K.barcikára megy a csapat, ébresztő és kis vonulás. A Gyulai megmozdulás még mindig kétséges - az anyagiak miatt. S közben még szántom a kottákat, a Sásd-i zenekarnak be kell fejezni a zenekari szólamokat, tegnap még a helyieknek firkáltam a "párizsi karnevál" sokadik változatát, ma azt befejezem. Vasárnap van még egy (!) próbánk május 1-ig, s az nem túl sok. Júniusban immár negyedszer Wagner - napok Fischer Ádámmal s csapatával, kétszer lesz a Ring, kétszer a Parsifal. Legalább egyszer jó lenne végigülni s fülelni... Befejezem, majd jövök mikor enged a rendszer. Köszönöm a türelmet. 08:30

látogatók

Sajnos olyan permetszert még nem találtak ki, ami hatással lenne a hívatlan kertlátogatókra. Jött a szomszéd délután, s elmondta hogy kihívta a „szolgálunk és védünk” embereit, felvették a jegyzőkönyvet s távoztak. A jegyzőkönyv – mint az esetek nagy többségében – úgy fog irattárba kerülni: a tettes ismeretlen. Már nem is káromkodok, felesleges… Magamat sem bosszantom fel, persze ez nem megoldás. A héten, mint írtam, lepattantak a pinceajtóról, aztán bedeszkáztam az ablakot. Most a hátsó drótüveget takaró hungarocellt leszedték (szépen egy darabban), kivágták a drótüveget egy kb 40x40 centis darabon. Az üveg mögött egy igen régi konyhaszekrény volt, aminek a felső részét beborították a szoba előterébe. Benne szerszámok, balta, csákány. Próbálta szétverni a sima szobaajtót, a zárat nem piszkálta. A takaró furnér sikerült leszakítania több darabban, ám nem jutott tovább. Szemmel láthatóan semmit nem vittek el. Nem úgy mint a szomszédnál. Hozzá szintén az ablakon át jutottak be, feltúrták a gatyákat zoknikat tartalmazó szekrény, elvittek egy kg kristálycukrot, és egy fél csomag kávét… Egy lakatot levertek. Sok mindent nem tudunk tenni, csak káromkodunk. Legalábbis eddig káromkodtunk, most már azt sem. Ha valakinél „borul a bili”, csúnya vége lesz. A rendőrség/polgárőrség azon kívül nem tud tenni semmit, hogy rögzíti a káreseményt. Mert ugye törvény nincs, csak jogalkalmazás. Van pár ötletem - amennyi bosszúságot okoznak ezek a nem is tudom minek nevezzem őket - , ami meglepetéséként fogja őket érni. Csak óvatosan. A kedvük nem fog elmenni tőle, de legalább megemlegetik. Szép húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek, aki olvassa és látogatja ezt az oldalt. Vigyázzatok magatokra s Szeretetteitekre! Köszönöm a türelmet. 20:14

április idusa előtt

A húsvét előtti bevásárlások ideje letelt. Elég is volt belőle. Ma reggelre maradt pár „apróság”, Bratyóm hozza a husikat a töltött kápihoz is, mert a disznó alkatrészeket mostanság mindig ő szerzi be. Nyitásra mentem az egyik boltba, ott 8 db 0.45 kilós 20%-os tejföl, 1.0 kg vajkrém, 1.0 liter 30%-os tejszín, 0.25 kg élesztő, 4 doboz 1.5 literes 50%-os őszibarack lé, 2 doboz 1.5 literes csoki-vanília-eper jégkrém. A többi üzletekből még kettő darab sonka (mert eddig csak három volt), 2x40 dkg babapiskóta, 2 kg savanyú káposzta levél, 1 kg hordós káposzta, 0.70 kg csípős debreceni kolbász, 2 pár füstölt kolbász, 1.5 kg ráma, paradicsom, paprika, zöldségfélék. Az innivalók folyamatos beszerzéssel már itthon vannak, minden jóféle szénsavas kóla, gyömbér, tonik. A szódástól is itt van a 11 palack szódavíz. Van még 10 üveg sör, kb ugyanannyi 0.75 literes félédes vörös a duna-tisza közéről, és persze az egyik nagy kedvenc, a szekszárdi félédes. Tömény italok is akadnak ha valakinek arra támad gusztusa. A saját háziszőttes, a névnapra alkotott „libaláb-likőr”, kevés Jameson, Finlandia. A bőség zavara. Nem utolsó sorban a szívnivaló alkotórészei is itt vannak 350 db cigihüvely és 8x40 gramm dohány képében. Holnap még elszáguldunk Tokaj Hegyaljára, kis Nagynéném vár bennünket. Egy kevés bort onnan is hozunk, s persze Nagynénémet is – így mindenki itthon lesz, s 12-en üljük körül az asztalt. Sütés, főzés ezerrel. Köszönöm a türelmet. 11:25

tahó - csak így, egyszerűen

Hiányzott ez nekem?! Jajjistenem hogy mekkora marhák vannak… S azt képzeli magáról hogy ő az okos-szép-igazmondó juhász, aki csak megfújja a varázsfurulyát. Merthogy az ő 27. szépapja 1500(!) évvel ezelőtt Árpád mellett lovagolt be az őshazába. Hasonló stílusban olyan hihetetlen hangerővel kinyilatkoztatásszerűen ordított, hogy mikor hazaértünk, megköszöntem. A meghívóknak. Megköszöntem a meghívást a rendezvényre, amin részt vettünk, ám előre bocsátottam, hogy ha legközelebb ez az ordító is ott lesz, vagy van rá esély hogy ott legyen, engem hagyjanak ki a szaknévsorból. Annak ellenére, hogy az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni a zenekar érdekében, valami nekem is sok. A legszebb az egészben, hogy ez az eszement hülye részeg a helyi egyesület elnöke… Minek iszik meg valaki 06:00 – 15:00-ig 22 (huszonkettő!) féldecit négy sörrel és egy 0.5 liter hegyaljai furminttal, ha nem aludni akar. A boldog tudatlanság állapotát azért sikerült elérnie. Kihanemén típusú tahó, mert egyszerűen nem találok rá szavakat. Legyünk ott holnap délelőtt a gárda gyűlésén 10:00-kor, mert ő(!) 20.000 embert hoz magával. Itt feladtam. Mindent. Ami vele kapcsolatos. Azért ha kijózanodik, hajlandó vagyok vele leülni beszélgetni. Csak a miheztartás végett. S akkor majd úgy haragszik vagy orrol rám, ahogy neki tetszik. A fenébe… Köszönöm a türelmet. 18:46

szimfi

Azért írok most, mert késöbb nem lesz időm. Délután kertezés lesz, tegnap a metszés nagyobbik része kész lett, de a nyesedéket össze is kell szedni, megújítani az ősszel kiásott ültető gödröket, miegyéb. Főleg ez a miegyéb a sok, de bírkózunk vele sötétedésig. A kottákkal haladok, de nem olyan tempóban mint szeretném, nem megy még a két kézzel írás:) Nem is próbáltam eddig sem, csak az 'ámítógép billentyűin, az pedig már évtizedek óta megy. Mármint a pötyögés. 10 ujjal csinálom, nyolccal kersem, kettővel ütöm. A napocska süt ezerrel, már nem csak világít. A zenekarral is gyűrjük egymást, az idei támogatás még nem érkezett meg, csináljuk ahogy eddig, a lényeg hogy nem esszük meg egymást. Nyelek nagyokat, időnként felszalad a vérnyomásom, de hozzá vagyok szokva. Már el sem keserít az ha - mint most vasárnap - rajtam kívül hét zenekari tag jelent meg a próbán... Csináltunk szólampróbát. Nagyszerűen sikerült, kettő I. szk, egy II. szk, I. - II. Trombita, B-basszustrombita s nagydob. Az új hangszerelések bekerültek a szekrénybe, enni nem kérnek. Új hangszerelés van kialakulóban, nagyon remélem hogy a polg.hivatal is úgy gondolja ahogy mi egy páran. Ennél olcsóbban nem ússzák meg. De a változatosság gyönyörködtet! Most szimf.zenekarra fogom megkörmölni amit már fújósra(!) megcsináltam eddig kétszer. Először arra a bizonyos pályázatra, amit sikerült megnyerni, másodszor pedig a helyi "erőknek". Most jön a szimf.zenekari hangszerelés. De addig nem kezdek bele míg a szerződést alá nem írjuk! Köszönöm a türelmet. 10:41

sok(k)

Kicsit (nagyon) sok a tennivaló, majd jövök s jóóól megírom:) Nem tartok semmiféle szünetet, csak havazás van nálam. Köszönöm a türelmet. 21:28

Tambour bot

Talán időszerű kicsit nyomkodni a betűs klaviatúrát. Semmi különös nem történt, dolgos hétköznapok egymás után. De balga vagyok... Igenis történt nagyszerű esemény 15-én: kedvenc fúvószenekarom karmestere N. K. Liszt díjat kapott! Nagyon megörültem, ideje volt. Régen kiérdemelte! Helybélim F. G. zongoraművész is kapott díjat, de biztosan nem ez fog Ózdról eszébe jutni a nagy közönségnek, hanem "majkapapa". Brrrr.... Nem egyforma az értékrendünk, ennyi s pont. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőmenedzserlogisztikusa ezerrel ügyködik hogy valamilyen módon csak ott legyünk Gyula városában a május 21 - 24-ig megrendezendő bulin. Kár lenne kihagyni, de attól hogy a zenekar "hagyományos" (trottyos) fúvószenét játszik, attól bizony még nem lesz ingyenes a részvétel. S akármennyire csűrjük, 600.000 ft elég lenne rá. De ez saját zsebből nem fog menni. Eddig sem volt könnyű szponzorokat lelni, most pedig... Tudja mindenki milyen a helyzet. 13-án és 15-én bemutattuk a tavaly megkapott új ruhához való felöltőt/ballonkabátot, nem tudom minek nevezik. Ugyanolyan szép galambszürke mint az öltöny, jár hozzá fekete nyaksál is de azt nem vettük fel. Igaz, én a kabát alá sem vettem fel a zakót. Megcsaptuk a két ünnepséget, semmi különös, hacsak az nem hogy menet közben a tambour botról lerepült a fej. Szerencsére éppen lefelé "húztam", így csak csörömpölt kissé. Mókás volt. A zenekar régi botja pedig megőrzésileg egy kedves kollégánál van, s mikor megemlítettem neki, hogy ideje lenne visszakapni a zenekarnak, simán letagadta. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére! Nem folytatom mert felmegy bennem a pumpa, s annyit nem ér. A tambour bot igen, a "kedves kolléga" hozzáállása nem tetszik. Pont. Köszönöm a türelmet. 08:41

170 HUF / kg

A mai nap - annak ellenére, hogy nem vagyok tornász, sőt a sporthoz is úgy állok hozzá mint W. Churchill - lehidaltam. A lehidalás színtere a városi Interspar (reklám). Sok mindent nem akartam venni, csak ilyenkor van az ún. csendes akció. Amikor még tart az előző akció, s már kezdik az újat, annak ellenére, hogy csak csütörtökön van váltás. Egy szép nagy szögletes fonott kosárban egymás hegyére-hátára dobálva original audio műsoros kazetták. Jajj... Írtam valamikor itt hogy mennyire "ócsón" jutottam szenzációs felvételekhez nevetséges árakon. Akkor 99.- pénzért adták darabját. Tessék jól megkapaszkodni! Most 170 HUF/kg. Egy kilogrammra 17 db kazetta jut. Igen, igen. Darabjáért 10 HUF-ot kérnek... Ezért volt a gondolati lehidalás :) Persze vettem belőle, annak ellenére hogy mindből vettem anno nevetséges áron. De holnap visszamegyek s megvásárolom az összeset! Enni nem kér... S direkt nem folytatom. Az "aranyhármas" még mindig nem ide való. Köszönöm a türelmet. 19:04

hejesírás (sic!)

• Tegnap szombat lévén, nem sok kedvem volt írni. Különösebb dolog nem is történt, este volt közvetítés a MET-ből, Puccini: Pillangókisasszony-a. Először sikerült végighallgatnom. Nem nagyon tetszik. Van benne pár olyan rész ami "közönségsikeres", egyébként nem nagyon fogom keresni. A listára nem kerül fel.
• Ma délelőtt szokásos proszekturai edzés, a pénteki és vasárnapi menet megbeszélése, kis dudálás, s vége is lett.
• Ma este még vár egy fülelnivaló, kíváncsian várom. Ritkán tűzi műsorára az MR3 Bartók adó, de ma megfülelem: Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai Szerkesztő: M. Katalin Berlioz: Requeim (Robert Tear - ének, a Londoni Filharmonikus Kórus - karigazgató: John Alldis - és a Londoni Filharmonikus Zenekar, vez: André Previn)
• Gratulálok a műsorújság szerkesztőjének, valamint a kivitelezőnek! Biztosan megint én vagyok a hülye... Mert az én tudomásom szerint a szerkesztő neve Vass M. Katalin, a Requeim-et pedig illik úgy leírni ahogy van: Requiem
• Köszönöm a türelmet. 18:40

pitty-putty

• Igen kedves jó cimborám, valamikori katonazenész B.J. - jelenleg a Harta-i zenekar karmestere - meglepett három kiló tört pirospaprikával, tegnap hozta a posta csomagkihordó embere. Annyira egyébként nem volt meglepetés, mert tavaly is Tőle rendeltem, s nagyon jó az "áru". Csak nem gondoltam hogy hipp-hopp. Se hipp-hopp, se pitty-putty, a paprika itt van. Jó helyen van, enni nem kér, belepászítottam egy valamikor őrölt kávé tárolására szolgáló légmentesen zárható fém dobozba, így a színe is megmarad. S olyan illata van hogy "netovább" :)
• Ma délelőtt "terepbejárás" volt a márc.15-i ünnepséggel egybekötött koszorúzás kapcsán. Szállingóztak is az emberkék, párat nem is láttam eddig, különösebben nem zavar, de -szerintem - az köszön először aki érkezik... Hogy nekem milyen hülye szokásaim vannak! S ha már egyszer így/úgy alakul hogy együtt kell(ene) dolgoznunk, talán nem ártana bemutatkozni. A fapofát én is fel tudom venni, sőt idézni is tudok: "szarok bele". Persze ez nem így van, engem csak az előbbi két szó minősít, őket a viselkedésük. S mindegy hogy honnan jöttek. Annyira nem lehetnek elvetemültek hogy ezt megtegyék - de megtették. Van egy értékrendem - nem biztos hogy jó - amiből nem vagyok hajlandó engedni. Nem vagyok egy konok Kun, de bocsásson meg a világ. Sok mindenre büszke vagyok (vagy ribizli), többek közt arra hogy a megbocsátás képessége nem hűlt ki bennem. De azt ki kell érdemelni. Nem azért mert én hűdeokoscsalhatatlan(?) vagyok, csak azért mert. Nem kell hogy hamut hintsen a fejére, nem kell térden kúszva közelíteni az oltárhoz, sőt az idén megszűnt (fizetős) városi újság helyett kéthetente megjelenő nemistudommibe sem kell külön helyreigazító cikk. Csak. Szokták időnként emlegetni - valamikor itt írtam róla - hogy: "amúgy jó ember" . Nahiszen. Az értékrendem szerint ez nem létezik. Ne amúgy legyen jó, hanem emígy. Emígy is, meg amúgy is. Ugye milyen sok bajom van itt az államcsőd kapujában? Nem írom le még egyszer, egyszer már megtettem. S valami azért nekem is árt.
• Köszönöm a türelmet. 20:10

támogatás

Ma délelőtt is lement a zenekari próba, a márc.15-i műsort nyúzzuk. Egy rendezvényt már lemondtak - a mostanában szokásos anyagiakra hivatkozva. Jelenleg nincs még idei költségvetés, ám a hírek aggasztóak. Nem teregetem a szennyest, de jelenleg a 2000. évi támogatást fogja kapni az Egyesület. Ami nem csak a zenekart foglalja magában. Ehhez képest azért úgy csinálunk mintha el tudnánk menni a Gyula-i fesztiválra májusban. Rajtunk ne múljon. Hál'Istennek nem rajtam múlik ki-mennyit-mikor-mire kap támogatást. Ezen hadd főjön a fejük az illetékeseknek. Mi csak "szenvedő" alanyai leszünk. Tavaly március végén össze is szólalkoztam az egyik taggal aki a kulturális bizottság tagja. Nem nagyon, csak annyira, hogy azóta is emlegetik. Arra nem emlékeznek miről volt szó, csak arra hogy nem fogadtam el a magyarázatot. Nem fogadtam el, s most sem fogom. Legyen az ő gondjuk, van nekem min gondolkodni. Ne is a gondjuk legyen, de valami épeszű magyarázatot hajlandó vagyok elfogadni. Annak tudatában, hogy sejteni lehetett már a tavalyi elvonáskor is, hogy az nem kerül vissza. Egyelőre - minő véletlen - annak is örülnénk, ha a tavalyi (45%-al) megnyirbált összeget kapnánk. Esélyünk sincs. Pedig mi vagyunk a legolcsóbb fúvószenekar a környéken. A környéket tág fogalomként kell elképzelni. Az elmúlt harminc évben csak a városban s vonzáskörzetében hat(!) fúvószenekar szűnt meg. Nem megyek bele, mert átbillenek a politikába. Akkor pedig morcos vagyok. S azért mosolyogni még mindig szeretek:) Köszönöm a türelmet. 19:55

szívemcsücskeR.Strauss (sic!)

Jégtörő Mátyás napja van. Csak kevés minusz volt reggel, aztán szépen kisütött a nap. Nem csak világított. Tegnap sikerült beszerezni a könyvtárból pár könyvet, mára az egyiken már túl vagyok. Nem tudtam letenni, két ülésre végigolvastam. Paul Brickhill: A gátrobbantók. A könyv 1951-ben jelent meg Londonban, a fordításra 1991-ig kellett várni. Jó könyv, felkerül a listá(m)ra. 1943 májusában az angol Királyi Légierő bombázói lerombolták a náci Németország nagy víztározóit a Möhne és az Eder folyón. Ez volt a második világháború legmerészebb bevetése és leglátványosabb sikere. Nem régen láttam a National Geographicon egy filmet erről a "vállalkozásról". Örülök hogy véletlenül ráakadtam a könyvtárban. Ma viszont egy nem mindennapi felvétellel gyarapodott a készletem. Szintén véletlenül. Sokat kellett várni a járatos sárgaságra, így addig - hogy ne telljen hiába az idő - bementem körülnézni az egyik illatszereket (is) árusító boltba. Lézengő közönség, pakoló alkalmazottak. Jó időben, jó helyen. Az egyik polcon ott díszelgett - igaz kissé megviselt csomagolásban - R. Strauss: Alpesi szimfóniája. 1941-es felvétel, Bayerische Staatskapelle, vezényel a szerző! Természetesen nem hagytam ott. Azóta is az szól a mjuzik kredencből. Még várat magára de nem sokáig a többi szintén megcsípett lemez, amelyeket szintén nem hagytam ott. Annyi pénzt a hülyének is megér, hát még nekem :) Ella Fitzgerald, Lena Horne, Doris Day, Andrew Sisters, Dinah Shore, Sarah Vaughan, Mel Torme, Nat King Cole, Dinah Wahington, Perry Como egy-egy lemeze. 172 jobbnál-jobb "nóta". Ehhez viszont idő kell. Sebaj. Herb330-at be kell izzítanom ha a vasárnapi próbára készen akarok lenni újabb két darabbal, arról nem is beszélve amit Pécsett ígértem Pufinak. A sásd-i zenekarnak készülő hangszerelésről van szó, ami szintén igénybe veszi Herb330-at és persze a FaberCastell 0.35-öst is. Köszönöm a türelmet. 18:02

honvéd banda

• Ma a "gyári" temetőben 12:30-kor utolsó útjára kísértük a zenekar valamikori B-tubását. Tavaly három zenekari tagot temettünk. Azt hittem hogy immunis vagyok a temetésekre, de nem így van. Hogy sok temetésen részt vett az ember, nem sokat jelent. A statisztika szerint 12 év alatt lehet "eljutni" 1000 temetésig vidéki katonazenekarnak. Vagyis ennyi volt az átlag mikor még dolgoztam. Azóta persze változott a kép valamelyest, persze ez nem vigasz azoknak akiknek anno végig kellett csinálni. A vigasz talán az, hogy nyugdíjasok s nem "szívatják" őket. Mert amiket hallok mostanság, nem egy happy dolog. Na, ez a téma lezárva. Voltak benne szép részek, s most is örülök hogy valaha tagja lehettem egy ilyen társaságnak. Ha még egyszer kezdeném, akkor sem tennék másként. Pont.
• A "dáthából" jövök kifelé, fejfájás nincs - bár kedves kollégák szerint, ha nekik ilyen fejük lenne, nekik is fájna - , köhögés csak a ciginek köszönhetően van, gyenge végtagfájdalom az van, de az nátha és tüsszögés nélkül is van. Szintén zenész beszólás: ha fáj a vállad mikor tüsszögsz, akkor Ne tüsszents! :) No, igen. Egyszerű.
• Nem lettem készen a fejben összeállt nótával sem, egy hangot sem sikerült leírni. Azzal a kettő nótával végeztem, vasárnap reggel jött is érte a zenekari titkár-elnök-vezérigazgató-mindenes-stb. Azért jött érte, mert szombaton este felhívtam hogy nem lenne szerencsés végigfertőznöm a szokásos vasárnap délelőtti próbán a csapatot. Viszont ha már ez a kettő készen van, kár lenne nekik nem belenézni, akárhányan is jönnek össze. Mint ma hallottam, cca 15-en voltak próbán s nem azért mert gyónni mentek. Beteg a csapat fele. Nem nyúltam bele boldog emlékű Pallós Feri bácsi hangszerelésébe, más hangnembe tettem mindössze, és egy ritmust változtattam meg. Sajnálom hogy nem ismerhettem Feri bácsit, kétszer volt szerencsém vele találkozni. Szeretnék belenézni a leszármazottainál remélem még fellelhető kottáiba. Az Ábrahám Pál: Honvéd-banda kottáján az alábbi írás olvasható - Cantus után harmonizálta és hangszerelte Pallós Ferenc, 1990. április 1-én. Ha ehhez még hozzáteszem hogy 1909-ben született, nos nem mindennapi muzsikus lehetett. Köszönöm a türelmet. 19:58

ilyen

Ez egy ilyen mindenes hét. Fej-, és egyéb fájás, takony, nátha, forró tea. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Közben pedig Herb330 szántja sorokat. Ismét készen vagyok kettő hangszereléssel, a harmadik egyveleg összeállt a fejemben, már "csak" le kell írni. De vasárnapig nem hiszem hogy menni fog. Köszönöm a türelmet. 06:42

Most van a nap lemenőben...

Mostanában rövidek a bejegyzések. Van ez így. A mai (szólam)próba lement, tizenkettő egy tucat. Lesz jobb. Hír is. A próbán hallottuk a hírt, miszerint egy volt zenekari tag a tuba szólamból elment. St.Péter zenekarát gyarapítja ő is. Tavaly három kollégát temettünk el. Varga Lacinak is elfújja a csapat az általa is számtalanszor játszott "Most van a nap lemenőben..."-t. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 20:28

Rozi (de nem Sej, haj, ...)

Most ért véget a MET mai közvetítésének első felvonása. Terítéken Csajkovszkíj: Anyegin c. operája. Tegnap kezdtem (péntek 13.) és ma befejeztem egy általam eddig címről nem, csak dallamáról ismert nótát. A cím semmit nem mondott nekem míg meg nem láttam a kottát. A cím ennyi: Rozi 69' Szerintem inkább Rozi '69 de ezen nem akadok fel. Semmi más nincs a kottára írva, így egyelőre azt sem tudom ki követte el. Gyanítom azért a 69' mert valamikor '68 körül íródhatott az akkoriban menő Táncdalfesztiválra. Annyit tudok még erről a kottáról, hogy a csapat az első "Gyula-i" szereplésükkör fújta 1988-ban. Mivel én akkoriban más elfoglaltság miatt nem tudtam részt venni, halovány emlékem sem volt róla. De mivel a jelenlegi zenekarnak van pár tagja akik valamikor a vendéglátásban dolgoztak mint szórakoztatók, remélem nekik eszükbe jut a szerző neve, s még valamiféle adat. Holnap a próbán kiderül. Főleg ha szólampróba jellege lesz, mint mostanság szokott. Köszönöm a türelmet. 20:31

rinya

Tegnap ismét meglátogatott a zenekar elnök-vezérigazgató-mindenes-stb. s hozott pár régi/új nótát. Próbáljuk meg. Próbáljuk. Csak nyolc nótával nem tudok végezni a vasárnapi próbáig. Ha "csak" annyi lenne hogy a tubások remek (érdekes) transzponálását kell megcsinálni, semmi gond. De. Már sokszor megírtam hogy nincs közepe a zenekarnak. Vadászkürtös hiányban (is) szenvedünk, a zenekar nagy része nem tud transzponálni. De nem "rinyálok" - annyit. Olyan kalappal köszönünk amilyen van. Köszönöm a türelmet. 17:59

jövet

• Tegnap este hazaértem a Pécsi kirándulásról. A Vasutaszenekar - mint mindig -, most is kitett magáért. Hallhattam a próbájukat is, a hideg futkosott a hátamon. Mindig nagy örömmel hallgatom őket, felvételekről is, de az "élő zene varázsa" azért más. Mindegy milyen művet játszanak, legyen az ismert "egyszerű" induló, vagy nagyzenekari mű.
• Remek ételeket s a helyi borokat is megkóstoltam, a villányi és a tolnai vörösborok még mindig jók. Azt pedig ki lehet aludni. :)
• Általában haza mindig korábban ér az ember, legalábbis úgy érzi. De elég hosszú ez a távolság vonaton, akkor is ha csak egyszer kell átszállni. Vagy csak elért a "tavaszi fáradtság". A szállás a szokásos helyen volt, egyedül szombat este volt kicsit hangosabb a folyosó. Az Alexandrások rendezvénye volt többek közt a városban, és a szállásuk nekik is ott volt. De annyi baj legyen, egy kis zaj nem árthat. Főleg úgy nem, hogy hajnalban hallani "a harmadik vágányon tolatás történik, kérjük a vágány mellett vigyázzanak".
• Köszönöm a türelmet. 17:48

menet

Tegnap délután felhívott a zenekar elnök-vezérigazgató-mindenes-stb., és kérdezte mikor csinálom meg az új hangszerelést - az általam nagyon nem kedvelt - nótából, meg még itt lenne az a másik "izé" is. Eljön ma hozzám és megbeszéljük. Nna, attól mentsen meg a jó Isten! Míg vissza nem jövök Pécsről, addig ne is hozza szóba! Majd. Nem szaladunk el egymás elől, de már napok/hetek óta elterveztem hogy megyek erre a kiruccanásra - s erre próbálkozik elterelni a gondolataimat:) Nyugi van. Pénteken reggel elutazom, majd jövő hét kedden hazajövök. Vasárnap van próba, addig meg majd csak kitalálok valamit. A MÁV meglepett egy kicsit - hihetetlen - , de a húsz évvel ezelőtt már jól/rosszul bevált rendszer egy részét újra beállította. Nevezetesen a megyeszékhelyek közti járatot. Vagy csak én gondolom hogy ez bevezetésre kerül hétköznapokon? Majd kiderül. Mindenesetre amikor Miskolcon felszállok a Sajó IC-re, nem kell átszállnom Bp-en, a vonat megy tovább Pécsre. 14:35-kor a menetrend szerint ott is vagyok. Kedden reggel pedig indulok vissza. Az élményeket pedig majd megírom:) Köszönöm a türelmet. 19:36

jan.31.

Rossz hírt kaptam délelőtt boltba menet. Mikor Szentendrére mentem dolgoz(gat)ni, of is voltam. Az első hallgatók közt volt N. B. nagyszerű fagottos. Nem végezte el a sulit, abbahagyta. Időnként kaptam róla híreket, hogy kiment Írországba, de hazajön nagyobb ünnepekre. Szilveszterkor itthon volt, majd visszament. A szomorú hír pedig az, hogy ismét itthon van - urnában hozták haza. Szerdán lesz a temetése. Nyugodjon békében.

• Szombat este lévén - nem rúgom fel jó(?) szokásomat - nem írok sokat. Bár mostanában sosem írok sokat. Egy szólam (2. b-klarinét) kivételével készen vagyok Izoldával. Készen van a letisztázott partitura, és készen vannak a zenekari szólamok. A "törzsanyag" tehát kész. Dorottya napján viszem magammal Pécsre egy Finlandia-vodkás fém tartóban. Abban nem fog meggyűrődni. Mivel a partitura B4-es nagyságú papírra íródott, ha azt még tartóba teszem, azzal lehet birkózni a vonaton. Nem a súlya miatt. Csak terjedelmes (32x44 cm). Így pedig belepászítom a fém hengerbe, s kész is van szállításra. Most már nem fogok belepiszkálni az anyagba, ennyit tudok. Ha majd megszólal, kiderülnek a hiányosságok. Éppen a Rigoletto-t nyomja a rádió a MET-ből. Még a harmadik felvonás most kezdődött, ezt még végighallgatom, s szpatty. Holnap 10:00-kor lendül a pálca a proszekturán.
• Köszönöm a türelmet. 22:01

WASBE

• Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt 2009. február 9-én (hétfõn) 19.00 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban tartandó díszhangversenyre, abból az alkalomból, hogy Pécs városa elnyerte a Szimfonikus Fúvószenekarok és Együttesek Világszövetsége (WASBE) Konferenciájának 2013-ban történõ rendezési jogát. Közremûködik: A Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar, az Európa Kulturális Fõvárosa - Pécs2010 hivatalos nagykövete. Vezényel: NEUMAYER KÁROLY Vendégkarmester: GLENN PRICE (Kanada) - a Szimfonikus Fúvószenekarok és Együttesek Világszövetségének elnöke Meghívó Belépõjegyek 1.000 Ft/fõ, illetve 500 Ft/fõ (csoportos, diák) áron korlátozott számban még igényelhetõk. Jegyigényét az alábbi címen jelezheti: Csizmadiáné Horváth Andrea tel: 72/ 534 - 106 email: csizamadiaa@ph.pecs.hu A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottság Mûvészeti Munkabizottsága „A szimfonikus fúvószene jelene és jövõje” címmel tanácskozást rendez a Pécsi Akadémiai Bizottság Székházában (7624 Pécs, Jurisics Miklós út 44.) 2009. február 9-én (hétfõn) 13:00 órai kezdettel. Levezetõ Elnök: Dr. Colin Foster (PTE Mûvészeti Kar dékánja, a Pécsi Akadémiai Bizottság Mûvészeti Munkabizottság elnöke) Elõadók: Dr. Glenn Price - The University of Calgary (Kanada) WASBE elnöke Dr. Leon Bly - Musikschule Stuttgart (Németország) WASBE társelnöke Dubrovay László - Magyar Zenemûvészeti Társaság Elnökségi tagja Rubovszky Rita - Hungarofest Igazgatója Sigrai László - Editio Musica Budapest Kottakiadói Igazgatója Neumayer Károly - PTE MK Zenemûvészeti Intézet igazgatója Bogyó Imre - 16. WASBE Világkongresszus szervezõ elnöke Üdvözlettel: dr. Vas Bence - MTA Pécsi Területi Bizottság Mûvészeti Munkabizottság titkára A részvétel ingyenes. Elõzetes bejelentkezés és regisztráció: Tensi Congress tel:72/513 990 email: szervezõk Bogyó Imre és Neumayer Károly nevében örömmel értesítjük Önt, hogy evetek@tensipecs.hu M E G H Í V Ó KAPCSOLÓDÓ HÍREK Pécs rendezheti a szimfonikus világkongresszust 2013-ban Legyõztük Kanadát és Spanyolországot. GÁLAHANGVERSENY - Február elején a színházban kezdõdik a szimfonikus fúvószene nemzetközi térhódítása Pécsett. további részletek: további részletek: http://www.hirado.hu/Hirek/2008/12/18/17/Pecs_rendezheti_a.aspx http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&d=2009.01.19&r=2243&c=718431

maszat

Mint ahogyan várható volt, jöttek is a kardfogú tigrisek és egyéb jószágok, de olyan gyorsan szaladtam - álmomban -, hogy nem is tudom ki/kik kergelésztek. Egészen 02:30-ig tudtam/bírtam aludni, aztán Herb330 beizzítva. S azóta sem nagyon engedtem el Herb-et. Persze mást is csinálok mint kottafejeket rajzolgatok, csak most ez az elsődleges. Nem vagyok kottagrafikus, nem írok szépen, de szerintem elég jól olvasható. Nem is kiállításra szánom hogy szép legyen - elég lesz ha tudnak róla játszani. Pl. leteszik az asztalra az általam írt kottát, s azon kártyáznak. Hogy ne legyen maszatos a kártyalap. :) A lényeg hogy már látom a munka végét, csak még nem tartok ott. Ezen a héten be kell fejezni, vagyis szombat estére készen kell hogy legyek. Mert vasárnap a szokásos időben s helyen lendül a pálca. Köszönöm a türelmet. 21:49

szendvics hegyek

A mai nap Izolda nélkül telt eddig. Majd még beizzítom Herb330-at. Mert haladni kell. Ágnes-napi Családi összejövetel volt szendvics hegyekkel és torta mérgezéssel:) Komment nélkül elfogyott 24 db zsemlés szendvics, és 16 db "zsebes" kenyér. Hozzávalók: 0.70 kg füstölt-főtt tarja, 0.50 kg gépsonka, 0.30 kg mozzarella sajt. Ez mind ledarálva, hozzáadva 0.25 kg Rama margarin, de nem a kocka, hanem a "kenős". Ezzel a maszlaggal megkenjük a félbevágott szemléket, szórunk rá reszelt trappista sajtot, s betoljuk az előmelegített sütőbe, hadd olvadjon meg a sajt. A "zsebes" kenyérke pedig nem más, mint a szendvicskenyér (tartós kenyérnek is nevezik) ugyanezzel a maszlaggal kenve, csak szendvics sütöben megsütve. Nyomtatónak volt még oroszkrém és kroklán torta egy-egy darab. Azt hiszem megint jönni fognak a kardfogú tigrisek álmomban:) Köszönöm a türelmet. 21:02

varázs-szó

Ma délután befejeztem a tisztázást Izoldailag:) Már csak a rabszolgamunka van hátra, de azzal is megleszek. Csütörtökön kipipáltunk egy játékot, nem volt nagy durranás. A fogadásra nem mentem, a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenese pedig mondta hogy pofavizit lesz. Nem baj. Durcás vagyok, de csak kicsit. Elfelejtették a varázs szót kimondani. Anélkül pedig - ha nagyképűség is tőlem - , nálam sok minden nem úgy működik ahogyan mások gondolják. Mivel szombat este (is) van, nem húzom az időt. Köszönöm a türelmet.

FaberCastell

Ha azt nézem, elég jól haladtam Izoldával. Még nem fejeztem be, de már csak hét ütem van hátra. S ez a hét ütem akkor adta fel a leckét, mikor leírtam először. S most hogy már csak tisztázom a partiturát, na most jött újabb ötlet. Mi a francot csináljak? Agyalok rajta még egy napot, többet nem. S akkor már "csak" a maradék szólamokkal kell foglalkozni. Herb330 lassan egy hete nem volt izzítva. Most a másik kedvenc, s Faber Castell 0.35 TK-FINE 9713 van izzítva. Holnap lendítünk egy keveset, meglátom milyen eredménnyel. Köszönöm a türelmet. 23:23

figyejjé mán'

22-én csütörtökön elfújjuk amit az ünnepségre szántunk. A sorrendet majd kitalálom addig. Vasárnap is megtartottuk a frissítő próbát - első szárnykürtösök hiányával. Azt hiszem az lesz a legjobb ha minden próbára úgy megyek, mintha az kiegészített szólampróba lenne. Akkor nem fog meglepetés érni. Nyögve nyelősnek érzem a mostani próbákat. S ebben nem csak az én szerepem van benne. A levegő szeleteléshez nem kell nagy kunszt - a vezénylést pedig nem véletlenül tanítják annyi évig ameddig. Persze azt még én is tudom hogyan kell "ütni" a különböző ritmusokat, fülem is van kettő hogy meghalljak jó és kevésbé jó dolgokat. Azt is mondhatom hogy évtizedes beidegződésű szelektív hallásom van. Csak azt hallom meg amit akarok hogy halljak. Persze a többi hang is ott van, időnként fájdalmas is hallani, de az csak egy pillanatig tart. Az ilyen hangokra való visszaemlékezést nem tudom törölni a memoból. Ezt kellene még valahogy megtanulni.

Nem, s nem. Vettem magamnak annyi erőt hogy nem mentem be a művházba érdeklődni a 22-i szereplésről - de nem gondoltam hogy lehetnek ennyire amatőrök. A szó kevésbé jó értelmében. Lehet aljazni, legyinteni, mondhatják hogy "gizda" vagyok/lettem. Rólam lepereg. Persze, tudom hogy van a zenekarnak elnök-vezérigazgató-titkár-menedzser-logisztikus-szolgálatvezető-mindenese Putyu bá' személyében. Aki mindig megmondja hogy mikor-hová-minek-meddig-mennyiért. De úgy lett volna "fair", ha megeresztenek egy csábos mosolyt az e-mail címemre, ne adj'Isten felhív telefonon valamelyik nagyeszű sündisznócska hogy: Te félbolond fakezű muzsikus, figyéjjé mán' , dudálni kéne ekkor meg ekkor! De nem. Nem tették meg. Lehet hogy gondoltak rá, s egyik vár a másikra. Hmm...

