Egy - lelkes nyugdíjas - kezdő amatőr levegőszeletelő időszakos bejegyzései. gaudium1311@gmail.com
2009. május 28., csütörtök
kezdés
Szombaton van még egy felvonulásunk a zenekarral, aztán két hét szünet. Nem sok a két hét, de a legközelebbi fellépés július 5-én lesz Sárospatakon. Aki tud próbára jönni, az jönni fog, aki nem tud, az nem. A roppant nagy eszem itt is látszik, hogy ezt sikerült felismernem : ).
Már eljutottam arra a szintre, hogy minden próbára úgy megyek, hogy az ún. szólampróba. Ha többen vagyunk, az csak jó.
Ez a Gyulai megmozdulás sokat kivett a csapatból, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a zenekar az anyagi csőd szélén táncol… S hiába sírjuk vissza a heti 2 x 2 óra próbát, változtatni esetlegesen is csak akkor tudunk, ha nyerünk a lottón.
Ha nem lenne a zenekari elnök, már ez a kis csapat sem működne. S persze vannak az önkéntes adakozók, róluk sem szabad megfeledkezni. A szurkolók. Akik szeretik hallgatni a trottyosokat.
S akkor következzen a mai nap. Délelőtt 10:30-kor kezdtük a csődítőt a Kaszinó előtt. Csak a szürkét vittük. Ez a legtöbbet használt indulós könyvünk neve. Dudáltunk egy kicsit, míg megjelentek a városi ünnepségre meghívottak, majd szünet délig. A XI. Ózdi Napok rendezvénysorozat kezdődött az ünnepi testületi üléssel. (Majdnem társulati ülést írtam.)
Beszédek, kitüntetések, miegyéb, majd kihirdették a Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló szövegére kiírt pályázat eredményét. Ezután – minő meglepő - , fél play back előadásban felhangzott az ősbemutató. Azért fél play back, mert az Egri Szimfonikusok felvették az induló szimf.zenekari hangszerelését múlt hét hétfőn. A mjuzik kredencből szólt a szimfi, s arra énekelt élőben a Városi énekkar. Nem vagyok már az az izgulós ember mint régen (vagy nem látszik rajtam), de most még a gyomrom is kezdett fájni… De jól sikerült.
Nem, nem a gyomorfájásom sikerült jól, hanem a bemutató.
Aztán még amikor távoztak a vendégek / résztvevők a pofavizites állófogadásra, még mi is eldudáltuk az indulót, igaz mi egy nagy szekunddal lejjebb szoktuk játszani. Vagyis a szimf.zenekari hangszerelést csináltam – direkt! – feljebb. Már csak amiatt is, mert talán a szoprán szólamnak nem erőssége kis „f” hangot (is) énekelni. De szakma befejezve.
Lényeg: a mai művészetet is kipipáltuk, voltak benne szép részek.
Köszönöm a türelmet. 20:49
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése