ápr. 25.

Szombaton ismét szép hosszúra sikeredett a nap. A kerti ház pincéje került kipakolásra. Az elmúlt években már pár dologtól megszabadultunk, de most véglegesnek tűnő szanálásra került sor. Ha a nagy létra nincs bent, akár táncolni is lehet benne. Csak olyan szőlőtaposós-t, nem valamilyen fergetegestJ Estére pedig beöltöztem a rittyentős ruhába, s elmentem megnézni keresztfiam táncolását. Még Karácsonykor megígértem neki, ha legközelebb a nagy színpadon fognak táncolni, megnézem a produkciót. Ezt tervezték előzetesen május 10-re, s hoztak előre. Cseppet sem örültem neki, de beleszólásom természetesen nem volt. Szatmári táncokat adtak elő, beleborzongtam a látványba… színpad üres, megszólal a zene, majd keresztfiam egy szál magában betáncol s elkezdi „ropni”. Kis idő múlva megjelenik a másik oldalról még egy táncos, s egymással versengve ropják tovább. A többi táncos – a két fiú párja, és a többi pár – füttyszó után jelenik meg a színen, s olyan tempós táncot adnak elő, hogy netovább. Nagy tapsot kaptak, meg is érdemelték! 21:00-re véget is ért a rendezvény, az állófogadást ismét sikerült kihagyni. Direkt. Másnap ugyanis az utolsó próbánk volt a május 1-i koncertre, s azon nyomott állapotban nem annyira happy megjelenni. S mikor hazaértem/tünk, újra hallottam a füles bagoly hangját. Örültem hogy nem riasztotta el semmi. Jó lenne sokáig hallani a hangjukat. A padlás nyitott előterébe fel is kerül egy „bagolyláda”. Sok esélyünk nincs hogy éppen nálunk telepedne be, de megpróbáljuk. Köszönöm a türelmet. 16:58