Köszönöm a türelmet. 07:36

Ernő névnap (is)

Igaz hogy ma szerda van, de kissé zsúfoltak a napok tennivalóilag. A hétfői napról (Ernő névnap) eddig kettő dolog jutott eszembe, de három lett időközben. Vagy négy. Minden naphoz lehet kötni valami emléket, de nem gondolom hogy muszály/muszáj is. Keil Ernő bácsira, csak nagy-nagy szeretettel tudok emlékezni. Ezek a bejegyzések közvetve Neki köszönhetőek. Azért kezdtem el a "blogolást", hogy rá emlékezzek egy történettel. Nagyszerű Muzsikus Ember volt, csupa nagybetűvel! Nincs olyan hét hogy ne gondolnék rá. Pedig idén már 25 éve lesz hogy st.Péterhez költözött. Úgy tudott tanítani, hogy észre sem vettük - csak évekkel később. Akkor is sejtettem hogy micsoda szerencsém van - többekkel együtt - , hogy tanulhatok Tőle/Nála. Lehetne a példákat sorolni a végtelenségig, de a legegyszerűbb dologtól a legnehezebbig olyan könnyed stílusban, érthetően tudott beszélni hogy hihetetlen. Soha nem volt "kinyilatkoztatásszerű". Csak egyszerűen, érthetően, szeretettel beszélt a Zenéről, ami az egész életét átitatta. A tanulás sosem haszontalan, akkor sem ha úgy tűnik. Többek közt - mint leendő fuvolistának/piccolosnak - , mi szükségem lett volna a "C" kulcsok ismeretére? A transzpnálásra igen, de azt sem olyan mértékben mint pl. a vadászkürtösöknek. S akkor Ernő bácsi azt mondta, hogy egy zenésznek ismernie kell a "C" kulcsokat, mindegy hogy milyen hangszeres. Nem lesz tőle kevesebb - csak több. Megtanultam. S milyen jó dolog más hangszeres etüdjeit blattolni, pl a harsonások Blazsevics-ét :) Szórakozásból. Csak merő időtöltés gyanánt. Míg élek, emlegetni fogom Ernő bácsit! A másik Ernő naphoz köthető esemény a tavalyi Családi est a kedvenc fúvószenekaromnál, amin nem voltam ott. Mit is kerestem volna ott azon kívül hogy szeretem őket? Nem vagyok zenekari tag, csak szurkoló. De annak lehet hogy nem utolsó:) Harmadik. Szintén hétfőn elkezdtem Izolda partituráját olvasható állapotba hozni - ez még egy kis plusz munka, de nem szeretnék olyan anyagot kiadni a kezemből amin a különböző "jelzések" félreérthetők. Az kevés hogy én tudom honnan, hová, mikor, meddig van a javítás. Tehát a szólamok mellett még azt is írom, de mindez már "csak" másolás. Ami viszont időigényes. Negyedik, de nem utolsó: felköszöntöttem volna a vasárnapi zenekari próbán a hétfőn névnapos tubás kollégát, ám nem sikerült. Távollétében gondoltam rá, majd ha egyszer eljön próbára, minden jót kívánok neki. S ma megint kezdődik a kresz. Pfff. Köszönöm a türelmet. 14:05

görcs

Megcsaptuk az idei év első zenekari próbáját - basszus nélkül. Különösebben nem zavar, de...

Jó hideg volt, mint mostanság majdnem mindenütt, itt az erkélyre kirakott hidegmérő minusz 16-ot mutatott reggel 07:30-kor. Semmi rendkívüli nincs benne, tél van. Inkább ilyenkor, mint mondjuk májusban. Mert azért remélem hogy a májusi fagy elkerül bennünket, de legalábbis a kertet. Várakozáson felül sikeredett a próba, nem nyúztuk egymást különösebben. Pár keresetlen szó a január 22-i fellépésről. A héten meg kell beszélni hogy mit szeretnének, mert így csak a vak vezet világtalant játszuk. Tudjuk hogy lesz, de ki, mikor, mennyit szerepel, senki nem tud semmit. S ismét a szervezés. Hogy a fene vigye el. Rá kell ismét szánni egy délelőttöt hogy a szervezőknek/fenntartóknak fogalmuk legyen az év olyan eseményeiről, amin a znekarnak részt kell venni - nem közönségként, fellépőként. De miért kell ezt minden évben azoknak elmondani, akik - állítólag - ezért kapják a juttatásaikat? Rendben van, 22-én a Magyar Kúltura napja alkalmából rendezvény lesz. Gondolom, városi megmozdulás. Fülesem azért van, hogy a kórus is szerepel. Kedves zenekari kolléga megjegyezte, hogy akkor magyar műsort játsszunk. Hogyne. Csak egyet mondjon amit le tud blattolni. Nem csak ő hanem a zenekar is. Tehát választunk a jelenlegi repertoárból. Már ha egyáltalán szükségük van a zenekarra. Mert esetlegesen nem működik a dolog. De ezt már kapisgálni kellene a vezetésnek is. Nem működik az a gyakorlat hogy: "szereztünk kottát, ezt kellene fújni hétfőn". Mindezt a hétfőt megelőző pénteken, azzal a felkiáltással hogy a zenekarnak úgyis vasárnap van próbája. Csakhogy. A zongora kotta nem fog megszólalni csak úgy magától. Meg kell hangszerelni. Az is idő - néha nem is kevés. Aztán a hangszerelést le is kell írni, hogy mindenkinek legyen kottája amiből játszik. Az is idő. Vasárnap nem elég csak beleszagolni, illene megtanulni. Namármost. A városi zenekar amatőr zenészekből áll, a legfiatalabb 12, a legidősebb 77 éves. Magyarázzam el külön-külön mindenkinek hogy mit jelent fizikailag, lelkileg felkészülni a különböző életkorú amatőr muzsikusoknak? Nem a zenekari tagokra gondolok, hanem azokra, akiknek megfordul a fejében ilyesmi. Könyörgöm, mit tanultak azok az emberek akikhez úgy nagyjából tartozik a kultúra? Nem azt mondom hogy mindenhez kell érteniük, de én már csak olyan vagyok hogy ha valaki "rendel" valamit, legalább nagy vonalakban tudja hogy azért mit kell letenni az asztalra. Ilyenkor eszembe jut Hofi Géza sokszor hallott műsora. Kicsit átköltve.

-Tud zenélni? -Nem. -S ha megfizetem? Na, így nem működik. Tudva ezt a hozzáállást, vagy minden év végén, vagy az új év elejére be kell iktatni egy megbeszélést (nem többet), és elmondani, hogy ki, mikor, miért, mennyiért, mit. S azt is hogy ezért a zenekar mit kap. Rögtön az elején. Mennyi ember kell az esetleges hangosításhoz, székek, szállítás. Minden évben vannak azok a megmozdulások, amik időpontjai nem változnak. Ezen nem kell "görcsölni", ezt/ezeket meg kell csinálni. Csak kevesebb ideggel Köszönöm a türelmet. 20:31

banya

Nem fogalmaztam valami szerencsésen az előző bejegyzésben: félreértés ne essék, nem az Izoldát szeretném hallani - persze azt is majd valamikor - , hanem a másik hangszerelést július elején. Nem sok minden történt mostanában, Herb330 jól dolgozik s egyre többet:) Próbálkoztam ismét a kottaíró programmal, de nem nekem találták ki. Ennek ellenére pár anyagot azzal kell csinálni hogy boldoguljon a nyomda. Kipróbáltam pár új toll szerzeményt, de nem vált(ak) be. Jó írni, de nem kottát. Van a Családban akinek jó lesz, nem fog beleszáradni egyik be sem a ténta. Ma a "banyát" nézem meg, pár perc múlva kezdődik, így be is fejezem. Ja, igen. Holnap van az év első zenekari próbája. Kíváncsi vagyok mennyien leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:10

étvágy

Tegnap pihentetésképpen megolvastam hogy mennyi munkával jár még az amit éppen Herb330-al végzek. cca. 65-70 órányi anyag van még előttem. Ha befejezem Izoldát, belerondítok a Valkűrök részletbe. Eszembe jutott hogy június elejére elígérkeztem Pécs mellé - s oda sem megyek üres kézzel... Azt is tervbe vettem, hogy jó volna úgy végezni, hogy már hallani is szeretném ott a rendezvényen. Ehhez viszont fel kell kötni a felkötnivalót. Szóval, nem unatkozom. Az idő az évszaknak megfelelő, ugyanúgy mint az étvágyam :) Köszönöm a türelmet. 16:51

WASBE

Szépen süt a nap, nem csak világít. Sikerült megint olyan ebédet enni, csak azt tudom mondani, sose egyek rosszabbat. Herb330 be lett izzítva már az új év első napján. Izolda van terítéken, be kell fejeznem még januárban. S ugye a legjobb múzsa a határidő. Nem én találtam ki, de jól hangzik. 11-én van az első próbálkozásunk a proszekturán, 22-én az első koncert amin részt vesz a zenekar. Nem önálló, benne leszünk a "szaknévsorban". Csak remélni merem, hogy utána március 15-ig csend lesz fellépésileg. Van pár dolog amit meg kell csinálni. S utazom ismét/megint Pécsre. Ha már úgy alakult hogy az Adventi koncerten nem tudtam jelen lenni. Majd most február elején jóóól kinyitom a füleimet. Tegnap hallottam (olvastam) a hírt, miszerint a 2013-ban Pécsett megrendezendő WASBE (fúvós világszövetség) konferencia Gála hangversenye február 9-én hétfőn este lesz a színházban. S a koncertet megelőzi pár próba, s nagyon szeretnék ott lenni - természetesen a koncerten is! Kinyújtottam a kezem az elnöki lakosztály felé, de egyáltalán nem biztos hogy most ott fogok lakni. Pedig gyalogláb onnan elérhetőek azok a helyek amiket fel szoktam keresni. Nem utolsó sorban, mikor már visszafelé jövök, cca 30 méterre vagyok a vasútállomástól. Célravezető lesz az is, hogy majd lábbal rugdosom az ajtót. Üres kézzel nem megyek... Köszönöm a türelmet. 13:16

bádog

Az év végén szoktak "zárszámadást" csinálni imitt-amott. Nem kívánok több időt rá szánni, voltak benne szép részek s kevésbé szépek. Kicsit kevesebb ideget kívánok mindenkinek, több mosolyt (még ennél is többet), a mosolyból sosem lehet elég. Aki kíváncsi, nyugodtan lapozzon vissza a bejegyzésekhez. Nem töröltem egyet sem, s a jövőben sincs szándékomban. Az, hogy kevés komment érkezik, azt pedig betudom annak, hogy nem annyira könnyű ide írni. A rendszer ilyen, ezen én nem tudok változtatni. Lustaságból íródnak a bejegyzések, éppen arról amivel/akivel foglalkozom. Jövőre is folytatom, de az "aranyhármassal" nem vagyok hajlandó foglalkozni - ide írni pedig pláne nem. Kívánok mindenkinek aki időnként erre téved, szép évet, olyan munkát, amivel szeret foglalkozni, s természetesen sikereket. A zenekar első trombitása elküdte a jókívánságot, ezzel kívánok én is minden jót, "Bádog új évet!" :) Köszönöm a türelmet. 11:41

varázshang

Horváth Brazil Balázs: A trombita hangja (Megjelent a Holmi 2002/9. számában) Ha egyedül vagyok otthon, csend van, és nem zavar semmi, gyakran azon kapom magam, hogy a régi dolgokon ábrándozom. Lehet, hogy ez nem jó jel, öregszem vagy mifene, de nem tudok tenni ellene, unos-untalan elkalandoznak a gondolataim. Nem nagy ügyek ezek, csak apróságok, emlékfoszlányok és pillanatképek zsongítanak. Mostanában például a nagyapámon jár az eszem. Tudják, nekem volt egy nagyapám.Úgy emlékszem rá, hogy sokat viccelődött velem gyerekkoromban. Állandóan nevetett, én meg közben mindig az orrát figyeltem. Irgalmatlanul nagy orra volt, úgy látszik, ez nálunk családi vonás – a nagy orrúak családjába tartozunk –, nekem sincs kicsi, de az övé valósággal cyranói magasságba emelte ábrázatát. Egy házban laktunk vele, mi négyen, szüleim, húgom és én. Egy házban laktunk egy ideig, amíg el nem költöztünk egy másik helyre. Szép nagy, bár egy kissé koros volt nagyapám háza, hozzá illő nagy kerttel, ami nem volt túl rendezett – mint a mai kertek –, ám épp megfelelő egy magamfajta gyereknek, hogy gondtalanul elbóklásszon benne naphosszat. Ezt meg is tettem, eleinte többet, később, mikor már iskolába kellett járnom, akkor kevesebb időt töltöttem a kertben, de jobb híján mindig ott kötöttem ki. Szerettem figyelni a bogarakat a fű alatt, az ugrándozó szöcskéket, a percegő, soklábú, szapora jószágokat, de különösen a hangyákat kedveltem, nagy élmény volt nézegetni, ahogyan maguk előtt görgették az óriási kenyérmorzsákat. Ennél nagyobb élvezetet csak az okozott, amikor nézhettem nagyapámat trombitálás közben. Ugyanis rendszeresen játszott. Kényes pontossággal, minden másnap kora délután, úgy emlékszem, kettő órakor, elővette a szép nagy, aranyszínű trombitáját, és pontosan egy órát gyakorolt. Nem többet. Hétvégén viszont általában együtt zenélt, illetve ahogyan ő mondta, együtt muzsikált más öregemberekkel. Azt nagyon szerettem. Volt, hogy azok jöttek ide, volt, hogy ő ment hozzájuk. A hétvége így nem volt biztos, de hét közben, ahogy már említettem, minden másnap számítani lehetett arra, hogy otthon gyakorol. Én számítottam is rá. Olyan voltam, mint egy hűséges kiskutya, aki mindennap egy meghatározott időben, ugyanazon a helyen várja a gazdáját. Kettő óra előtt pár perccel már odasomfordáltam a nagy szoba sötétbarna fakerettel bevont magas, boltíves ajtaja elé, és izgatottan lestem, hogy mi fog történni. Holott tudtam előre, hiszen mindig ugyanaz történt. Nagyapám mímelt áhítattal levette a fekete hangszertokot a nagyszekrény tetejéről, letette az asztalra, majd elkezdett mormogni a bajusza alatt, ami nem is volt neki: – Lássuk csak, lássuk csak, mi van feladva mára!? Mit játszunk, mit játszunk, mit írt a derék mester… – efféléket mormogott, meg krákogott hozzá, a torkát is köszörülte. Én mindig azt hittem, hogy azért csinálja, hogy jobb legyen a hangja tőle. Aztán rájöttem, hogy fújni rekedten is lehet. Matatott egy ideig a kották között, majd a kiválasztott kottát nagy lelkesedéssel fűszerezett műgonddal feltette a kottaállványra, még egyszer utoljára jól megnézte, majd általában köpött egyet. Ez nem volt szép tőle, nem is szerettem ezt a jelenetet olyan nagyon, de kihagyhatatlan eleme volt a szertartásnak. Vélhetően azért szokott rá a köpködésre, mert szivarozott. Aki erősen szivarozik, annak a szájában maradnak a szivarvégből kis darabkák, amiket aztán – illetlenség ide vagy oda – ajánlatos kiköpni, mert igen keserű íze van. Mivel ő erősen szivarozott, köpködött is rendesen. Egyébként aki már látott trombitást gyakorolni, az nem lepődik meg egy kis nyál látványától, mivel a trombitán található egy kis lyuk, amin keresztül igen gyakran kifolyatják a fújás közben felgyülemlő nyálat. Nagyapám sem tett másképp, és ez nekem is teljesen természetes volt. Mi tudjuk, mivel jár a trombitálás. Mire oda jutott, hogy kiemelje a hangszert a tokból, rendszerint én már besurrantam a szobába, de legalább a fejem már biztosan kibukkant a nyikorgó ajtó mögül, hogy láthassam a nagy pillanatot. – Hova kandikálsz, kis barátom? Látom, pontosan érkeztél. Ne feledd, a pontosság fél siker! – ilyen okosságokat mondogatott nekem, és én magamba szívtam mindent, amit ilyenkor ott láttam vagy hallottam. Figyeltem a mozdulatait, lestem minden szavát. Nagy színész volt az öreg, én pedig megfelelő hallgatóság a számára, jól nevelt, csendes gyerek. Ha különösen jó kedve volt, akkor megkínált cukorral. Mindig Negro cukrot adott, amitől teljesen fekete lett a nyelvem, aztán rohantam a tükör elé, hogy nézegessem. Ez az élmény újra és újra lenyűgözött. Később, mikor nagyobb lettem, már nem adott annyi cukrot, elzárva tartotta a szekrényben, pedig én akkor is szerettem, ezért a húgomat kellett küldözgetnem cukorért. Rajta megesik a szíve, gondoltam, és általában meg is esett. Néha állítólag loptam is kukót (ez a Negro családi neve, a húgomtól származik), de ezt én a mai napig határozottan tagadom. Szóval ha minden jól ment, kettő óra tíz perckor én már ott ültem a kis sámlin, szopogattam a kukót, a kezeim közt morzsolgatva a cukorkáspapírt. És akkor kinyílott a fekete láda. Benne feküdt a piros posztóval körülölelt, csillogó-villogó, aranybevonatú hangszer, a King Star. Ez volt a márkája. Állítom, hogy a nagyapám is valahányszor kinyitotta a dobozt, elámult a látványtól. Talán ezért nyitotta ki olyan ritkán. Csak minden másnap, pontban kettő órakor, és hétvégén. Máskor a trombita helye szigorúan a szekrény tetején volt, jó magasan. Egyszer iskolából hazajövet nem találtam otthon senkit. Körbepillantottam a nagyszobában, beszívtam a szivarfüstöt, azután tekintetem a fekete bőrrel bevont hangszertokon pihent meg. Néztem, néztem a dobozt, a szívem egyre hevesebben kalapált, nem tudtam legyőzni a vágyat, és a következő percben már ott csimpaszkodtam a könyvszekrény polcain. Az igazat megvallva eléggé tele volt a gatyám, mert nagyon magas volt a szekrény, és nagyon labilisak voltak a polcok, én meg elég ügyetlenül másztam, de az eltökéltség legalább megvolt bennem. Nagyon nagy veszélyben voltam, hiszen bármikor betoppanhatott valaki, és akkor én minimum magamra rántom a könyvszekrényt, de lehet, hogy menten szörnyet is halok. Egyelőre azonban nem jött senki, viszont bárhogy ágaskodtam, nem értem el azt az átkozott trombitát. Még feljebb tornásztam magam, most már egész testemben remegtem, az is fokozta izgalmamat, hogy így már kézzelfogható közelségbe került a varázslatos hangszer. És valóban megkaparintottam, lefelé ereszkedtem vele, a fejem felett tartottam, marha nehéz volt, de úgy vigyáztam rá, mint egy kristályvázára, hogy le ne ejtsem. Mondjuk akkoriban egy kristályvázára valószínűleg nem vigyáztam volna ennyire. Végül is leérkeztem. Teljesen elgyöngültem az imént bemutatott tornamutatványtól, pedig csak most gondoltam bele, hogy ezt még egyszer meg kell tennem, minthogy most már menthetetlenül viszsza kellett raknom a trombitát a helyére. De a trombita most ott feküdt előttem, az asztalon. Ezt most már ki kellett nyitni. Óvatosan felpattintottam a két kis fémkapcsot a nehéz bőrtokon, majd lassan felnyitottam a fedelét. Ott volt! Ott volt benne! A King Star! Teljes fényében pompázott előttem. Lüktetett a halántékom, éreztem, ahogyan a vér a fejembe tódul. Teljesen kész voltam. Azért nagy nehezen összeszedtem a bátorságomat, és megérintettem. Óriási volt! Ott feküdt a lágy, piros posztóban, és megadta magát. Nekem adta meg magát! A csodálatosan szép billentyűk felsorakoztak egymás után csillogó gyémánt berakásokkal a tetejükön (most visszagondolva biztosra veszem, hogy műanyag berakások voltak), azok a formák és hajlatok, az ujjtartó gyűrű, és a tölcsér mint a trombita csúcsa, a legszentebb ékessége, és az egész hangszer csak úgy ragyogott. Káprázatos volt! Megbabonázva álltam felette, és nem múló élvezettel gyönyörködtem benne. Gondoltam, bele kéne fújni. Ehhez azonban a trombita mellett heverő fúvókát kellett a trombita végébe beleilleszteni, amihez meg kellett mozdítani a trombitát, amit nem nagyon mertem megtenni. De a vágy ismét legyőzte a félelmet, és egy kicsit kiemeltem a trombitát a helyéről, épp csak hogy bele tudjam tolni az ezüstszínű fúvókát, majd vissza engedtem a tokba, pont úgy, hogy a fúvókás vége kilógjon. Nagyszerű! – gondoltam. Kivettem a trombitát, és mégse. Bele tudok fújni anélkül, hogy ki kelljen emelni. Felvettem nagyapám áhítattal átitatott ábrázatát, odasettenkedtem a trombita kiálló végéhez, lehajoltam, és nagyon óvatosan belefújtam a fúvókába. Nem akartam, hogy nagyon hangosan szóljon a hangszer, nehogy feltűnést keltsek. Nem keltettem. A hangszer meg se nyikkant. Második próbálkozásomat is hasonló kudarc követte. Harmadszorra már nagy levegőt vettem, számhoz szorítottam a hangszert, és teljes erőmből fújtam ki a levegőt… és ekkor: – Basszama, basszama! – rémülten ugrottam félre nagyapám kiáltozását hallva hátam mögül, kis híja volt, hogy nem kaptam szívrohamot a helyszínen. – Hohohó, hohó, mit művelsz itt, az isten fáját, még a végén leejted itt nekem a trombitát! Nagyon drága hangszer ez kis barátom! Nagyapám egy jókora szivarral a kezében állt előttem, nekem úgy tetszett, még hatalmasabb orra volt, mint általában, és még a haja is égnek állt rémületében. Visszagondolva elképzelhetőnek tartom, hogy kettőnk közül én voltam jobban megrémülve, de ez közel sem biztos. Emlékszem az eset után jó ideig még a közelébe sem mertem menni, a kétórai gyakorlásokat is kihagytam. Aztán konszolidálódott a helyzet köztünk, ismét megkínált Negróval, én meg ott üldögéltem megint a kis sámlin, hallgattam a felejthetetlen trombitajátékát. Nagyon szép hangokat tudott kifújni. Ha magas fekvésben játszott, akkor lábujjhegyre állt, úgy nyújtózkodott, ha mély hangokat fújt, akkor meg valósággal összegörnyedt a nagy súly terhe alatt, fortissimóban a szemei kidülledtek az erőlködéstől, olyan volt, mint egy nagy, öreg béka, ellenben halk szólamokat, finom kötéseket csak csukott szemmel tudott megszólaltatni, és ilyenkor leheletnyi pátosz szállta meg egész lényét. Átélte a muzsika hangulatát, ábrázatától – dacára annak, hogy a trombita mindvégig a száján volt – pontosan le lehetett olvasni, hogy vidám dalt játszik vagy szomorút, gyorsat-e vagy lassút. A szemöldök játéka volt a legfigyelemreméltóbb. Olykor úgy tetszett, magas homloka legtetejére húzta nagy, bozontos szemöldökét, máskor meg annyira összevonta őket, hogy szeme helyén csak két nagy szőrpamacsot lehetett látni, nem is beszélve arról a csodálatos képességéről, hogy külön-külön tudta mozgatni szemöldökeit. Egy-két régi nótája megmaradt bennem a mai napig. Nagyrészt klasszikusokat játszott Leopold Mozart, Torelli, Vivaldi, Molter voltak a kedvencei, de olykor-olykor eljátszott néhány Armstrong-örökzöldet. Most visszagondolva komikusan hat, ahogy minden kíséret nélkül játszotta ezeket a dzsessz-számokat jobbra-balra dülöngélve közben, de amellett hogy akkoriban is sokat nevettem rajta, nagyon élveztem. De a legjobban az tetszett, amikor idejött a többi öreg, és együtt játszottak. Jó hangosak voltak, majd szétment a fejem tőlük, édesanyám nem is nagyon akart ilyenkor beengedni, de én rendszerint kikönyörögtem magamnak a láthatást. Elég érdekes figurák voltak, mindegyik hozta a hangszerét – kivéve a zongoristát, zongora ugyanis volt a szobában – általában négyen zenéltek egyszerre. Mindig a nagyapám intett be. Olyan volt, mint egy rajzfilmfigura. Hármat rugózott a térdével, és utána intett be. A többiek meg utána. – Basszama! Állj! Álljatok meg! – zengedezte nagyapám. – Lacikám, hát lemaradsz! Állandóan lemaradsz! Ez egy négynegyedes ütem, nem látod, az isten verje meg! – Egy francot maradok le, veled nem lehet játszani, hova sietsz?! Négy negyed!? Itt van ni! Hallgasd, pam-pam-pam-pamm… – Ne pam-pamozzál itt nekem, sokkal gyorsabban kell ezt játszani! – Hagyjátok már abba! – szólt halkan a vitába a visszahúzódó természetű, sovány csellós. – Ezzel nem lehet játszani! – ezt Lacikám, a fejtetőn kopasz, nagy bajuszú és nagyon szőrös kezű zongorista hajtogatta folyton. Érdekes, hogy míg a maradék haja a tarkóján és a nagy bajusza is hófehér volt, addig a kezén hosszú, ronda, fekete szőrcsomók fityegtek. – Akkor minek jöttél ide! Nem tudsz játszani, összevissza kalimpálsz! Minek jöttél ide! – rikácsolta a nagyapám.Laci bácsi ilyenkor morgott valamit, végül meghúzta magát a zongoránál, és megpróbált gyorsabban játszani. De öt perccel később már lehet, hogy pont az volt a baj, hogy túl gyorsan játszott. Nagyapámnak semmi se volt jó. Ő volt a hangadó köztük, állandóan megállította őket, teljesen kiszámíthatatlan volt. Vagy ők játszottak összevissza. Nem tudom. Tény, hogy az egy-két órás együttzenélés alatt nem sok darabot sikerült végigjátszaniuk, mert mindig megálltak és újrakezdték. Sőt az sem volt ritka, hogy valamelyikük megsértődött, és hazament idő előtt. Vagy mindnyájan összevesztek. Nagy drámák játszódtak le a szemem előtt akkoriban.Egy ilyen alkalom után egyszer ott maradtam, miután a vendégek elmentek. Nagyapám kikísérte őket a kapuig, majd visszafelé baktatott a szobába, hogy elpakolja a hangszerét. – Na, mi az, kis barátom, hogy ityeg a fityeg? Játsszak neked valamit? – kérdezte. – A Dollit! – vágtam rá.Akkoriban a Hello Dolly című világsláger volt a kedvencem. Az igaz, hogy nem akkor volt világsláger, amikor a kedvencem volt, de ez nem zavart. Az iskolában is, ha megkérdezték, mi a kedvenc számom, mindig azt feleltem, hogy a Dolli. Senki sem tudta, hogy mi az, de ez számomra csak az osztálytársaim műveletlenségét bizonyította. Így hát nagyapám eljátszotta nekem a Hello Dollyt. Különösen jó kedve volt, mert trombitálás közben táncra perdült, pontosabban körbecammogta a nagyszobát, vasalt sarkú lakkcipőjével az ütemet verve a hajópadlón. Még énekelt is! Hogy milyen nyelven, azt nem tudom, mivel angolul nem beszélt. De ez nem is volt érdekes. Hello Dolly – köszönt a zongorának, a könyvespolcnak, az ódivatú, mélybarna színű kredencnek, ahol a cukrokat tartotta, és nekem is köszönt. Roppant mulatságos volt. – Ide figyelj, kis barátom, gyere csak közelebb! Jól figyelj arra, amit mondok! – rágyújtott hüvelykujjnyi vastagságú szivarjára, kifújta a sűrű, fekete füstöt, mely szelíden gomolygott a mennyezet felé, és nagy orra fölött mosolygó szemeivel rám nézett. Rögtön átéreztem a pillanat fontosságát. Jó mélyeket sóhajtozott, bizonyára kifárasztotta a táncolás, megköszörülte a torkát, köhécselt egy kicsit, majd így folytatta: – Amit most mondok neked, azt nem szabad elárulnod senkinek, csak majd annak, akit nagyon szeretsz. Ígérd meg, hogy nem árulod el senkinek?! – Megígérem! – feleltem határozottan. – Jól van. Egy nagy titkot fogok elárulni neked, egy igazi nagy titkot. Most már elég nagy vagy hozzá, hogy megtudd. Szereted a trombita hangját? – Szeretem. – Tudom, épp ezért árulom el neked a titkot. Benned megbízhatok. Lehet, hogy egyszer nagy trombitás válik majd belőled, de ha nem ismered ezt a titkot, akkor nem mégy semmire. Van a trombitának egy hangja, valahol félmagasan az A és a H közelében, igen, valahol ott kell lennie, szóval van ott egy hang… úgy hívják: a varázshang. Olyan szép, hogy azt te el sem tudod képzelni, kis barátom. Ezt a hangot csak nagyon kevesen hallhatják, és még kevesebben tudják kifújni. Csodálatosan szép hang, olyan friss, mint egy erdei patak csobogása, olyan gyönyörű, mint a legszebb lány, akit életedben láttál, olyan igaz, olyan erős a csengése, és mégis olyan lágy és dallamos a hangzása, hogy mikor meghallod, nem tudsz másra figyelni, csak arra a hangra. Megáll körülötted az idő, csak a hang és te maradsz együtt, majd átjárja egész testedet, eggyé válsz a hanggal, semmihez sem fogható mámorító érzés kerít a hatalmába. A hang megnyugtatja a lelkedet, felszabadítja a szívedet, minden bánatodat elfelejted. Igen, kis barátom, ilyen csudálatos hangot csak egyszer hall életében az ember, de azt nem felejti el soha. Lehet valaki bármekkora művész, ha nem hallja vagy nem tudja megszólaltatni a varázshangot, az egész mit sem ér. A nagy művészek szerte a világban csakis ezt a hangot keresik, és a legtöbben nem találják meg soha. Nagy alázatot és hallatlan kitartást követel meg ez a hang. Ismerek olyan trombitást, aki az egész életét rááldozta, hogy kifújja a hangot, de mindhiába, nem sikerült neki. Nagyon rafinált ez a hang, nem mutatja meg magát akárkinek. De szépsége olyan lenyűgöző, hogy minden pénzt megér. Ezt sose feledd, kis barátom. A harmónia hangja, minden benne van, amit tudni érdemes. Én még nem tudtam kifújni ezt a hangot, egypárszor már nagyon közel jártam hozzá, de nem értem el. Nem baj, kis barátom, most már tudod a titkot, ne áruld el senkinek. Majd ha nagyobb leszel és lesz hangszered, akkor neked is megadatik a lehetőség, hogy rátalálj a nagy hangra. Ne felejtsd el, valahol az A és a H hang közelében kell lennie. Ha rátalálsz, elnyered a legnagyobb boldogságot. Na, most menj szépen vacsorázni, édesanyád már vár téged. De őrizd meg ám a titkot! Aznap este nem bírtam aludni, csak forgolódtam az ágyamban. Egész éjjel a nagy hang, a varázshang járt az eszemben. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet, elterveztem, hogy a következő évben én is elkezdek trombitálni, és meg sem állok a varázshangig, legalábbis eljutok a mennyországba általa, glória lesz a fejem felett, és kis angyalkák fognak körülöttem szálldosni. Az osztálytársaim pedig megpukkadhatnak az irigységtől. Azért egy kicsit meg is rémisztett a dolog. Mi lesz, ha tényleg rálelek a varázshangra? Nem lesz abból valami baj? Nem, nem lehet. Nagyapa megmondta, a varázshang a legcsodálatosabb dolog a világon, csak öröm származhat belőle. Lehet, hogy már holnap el kéne kezdenem trombitálni? Lehet, hogy szivaroznom is kéne? Az segíthet! De hát nagyapa sem találta meg a nagy hangot! Az nem számít, ő azért biztosan meg fogja találni. És én is! Ez egész biztos, ha szorgalmasan gyakorlok, és szépen fújom a trombitát. Csak lenne már holnap, hogy elkezdhessek trombitálni! Aztán holnap lett, és én nem kezdtem el trombitálni. Aztán elmúlt egy év, mi meg elköltöztünk, és egyre ritkábban találkoztam a nagyapámmal. Aztán elkezdtem ugyan trombitálni, de nem ment olyan fényesen, mint ahogy vártam. Varázshangról szó sem volt. Nem igazán megfelelő a szájam a trombitához – mondták, akik értettek hozzá. Egy héten háromszor kellett járnom trombitaórára. Ráadásul valami ütött-kopott trombitát kaptam a zeneiskolától használatra. Ha meg otthon gyakoroltam, mindig átdörömböltek a szomszédok. Nagyapára senki se szólt, ha gyakorolt. Olyan fals hangot is adott ki az a trombita. Bezzeg a King Star, annak szép csengő hangja volt. A billentyűzés jobban ment. Állítólag könnyű volt a kezem. Lehet, hogy zongoristának kellett volna mennem, de hát ilyen alapokkal én csak trombitálhattam. Végül is szerettem trombitálni, csak nem mindig volt kedvem gyakorolni. Szidott is édesanyám: – Szégyent hozol a nagyapádra, fiam, olyan lusta vagy, mint egy disznó! Így mondta mindig. Néha lebicikliztem a nagyapámhoz, sétáltam a kertben, akkoriban a bogarak már nem érdekeltek annyira, beszélgettem vele mindenféléről, megtelt a tüdőm szivarfüsttel, jól kiköhögtem magam, aztán hazamentem. Mi tagadás, később szinte teljesen elhanyagoltam a nagyapámat, megszaporodtak ügyes-bajos dolgaim, kezdtem felfedezni önmagamat, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet törődtem akkori környezetemmel: az élet nagy kérdéseire kerestem a válaszokat rendületlenül. Ezen már túl vagyok, a nagy kérdésekre ugyan nem kaptam választ, bár nem is volt olyan sok kérdésem, esetleg azt a hangot, hogy hol lehetne megtalálni, de hát valljuk be férfiasan, ez így elég komolytalan felvetés. Kialakítottam a saját környezetemet, hogy legyen mit elhanyagolni, rég fátylat borítottam eme régmúlt időszakra, megnyugodtam, és boldogan élvezem a felnőtt lét minden javát, és viselem terheit. A nagyapám már meghalt, ez se nagy ügy, a nagyapák előbb-utóbb meghalnak, szép temetése volt, de már csak homályosan emlékszem a szertartásra. A trombitáját én örököltem, valamelyik szekrényembe rejtettem annak idején, de már nem is emlékszem pontosan, hova, és az igazat megvallva, akkor már jobban örültem volna, ha rám hagyja a házát, de ezt nem tette meg, anyám és három testvére osztoztak meg rajta nem épp testvéri módon, de kétségtelenül felnőttesen. Jómagam nem trombitálok, nincs rá időm meg túl hangos is. Zavarná a feleségemet, aki sosincs itthon, a gyerekeim se tudnának tőle tanulni. Lehet, hogy engem is zavarna vagy legalábbis feszélyezne, hogy játszom, esetleg zavarba ejtene a tudat, hogy hamisan szólaltatom meg nagyapám trombitáját, de hát az már olyan öreg, mint az országút, nem is jöhet ki rajta egy komolyabb hang se, teljesen értéktelen. Bekapcsolom a sztereót, az úgy szól, hogy azt ember ki nem tudja fújni, két négyutas hangszóróval megspékelve, nem lehet csalódni benne, biztos befektetés, garantált élvezet. Néha, mikor egyedül vagyok mindig, azért el-elkalandozom, és haszontalan dolgokról morfondírozom magamban, ahogy most tettem, előfordul, hogy bogarakról álmodom éjszaka, de trombitáról, érdekes módon, soha. Köszönöm a türelmet. 20:40

csirke a jégen

Karácsonyi beszámoló: evés, alvás, olvasás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. De ami állandó, az a háttérzaj. Nagyszerű, sokszor hallott, hallgatott mjuzikok. A kedvenc fúvószenekar mellett a megunhatatlan Mahler 2. a "feltámadás" melléknevet viselő szimfónia, R. Strauss: Metamorfózis-a, Manuel de Falla: Háromszögletű kalap, Ottorino Respighi: Róma-i nótái úgymint Róma kútjai, Róma fenyői, Római ünnepek. Utóbit a Danubia zenekar 10 éves koncertjén készült felvételről hallottam, csak velük van meg ez a darab (nekem). Merő kíváncsiságból megfülelném más zenekartól is. Csak ritkán veszik elő - feladja a leckét mindenkinek. S ma befejeztem a "harrypotterösszes" negyedik kötetét is olvasásilag. Még két rész van nálam, de azok már könyvtári darabok. Az első négyet kölcsön kaptam. Holnap visszaviszem. S majd ha egyszer szerencsém lesz valamelyik általam látogatott antikváriumban, megveszem az egészet. Mind a hét kötetnek keresek helyet. Vannak olyan könyvek (nem is kevés), amiknek itthon a helye, nem csak a könyvtárban. Szeretek olvasni. Kicsit pihentetem most Herb330-at. De ahogy nem tudok meglenni evés nélkül, a kottaírás is hiányzik egy idő után. Már csak azért is, mert minnél hamarabb végzek egy-egy kottával, annál hamarabb sorra kerül a következő. S a tarsoly még degeszre van tömve tervekkel. S lassan szépen, ahogy a csirke megy a jégen... Köszönöm a türelmet. 19:08

nokedli

S újra itt van a Karácsony:) Már a tűzre van téve a hagyományos töltött káposzta, 34 db + az apraja és a tetejére egy kis füstölt kolbász. Tegnap elkészült a zsebes hús is félig, kóstolás után úgy döntöttünk hogy ebből bizony még egy adagot kell készíteni, inkább a három csirkemell helyett legyen csak kettő rántva. Kizárólag csak az íze kedvéért pedig még lesz egy kis gombás tejfölös pörkölt. Nem nokedlivel, csak natur tésztával. Délután nem sok kedv marad az egy kiló lisztből bekavart tésztát kiszaggatni. Merthogy nálunk még ez is hagyományosan készül, nem a nokedlikészítő kézikészülékkel, hanem deszkáról késsel szaggatva. Időigényes. S abból ilyenkor mindig kevés van. 24 órából áll egy nap, egy láda sör is 24 üveg - ez nem lehet véletlen :) Köszönöm a türelmet. 07:09

csokilikőr

Mára vége a sütögetésnek. Nem én sütögettem, csak hátramozdító voltam, s főkóstoló:) Szombaton készült három mákos (kelt) kalács, csak azért hogy egy kicsit elteljünk vele. Tegnap és ma pedig még elkészült négy rúd meggyes-mákos, három diós, és egy gesztenyés-meggyes. Az utolsó csak a kísérlet kedvéért - no meg én kimondottan szeretem a gesztenyét. Közbe - közbe még valami lemaradt, irány a bolt, posta, miegyéb. Holnap a töltött káposzta lesz alágyújtásra kész állapotba hozva, ehhez nem kell csak három kiló húst ledarálni, vagy egy kicsit többet. Mert a "zsebes" husihoz is kell egy kis kolbász töltelék, akkor már egy darálásra menjen le... A gombás-tejfölös pörkölt pedig csak előkészítve, hogy szerdára kevesebb maradjon. A rántott csirekemell pedig csak frissen készítve jó, olyan babakrumplival hogy ihajj :) Holnap pedig megalkotásra kerül a csokilikőr. Jó alapanyagokból nem lehet elrontani. S az alapja egy két éves, szintén saját alkotású meggylikőr. A kertszomszéd útmutatása alapján készült. Semmi különös nincs az elkészítésben, kell hozzá meggy pálinka, majd amikor érik a meggy, abból megfelelő nagyságú (1,5 literes) üvegbe annyit tenni magostól, hogy majdnem tele legyen. Erre szórjuk a répacukrot, majd felöntjük meggy pálinkával, s kitesszük a tűző napra 7 - 10 napra. Ezután csak a leszűrés marad és a várakozás. A várakozás csak azért, hogy szelidüljön a kisüsti meggy pálinkának az egyébként kellemes illata, ám likőrnek "szagos". Már semmiféle pálinka illata nincs, így megalkotható a meggyes csokilikőr még egy pár aprósággal dúsítva. Úgymint tejszín, keserű csokoládé, és sűrítő anyag, ami lehet tejpor, vagy csokis cappuccino por. Jóóóól elkeverjük, felrázzuk, s mehet a hűtőbe. Köszönöm a türelmet. 19:05

adventi

A mai szereplés "lement". Ahhoz képest jól, amennyien voltunk a fellépést megelőző próbákon. Nekem nem volt megnyugtató egészen a kezdésig, de aztán megbarátkoztam a gondolattal hogy mindenki odafigyel - ha már egyszer... Első olyan kottanélküli levegőszeletelésem volt, amikor még a kottaállvány sem zavart. Kissé bele is izzadtam. Pedig nem csináltam mást mint amit a próbákon szoktam. Rövid pihi, aztán kezdünk január 11-én egy frissítő próbával, 22-én pedig a színpadon. Köszönöm a türelmet. 20:13

kresz

Blogfüggő lettem? Azzal a gondolattal értem haza, hogy ma írnom kell. Ha ez blogfüggőség, akkor jó úton haladok:) Bár van mindig írnivalóm - nem csak kotta, bötű is. Most a betű több. Mert - kapaszkodj meg kedves olvasó(m) - , kresz tanfolyamra járok! Akármilyen hihetetlen is, szombaton lesz az utolsó előadás napja, amin részt is veszek. Holnap kimarad, holnap Adventi koncert lesz az "Olvasó"-ban 17:00-kor. Mi kezdjük a műsort négy darabbal. S ha végzünk, már nem fogok rohanni a tanfolyamra. Érthető. Tehát holnap az év utolsó dobása a zenekarnak, s szünet következik. Túl hosszú nem, mert január 22-én van a következő nyilvános szereplés, bár a próbáink is nyilvánosak. S a jövő évre is vannak tervek, persze konkrétum nincs, miért is lenne. Egy év végi társulati ülést azért csak össze kell hozni s a kérdésekre kielégítő választ adni/kapni. Mert csak simán durcásnak lenni az óvodában szokás. Mindent meg lehet s kell is beszélni. Tiszta dolog, ha úgy állunk hozzá. Ma esti zene: Berlioz: Te Deum op.22 European Community Youth Orchestra, Claudio Abbado. Köszönöm a türelmet 20:15

ezittareklámhelye...(sic!)

Örömmel teszek eleget a felkérésnek, s közre adom itt a következőt: Kedves Ismerősöm, netán cimborám! Köszönöm, hogy köszönthettünk, ill. majdnem a STEFÁNIÁBAN! Megkésve bár, de nem letörten azért a helyi sajtó bojkottja nélkül is van eseményi beszámoló!* Illetve lesz, ha tovább küldenéd ismeretségednek… Ha már a helyi médiánk(?), egy kukkot sem nyeffentett… Találkozzunk majd legközelebb az Operában! Hátha akkorra a Zounoki korifeusaink is megtisztelik majd elvándoroltjainkat, remélem ekkor már engem is! ADD TOVÁBB, MERT…Barátsággal: benson~vili. http://www.bensonv.hu * = http://szolnoksagok.freeblog.hu/

kulináris örömök

Ma tartottuk a zikrek szülinapját. Ismét bebizonyítottam magamnak, hogy igenis, tudom "túlenni" magam. Kezdődött azzal hogy reggel elmentem kenyeret venni, de közben a húspultra pakolták a marha oldalast. Na, ezt nem lehet kihagyni, került a kosárba egy kiló. A fele belekerült a levesbe. Így legalább kevesebb lett a lé... A marha oldalas mellett még volt benne strucc far-hát far része, strucc szárny 1 db, pár csirke futómű, disznó "fehércsont" ami medence-, és lapocka csont képében jelent meg. S a zöldségek. Sosem esett rosszul még vegyes húsleves, most sem. Nem is bírtam mást enni, éppen csak megkóstoltam a sertés paprikást csőtésztával csak az íze kedvéért nagy duzzogva. Az ebéd utáni olvasásos elalvás, mint délutáni szunyóka is jól esett. Majd mentünk köszönteni a fiúkat. Felvittük az ajándékot - színes tv - , Apu hozta a Jenci papa által készített Oroszkrém tortát, vagy Orosz krémtortát - halovány gőzöm sincs hogyan kell helyesen írni. Van még ez a változat is: orosz krém torta. A lényegen nem változtat, átmérője cca 45 cm, súlyáról fogalmam sincs. Ha már ott vagyunk, együnk pár falatot. Maradtam a klasszikus francia salátánál, hozzá egy kis mexikói saláta is, mellé pedig rántott csirke mell, és sajttal töltött rántott csirkemell. Nem a bóti, saját gyártmány. Nem is annyira nagy duzzogva, de leküldtem vagy három zóna adagot, és utána egy szelet tortát. Majd még egy majdnem egész szelet tortát. Összesen vayg három deci kóla csúszott utána, de még most is úgy érzem hogy nyakig vagyok. Ma már nem áldozok a kulináris örömöknek. Sőt, nem is csapatom széjjel semmiféle háziszőttessel sem! Köszönöm a türelmet. 19:23

főpróba

A ma délelőtti főpróba szerű meneten - ha teljesen nem is nyugtatott meg - , ismét voltak "szép részek". Azért az jó dolog ha van a zenekarnak alja is, de nem úgy mint az utolsó hónapban, hogy esedékesen valaki fújta a basszus szólamot aki éppen megjelenet a próbán. Lehet harsonával urambocsá' baritonnal együtt basszus szólamot játszatni blattra, csak nem túl egészséges. A közös produkció lemondásával valamennyire tisztult a stressz. Majd ha úgy áll mindenki hozzá mint én (hajrá ego), akkor meg fogjuk valósítani. Ám addig helyre kell(ene) tenni a fejekben is valamit. Nem csak a zenekaron belül, hanem a kórus tagjainak, nem utolsó sorban a művház vezetésének. Persze, olyan kalappal köszönünk amilyen van - erőszakot nem teszünk a mjuzikán, s nem kínozzuk egymást sem. A hangszerelés készen van, a jövő évi Adventi koncerten minden további nélkül eljátszható lesz. S addig mindenkinek van - lesz tennivalója. Ennyi, pont. Tudomásul kell vennem hogy amatőr zenekar vagyunk. Köszönöm a türelmet. 15:28

Pikk dáma

Mai művészet(?) kipipálva. Kész van a holnapi próbán terítékre kerülő anyag, ismét "új" hangszerelés a Stille Nacht, és a Jingle Bells-ből. Visszatértem a zenekari anyaghoz, a múlt hetit - a kóruskíséretet - eltesszük szebb időkre. Szombat este lévén nem húzom az időt, a háttérzaj ma Csajkovszkíj: Pikk dáma c. 3 felvonásos operája. Közvetítés a Met-ből. Ezt is ma hallom először. Köszönöm a türelmet. 21:23

Berlioz

Tehát Berlioz. Különösebb dolgo(ka)t nem akarok róla írni, a zenével foglalkozó emberek jól ismerik a nevét, megjelent róla sok könyv. Az alábbi részlet(ek) az általam már párszor idézett H. A. Schonberg könyvéből származnak. Csak néhány érdekesség. Legalábbis nekem az. Előrebocsátom, kedvelem Berlioz muzsikáit is. Nem indult a pályája csodagyerekként, apja orvos volt, a fiát is annak szánta. Egyetlen valamirevaló hangszeren sem tanult meg rendesen játszani. Viszont zseni volt. Bizonyos területeken odáig merészkedett, ahol még ma sem tartunk. Az 1830-as években egy zenekar (szimfonikus) ritkán számlált 60 tagnál többet. Berlioznak, a történelem legnagyobb zenekari újítójának megvolt az elképzelése az ideális zenekarról. Már 22 évesen összeállított egy 150 tagú zenekart, de nagyságban ez is elmaradt az ő ideáljától. Az 467 tagú lett volna - melyhez egy 360 tagú kórus társul. Nem csoda ha őrültnek nézték. Berlioz volt az első zeneszerző, aki a hangot önmagáért használta - a puszta hang művészi szépségét kiemelve. Berlioznak bármelyik művét bármikor jó hallgatni. Operái kicsit hosszúnak tűnnek, de még nekem is sikerült végighallgatnom őket, ha először nem is egyszerre, de belejön az ember. Ha van rá idő. S persze az "örök slágerek" az operákból kicsípett részletek, amik jól szólnak, de mennyivel érdekesebb ezt a rendes helyén hallani:) Amikor Herb330 nagyon belelendül a soksoros szántásba, akkor szoktam az egyik kedvenc CD-t beizzítani. 13 és fél óra nagyszerű Berlioz muzsika van rajta. S az mehet egyvégtében. Igen, tudom. Nem vagyok normális. Nem baj. Vissza Berliozhoz. 1836-ban hivatalos megbízást kapott, amiből élete során nem sok jutott neki. A belügyminiszter egy requiem írásával bízta meg, és a bemutatót egy évvel későbbre, a forradalom évfordulóját ünneplő istentisztelet napjára tűzték ki. Eljött a bemutató, és önéletrajzában Berloz így írja le a történteket: " A kórus, a szólisták és a zenekar csoportokban, széles területen oszlott el, amire azért volt szükség, mert a négy(!) külső rézfúvós együttest, melyet a TUBA MIRUM tételben használok, az alapzenekaron kívül, annak négy sarkánál kell elhelyezni. Amikor a DIES IRAE után szünet nélkül következő TUBA MIRUM elején belépnek, a zene fele tempóra lassulva kitárulkozik. Először - az új tempóban - mind a négy együttes egyszerre lép be, aztán sorban, egyre sűrűbben szólongnak és felelnek egymásnak, a korábbihoz képest mindig egy terclépéssel magasabban. Ezért fontos, hogy a lassú tételhez érkezvén, annak négy negyedét nagyon világosan üssék, különben a végítéletet jelző - oly gondosan, sem eddig, sem azóta nem alkalmazott és szokatlan összetételű erőkkel előkészített - óriási csapás, amely, remélem, a monumentalitás jelképeként marad fenn a zene történetében, zaj lesz csupán, éktelen lárma, hangzavar." Berlioz valószínűleg mindig egy erős és jól körülhatárolható kisebbség szívügye marad. Nem szól mindenkihez. De nincs egyetlen darabja sem, amelynek ne volnának nagy, felizzó pillanatai. És olyankor tisztán látni Berliozt, amint sasorrát kihívóan az égre emelve, annak a hangzás- és önkifejezés-eszménynek a dicsfényében áll, amely a romantika lényegét olyan világossá teszi. Köszönöm a türelmet. 09:39

Berlioz

Ma egy kis zeneirodalmat szerettem volna. 1803. december 11-én született Hector Berlioz. Holnap majd írok róla. Köszönöm a türelmet. 21:04

vírus... (nem gépi)

Hangulatilag jobban nem is kezdődhetett volna ez a hét - kezdődött nem egészen tíz perc muzsikával, majd párszor ráismételtem a hallgatásra. Ennek a meghallgatására: http://www.baratikor.com/music/musician.php?mid=34414 Ha ide kattint valaki, akkor a zenekar oldalára kerül, ott pedig a bal oldalon meg fogja találni ezt: Magnificat anima mea Biztosan unja már az a néhány olvasó hogy szuperlatívuszokban beszélek (írok) erről a zenekarról. Igen, elfogult vagyok velük szemben, soha nem tagadtam. Nagyszerű muzsikusok, így kell csinálni. Nem kell jobban. Remélem, hogy 2010-ben mikor Pécs városa lesz Európa kulturális fővárosa, még előveszik ezt a nem mindennapi művet, s hallhatom élőben is. Szeretek felvételről, netán "Z" felvételről is zenét hallgatni, de egészen más élőben. Van valami plusz varázsa annak, ezért (is) szeretek koncertre járni. Ha az anyagi forrásaim úgy tennék lehetővé - pl. lottónyeremény, ami már csak azért is necces, mert nem lottózom - , mást sem tennék, mint utaznék koncertről koncertre. Szívesen megnéznék Párizsban egy "Sacre"-ot. Merő kíváncsiságból. Nem csak a fúvószene létezik számomra, nem érzem magam szakbarbárnak. Egészen addig míg meg nem hallgattam valamit, általában nem mondok véleményt. Szeretem az ún. könnyűzenét is, persze nem mindent. Nem járok - már csak életkoromból kifolyólag sem - diszkóba, vagy bármi olyan helyre ahol már messziről szól a "düm-düm". Itt is vannak kivételek. De amiket időnként hallgatok, azok nem diszkóslágerek. A teljesség igénye nélkül: Rick Wakeman, Yes, EL&P, Pink Floyd, Santana, LGT, Omega, Fonográf, Chase (csééz), ezek megunhatatlanok olyannyira mint Mahler zenéje. S nem csak "háttérzajnak" mikor Herb330-at koptatom. Amilyen szépen kezdődött a hét, olyan keserves lett a folytatás. Engem is utolért a családból harmadikként valami enyhe vírus. Azért annyira nem enyhe hogy el tudtam volna végezni a mai napra tevezett munkát. A 08:30-as sárgasághoz lementem a buszmegállóba, majd ugyan azzal a tempóval vissza is fordultam. Nincs messze a buszmegálló, nem történt semmi kellemetlenség. Ez a vírus sűrű menést okoz oda, ahová a király is gyalog jár. Persze az étvágy ilyenkor megsínyli a szaladást. Háztartási keksz hegyek, banán, ásványvíz, csipke tea minden ízmódosító nélkül, egy kis tyúkhúsleves főtt husi és tészta nélkül. Ez eléggé böjtös, de majd csak túl leszek ezen is. Így viszont nem tudtam elmenni a karácsonyi koncertet szervező(k)höz, s tegnap ugye említettem hogy telefon is van a világon, próbáltam utolérni. Sem a mobilon - jelenleg nem elérhető - , sem a hivatali vonalason nem sikerült a kapcsolatot felvenni. Szerintem most éppen azon a kóruspróbán van, amin nekem is ott kellene lennem. Szeretem egyébként is szemtől -szembe mondani a híreket, még akkor is ha az kellemetlen. Márpedig kellemetlen. Nem fogunk közös produkciót csinálni a 19-i megmozduláson. Nincs felkészülve a zenekar, s ha így folytatódik, nem is lesz. Márpedig ilyen hozzá állással nem megy a dolog. Vasárnap lesz egy próbánk, s talán hétfőn. Ezzel ki is fújt. Az is lehet hogy csak én vagyok ilyen borúlátó s lemenne úgy-ahogy. De nem akarom ahogy esik úgy puffan jeligére venni. Téma lezárva, pont. Hugom most hozott egy olyan kis tablettát mint egy bors szem. Neki megállította a menést. Úgy legyen! Holnap meg kell csinálni a mára tervezetteket, a könyvtár is nyitva lesz, legközelebb csak jövőre akarok menni. Ha tegnap a kedves zenekari kolléga által hozott háziszőttest én is bevizsgáltam volna a próba után, most tudnám mire fogni a szaladást. De erős voltam, s visszautasítottam. Egy darabig nem kérek a legális tudatmódosítókból. Még friss az "élmény". A muzsikához jó szórakozást kívánok! Köszönöm a türelmet. 18:52

furik (taliga, talicska)

Na, lecsapódott. Vagy inkább becsapódott. Kérdés az, hogy ki csapódott be? Becsapódásnak számít-e, vagy sem? Hol van az a nagy optimizmusom? Sok mindent el tudok hagyni. Eszemet vesztem, telefonomat az összes információval, időnként – mint most is – a kedvemet. A mai próba elment. Szódával jobb lett volna, de az nem volt csak natúr ásványvíz, buborék nélkül. Jó állott. Még a szeptemberi buliról maradt. Vittem nagy örömmel az „új” karácsonyi nótákat, amiket – a tervek szerint – a városi vegyes karral együtt adnánk elő. A feltételes mód nem véletlen. Még alszom rá egyet, de nem hiszem hogy változik a véleményem. Ilyen hozzá állással nem működik a dolog. Szép a terv, meg is lehetne csinálni. Adott hozzá most már a kotta is, csak éppen a megvalósításához egyedül kevés vagyok. Nem tudok - s nem is akarok – más ember helyett fújni, ne adj’ Isten véletlenül gyakorolni. Azt is tudom hogy nem mindenki blatt mester. De a fene vigye el! Zenekari próbán megjelenik a zenekar harmada… Igaz, nem mindenki nyugdíjas. Dolgozni kell, tanulni kell, disznóvágás van, jön a megkésett Mikulás/Télapó, csúszik az út, nincs busz. De a kutyafáját, telefon is van a világon. Sőt van zenekari elnök is – nem is akármilyen! Mindenki tudja hogy vasárnap délelőtt 10:00-kor lendül a pálca a zeneteremben. Kivéve ha megbeszéljük hogy nem, vagy értesítést kap, hogy pl. Aggtelekről ne kocsizzon be, mert lepattan az ajtóról. A héten lassan ment a „szülés”. Hétfőn meghallgattam a kórust, elhoztam a kottát. Keddtől tegnap délutánig összefirkáltam pár oldal kottapapírt, a szólamokat is megírtam. Sőt, le is fénymásoltam az egészet. Azt nem mondom hogy a belemet furikon tolják utánam olyan fáradt vagyok, de a szemem érzi a munkát. A keserűség pedig amiatt (is) van bennem, mert emiatt a munka miatt is – nem csak ezért – lemondtam részvételemet az 5-i Pécsi Adventi koncertről. Most sajnálom csak igazán! Biztosan az én hibám is. Nem vagyok hajlandó kockára tenni az eddig elért eredményt - ha eredménynek lehet egyáltalán nevezni - , senki kedvéért! S még hol vagyunk attól amit szeretnék... Az október 23-i koszorúzás után kellett volna szabadjára engedni a zenekart, hogy majd találkozunk. Minden keserűség, mostani kedvetlenségem ellenére is szeretem ezt csinálni. Ráadásnak még rosszul is fogalmazok. Nem ezt szeretem csinálni! A fúvós zenével való foglalkozást, hogy haladjon a csapat előre, ne topogjunk. Hosszú menet lesz. Mindenkinek. Köszönöm a türelmet. 21:03

Trisztan

Szombat este lévén, nem nagyon teszem senki türelmét mérlegre. Kb másfél órája fejeztem be a karácsonyi koncert anyagát, holnap délelőtt zenekari próba van, hétfőn pedig a kórussal nyúzom át az anyagot. Sokat kivett belőlem ez a két darab, teljesen ki van lúgozva a fejem. A zenekar sem profi, a kórus sem. Na most két nem profinak olyat hangszerelni hogy az meg is szólaljon legalább úgy hogy nekem is tessen/tetszen, feladta a leckét. S holnap még az átlagtól is türelmesebbnek kell lennem, a hétfői kóruspróbáról nem is beszélve... De csendes őrült vagyok, mindig is az voltam. Csak most fel vagyok spanolva. De köszönhetem magamnak. Amikor a kórus 110 éves bulija volt, akkor megpendítettem hogy dolgozhatnánk együtt, mint régen csinálták elődeink. De én azt is mondtam, hogy majd másfél-két év múlva, mire olyan szinten lesz a zenekar - s a kórus is. Na, csak ezt felejtették el... Karácsonyi koncert a városnak az "Olvasó"-tól. Nem ragozom, tartok tőle. De remélem az utolsó mondat az enyém. Ha nem tetszik - nem ütünk meg egy bizonyos szintet - , akkor bizony a közös fellépésből nem lesz semmi. Mindenáron nem kell megerőszakolni a zenét mert alkalom van. Na, lépek tovább, nem ragozom. Holnap talán már okosabb leszek legalább egy tapasztalással. Ma ismét egy kedvenc második felvonása ért véget, közvetítés van a MET-ből. Trisztán. Daniel Baremboin bemutatkozása a Met-ben. Nem kispályázik ez a "Dani", rögtön Trisztánnal kezdeni - biztosan tudja a titkot! Köszönöm a türelmet. 20:26

Fine-Tech

Ismét zergenyés az időjárás, bár hideg nincs, órák óta esik az eső. Herb330 helyett Dong-a Fine-Tech Black 0.3-as lett befogva. Készen lettem a hangszereléssel. Végre. Holnapra csak a szólamok megírása marad, arra Herb330-at izzítom. Azóta vége van a koncertnek Pécsett, amire sajnos nem tudtam elmenni különböző okok miatt. Többek közt ez a két "új" karácsonyi nóta is betett. Plusz a próba. De nem panaszkodom, csak nagyon sajnálom hogy lemaradtam róla. Lélekben Velük voltam, háttérzajként a Bartók adó közvetítette Vásáry Tamás 75. születésnapi koncertjét. Többek közt Beethoven Kilencedikje is műsoron volt. Az olvasás minimális volt a héten, majd most valamennyit behozok belőle, úgysem tudok aludni. Viszont már írni sem, ahhoz a szemem fáradt el. Valahol ez üti a kettőt, mert szemmel olvas az ember - úgy általában. Köszönöm a türelmet. 22:08

ajánló

Esetlegesen, vagy célirányosan Pécsett járóknak ajánlom a Pécsi Vasutas Koncertfúvószenekar Adventi hangversenyét a pécsi Bazilikában december 5-én 17:00 órai kezdéssel. Műsor - André Wagnein: Magnificat vegyeskarral és szoprán énekesnővel. Sajnos én minden ígéretem ellenére sem tudok ott lenni - csak lélekben. Kívánok a szereplőknek egy kalappal, a közönségnek pedig a "szokásos" jó értelemben vett borzongást! Köszönöm a türelmet. 18:48

soksoros

Csak azért nem írtam tegnap este, hogy szelidüljenek a mondatok... Elmentem a késő délutáni kóruspróbára. "voltak benne szép részek" . Sikerült megállapodásra jutni, de ez olyan hivatalosan hangzik. Tehát: megbeszéltük hogy mennyi strófát danolnak a danisták, hogy szeretnék a bekezdést (wamp). Minden áron nem kell nekünk közös produkciót csinálni a Karácsonyi koncerten, ez legalább letisztult bennem. S csak gyengén emlékeztettem az illetékes(eke)t, hogy nem véletlenül emlegettem másfél-két évet egy leendő közös produkcióra. Fel kell nőni a zenekarnak a kórushoz s viszont. Így azonban csinálom magamnak a munkát hogy kedvére tegyünk elsősorban a művház vezetésének. Ha már egyszer ott nyitogatjuk az ablakot. Megerőszakolni pedig nem kellene csak azért a zenét mert alkalom van. Vasárnapra készen kell hogy legyek a partiturával és a szólamokkal is, akkor van a zenekarnak legközelebb próbája. Viszont kell egy zongorakivonat is, hogy tudjon gyakorolni a kórus a kísérővel. Merthogy egy szál közös próbánk lesz 19-ig. Igaz, az már a színpadon. A zenekari árokba pedig csak azért nem megyünk le, mert nincs menekülési útvonal:) Izolda szólamait megint félre kell tennem kis időre, majd pihentetőül azt fogom írni. Marad a Csendes éj, és az Ó, hűűű fenyő. Csak kicsit vagyok morcos, de majd meglátjuk mit tudunk kihozni a nótákból. Ha nem megy, akkor a kórus is, és a zenekar is külön fog fellépni. Talán ez lenne a legcélravezetőbb mindenkinek. Lehet "nagy durranás"-t csinálni, csak a nagy durranás ne arról szóljon hogy szétmásznak a szólamok. Megyek a soksorost összefirkálni. Köszönöm a türelmet. 12:44