pár nap

• Nem csak a szolgáltató volt „Ludas” abban hogy nem sikerült bejegyzést írni. Legendás(?) lustaságom is közrejátszott. Mert megírhattam volna, s amikor ismét elérhető a net, felteszem. De volt tennivaló, mint mindig. Egyelőre a Herb330-al végzett munkát befejeztem ma délelőtt. Egy darabig most pihentetem. Nem gondoltam hogy ennyi ideig tart. S biztosan van benne hiba, de már nincs türelmem újra átnézni. Alig várom hogy holnap után (szerdán) Pécsen átadjam a „megrendelőnek” a zenekari szólamokat. A partitúrát már megkapta egy hónappal ezelőtt. Most már rajtuk a sor hogy birkózzanak a darabbal. A darab pedig eredeti nyelven írva a következő: Richard Wagner: Der Ritt der Walküren aus dem Musik-Drama: „ Die Walküre.” Tegnap este még megszámláltam nagyjából a leírt kottára mennyi „jelzés” (hangjegy, szünetjel, stb. ) lett írva. Ez az ’ámítógépen leütés vagy karakter számként szokott megjelenni. De mivel kézzel írom a nem szép - ám (szerintem) olvasható kottát -, nem írhatok leütést. Cca. 230.000 jelzés került fel az A4-es nagyságú 12 soros kottapapírokra.
• Sokáig nem fogok pihenni, tennivaló ezután is lesz. Holnap délelőtt egy zsűrizés a város indulójának szövegére kiírt pályázat kapcsán. Szerdán vonattal elszáguldok Pécs városába, megfülelem a csütörtöki koncert főpróbáját, s másnap már jövök is vissza. Kénytelen vagyok így menni, a vasutasok péntekre szervezik a sztrájkot. Viszont haza kell érnem, mert szombaton K.barcikára megyünk a csapattal megyei tűzoltó napra dudálni. Aztán jövő hét szombaton Bálapátfalvára megyünk szintén a csapattal, hogy milyen rendezvényre, azt nem tudom. Biztosan mondta a zenekari elnök, de kiesett a fejemből. 21-24-ig pedig Gyula városában kell(ene) lennünk a Nemzetközi Tűzoltó-zenekari Fesztiválon… Ami még mindmáig kérdéses. A részvétel. Nem aprózom, majd megírom a végeredményt.
• A május 1-i megmozdulás hasonlóra sikeredett mint a tavalyi, a szervezők ismét nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot. Ezt sem részletezem. Azt hittem a tavalyit nem lehet alulmúlni. Hmm… Dehogynem. De a közönség nem taposta egymást sem a lelkesedéstől, sem az esetlegesen elfogyasztott legális tudatmódosítóktól. A legérdekesebb számomra az a bemondás amit akkor kapunk ha jövünk le a színpadról: „Jók voltatok” – na igen. Mihez képest? Mert magunkhoz képest sem voltam elégedett – pedig maximalista sem vagyok annyira. Nálam azért szokott párosulni a lelkesedés a meglévő erővel. A műsor az első előadott számnál borult. Nem úszott el a zenekar, nem kellett leinteni s újra kezdeni (mint tavaly). A bemondó sem kapott szöveget, semmiféle ismertetőt. Felkonferálta a zenekart, s levonult a színpadról az enyhet adó sátorba. Látványos eleme volt a nem megtervezett, ám annál jobban sikerült kottareptetési rész… Mert a szél is fújt erősen, nem állandóan, csak olyan befújás szerűen. A „könnyedebb” darabokat mondtam be egymás után, majd amikor közöltem, hogy az utolsó szám következik, megjegyezte pár zenekari tag, hogy: „a spanyolokat még nem is játszottuk”. De nem ám! S nem is fogjuk. Legalábbis most. Mert amikor egy írott kétvonalas „g”-nél lilul valakinek a feje, ráadásul úgy, hogy a „stukkátó” is elszáll, miért gondolja hogy pár perccel később a kétvonalas „b”-k csont nélkül jönnek? Rendben van hogy a "bóti fog" be van ragasztva ilyenkor s nem nyeli le véletlenül sem... Nem mindegy, de túl lettünk rajta. Reggel hattól tízig volt a városébresztő azon a tizenvalahány helyen. Erre jött rá az ifjúsági parkban megrendezett majálison való szereplés 13:00-ás kezdéssel… Ez akkor is soknak tűnik ha nem cseppfertőzéses a csapat.
• Köszönöm a türelmet. 20:44