22-én csütörtökön elfújjuk amit az ünnepségre szántunk. A sorrendet majd kitalálom addig. Vasárnap is megtartottuk a frissítő próbát - első szárnykürtösök hiányával. Azt hiszem az lesz a legjobb ha minden próbára úgy megyek, mintha az kiegészített szólampróba lenne. Akkor nem fog meglepetés érni. Nyögve nyelősnek érzem a mostani próbákat. S ebben nem csak az én szerepem van benne. A levegő szeleteléshez nem kell nagy kunszt - a vezénylést pedig nem véletlenül tanítják annyi évig ameddig. Persze azt még én is tudom hogyan kell "ütni" a különböző ritmusokat, fülem is van kettő hogy meghalljak jó és kevésbé jó dolgokat. Azt is mondhatom hogy évtizedes beidegződésű szelektív hallásom van. Csak azt hallom meg amit akarok hogy halljak. Persze a többi hang is ott van, időnként fájdalmas is hallani, de az csak egy pillanatig tart. Az ilyen hangokra való visszaemlékezést nem tudom törölni a memoból. Ezt kellene még valahogy megtanulni.
Nem, s nem. Vettem magamnak annyi erőt hogy nem mentem be a művházba érdeklődni a 22-i szereplésről - de nem gondoltam hogy lehetnek ennyire amatőrök. A szó kevésbé jó értelmében. Lehet aljazni, legyinteni, mondhatják hogy "gizda" vagyok/lettem. Rólam lepereg. Persze, tudom hogy van a zenekarnak elnök-vezérigazgató-titkár-menedzser-logisztikus-szolgálatvezető-mindenese Putyu bá' személyében. Aki mindig megmondja hogy mikor-hová-minek-meddig-mennyiért. De úgy lett volna "fair", ha megeresztenek egy csábos mosolyt az e-mail címemre, ne adj'Isten felhív telefonon valamelyik nagyeszű sündisznócska hogy: Te félbolond fakezű muzsikus, figyéjjé mán' , dudálni kéne ekkor meg ekkor! De nem. Nem tették meg. Lehet hogy gondoltak rá, s egyik vár a másikra. Hmm...
Köszönöm a türelmet. 07:36
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése