2009. január 11., vasárnap

görcs

Megcsaptuk az idei év első zenekari próbáját - basszus nélkül. Különösebben nem zavar, de...

Jó hideg volt, mint mostanság majdnem mindenütt, itt az erkélyre kirakott hidegmérő minusz 16-ot mutatott reggel 07:30-kor. Semmi rendkívüli nincs benne, tél van. Inkább ilyenkor, mint mondjuk májusban. Mert azért remélem hogy a májusi fagy elkerül bennünket, de legalábbis a kertet. Várakozáson felül sikeredett a próba, nem nyúztuk egymást különösebben. Pár keresetlen szó a január 22-i fellépésről. A héten meg kell beszélni hogy mit szeretnének, mert így csak a vak vezet világtalant játszuk. Tudjuk hogy lesz, de ki, mikor, mennyit szerepel, senki nem tud semmit. S ismét a szervezés. Hogy a fene vigye el. Rá kell ismét szánni egy délelőttöt hogy a szervezőknek/fenntartóknak fogalmuk legyen az év olyan eseményeiről, amin a znekarnak részt kell venni - nem közönségként, fellépőként. De miért kell ezt minden évben azoknak elmondani, akik - állítólag - ezért kapják a juttatásaikat? Rendben van, 22-én a Magyar Kúltura napja alkalmából rendezvény lesz. Gondolom, városi megmozdulás. Fülesem azért van, hogy a kórus is szerepel. Kedves zenekari kolléga megjegyezte, hogy akkor magyar műsort játsszunk. Hogyne. Csak egyet mondjon amit le tud blattolni. Nem csak ő hanem a zenekar is. Tehát választunk a jelenlegi repertoárból. Már ha egyáltalán szükségük van a zenekarra. Mert esetlegesen nem működik a dolog. De ezt már kapisgálni kellene a vezetésnek is. Nem működik az a gyakorlat hogy: "szereztünk kottát, ezt kellene fújni hétfőn". Mindezt a hétfőt megelőző pénteken, azzal a felkiáltással hogy a zenekarnak úgyis vasárnap van próbája. Csakhogy. A zongora kotta nem fog megszólalni csak úgy magától. Meg kell hangszerelni. Az is idő - néha nem is kevés. Aztán a hangszerelést le is kell írni, hogy mindenkinek legyen kottája amiből játszik. Az is idő. Vasárnap nem elég csak beleszagolni, illene megtanulni. Namármost. A városi zenekar amatőr zenészekből áll, a legfiatalabb 12, a legidősebb 77 éves. Magyarázzam el külön-külön mindenkinek hogy mit jelent fizikailag, lelkileg felkészülni a különböző életkorú amatőr muzsikusoknak? Nem a zenekari tagokra gondolok, hanem azokra, akiknek megfordul a fejében ilyesmi. Könyörgöm, mit tanultak azok az emberek akikhez úgy nagyjából tartozik a kultúra? Nem azt mondom hogy mindenhez kell érteniük, de én már csak olyan vagyok hogy ha valaki "rendel" valamit, legalább nagy vonalakban tudja hogy azért mit kell letenni az asztalra. Ilyenkor eszembe jut Hofi Géza sokszor hallott műsora. Kicsit átköltve.

-Tud zenélni? -Nem. -S ha megfizetem? Na, így nem működik. Tudva ezt a hozzáállást, vagy minden év végén, vagy az új év elejére be kell iktatni egy megbeszélést (nem többet), és elmondani, hogy ki, mikor, miért, mennyiért, mit. S azt is hogy ezért a zenekar mit kap. Rögtön az elején. Mennyi ember kell az esetleges hangosításhoz, székek, szállítás. Minden évben vannak azok a megmozdulások, amik időpontjai nem változnak. Ezen nem kell "görcsölni", ezt/ezeket meg kell csinálni. Csak kevesebb ideggel Köszönöm a türelmet. 20:31

Nincsenek megjegyzések: