toprog mint a ..... galamb

Tegnap nem azért nem írtam mert 13-a volt, nem volt kedvem. Talán a fáradtság is erőt vett rajtam. Megpróbálom összeszedni gondolataimat, ez az esős idő jót tesz a nyomott fejemnek (is). Tegnap megcsináltuk az idei nyárra tervezett utolsó térzenét. Legközelebb ha jól csalódom aug.16-án játsszunk ilyen felállásban Szilvásváradon. A műsort addig majd kitalálom vagy kitálalom. Persze jó lenne tudni hogy mit várnak tőlünk, mert eddig az időponton kívül semmit nem tudok a rendezvényről. A térzenék is lassan lecsapódnak bennem, mindennek van tanulsága. Az egyik legfontosabb az, hogy délelőtt 10:00 órakor csak olyan helyen szabad térzenét adni, ahol a zenekar árnyékban van. Az uwb vagy uvb sugarakat nehezen viseli a csapat velem együtt. Vagy be kell szerezni a már említett "tót" kalapot, netán egy galambszürke baseball sapkát a társaságnak. Már mindenkinek egyet, úgy gondoltam. A lefűzhető tasakos A4-es kotta sem hozta 100 %-osan a hozzá fűzött reményeket, már csak azért sem, mert az fénylik kissé. Namármost ha valaki kiveszi a tasakból, s úgy erősíti fel a kottaállványra, akkor megint nem csináltunk semmit. A nagy fekete műanyag mappáktól viszont egy fokkal jobb. Biztosan van rá megoldás hogy ezen is változtassunk a lehető legjobb irányba. Az pedig a már tavasszal eltervezett, ám eddig meg nem valósított A5-ös nagyságú kotta, amihez - mily' boldogság - kottaállvány sem szükségeltetik. Csakhogy. Nem haladok olyan tempóval mint szeretném. Ezeknek a kottáknak A5-ös elkészítéséhez pedig a zenekarnak nincs anyagi erőforrása. Marad tehát a szerelemből való elkészítés, ez viszont lassú. Szerintem ha így haladok, az idén nem is igen lesz belőle semmi. Volna még egy kósza ötletem, de ez a csapat nem hivatásos profi zenészekből áll - havi fizetésért csak próbákra és előadásokra járni - , akiknek csak ki kell adni hogy ezt-meg-ezt csinálja meg mindenki magának. Hogy hogyan, az nem rám tartozik. Tehát, marad a lassú munka s egyszer majd készen lesz. Addig csináljuk úgy, ahogyan eddig. Jó hangulatúak voltak a térzenék, hogy a közönség nem tiporta el egymást - minket sem - az kevésbé foglalkoztatott bennünket. Egy dolog ha nem is aggaszt, azért megfordult a fejemben. Ha olyan a széljárás, minden további nélkül eszébe jut az embernek, hogy nem is beszél (akkora)hülyeségeket, visszahallja ilyen alkalmakkor. Időnként kellemesen szól a csapat, a tempó sem ingadozik csak akkor ha úgy integetek. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a csapat pár tagja az új ruhához a kelleténél nagyobb mellényt kapott. De azért vagyok szabó, hogy visszavegyek belőle. Az öndícséret büdös, vagy legalábbis szagos. Azért mert jól érezzük magunkat a próbákon, a térzenéken, bármilyen megmozduláson, az nem egyenlő azzal, hogy "király" a csapat. Elfogódott közönség előtt nem kunszt bármit is eljátszani úgy ahogy tőlünk telik. A hazai pálya előnye megvan. De ahhoz nem elég hogy továbblépjünk. Egy helyben pedig csak a ..... galamb toporog. Köszönöm a türelmet. 14:57

pivecka

Pár napja összeszaladtak a tennivalók, szokott így alakulni. A héten ismét kódexmásoló szerzetesnek, tegnap pedig dilettáns kőműves segédnek éreztem magam. Mindkettő fedi a valóságot. Feldobandó a holnapi - s egyben a nyárra tervezett utolsó - térzenénket, előkotortam egy zongorakivonatot Ada Dosko: Bier-polka (U pivecka), valamint egy eredeti kőnyomatos vagy vízjeles nyomtatott Carl Teike: Alte Kameraden indulót, hogy belepiszkálva el tudjuk játszani. A kottahiány nem lesz akadály, még három oldal van a befejezésig, s fújhatjuk. Kíváncsi leszek a közönség (ha lesz) előtti blattolásra:) Nem kibabrálás miatt csináltam meg a két darabot, hanem az idő rövidsége miatt. Beleszagolunk, s eldöntjük annak alapján hogy játsszuk-é vagy sem. Egyébként mindegy mi a zenekar döntése, fogjuk játszani - megtanuljuk. Közösen. Szóval írtam a kottafejeket mint a kisangyal, időnként persze mentem ide-oda, dinnyebeszerzésre. A héten egyszer sem sikerült tíz kiló alatti görögöt venni, nem is akartam kicsit ha már egyszer cipel az ember. A tegnapi dilettáns kőműveskedés pedig úgy sikerült, hogy sikerült egy nap "szabadot" kapni mikor csak ketten vagyunk Apummal a kertben. Arra szántuk hogy végre helyére tegyük a régi "új" ablakot. Azért új, mert most tettük be a helyére, s azért régi, mert már vagy 10 éve arra várt a pincében, hogy felhasználásra kerüljön... 07:30 -ra ki is értünk, a szárazbetont előző nap sikerült kivinni, így most csak a munkakedvet meg egy fagyasztott gagyikólát (nekem) kellett cipelni. Szépen lassan komótosan ki is ütöttük a helyéről a régit, vagyis két darabját, a tetejét és a bal oldali részt ami be van építve, azt bennehagytuk a falban. A többit kifűrészelés után sikerült kiütni a helyéről. Bemértük az újat, nem számoltuk el a centimétereket, nagyszerű. Ezután kínlódtunk vele cca. hét óra hosszát, jöttek lefelé a szentek az égből, hozták magukkal az egyre melegebb időt, s mire még fel kellett falazni a kieső részt, addigra a nap is odatűzött. Ha nem lett volna addig is melegem, biztosan megcifráztam volna azt, amit a tehetetlen ember szokott csinálni. Nevezetesen a káromkodást. Az ablak tetejét kívülről csak létráról lehet elérni, a létra (igazi múlt rendszerbéli darab, legalább 40 kg), azt kicígölni a pincéből, s megpróbálni a rózsákat elkerülni, amik megakasztják az embert. Nem sikerült, így a szentek ismét jöttek. De a végeredmény annyi, hogy bennt van az ablak a helyén, fel is van falazva. Még be kell vakolni, hogy jótékony módon elfedje amit kontárkodtam. Meglesz a külcsín, hogy mivel lett falazva, kit érdekel? :) Mire végeztünk a célszerszámok elrakásával, már olyan koszos voltam mint egy tapasztócigány. Mondjuk, büdös is. Úgy szép az, ha a kettő összejön. Késő délutánra sikerült olyan fáradtsági fokot elérni, hogy a kottaírás elmaradt. Nem szellemileg fárasztott el a nap, hanem fizikálisan. Úgy remegett kezem-lábam, mint a fázó agárkutyának. Ami nem befolyásolt abban hogy a tökéletes (krumpli) levesnek és az azt követő sült struccnak megfeleljek. Majd levezetésképpen elmentem a gazdaságos boltba friss kenyérké(ke)t venni, és ha már ott jártam, vittem magammal kész kottákat is, ott dolgozó Anyuka hadd vigye haza fiának és férjének a holnapi játszani valót. A nap befejezése pedig H.M:IV.Henrik-je. Köszönöm a türelmet. 16:02

"nyááár van nyááár, röpke lepke Sárbogárdra zümmög száz bogár" :)

Szombaton, amikor a legerősebbnek kiáltják ki a hozzáértők az uvébé sugárzást, elmentünk a már említett Borsodnádasd nevű településre a Nádasd-i rendezvényen kicsit dudálni. A szokásos térzene műsor mellett annyi kérésük volt a szervezőknek, hogy játsszuk el Titanic (Biskup-tól), és a Szamosmenti indulót (Lehár Ferenc-től). A helyi majorett formációk adták elő műsorukat, több korosztály is képviselve volt, ha élhetek ezzel a szóval. A legkisebbek háromévesek voltak, nagyon komoly arccal táncolták végig a műsorukat. A középsősök 6-8 évesek, a "nagyok" pedig 8-11 évesek. Nagy tapsot kaptak. Sikerült is a szervezővel beszélni, hogy pár év múlva próbáljunk meg együtt dolgozni, mindkettő csapat csak nyerhet az együttműködésen. Vasárnap délelőtt 10:00-kor pedig a menetrend szerinti térzenét csináltuk az Árpád-kávéház teraszán. Na, ez a rendezvény hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt, hogy szépen fogalmazzak. Eljátszottuk az első számot (mostanában szinte mindig ezzel kezdjük a műsort, Rudof Novacek:Castaldo induló), majd a tapsot elnyomta egy igen erős hang, ami a kávéház melletti négyemeletes ház valamelyik ablakából gyött kifelé. Természetesen a hang gazdájában nem volt annyi kurázsi hogy megmutatta volna az arcát (bár ez nem is jó szó rá), csak a hangját adta saját produkciójához. Nem veszem magamnak a bátorságot (vagy botorságot), nem írom le az elhangzottakat, de megállt bennem az ütő pár másodpercre, s mivel nem tudtam magam türtőztetni, visszakiáltottam hogy: Jó... Kedves kollégám megtoldotta azzal, hogy: Gyere le... A zenekar azon tagjainak, akik nem figyeltek eléggé, meg kellett ismételni, s ha szavakkal valakit meg lehet(ne) nyomorítani, akkor az a fickó tolókocsiban közlekedik hátralévő életében. Ettől eltekintve végigjátszottuk a műsort, meg is tapsoltak bennünket. Jó volt látni a "kiöregedett" régi zenekari tagokat, egyik kedves zenekari tagnak az özvegye is eljött megfülelni bennünket. Mindig, minden alkalomra meg fogják kapni a meghívókat, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Az is bevett szokás, hogy az utolsó szám előtt a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa pár szót szól a közönséghez, elmondja, hogy legközelebb hol s mikor játszunk. Most a "kedves ismeretlen úriemberhez" is szólt pár szót, hogy bocsásson meg nekünk amiért 10:00 órakor fel mertük ébreszteni... :) Köszönöm a türelmet. 14:12

könyvek

S akkor most vissza a hétköznapokhoz. Pénteken - a nyári szünet előtti utolsó nyitva tartási napon - bejutottam a könyvtárba, zárás előtt egy órával. Közölte a hölgy, hogy annyi könyvet kölcsönözzek, amennyi kitart szept.1-ig, akkor nyitnak ki legközelebb, s célirányosan még van egy nyitva tartási napjuk e hónap 25-én. Szerencsére válltáska volt nálam, így a sárga színű centrumos szatyor nem nyílt meg a súly alatt:) 3600 oldalnyi nyomtatott szöveget sikerült hazahozni, pedig semmilyen vizsgára nem készülök, csak olvasni szeretek. Ezek között van amit már olvastam, egy kis frissítés nem árthat. Éppen a múlt héten ajánlottam egyik "blogger" ismerősnek Heinrich Mann: IV. Henrik című nagyszerű négykötetesét, épp' itt az ideje hogy belenézzek újra én is. Ezen kívül még a következőket sikerült kimenteni nyárra: Kodolányi János: Új ég, új föld; Győry Dezső: Két végzetes korona; Ricarda Hugh: A harmincéves háború; és amin nem kell gondolkodni, Rejtő Jenő: A fehér folt, A drót nélküli gyilkosság, Akik életet cseréltek. Amennyi kottát még írni akarok nyáron, elégnek is tűnik. A kerti munkákról nem is beszélve. Folyt.köv.

türelem?

Szombaton Borsodnádasd város meghívására részt vettünk a helyi Nádasd-i nap rendezvényén. Vasárnap az éppen aktuális térzenét is megcsináltuk. Osztályozás szempontjából egy négyest adok magunknak. Nem sok kedvem van írni, mélységesen fel vagyok háborodva több mindenen. Még amikor tavaly novemberben kezdtem jegyzeteket írni, akkor megfogalmazódott bennem, hogy sem vallással, sem politikával, sem szexuális hovatartozásról nem akarok írni. Hellyel-közzel ezt sikerült is szem előtt tartani, s ha mégis írtam, megjelenés előtt töröltem - főleg azokat, amik hasonló hangnemben íródtak mint amik kiváltották bennem a reagálást. Most a szombati Pride 2008 s az azon történtek borították nálam a bilit. Nem a rendezvény maga - bár az is megérne pár mondatot - hanem a rendezvény miatti megosztottság. Elég toleránsnak érzem magam hogy senki életébe ne szóljak bele, miért teszik meg magukat kiváltságosnak érző jobboldali hatvannégyvármegyések, hídlezárók. Nekik mindegy milyen felvonulás van, biztos vagyok abban, ha a pincérek vagy a paraolimpián indulók vonultak volna fel, akkor is ez lett volna a hozzállás. Megvédjük hunniát a zsidóktól-cigányoktól-buziktól- stb, nem sorolom. Mindezt a 21.század elején. Ökölbe szorul a talpam ha csak rágondolok. S el is vagyok keseredve. "szép új világ" Hhehehe. Nem való ide csak vegyespálinka és gumibot. Túl sötéten látom? Nem hiszem. Elkeserítő és egyben felháborító. Eszembe jutott hogy amilyen az adjon'Isten, olyan lehetne a fogaddj'Isten. Ahhoz mit szónának a merészen álarc mögé bújók? Ha közrekapnák őket 1.20-as vasrudakkal, s puhítanák rajtuk az egészséget? Sejtem mi lenne a reagálás: összefogott a nemzetközi zsidó-cigány-buzi-stb. magyarságellenes liga, s ráront a nemzetre. Pedig ha megnézzük a történelmet, esetleg elolvasunk pár könyvet, láthatnánk azt is amit nem akarunk. Jaaaa, az nem "trendy", nem lehet történelmi tényekkel s az időjárással sem vitázni. Márpedig nem is vitázni akarunk, hanem osztani az észt. Majd mi megmondjuk hogyan élj, kötelet mindenkinek aki nem olyan mint MI, akik ingyen adnak mindent azt arra rászorulóknak! S ki lenne jobban rászorulva, mint az álarcos hős magyarságvédők? Ehh, abba is hagyom. Azt hiszem ez volt az utolsó ilyen bejegyzésem. Köszönöm a türelmet. 12:48

gondolkodni való:)

"Plutarkhosz a vallásnak központi szerepet tulajdonított, s éppen ezért az isten vagy istenek léte, az emberi élet célja, az isteni gondviselés szerepe, a bűn és bűnhődés viszonya, ez utóbbi érvényesülésének módozatai, az emberi cselekvés determináltsága - számára mind igen fontos témák voltak. A klasszikus ősi vallásban megrendült hitet akarta modernebb értelmezéssel a korabeli ember gondolkodásmódjához közelíteni, és megkísérelte valamiféle összhangba hozni a természeti ismeretekkel. A vallásosság szerinte az istentagadás és a babonaság között félúton helyezkedik el." Nem folytatom, túl magasröptű ez még nekem is, de ha érdekel valakit, megleli itt: Plutarkhosz: Szókratesz Daimónja ; Helikon Kiadó - Prométheusz könyvek 7 (1985) Köszönöm a türelmet. 22:13

aszalás

Részlet egy levélből: "... Azt hiszem egyről beszélünk, arról ami van vagy nincs az első személyes találkozásnál. Ha "egy húron pendültök", nos onnan el lehet indulni. Van kiindulási alap. Ez fontos dolog. Fontos a többi is, mint a külalak, szimpátia, s hadd ne ragozzam, érted ... Az nem baj ha valaki két lábbal áll a földön, s a többiekhez képest érettebb a gondolkodása. Ha érettebb a gondolkodása, akkor a felelősség érzete is nagyobb. Felelősség magamért, felelősség a másikért, s így tovább. S nem utolsósorban, felelősség azért amit mondok, a szavaimért. Ha mást nem is néznék, csak magamat (ez Ego?), a gondolataimnak is tisztának kell lennie. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy ne utáljam magam. Ezt lehet nevezni egonak, vagy bármi másnak, szeretek nyugodt lenni. S csak úgy tudom a nyugodtságomat megőrizni, ha úgy is élek. Nem nagy dolgok ezek. Csak annak tűnnek. Pár évvel ezelőtt hallottam tán a rádióban, hogy minden ember felelős azért, hogyan néz ki kb 40 éves kora körül, vagy utána. Megpróbálom elmagyarázni. Nem az Adoniszi testalkatra, vagy bármilyen külsőségekre gondolok, hanem az arcra. Miért van az, hogy ha egy kisgyerek ránéz valakire - ismeretlenre - , lehet hogy mosolyogni fog, de az is lehet hogy elkezdi a sírást. Pedig az illető semmit nem tesz hogy egyik vagy másik bekövetkezzen. Ekkor magyarázták - teljesen egyetértek vele - , ez azért van, mert ugye nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arcról a gyerek még öntudtlanul is le tudja olvasni azt, hogy akire ránéz, az úgymond a pozitív energiákat, vagy ellenkező energiákat sugall. Sokáig nem értettem azt sem, hogy a cigányok miért mondják azt, valakire aki nevet, hogy "aszal". Megkérdeztem egy cigányzenész jó ismerősömet, hogy magyarázza el. Azért "aszal", mert ha valaki sokat mosolyog, nevet, akkor az arcán ugye a szemkörnyékén gyűrődik valamennyire a bőr. S a szem két külső szélén ha ez a gyűrődés nap-, mint nap megvan, akkor előbb-utóbb a szeme környéke "ráncosodik" s úgy néz ki mint az aszalt gyümölcs héja, nevezetesen az aszalt szilva héja. Ezért mondják azt hogy "aszal" valaki, pedig csak mosolyog vagy nevet. S aki sokat mosolyog - feltehetően nem kínjában - , az valamennyire jobban kiegyensúlyozott, mint aki nem. S már vissza is tértünk oda, hogy miért nevet rá egy ismeretlenre a kisgyerek, vagy miért nem. Ma a fodrász nénivel kitárgyaltuk hogy lenne szebb a világ. Megegyeztünk, hogy kettő dolgot nem lenne szabad az emberek nagy többségének elfelejteni: 1. Ne felejtse el honnan indult. 2. Ha jót nem tud tenni, rosszat ne tegyen... " Köszönöm a türelmet. 22:20

rókagomba

Ma reggel (04:30) madárcsicsergés és kutyaugatás közt arra gondoltam, ha március idusa a hónap közepe, akkor július elseje pedig az év idusa. Komoly ötletgazdagságról tesz tanúbizonyságot sokfelé szaggatott agyam:) Tegnap kaptam jó híreket, Neu. Karesz megírta, hogy fergeteges volt a játék, el is tudom képzelni, a megadható 100 pontból 100-at be is gyűjtöttek, s versenye(ke)n pedig nem szokás valakik két szép szeméért pontozni. Aztán este hallottam hírét tubás ismerőstől a kistelek-i zenei tábor lezajlásáról, hat napon keresztül napi nyolc óra fújás kiveszi az ember zsírját. Megírta a játszott darabok címeit is, jó összeállításnak tűnik. Pár darabot nem is ismerek közülük, de ez csak addig tart, míg be nem szerzem a partiturákat. A szegedi csapat pedig Valenciába készül egy nemzetközi megmérettetésre, szurkolok nekik hogy a busz utánfutójára hazafelé majd ráférjen a "pálma". A mi csapatunk marad a járás határain belül, szűkebb hazánkat boldogítjuk a fúvós zene általunk képviselt minőségével - ami nem más, mint szépen fogalmazott "tradicionális" játék, a stukkátó és társai használatával. Bár már kezdenek leszokni róla:) Felvarrták az ingblúzokra a dísz(eke)t, így szombaton Borsodnádasdon már nem begyűrt fehér ingben, hanem az új ingblúzban fogunk izzadni. Ma az is kiderült, hogy a menetzenétől (felvonulás) eltekintettek. Ez szintén jó hír, a csapat velem az élen indulhatna a paraolimpián...:) Vasárnap pedig a soron következő térzene lesz a régi "Bükk" étterem - ma Árpád kávézó teraszán, vagy előtte. Javasoltam hogy legalább dobási távolságra legyünk a lakóháztól, ki tudja melyik emberbe' mi lakik, ha el tudjuk kerülni, kerüljük el a "baleseteket". Arra pedig semmi szükség, hogy Michelin babának öltözött polgárőrök vigyázó szemükkel pásztázzák az ablakokat, honnan mit szeretnének a zenekar nyakába sózni. Évekkel ezelőtt az egri katonazenekar kiült próbálni a próbaterem és a laktanya kerítés közti területre az aznapi próbát megtartani. A laktanya kerítése apró téglából épült valamikor 1880 körül, csuda masszív darab. Sem kilátni, sem belátni nem lehet. Valamelyik korlátolt agyú műanyagzenét kedvelő tahó pedig egy mozdulattal beszüntette a próbát. Bedobott a kerítés jótékony takarásából egy fél téglát a zenekar közé. A tégla az egyik korpuszban kötött ki, de ennyi erővel embert is találhatott volna... Nem is téglára gondolok, de untig elég ha a hamutartót kiüríti valaki az ablakon keresztül a zenekar feje felett. Bosszúságnak elég biztosan. Mint ahogy az is feledhetetlen, hogy egyik Zounok-i reggeli ébresztő alkalmával a tízemeletes ház ablakából - természetesen a sötétítő függöny mögül - egy integető kéz kívánt a zenekarnak valamit, aminek az itthoni - bár gondolom nemzetközi - jelentése is a ló fajfenntartó szervével kapcsolatos. Nyújtott kar, ökölbe szorított kéz, s bőszen lengeti - a karját. No comment. De ma is süt a nap, tegnap esett az eső, sikerült rókagombából megalkotni egy príma levest, hozzá pedig egy - gyönge nyárinak nem nevezhető ételt, ami tompítja a gondolkodást, esetleges álomkor pedig a kardfogú tigrisek kergelészenek - , körömpörköltet hódmezővásárhelyi módra. Természetesen mindenfajta köret nélkül, á la natur friss kenyérkével. Köszönöm a türelmet. 14:36

veder vagy vödör?

Berúgták az első gólt, bár nem tudom ki rúgta kinek, különösebben nem is érdekel. De ezzel a mai döntővel most egy darabig vége lesz a focinak, majd jön az olimpia, s kezdődik a sport. Nem nekem, az ki van csukva, már írtam itt hogy milyen messze vagyok tőle. Persze időnként elgondolkodom persze csak érzelmi síkon hogy mi lenne ha... Először is nagy röhögés:) Nem zavar különösebben hogy ki mit gondol, de érdekes lenne ha egyszer például görkorival suhannék be egy zenekari próbára:) Ami persze nem elképzelhetetlen. A társulati ülésen is megemlítettem hogy nekem a súlyommal az égegyadta világon semmi problémám nincs - csak a magasságommal. Ma is jó cseresznyeérlelő meleg volt, leszedtük a túlérett gyümölcsöt, ezután még érhet a húsz literes vödrökben, vagy vedrekben. Örök dilemma, mert ugye van a pezsgős veder, és a sz....s vödör. Eredetileg vizes vödörről szól a történet, de úgy nem "trendy" :) Meg egyébként is. Szóval érhet még pár napot, s amikor már eléggé átalakul, akkor megy a főző emberhez, aki a mennyiséget sűríti, így cca. 100 literből csinál hét-nyolc litert, ami viszont már legális tudatmódosításhoz is használható, szép áttetsző, nem is bolti párlat, 38 fok láznak elmegy, de háziszőttesnek nem. A csapat ötvenéves évfordulójára szeretnék majd beáldozni belőle, persze csak ha lement a protokoll. Egyébként súlyos gondokat okozhat ha nem figyelünk oda. Ma reggel sikerült végre utolérnem a sárvári zenekar elnökét, kértem tőle felvilágosítást hogyan sikerült a verseny, meg is kaptam a nagyszerű híreket, majd még utána olvasok, a lényeg, hogy a pécsi Vasutaszenekar ismét nyert. Biztosan elfogult vagyok velük szemben, de nem bánom. Nagyon örülök a győzelmüknek. Ennél jobban csak akkor örülnék, ha részese lehettem volna a produkciónak, a közönség közt. Merem remélni hogy nem csuklottak játszás közben, nem venném a lelkemre. Próbáltam is elterelni a figyelmemet arról, hogy a zenekarok izzadtak tegnap egész nap. Most este pedig egy történetet olvastam SPF blogjában, közzéteszem én is, talán olvassa olyan ember is a történetet, akinek tetszik. Nekem tetszik. Azért is másolom be ide. Lehet rajta egy kicsit gondolkodni. A fiú rendszeresen járt az edzésekre. Mindig ott volt, harcolt, küzdött, de nem került be a csapatba. Alázatos volt, nem szólt, a következő edzése is ment, dolgozott. Minden edzés és mérközés után odament a pálya szélén álló apjához, váltottak pár szót, majd elmentek. Egyik nap odament a fiú az edzőhöz és azt mondta, hogy ma játszani szeretne. Nagyon fontos lenne. Az edző nem értette, de beállította. Ő volt a legjobb, a csapat nyert, a fiú boldog volt. A meccs után odament hozzá az edző, és megkérdezte, hogy miért volt olyan fontos a mai játék? A fiú azt mondta, hogy tegnap meghalt az apukája, és ez volt az első meccs, amit láthatott, mert vak volt... Köszönöm a türelmet. 21:51

zsizsik

Szombat lévén, nem húzom nagyon az időt. Csütörtökön remek koncert volt este az Olvasóban, közönség is akadt, kb 250-300 fő volt aki vette magának a fáradtságot s meccs helyett eljött a koncertre. Kár lett volna kihagyni, nagyszerűen muzsikáltak! Tegnap délelőtt mi is játszottunk csődítőt az Olvasó előtt, árnyékban volt a csapat, nem nagyon izzadtunk. Műsorilag sem, pedig egy szárnykürtössel kevesebben voltunk mint általában, őt hamarosan felmetszik hasilag. Találkoztam vele, azt mondta, kezd a majomhoz hasonlítani. Szinte csak banánt és keserűcsokit eszik. Nincs étvágya, amit cseppet sem csodálok. Délután volt társulati ülés eszem-iszom dínom-dánom, aminek az utórezgései még tartanak, úgy érzem kettő fejem van, de a nagyobbik belül. Volt háziszőttes is, sör hegyek is, bevizsgáltuk erősen olyannyira, hogy a célját elérte. Kutyaharapás szőrivel, szokták mondani, de nálam még egyszer sem vált be. Helyette a citromos hideg szódát iszom, étvágyam van, nagy baj nincs:) Gyenge sok hagymás pirított csirkemáj illatok jönnek a konyhából, reggel a tesóm hozta a frissen sült kakaós csigát, a kelt tésztából készültet - hajnali ötkor már dagasztotta a tésztát. Ja, igen. Még szerdán megalkottam életem első önálló rétesét, meg lehetett enni, de legközelebb jobban fog sikerülni. A csigára visszatérve. Pár évvel ezelőtt mikor vendég zenészként az egri csapattal volt szerencsém végigmuzsikálni Digne (dinnye:) ) városában az 50. levendula ünnepet, akkor mondta kollégám, hogy ne menjünk vacsorázni, mert zsizsikfőzeléket adnak. Ami pedig a tengeri herkentyűs rizst takarta. Azért csak megkóstoltuk a hozzá kapott borral együtt, de egyik sem ízlett - maradtunk a sós fehér szalonnánál, és az egri veresnél. Köszönöm a türelmet. 11:56

A kutya meg a szántás

Az évek hosszú sora óta halogatott munkát elkezdtük a kertben. Nem véletlenül halogattuk, s biztosan nem véletlenül vitték a rabokat időnként kőfejtőkbe. A házgyári panelből épült kerti ház ablaknyílását kellett egy 80x20x20 cm-es darabbal bővíteni hogy a kicserélendő és meglévő új ablakot ne kelljen átszabni. Nem tudom melyik a kellemetlenebb, azt most már tudom, hogy betont vésni nagyon rossz. Legalábbis ilyen módszerrel ahogyan mi csináltuk. Útkészítésnél lehet látni a "pöfögtető gépet" ami elég hangos, s ami töri a betont, azzal a vas (vagy acél) tüskével dolgoztunk, ám manuálisan. Tehát fogja az ember a bal kezébe ezt a közel négy kilós tüskét, ráilleszti a beton kiválasztott helyére, és jól megfontolt apró, ám annál erőteljesebb kalapács ütésekkel megpróbálja először repeszteni, majd a helyéből kiütni az éppen útban lévő darabot. Mindezt délelőtt 11:00 óra magasságában, amikor már elég jó idő van, annak ellenére, hogy mindezt bentről, a szobából csinálja. Az első tíz perc után már jönnek a szentek lefelé az égből amikor nem látszik az izzadás eredménye, csak szikrázik mind a beton, mind a tüske, vagy a három és feles kalapács. Unalom a tett halála, csak ráveszi magát az ember hogy ha már eddig eljutott, ne hagyja abba. A fagyasztóládából előkerül a vizespalack, leül az ember, mélázva nézi az éppen hogy elkezdett munkát és átkozódik csendesen. Erőt vesz magán, s folytatja ezt a semmihez sem hasonlítható nyers erőt kívánó tevékenységet. Három óra múlva amikor a ruhából is folyik az izzadtság, kezd olyan szagom lenni mint egy oroszlánnak, végre elkészül az a bizonyos "lik" . Sikerült megcsinálni! Most már csak annyi van hátra, hogy az ablakot is sikeresen a helyére tegyük egy olyan alkalommal, amikor rá tudjuk szánni az egész napot. S hogy ne feledjem annyira könnyen, délutánra már előjött a fájdalom, ami akkor szokott elővenni ha megerőltetem magam. Mindkét karom csuklótól vállig merő fájdalom ami idővel elmúlik, de jelenleg igencsak kellemetlen. Kellemetlen, mert a természet megkívánja hogy a salakanyag távozzon a szervezetből, s hogy is mondjam csak . . . mozgáskorlátozottnak érzem magam mikor a wcpapír gurigáról eszembe jut a mozdulatsor, amivel befejezem a "dolgom". Köszönöm a türelmet. 21:30

művészet kipipálva

Ma délelőtt ebben a remek időben megcsaptuk az első művészet kipipáló rendezvényt. Egyszerűbben fogalmazva az idei első térzenénk volt (május elsejei megmozdulást nem számítva) a Kohász Hotel előtt a placcon. Sehol egy fa, sehol árnyék. A zenekar a szép új ruhájában, de még a zakós változatban érkezett a tetthelyre. Kezdés előtt másfél órával már megnéztem a helyszínt, székek kottaállványok a helyükön, köszönhető a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusának. Tegnap vele együtt néztük meg a helyszínt, pontban 10:00 órakor, s rájöttünk, hogy az időpontot rosszul választottuk meg. 10:00-kor már erősen süt a nap, mire végzünk lesz fél dél, s akkor már az uvb (vagy uwb) sugarak is dolgoznak. Már mindegy. Erre az időpontra többet nem teszünk kezdést, vagy ha igen, nem a tűző napon. A zakók a székeken kötöttek ki, s fehér ingben fújt a csapat. Egyedül rajtam volt zakó (kigombolt állapotban) de szerintem a többiek jobban izzadtak mint én. Az első hat szám után cigaretta és sör szünet következett, majd játszottunk még egy kicsit - magunknak. Merthogy a közönség nem akarta szétfeszíteni a környező teret és utcákat. Gond egy szál se, ha csak az nem, hogy az egyik darab végét nem vártam meg s leintettem a zenekart. De nem subdomináns helyen, arra azért vigyázok:) Azt sem mondhatom hogy kíváncsi voltam, teljesen biztos voltam abban hogy beszegik a végét a leintésre. Nem úgy sikerült. A kissé felháborodott kérdésre: "ez mi volt?" csak annyi volt a válasz részemről: "leintettem, ennyi". Pénteken majd jobban figyelnek - vagy sem. Mivel mindenkinek elég melege volt - ami nem is csoda - , beígértem a csapatnak egy azbeszt otthonkát, esetleg fekete racka juh bundájából készült subát - szőrével befelé - hasonló esetekre. Nem nagyon nevettek rajta, amit meg tudok érteni. De azon talán érdemes lenne elgondolkodni ha már ilyen közel van a szlovák határ (közúton 14 km), hogy beszerezzünk a csapatnak szalmából készült úgynevezett "tót" kalapot. Ami nem csak arra jó, hogy a jövő heti eszem-iszommal egybekötött társulati ülésen a legális tudatmódosító szerek élvezete közben eléggé el nem ítélhető módon ráül - természetesen nem a sajátjára, hanem a szólamtárséra, hanem arra is jó hogy napszúrás ellen védje azt a szép okos fejünket :) A héten egyébként megérkeztek a nyári viselet hozzávalói, de még a szabónál vannak, a különböző "kütyüket" rá kell illeszteni, s még nem végzett vele. Ha minden jól megy, akkor pénteken délelőtt már nem a zakós változatban vidámítjuk a tak.szöv. megalakulásának 50. évfordulójára általuk megrendelt - ám eddig még ki nem fizetett - csődítő zenét, hanem az ingblúzban. Úgy legyen. S ez aznap van délelőtt, amikor délután lesz az "ereszdelahajamat" társulati ülés. Ez minden évben eléri a célját, 73 tagú a társulat, ebből cca. 30 fő a zenekar, plusz a családtagok és a slepp:) Nekem ez lesz az első ilyen megmozdulás itthon, de úgy mondták a kedves kollégák, hogy jól szokott sikerülni - úgy legyen. Köszönöm a türelmet.

cseresznye

Cseresznye szezon van, azért vagyok ritkásan:) Ma is 19 üveg cseresznye befőtt készült, ezzel együtt már 38-ra szaporodott azon üvegek száma, amiből majd az elkövetkező időszakban kiszorítjuk a levegőt. De! Még nincs vége. Még két fonott kosár cseresznye van itthon amit délelőtt szedtünk. A szedésbe besegítettek a kétlábú aratók is, gondolok itt a vetési varjú madárra, és a szinté sötét színű, avagy nem kaukázusi fehér embertípusra, akik csak az aratást ismerik. Még elmostam, lefertőtlenítettem 24 üveget, s ezeket még a mai nap folyamán jó lenne megtölteni. Milyen jó hogy nem szeretem a focit - sem. Köszönöm a türelmet. 20:35

kolduló barát

Tegnap bevégeztük a nyári térzenék előtti utolsó próbát, részemről nem teljesen megnyugtató módon. Már csak azért sem, mert a zenekari ruhákhoz nem érkezett meg a mai napig a nyári változat. Igaz a téli sem medvebőrből készült, de zakó nélkül csak kellemesebb. Nem sima fehér ingre gondolok, mert mint már írtam, a tagság a lyányokon kívül "sűrű" ember hogy szépen fogalmazzak:) Az igaz hogy térzene alkalmakkor nem szoktunk járkálni, ám a veszélyessége így is meg van a nadrágba gyűrt fehér ingnek. A látványra gondolok. Megoldjuk valahogy. Egy biztos, én biztos nem vagyok hajlandó tornázni begyűrt ingben. Ezért ugyanúgy meg kell sürgetni a készítőket, szállítókat hogy ideérjen ha kicsit megkésve is a rövidujjú ingblúz. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa ma a megyeszékhelyre ment, felvette a kolduló barátok ruháját - hogy hamut hint a fejére vagy sem, azt nem tudom - , esetleges anyagi hozzájárulás szerzése céljából. Nem irígylem egy szálat sem. Ha szükség lesz rám, majd szól. Mondtam neki hogy botot vigyen magával minden esetre. Ma reggel pedig kitört a nyári szünet. Tesóm ikreivel a nyáron sok mindent tervezünk, a kert némi felújításra szorul, de nem részletezem, majd a történések sorrendjében megírom ezt is mint a többit. Ma délután a cseresznyefát megszabadítjuk egy kis súlytól, holnap más a tennivaló. Anyu holnap megy a kórházba, tegnap este már mondta hogy semmi kedve, na de azok sem örömmel mennek oda, akik ott dolgoznak - tisztelet a kivételnek. El kell menni, a doki is azt mondta. Régóta halogatja, nincs mese. Segíteni fognak rajta, ők a csúnya szóval szakemberek. Ha meg lehetne itthon oldani, már megoldottuk volna, de nem értünk a gyógyításhoz. Szép időt, jó egészséget kívánok, az esetlegesen érettségiző(k)nek pedig sok szerencsét. Köszönöm a türelmet. 09:20

tűzvarázs

Szombat estéhez hűen, rövid jegyzés lesz. Délután 16:00-kor elkezdődött az Istenek alkonya közvetítése a Müpa-ból, most a harmadik felvonás zajlik, a Tűzvarázsnak már vége. Befejeztem én is a töltőtoll hegyének koptatását, készen van a holnapi próbára az egyik régi - "új" anyag, az pedig nem más mint Parizek Vencel: Nádasdi emlék indulója 1926-ból. Köszönöm a türelmet. 22:02

Kelet zenéje

Annak ellenére, amit a május 8-i bejegyzésben írtam, Churchill pár megközelítése az életről még mindig szimpatikus - nekem. Ezek közé tartozik a "no sport" . Nem vagyok rá büszke, de nem nagyon tudnak lázba hozni a különböző sportesemények, sőt a focit kifejezetten nem kedvelem. Ez a mostani EB kapcsán jutott eszembe, mert ugye nem olyan sokára kezdődnek az olimpiai játékok. A helyszín kapcsán jutott az eszembe, hogy miért hallunk olyan keveset a kínai muzsikáról. Nem emlékszem rá, hogy valaha is hallottam pl. a mai közvetítést megelőzően a Kínai Filharmonikus zenekarról. Pedig - majdnem - minden országnak van "rendes" szimfonikus zenekara. Természetesen az ember a tanulmányai ideje alatt hall ezt-azt a kínai zenéről, de én nem Kárpáti tanár úr "Kelet zenéje" című könyvében olvashatóakra gondolok, hanem a napi szinten működő muzsikálásról. Valószínű hogy egy hagyományőrző eredeti kínai operát nem tudnék végighallgatni egy ülésre a maga időnkénti 12 - 15 órás hosszúságával. Az is lehet, hogy az ott élőknek simán menne a "Ring" végigfülelése, s a végén megkérdeznék: csak ennyi ideig tart? :) Persze, más világ, mások az értékrendek sok mindenben, a nagy többség nem kapkodó idegbolond (mint nálunk sem mindenki), de azt gondolom, az alapvető emberi értékek ott is számítanak. Mint ahogy számítani kellene itthon is. De attól is szép a világ hogy nem vagyunk egyformák - hozzá szoktam tenni, hogy szerencsére. Kár lett volna kihagyni a mai közvetítést, jó hallgatni. Szívesen meghallgatnék pár húzósabb darabot is, egy kis R. Strauss-t, Mahler-t, urambocsá' Sztravinszkij-t, de nem vagyok telhetetlen. Alkalomadtán biztosan nem fogom kihagyni. Köszönöm a türelmet. 20:48

Gőte

Az idei - eddig - legmelegebb nap volt ma, még tart egy pár órát. Nem tudom mennyi celsiust mutattak a mércék, érezni viszont még nem éreztem ekkora meleget. Hajnalok hajnalán irány a kert, nem nagyon volt mozgolódás, a kedves nagyhangú szomszéd - Gőte a beceneve:) - sem volt kinnt, biztos elfogyott tegnap a sör... Mi azért a cseresznye-meggy nevű fát megszedtük, amit elértünk, plusz a 40 kilós létrával is sikerült bírkózni egy jót. Kilenc órára befejeztük a szedést, három fonott kosár, kettő vödör, de az egyik vödör már a hosszú szárú cseresznyével volt majdnem tele. Holnap folyt.köv. a cseresznyével. Van mit csinálni, van mit szedni. Bepótoljuk a tavalyi fagy miatt elmaradt munkákat. Amilyen áldott jó szívem van, azért még délelőtt vittem a zenesuliba egy kis kóstolót:) Végül is az iskola "mindent tudó" (nem az izgatónőre gondolok) titkárnője nem tehet arról hogy ilyen főnökasszonya van. Ma viszont este nekidőlök egy régi "új" indulónak, ám ezt már nem géppel pötyögöm, arra nincs idő. Tegnap találtam a volt karmester Gazsik Gyuri hagyatékában, csak kicsit kell rajta pofozni hogy akkor is megszólaljon ha mi játsszuk. Még vasárnap van egy próbánk és kezdődik a nyári térzenés program. Köszönöm a türelmet. 17:16

ius murmurandi

Akkora fekete pontot kapott ma tőlem az Alapfokúművészetoktatási-iskola/zeneiskola igazgatónője, hogy még egyszer kellene születnie hogy eszembe jusson a neve mellől törölni... Egyszerűen nem értem. Vagyis igen, csak hihetetlen mennyire nem érdeklik bizonyos dolgok. Dehát a hála sosem volt népszerű a politikusoknál sem, miért éppen nála legyen az?! Ott kezdődik a történet, hogy pénteken a fellépés előtt beszélgettünk zenekari tagok az épület előtt. Kilibben az épületből, s olyan felháborodottan, mint akinek nem jutott barnaszén, odaszól nekem: Ha nem viszi el valaki Gazsikgyuri által a zeneiskolában hagyott cuccot, kiviteti a szemétbe. Hányszor kell neki üzenni hogy megmozduljon valaki??? Na, először is, ne üzengessen, hanem szóljon nekem. Kettő: hétfőn 10:00-re ott vagyok és megszabadítom tőle. Tegnap úgy alakult hogy nem tudtam menni, de telefonáltam hogy csak ma aktuális. A titkárnő közölte, hogy egyébként sem lesz senki az iskolában, ő pl csak egy iratért szaladt vissza mikor telefonáltam. Gyanús volt, hogy pénteken rávágta hogy jó lesz a hétfői időpont. De biztos megint csak ürügyet keresek hogy kikezdjem. Kezdjen ki vele a harapós ló, az kezdjen ki vele. Ezen az sem változtat, hogy majd' 40 éve ismerem, együtt jártunk zeneiskolába. Gazsik Gyuri pedig csak azért hagyta ott pár éve a cuccait a zeneiskolában, merthogy sajnálatos módon - aránylag fiatalon - elhunyt. Ma elhoztam a "hagyatékát". A családja nem jelentkezett érte, ezt a részét nem részletezem. Szerintem az "izgatónő" bele sem nézett mit akart az enyészetre bízni, vagy ha igen, annál rosszabb. Az is igaz, hogy nem szívelheti a fúvószenekart (sem), na de ez kölcsönös. Azért köszönni köszönök neki - még ha ő időnként el is felejt legalább bólintani - , sőt a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni, de kezd tele lenni vele a hócipőm. Gazsik Gyuri míg az akkor éppen művház zenekarnak nevezett fúvószenekart vezette, szinte az összes fellépésről, fesztiválról, vendégszereplésekről, díjakról a fellelhető kiadványokat mind összegyüjtötte. Nincs rendszerezve, de ma pár óra alatt csak átlapoztam, s szenzációs dolgokat találtam. A zenekar - idáig ismeretlen -, valószínű első fényképét 1898-ból(!), Gerschwin: Rhapsody in Blue 1927-es párizsi kiadása, Verdi: Rigoletto az egész opera zongorakivonata 1955-ös Moszkvai kiadás, a zenekar 1925-ös fényképe, de nem sorolom. Ha már nem sikerült az igazgatónőnek annyit tanulni a konziban, és a főiskolán hogy valamennyire becsülje a fúvósokat, legalább a látszat kedvéért sűrű elfoglaltságából szánhatott volna annyi időt egy volt kolléga anyagának átnézésére, hogy ami a zeneiskolával összefügg nyomtatott, írott anyag, fénykép, hogy azt megmenekíti. De nem. Ettől függetlenül -és annak ellenére hogy nincs diplomám, "csak" egy bakakonzi végzettségem - , ha megéri a zeneiskola a 60. évfordulót - ami öt év múlva esedékes - , szívesen kölcsönadom ezeket az ereklyéket. Egy pár darabja a hagyatéknak pedig részét fogja képezni a zenekar szeptember 13-i megmozdulása alkalmából rendezett kiállításnak. Erősen gondolkodom rajta hogy a felirat valami hasonló legyen: X.Y. megbecsülése által a szemétbe kívánt zenekari ereklyék. Köszönöm a türelmet. 17:02

beütés

Pár nap kihagyás után ismét itt. Pénteken megcsaptuk a Lengyel műsort. Volt egy kis kapkodás, valahol meg is értem őket, de... Hihetetlen módon a közönségszervezés nem megy. Már írtam itt hogy milyen módon Nem foglalkoznak vele, ismét sikerült nem megtölteni a színháztermet. Igaz hogy Bódilajos és Lagziguszti nem léptek fel, de a fene vigye el, az nem közönségszervezés hogy megjelenik plakáton: pénteken 17:00 órakor Lengyel-Magyar ünnepi est az Olvasó színpadán. Ez annyira kevés mint kempingsajtban a sátorvas. Kikukucskáltam kezdés előtt a színpadi függöny mögül mikor még égnek a lámpák. A résztvevőkön, a szervezőkön kívül csak pár ember abban a gyönyörű teremben. Jajj. Ismét bemutattuk mennyire tudunk szervezni. A két Himnusz elhangzása után belibbent az egyik szervező, és mondja, hogy csak a fele műsort játsszuk el, mert kevesen vagyunk. Na ne vicceljünk, és ne most. Bennt ül a zenekar a színpadon, elöl mondják a szöveget, köszöntik a megjelent "előkelőségeket" a vendégeket, majd hallgassuk meg a zenekar műsorát. Hat számmal készült a csapat, ebből kettő az utolsó pillanatban készült el, egy próbánk volt, ami ugye kissé aggályos, de jobban figyel a csapat:) Meg is jegyezte az egyik "művelődéssel" foglalkozó, hogy nagyon meg akarjuk nyerni a lengyeleket, azért játszunk ilyet. Felhomályosítottam hogy bármelyik nemzet zenéjéből szívesen hangszereltem volna az alkalomra illőt, már csak azért is, hogy halljanak legalább ismerős darabot. Szerencsém is volt hogy a kórus vezető adott kottákat amiket tavaly ősszel énekeltek kinnt, így nem a kakukkos - nótát kellett fújnunk, ami már annyira a könyökén jön ki mindenkinek mint ha a SZU utódállamaiból érkezőknek játsszák az örmény származású szerző Kardtánc-át. Nem mintha nem lenne remek a Kard-tánc. De mennyi minden van amit lehet ha nem helyette, de mellette játszani. "Biztosan menni akarunk L.o.-ba!" Ha meghívnak, megoldjuk, de nem ez a menete, s neki ezt pontosan illene tudni. Szóval ott tartottam, hogy játsszunk kevesebbet, ne játszunk csak 2 (kettő!) számot a tervezett hatból. Na, ne vicceljünk. Legalább a felét. S mivel nem tudták hogy melyik felét, minden szám előtt bemondtam a zenekarnak hogy mi következik. Lejátszottunk hármat, tapsol a közönség, a függönyhúzó csak arra vár hogy intsek neki s behúzza a függönyt, észre sem vettem:) Mint ahogy direkt nem néztem arra felé, ahol két kézzel integet a szervező hogy hagyjuk abba. No még egyet. Így sikerült az aránylag hosszú negyedik számot is elsütni. Nem fognak lesöpörni bennünket, nem fogják a függönyt összehúzni míg játszunk, a többit meg majd csak elviselem. Csak jól kössék fel a felkötnivalót. Az is igaz, hogy a csapat nem tud elvonulni csendben a színpadról - ez viszont a mi hibánk. Még párszor biztosan el kell mondani, hogy nem kondások vagyunk, figyeljünk már kicsit arra hogy míg a helyünkre érjünk, addig legalább csendben legyünk. Ez nem jött össze. Olyannyira nem, hogy a színházterem ajtaja nyitva volt, suhanunk el mellette, s mikor történhet olyan hogy a kisdobos elejti a hangszerét ha nem ott... Meg is dícsértem már a próbateremben: Dani, neked volt a legnagyobb sikered! :) Ma viszont meglepett bennünket, gondolom nem csak engem, hogy a Nemetz András - féle beütést ahhoz képest hogy pénteken mutatták meg neki, jól eljátszotta. Pár helyen nem oda ütötte a hangsúlyokat, de nem lesz vele semmi gond, hiszem még csak 12 éves lesz! De nagy focirajongó, és rúgja is a lasztit. Tőlem megkérdezte még pénteken a szereplés után hogy szeretem-e a focit, de közöltem vele, hogy csak rám kell nézni s kiderül hogy nem vagyok sportbarát. Ő arra gondolt hogy nézni nézem vagfy sem. Nem nézem, nem művelem, és nem is fogom. Köszönöm a türelmet. 17:01

internet

Ma megint (vagy inkább ismét) fülig ér(t) a szám:) A múlt hónapban beszerzett mobil internet beüzemelésre került gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Tegnap előtt voltam nála festékpatront venni, megbeszéltük hogy ha lesz kedvem szétszedni a gépet beviszem neki, s egy perc alatt beüzemeli, merthogy csak össze kell dugni az összevalókat. Nemhiába vagyok műszaki analfabéta, nekem még ez sem sikerült. A lényeg persze azon van hogy működik, s már most az elején kétszer olyan sebességgel jön az áldás, mint a helyi szolgáltató kábelén. Olyan kárörvendő mosollyal szedtem szét az eddigi net-kapcsolatot, mint a klasszikus Ludas Matyi rajzfilmben "róka mája, tyúk epéje, itt van megjött Biri néne" . Csak azért, hogy ne legyen teljes az öröm a gépekkel kapcsolatban, most a multifunkci gyengélkedik. Beolvas, fénymásol, csak éppen a gépről való nyomtatást nem akarja. Tegnap fel is túrtam kettő szekrényt a telepítő lemezért, de olyannyira sikerült rendet raknom a múltkor, hogy nem találtam meg csak az ékes holland-svéd-szlovák nyelvűt. Azzal pedig csak addig tudok elmenni mintha nyugat-szuahéli nyelvjárásban mutogatná valaki a kóser vágás rejtelmeit. Na, erről ennyit. Ma ismét voltam a proszekturán, rendbe vágtam a holnap terítékre kerülő kottákat. Nem volt senki aki megzavart volna a munkában, egyedül a portás kislánynak nem volt beszélgető partnere miközben ő a holnapi dekorációt vágta hűvös halomba. Függönyök behúzva, ablakok kinyitva, mjuzik beüzemelve, kb másfél óra alatt végeztem. Ha minden zenész magának rakná össze a kottáját, az fejenként öt perc még ha telefonos segítséget kér, akkor is. Át is fogok rá térni. Nem a telefonos segítségre. Mindenki úgy rakja össze a kottát ahogy neki tetszik, csak egymás után kerüljenek a mappába, ne az előadáson kelljen keresgetni. Ha keresgetni kell, az rosszul is sikerülhet, merthogy mindenki arra vár hogy elkészüljön. Na, erre jön a sietség, s aki siet, annak - Murphy szerint is - biztos szétesik a mappája, s ahány kotta, annyifelé repül. Látványosnak látványos, szó sincs róla. Főleg ha az ékes magyar nyelv valamelyik sokszor s sokak által idézett klasszikusát félhangosan fogai közt szűrve meghallja a közönség. Az "Olvasó" színpada azért is jó mert a közönség és a színpad közt ott van a zenekari árok - üresen. Még jó hogy nem töltik fel vízzel mint a vár árkokat:) Köszönöm a türelmet. 17:23

rövid:)

A legrövidebb bejegyzés következik: www.ozdolvaso.hu Köszönöm a türelmet. 21:38

Gyűrűk ura

Majdnem egy hét múlva Medárd napja, remélem jó sok eső lesz, gyalázatosan kevés a nedvességtartalma a földnek. Ma délután a félcolos csővel adagoltam a cseresznye-meggy fának utánpótlást - 600 liter vizet úgy beszívott a föld, hogy a fa törzsétől egy méterre még csak nedves sem volt. Jó helyre ment ezek szerint, nem szökött el. Persze az már csak akkor jutott eszembe mikor hazaértem, hogy fel kellett volna turbózni az öntözővizet egy kis táppal... Reggel kezdtem a proszekturán, sikerült megbeszélni a pénteki koncertet, nekünk nem kell mikrofon csak 30 db szék s egy műsorközlő. A műsort leadtam, a hölgy nézett ki a fejéből - én ártatlanul néztem, kérdem mi a baj? Azt mondja, az nagy könnyebbség lenne neki(k), ha megírnám a műsorközlő szövegét. Üsse kavics. Még mindig jobb ha rendesen, s fonetikusan is mellé biggyesztem a szerző(k) nevét s a címeket, mintha elbaltázza merő jóindulatból. Mert volt olyan anno mikor még szolnokiában múlattam az időt, hogy a konferansz saját meggyőződésével olyat mondott hogy azt hittem a székről lefordulok. S ez a következő volt: játszottuk Johan de Meij: A Gyűrűk ura öt tételes szvitjének első tételét, aminek címe Gandalf. A felvezetés a közönségnek a következőként sikerült: Következik J.de Meij: Gyűrűk ura-ból Gandalf, AZAZ A VARÁZSLÓ. Tehát a hölgy szerint Gandalf=Varázsló(?!) Persze Gandalf a varázsló, de nem azaz, hanem de... De mi nem fogunk így járni, ha tud olvasni az itteni műsorközlő. Meglehet még őt is meg kell hallgatnom, hogy is mint mondja a leírtakat. Köszönöm a türelmet. 21:41

érdekes:)

Japánban, ahol nagyon kevés zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Franciaországban viszont, ahol elég sok zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója szintén alacsonyabb, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban.Indiában, ahol alig fogyasztanak vörösbort és húst, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Míg Spanyolországban, ahol nagyon sok vörösbort isznak és túl sok paprikás kolbászt esznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Algériában, ahol alig szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Ezzel szemben Brazíliában, ahol sokat szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.szóval lehet, h az angol nyelv az, ami igazán öl...??? :D Forrás: http://nurseveda.blogspot.com

mulyó

Tegnap este nyolcra végeztem a "lengyel" anyaggal, pár szólamot másolni kell csak, annyi van belőle vissza. Azt meghagyom estére, mert festéket kell tölteni, a multifunkci remélhetőleg majd üzemel fénymásolóként, mert a gépre újra kell telepíteni a rendszert, csak nincs hozzá kedvem. Jelenleg 26.4 celsius van a lefüggönyözött szobában, egy cseppet sem fázom. A tervezett ablak készítés elmarad, helyette a szőlő kötözést kell megcsinálni, de majd csak délután, mikor "Lizzy" gyengébben ereszti. Vagyis akkor már árnyékolja a szőlőt a cseresznyefa, és a házikó is. A holnapi st.evangélium alkalmával meglessük a leírt nótákat, nem lesz vele baj. A "rock around the clock" nótába is bele kellett kontárkodnom, nem hallottam idáig a tetejét. Csiszoltam rajta egy keveset, csak annyit hogy a próba végén a szárnykürtösök, trombitások ne csendben hagyják ott a próbát:) A forró levessel sem lesz gondjuk, nem fogják a "mulyót" érezni. Ha mégis érzik, akkor kezdik megszokni a folyamatos terhelést. A szunyókálós toros káposztát nagy duzzogva megkóstolom csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet. 12:43

tisztasági verseny

Tegnap a nagy faluba voltam hivatalos. Már nem mindig van kedvem utazni, sietni viszont most sem különösebben siettem, ennek ellenére már 15:30-kor itthon is voltam. Ahhoz képest hogy hat órakor indultam, elintéztem amit kellett s az út oda-vissza cca. hat óra, szerintem elég jól megjártam. Még a buszra várakozás idején két új könyvet sikerült venni és egy galléros nyári inget, nehogy véletlenül megsüsse a nap a vastag nyakamat. Időnként "kun" is tudok lenni, bár nem az a kimondott "nyakas paraszt" jellegű:) Mindezt persze csak a vicc kedvéért írom - talán. Útközben rácsodálkoztam pár bodza bokorra, hogy teljes virágzásban díszelegnek az út mentén, s hirtelen nem jutott el a tudatomig hogy hiába süt a napocska ezerrel, attól még csak május vége van, s most van az ideje a bodzavirágzásnak, ugyanúgy, ahogy a naspolyának is. Még Szolnokiában volt egy kedves kolléga, aki kertet bérelt, s a kert dísze volt pár naspolya fa. Egyik alkalommal rákérdeztem hogy teremnek, mire csattant a válasz: "nem jó egyik sem, már a fán megpuhul":) Felhomályosítottam hogy akkor jó... A másik kollégát elküldte az asszonykája, hogy vigyen haza a kertből retket. Üres kézzel tért haza, nem tudván hogy a retek az a földben növekszik - ő azt hitte úgy mint a karalábé. Nem csoda ha nem találta meg. Ma bementem a proszekturára, ott várt a három lengyel darab amit még tegnap kaptam kölcsön. Most viszont kettőnek nekiülök, meg kell hangszerelni - amilyen marha vagyok az jutott az eszembe, hogy biztosan megörül a lengyel delegáció ha "hazai" darabokat is hallanak a jövő heti koncerten. Kell nekem kreatívan gondolkodni... Mintha nem lenne ezen kívül is elég írnivalóm. Persze ez nem panasz, csak pozitív gondolkodás - vagy okoskodás. Jó lenne még ma befejezni, de ez megint csak úgy sikerül ha csak szólamokat írok, a partiturát mellőzöm. Arra nincs idő ha holnap a kertben akarom az időt tölteni. Ott is süt a nap, csak egy kis szelecske mindig van. Persze ha permetezni kellene, fújna mint a veszedelem. De holnap megpróbálunk egy dupla ablakot alkotni - évek óta készülünk rá, itt az ideje, mielőtt a pincében tönkremegy. Aztán a jövő hónapban jöhetnek a "delej"-t behúzni a házikóba, majd kikerül a hűtő is. Tévéről szó sem lehet, max. a rádió, azt viszont sikerült úgy megcsináltatni, hogy kizárólag a "Bartók" adó jön be rajta... :) S ha valami csoda folytán (lottón nyer az ember, ami már azért is necces, mert nem lottózom) sikerülne a kútfúrókkal megegyezni, saját kútból lehetne locsolni. A legközelebbi közkút - ami az út mellett van - olyan 700 méterre van, s persze nem a hegyen, hanem a hegy aljánál. Na most, ha locsolkodni szeretne az ember hogy a gyümölcs ne aszalódjon rá a magra, akkor bizony az rabszolgamunka. Nem is viszünk csak innivaló vizet időnként, meg persze tisztasági versenyt sem szoktunk a kertben rendezni, büdösen meg csak kibírom hazáig. "Tisztasági versenyt" majd rendezünk a vasárnapi próbán, hangoláskor. Köszönöm a türelmet. 16:47

..., csak alacsony a kerítés.

A fagyos szentek elkerültek bennünket, babevő Orbán sem csinált semmit tegnap, így van esélyünk a jó termésre. A meggy kivételével, mert valami nagyon elkapta itt a környéken szinte az összes meggy fát. Egyedül a cca.30 éves úgynevezett cseresznye-meggy nem szenved ettől a nemtudommitől. Reméljük ez így is marad. Vittünk a héten a kertbe(!) virágot, bohóc virágnak hívják, s olyan a virágja mint a tátika, vagyis hasonlít rá. Nagyon szép kis virág, nem tudom mekkorára növekszik, most olyan arasznyi, de nagyon kedves kis növény. Az áprilisban vett leanderem pedig hozza az első virágait, hihetetlen módon. Igaz egy kis tápot kap hetente nem egyszer, hanem kétszer, de hadd erősödjön. Lassan ki is teszem az erkélyre, egyelőre az ablak párkányon van, de persze belülről. A kerti odúba fészkelt egy házi veréb, de valami kirabolta, szörnyű látvány. Biztos hogy nem a kóbor macskák, nem tudnak felmenni. A nyest sem, eleve úgy csináltuk. Marad a szarka, egy pár fészkel a közelben valahol, de megfogjuk fogni. Ez így nem mehet tovább akkor sem ha védett... Jajj. Hiába, a szarka egy ilyen rabló madár. A szomszédét is vitte, már a fiókákat. Persze tudom hogy az is neveli az utódait - így aztán nem tudok okos lenni. A zenekarnál jó a hangulat, időnként persze vannak összezördülések, de jó békebíróhoz méltan igyekszem meggyőzni mindkét felet, s semmi gond nincs:) Annyit azért megjegyeztek hogy: "mindig tudsz valami jót mondani" s ez igen jól esett. Nem kell ahhoz kiabálni hogy valakinek igaza legyen, sőt! A héten csak a szomszéd házban lakó egyik idős hölgy(?) bosszantott fel, és kijöttem a "sodromból" . Bánni nem bánom most sem, csak furcsa érzés. Állok a buszmegállóba, messziről integet, átjön az úton a megállóba (nem a zebrán, s szidja az autósokat). Erre nekem esik mindenfajta köszönés nélkül hogy: Köszönöm a jóságodat, ezt érdemlem, amit a családoddal tettem, bezzeg akkor jó voltam mikor a szomszédba lakott a hugod az ikrekkel...stb,stb. Csupa valótlanság. Jó sokan vártunk a buszra... Megjegyeztem hogy már elnézést, de ha megmondaná hogy mi bántja, talán tudnék rá válaszolni még ha nem is kíváncsi a véleményemre. Azt mondja, hogy szombaton látott az út másik(!) oldalán, s én nem vettem észre hogy mennyi virág van nála, jó lett volna ha segítek neki hazacipelni! Na, mondom: Kezdjük elölről! Csókolom. Először is, köszönök ha találkozom valakivel. Másodszor, azért saint sem vagyok, Én NEM járok templomba mint Ön, ám senki mellett nem szoktam elmenni úgy hogy ne köszönjek. Harmadszor, engem ne Öcsizzen, az a Családomé. Van nekem tisztességes nevem, vagy úgy szólít, vagy sehogy. Felnőtt ember vagyok. Negyedszer. Ha valami gondja van velem, azt nekem mondja, s ne itt, mert a viszontválaszt hallhatja most. Ötödször. A Hugomékat haggya ki belőle, már csak azért is, mert a hugom vitt magának ebédet,akkor mikor az ikrek nagyon kicsik voltak, s önt a kedves családja meg sem látogatta. De ezt mindenki tudja a környéken,hogy elmart maga mellől mindenkit. Hat. Mi lenne ha magába nézne ahelyett hogy farizeus módra kiöltözve elmegy vasárnap a templomba, s megmutatja milyen aranyláncot vett a héten. Ezzel meg is van a kisdobosok hat pontja. Ha tudja miről beszélek. Nem szeretem kiteregetni más családi életét, nem is tartozik rám, ám ha engem meggyanúsít, hasonló választ kaphat bármikor, legközelebb is, csak lehet hogy nem leszek ilyen finoman fogalmazó. Tettlegességre eddig sem sem folyamodtam - valamitől azért én is undorodom... Na, erre nyílt színi tapsot kaptam. Ő viszont átkozódott olyan hárpia módon, de akkor már hiába fordult bárki felé, ők elfordultak tőle. A fene vigye el, hogy ilyen marha is van. Na, jól kezdődött az aznap. Ezek után mentem tárgyalni a zenekar ügyében, mondtam nekik hogy morcos vagyok, csak jó híreket mondjanak, a többi jó lesz ezen a héten is. Csak jó hírek voltak, megbeszéltük a nyári térzene időpontjait, helyszíneket. Befejezem ezt a levélkét, indulnom kell. Köszönöm a türelmet. 09:03

babevő Orbán

Eszter napja vagyon, a fagyosszenteket már jó lenne magunk mögött tudni, de még ugye itt van a holnapi babevő Orbán, s megviccelheti a gyümölcsöst. Nem kellene már a látogatása, a meggyet így is elkapta valami az egész hegyen, nem győzzük az elszáradt ágvégeket levágni s tűzre rakni. Nem mintha eddig is csináltunk volna meggybort, de jó lenne sütikbe való meggyel a fagyasztó egyik polcát megterhelni. Ami még előfordulhat, mert "csak" azok a meggyfák kapták el ezt a száradást, amelyek nem harminc évesek. A cseresznye-meggy nevűt nem kapta el idáig, de a "kunfehértói fürtös"-t igen. Nem biztos hogy ez a neve, de olyan jól hangzik mint amilyen rosszul néz ki jelenleg. A babok is mutatják magukat, a "Budai piaci" és a "sonesta" nevű már látszik. A "sonesta" csomagolására pedig az van írva: Nagyanyáink kedvence... Nahiszen. Soha még csak a nevét sem hallottam. Pedig az élelmiszerpiacra szívesen járok. Aranyom, adjon már nekem másfél kiló sonestát... A héten jó sok papírt sikerült összefirkálni ismét, a proszekturán is voltam, megbeszéltük a nyári térzenéket, halad a szeptember 13-i buli szervezése, valamint társulati ülés volt az ÖTE-nek. Egyik legfontosabb dolgot sikerült megbeszélni, 31-én a Hódoscsépányi csapat indul az önkéntes versenyen Göncön. Ruhájuk is megvan, a felszerelés is. Meg a kedvük is. A sugaras, és az osztott sugaras oltás versenyszámra még gyakorolni kell, de nem lesz gond. Ezeket a számomra érdekes szavakat mind ott csíptem fel. Idáig tűzoltóversenyen csak zenekarral voltam mint közreműködő s nem hiszem hogy elkezdem a tömlőt cipelni mostanában. Ha végképp nem lesz eső nyáron, akkor viszont a tűzoltó autó amikor tele van vízzel, teríthetné a kertet, de gyanítom nem tudna feljönni a hegyre azzal a pár ezer liter vízzel. Merthogy az út "siralmas" állapotban van. A héten körmölt induló egy "régi osztrák katona induló" szerzője ismeretlen, Pallós Feri bácsi vetette papírra emlékezetből, s ő is hangszerelte 1984-ben. Akkor ő már közel volt a nyolcvanhoz, de lehet hogy meg is haladta. Még ráírta a kottára Kraul Antal valamikori véleményezését is: "ez egy régi, nemesveretű patinás induló". Kraul Antal szerzeményei közül mostanában csak a "Sólyommadár" indulót szokták játszani fúvószenekarok, pedig szívesen megnézném még pár indulójának kottáját. Például a "Bécsi hegyeken" vagy a "Recece" címűeket. A végére hagytam: tavaly március 7-én halt meg Frici bácsi. Holnap lenne 80 éves. Minden fúvós áldhatja, hogy olyan sok nagyszerű muzsikával gazdagította a fúvósokat is. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 12:41

könyvajánló

Nem szeretnék ezen a bejegyzési naplón (blog - ez a szó nekem nem tetszik) sem vallásról, sem politikai hovatartozásról, nemi identitásról értekezni, de megígértem hogy amiben tudok, segítek.Tőlem ennyi telik...

BARÁTOK és ellenek, no meg közömbösék! MEGJELENT!!! Így rövid hírelő infó’ új könyvecskémről: A CSAPOS VISSZASZÓL - rendszer(t)váltó arcok, harcok, karcok, (svarcok) - novella-füzér. Ajánlom magam! Maguknak olvasásra ~ magunkról; kö/n/ny/v/bezárt rendszer/t/váltó sor/s/ok… Örömmel tudatom, hogy másfél év t..vakarás, némi ihlés-robotolás után KÉSZ VAGYOK! /No, nem úgy…/ Miután ’07 Szilveszter másnapján… neki fogtam irogatni élményeimet a rendszer - /módszer, mószer, forszer, gengszter, óvszer, stb. (leginkább díszlet)/ - vált(oztat)ásról, - különös tekintettel annak városunkbéli „alfajára”. Éppen ideje megörökíteni, hisz mire elolvassa, megemészti majd a „nagy” érdemű, már két évtizednyi rálátásunk lesz! (Mármint, HOGY, - HOL rontottuk el?) Másokat lehetőleg nem /nagyon/ bántva, a saját /és családom/ rendszerváltó emberi sorsán keresztül próbálnám bemutatni az átkosból - máig; az esetlegesen meghatározó történte(in)ket. Dokumentumregény, avagy inkább novella fűzér formát választva, a sajtó és dokumentumelemzés, interjúzás, kerek asztal/”aszfalt” csevely formáit, módszerét és a „szabad alkotói asszociáció szárnyalását” alkalmazva. Jelentem megvagyok… Fejezetcímek ízelítőül: 1./ Mormogásom joga 2./Ponton ország. 3./ „ÁPRILIS 4-röől SZÓLJON a z/ÉNEK” 4./ KOPJAFÁINK 5./ Fabár; - habár SPORTKASZINÓ. 6./ TELE – fele – VÍZIÓ. 7./ KONZERVatív korcsma SZÓ 8./ Tamáskodó + a Név „mutogató” * (Lévén a több mint 200 /le/szereplős kötetem főfazonjai jórészt /helybéliek,/ a kortársaink. Többek, pedig közülük ráadásul önkéntes/önkényes „alkotársaim”) A kötet megjelenését támogatta és KIADTA a SZERZŐ, – mint magánzó. Borító, grafika, tipográfia: Papp Imre (Marker Grafik Bt.), 205 oldal. Ára: 2800 HUF. Bemutatása Szolnokon az Ünnepi Könyvhét alkalmából, június 5.-én várható! Addig is jó lenne, ha minnél többen olvasnák, - elolvasnátok... Május hó 19. hétfőtől, IVÓ – napjától, DÉL után már kapható!!! SZKÍTIA - AVANTGARD Könyvesbolt és Antikvárium. SZOLNOK. Baross G. út 24. 56/414-838. + A "KÖNYVFUTÁR", - akár a szerző -:) hívjon-viszem. Ez van, megköszönném, ha támogatnának, a hírt /t/erjesztenék, segítenének. /Avagy … tok, tek, tök?/ Köszönöm a türelmet. 21:13

Selm

Amilyen ügyes vagyok, ezt a tegnapi beírást sikerült elbaltáznom... Néha ugrik egyet a rendszer s ott van a helyszínen, néha - inkább többször mint egyszer sem - pedig nem oda ugrik. De ha az ember fia (lánya) veszi magának a bátorságot s bepötyögi oda ahová kell, akkor megjelenik - jó esetben. Ha nem, akkor a tűzoltó zenekar gyarapodik egy -esetleg a csapatra kíváncsi - morcos emberrel:( Ma sikerült ismét kódexmásoló szerzetesként kottafejekkel és szárakkal telefirkálni pár oldalt. Holnap próba, én valahogy megfeledkeztem róla, úgy homályosítottak fel. Igaz, nem kell ahhoz próbának lenni hogy kottát írjak. Ám Selm-ből megérkezett a titkár öccse, s kiderült hogy nincs szólama:) Írtam egyet, hadd örüljön hogy lesz mit fújnia. Hangszert hozott, s jókedvet. A kotta a mi dolgunk. Mivel ismét szombat este van, nem húzom az időt. A háttérzaj pedig percekkel ezelőtt kezdődött Händel: Julius Cesar képében hogy ezzel a képzavarral éljek, Lausanne-ból van a közvetítés. Köszönöm a türelmet. 19:39

sikerült:)

Ma már sikerült "ismeretlenként" is felmennem ide: http://onkentestuzoltozenekar.bartikor.com Köszönöm a türelmet. 21:33

csend

"Legszebb zene a csend" - mondta évtizedekkel ezelőtt az akkori MN Főkarmester ezredes elvtárs. Majd folytatta: "Kezdjük a próbát szünettel" (?!) Indítottam a mai napot négy élelmiszer üzlet bejárásával, de így is hazaértem 08:30-ra. Közben sikerült megvenni az esedékes filmet is - jót mosolyogtam a címén. A világ tíz legbüdösebb állata:) Elmaradt a proszektura, és a könyvtárlátogatás is. Helyette irány a kert, ahol csend van s nyugalom, énekelnek a madarak - jó esetben. Kevésbé jó esetben az "új" szomszéd a brümmögtető gépeit használja, ma végre tévét is hoztak ki. Nem is lenne vele semmi bajom ha nem lenne nagyothalló az összes kertlátogató aki hozzá igyekszik. Így viszont cca. 50 méterről ha akarom ha nem, hallom az összes diskurzust amint éppen kedveskednek egymásnak, a kedves jó édesanyjukat és a Teremtőt sűrűn emlegetve, valamint a tévé aktuális műsorát - most telefonáljon azonnal hogy mennyi lába van a lónak - , s még a mai nap ez sem volt elég. A szemközt lévő hegyoldalon van a város egyik temetője, közben persze a völgy beépítve, ám a hang terjedése szempontjából ez nem tompít szinte semmit. Azt nem mondhatom hogy a hangerő elnyomta a szomszéd kertben zajló - morajló hangeffektusokat, de hasonló hangerővel végighallgathattuk egy nemzetiségi temetés zenei kiszolgálását... Az az igazi gajdolós-sírós-vonyítós cigány nemistudomhogyhívják zene, amivel engem vallatni lehet. Jajj... Próbáltam úgy tenni mint Regős Bendegúz: "ténsasszony, most egy kicsit nagyot hallok mert épp eszem. Látja milyen szépen mozog a fülem?" Nem vált be. Kénytelen - kelletlen végigfüleltük az egészet. Hamarosan be kell húzatni hozzánk is a delejt, ha felteszem a fülest, tőlem akár robbanthatnak is. Holnap Miskolciába megyek, a zenekar utolsó Esz-trombitását nélkülem búcsúztatja itthon a zenekar. Ma este érte ég egy gyertya. Ja, igen. Sikerült pár mondatot váltani azért az "új" szomszéddal is. Örömmel újságolta milyen remekül jön az adás a tévében. S amilyen lüke vagyok, megemlítettem neki, hogy kb 15 éve nem nézek tévét akkor sem ha ki van kapcsolva. Persze ez így nem igaz. Az átlaghoz képest minimális a tévésműsorok fogyasztása általam. Heti négy óra tévézés megállít. A kérdésre pedig hogy miért nem nézek tévét, megkapta a választ - nem hiszem hogy leesett volna a tantusz. Azért nem, mert nem vagyok arra kíváncsi ami a képládában megy. Nem vagyok gyilkososfilm kedvelő, sem trendi, nem érdekelnek családi botrányok, sztárok, naponta sem akarok nyerni félmillát, és nem akarom a káromkodási szókészletem gyarapítani. Röviden ennyi. Köszönöm a türelmet. 19:21

Most van a nap lemenőben...

Ma ismét rövid látogatás a proszekturán, "új" himnuszt is találtam - igaz hogy csak a dallamot - de szerintem meg tudok vele bírkózni. Egyszerűbb lesz talán mint felkutatni belőle egy zenekari példányt. A Kohász himnusz-ról van szó, eddig csak hallottam hogy van ilyen. Annak ellenére hogy a vasgyári zenekar nem játszotta régen sem. Semmit nem tudok sem az eredetéről, sem a szerzőjéről. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőlogisztikusmenedzsere azt mondta, hogy időnként szokták fújni, de nem tudott róla semmit mondani, honnan került az a pár szólam hozzájuk. Megnézni pedig nem tudom, mert indulókönyvek nincsenek raktáron - csak a régiek. Belevetettük magunkat az őszi megmozdulás szervezésébe, ma már rábólintottak a zenekari ismertetőre is, lesz helye a kiállításnak - régi zenekari ruhák, hangszerek, kották, fényképek, stb. - , a helyi múzeimigazgatónál lehet keresgetni a fényképek közt. Szerencse, hogy régebben míg nem ő volt a múzeumigazgató, ő járt a zenekarral mint fotós:) Így az elmúlt 30 évről biztosan találunk érdekes felvételeket, nem csak a szereplésekről, hanem a "vigasságokról" is. S az is jó, hogy a módszerváltás után megszűnt műv.házak anyagai nagyrészt hozzá kerültek. Szájmaszkot nem felejtek el vinni, már beszereztem pár darabot. Sajnos múlt héten egyik zenész társunk költözött az égi zenekarhoz, már sokan vannak St.Péter csapatában. Ő volt a zenekar utolsó Esz-Trombitát fújó embere. Pénteken neki játsszuk - az általa is sokszor játszott - "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben"-t. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 20:28

pokol csárda

Kellemes Pünkösdi ünnepeket kívánok! A napocska süt ezerrel, szélcsend van, felhőket még véletlenül sem látni sem közel, sem távol. Tegnap Felsőzsolcán volt a csapat megyei tűzoltó(s) összejövetelen. A célját elérte:) Meg fogjuk emlegetni a "Pokol csárda" szakácsait, felszolgálóit. A 10-es skálán adnék egy kettest nekik, de csak mert árnyaltabbá tették az egész napot. Nagyon el lehet rontani a hangulatot ilyen hozzáállással amivel találkoztunk a csárdában. Nem is érdemes beszélni róla, csak annyit hogy ide még egyszer nem fogok bemenni akármit is kínálnak. A helyi internet szolgáltató olyan szinten nem teljesített az elmúlt napokban, hogy erős felindultságomban tegnap szerződést kötöttem egy mobil szolgáltatóval a mobil netre. A helyi szolgáltató pedig visszakapja az összes kütyüjét, s boldogítson vele mást - vagy önmagát. Azt nem tudom van vagy nincs összefüggés a mobilnet beszerzése s a helyi kábelnet egyik pillanatról a másikra való megjavulásával. De ahogy hazaértem s bekapcsoltam a gépet, úgy működött mint az első kb három hónapban. Hihetetlen. A héten volt néha olyan "gyors" hogy a sebességmérő sem tudta befogni a jelet. Mindegy. Most már. Lélekboldogító fúvósmuzsika szól reggel óta a kedvenc csapat előadásában, ebédig kitart:) Utána pedig egy kis szunyóka. Köszönöm a türelmet. 09:07

W. Churchill

"... egy ilyen páncélvonat megtámadása után esett búr fogságba az akkor még ifjú Winston Churchill. Megszökött a fogságból, híre ment, hogy komoly vérdíjat tűztek ki a fejére, és nemzeti hősként tért vissza Angliába, ahol szinte azonnal politikai karrierbe kezdett... Nos, ezt a verziót maga Churchill írta meg visszaemlékezésiben. A valóságban nem lehet tudni, hogy valójában mi is történt. Először is, a búrok sohasem tűztek ki vérdíjat a szökött foglyok fejére - akadt belőlük elég, a háború teljes ideje alatt. Vérdíjra általában bűnözők vagy háborús bűncselekményeket elkövető személyek pályázhattak. Akaratlanul is felmerül a kérdés: egy - nem maga Churchill találta-e ki az egész történetet, hogy népszerűsítse magát honfitársai körében, egy politikai választásokat megelőző népszerűsítő kampány keretein belül? Ebben az esetben az ifjú Churchill hazudott. Ad kettő - lehet, hogy valóban elkövetett valamit (mármint a szökésen kívül), aminek hatására a búrok igenis vérdíjat tűztek ki rá, és úgy vadászták mint egy bűnözőt. Ebben az esetben viszont kitartóan hallgatott, és nem volt bátorsága bevallani, hogy mi is terheli lekiismeretét. Ebben az esetben nem nemzeti hős, hanem egy pitiáner bűnöző volt. Bárhogyan is vesszük, valami nem tiszta az Admiralitás későbbi Első Lordjának "káderlapjával". Nem lepődnék meg semmin, ugyanis nem sok nagyvolumenű politikust ismer a történelem, akinek tiszták lettek volna a kezei és lelkiismerete. Sajnos úgy adódott az emberiség fejlődése során, hogy ez a "szakma" összeférhetetlen a gerinccel... " Az idézett részlet Zichermann István: Az angol - búr háború 1899 - 1902 című könyvéből való. Köszönöm a türelmet. 21:49

érettségi

Milyen jó hogy nekem nem most kell érettségiznem. Meg volt annak a "szépsége" akkor is mikor beleizzadtam matekból a "réz gömbbe írt háromszög egyik szára x, másik y, mennyi a rézgömb térfogata, stb. " Már nem is nagyon emlékszem csak arra hogy ez a feladat 30 pontot ért, s ugye nem voltam akkor (sem) nagyravágyó, 30 pont már megért egy kettest, ami ugye egy leendő fuvolistának elegendőnek tűnt. Irodalomból sikerült kihúzni Solohov munkásságát, történelemből pedig "a munkásmozgalom kialakulása a XIX. sz. harmadik harmadában" címűt. Jesszusatyaúristen! Annyit konyítottam hozzá mint disznó a zsebórához. Valamin el kellett indulni, így a történelmi atlasz egyik térképe az 1871-es párizsi kommün mozgolódásait ábrázolta. Jó lenne tudni hogy miket beszéltem össze-vissza, nem emlékszem. Rémlik hogy az 1905-ös orosz mozgolódásról is beszéltem valamit, aztán "töriMari" Marika néni segített a kérdéssel hogy kik voltak .... stb, én csak néztem ki a fejemből. Marika néni: "na, csak tudod kik voltak, ismered az amerikai zeneszerzőt, monnd már ki!" - Bernstein. - Igen, naugye hogy tudod hogy kik voltak a "bernsteinisták". Huhh. Azóta sem tudom... Az érettségi elnök nagy opera rajongó volt - ezt előre megsúgták - , pár kérdés az operairodalomból, majd: köszönjük. Szégyenszemre kettes kaptam történelemből. Azóta eltelt 26 év, csak utána kellene nézni hogy kik voltak a "bernsteinisták". Talán az is szerencse, hogy akkor még csak hírből ismertük Aaron Copland-ot. Utólag belegondolva, érdekes lett volna Bernstein helyett a tanárát megnevezni. Tanára volt Bernsteinnek, szép hosszú életet élt, túlélt szinte mindenkit. 1900-ban született, 1990-ben halt meg. Először az Emerson, Lake & Palmer trió 1978-as lemezén hallottam részletét a "fanfare common man" fanfárjának, aztán sikerült hozzájutnom a partiturához is. Ahhoz képest hogy ez a fanfár 1942-ben íródott, akkor is, és most is feladja a leckét a fújósoknak. Nálam egy fiókban van Dukas fanfárjával:) Ezen kívül csak a három ún. amerikai balettjét hallottam, a Billy, a kölyök (1938), a Rodeó (1940), s a Tavasz az Appaleche-hegységben (1944) címűeket. Szerencsére mindhárom hangzó anyagban porosodik valamelyik ismerősömnél. A diszkrét figyelmeztető benne van a tokokban, s mivel optimista vagyok, tudom hogy visszakerül hozzám:) Köszönöm a türelmet. 20:00

Maligán-fok

Az alább idézett írást blogfogyasztás közben találtam, nagyot nevettem rajta. Forrás: queer blog.

1. ENYHÉN SPICCES - Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás. Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs. Pályagörbe: általában egyenes.
2. FÉLSPICCES - Tünetek: a szemek még jobban csillognak, heveny nótázási inger, a beszéd felgyorsul, minden 10. szó után egy-egy elfojtott böffentés. Fogyasztás: 2 fél rum és 4 üveg sör. Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált oldalirányú billenés.
3. SPICCES - Tünetek: a szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. Fogyasztás: 1 deci törköly és 6 üveg sör. Pályagörbe: kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tereptárgyakban, így különösen a pincérnő bal melle, vagy egy kopasz skinhead tar feje.
4. KÓTYAGOS - Tünetek: a szem fénye megtörik, trágár kifejezéseket használ, minden böfögéssel kísért csuklás után folyamatos, fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél egy könnycsepp a szemzugban. Fogyasztás: sok sör. Pályagörbe: Ciklois-ívekkel tarkított parabola.
5. ENYHÉN RÉSZEG - Tünetek: az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak, a beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak tűnnek fel, diszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett coitális kapcsolatáról. A sótartó és/vagy hamutartó reflexszerű ellopása. Fogyasztás: 3 feles rum, 1 feles vodka, 4 üveg sör és/vagy 3 nagyfröccs. Pályagörbe: ilyet az ökör is csak vágtában vizel.
6. FÉLRÉSZEG - Tünetek: a szem fénye teljesen megtört, a tekintet gyűrűző pocsolyához hasonlatos, a beszédben furcsa mondatok, látszólag érzelmes, turkesztáni pásztorbeszéd-részletek keverednek. A WC-ben vizelés közben obszcén ódáknak a falra való irkálása reszketeg betűkkel, mint pl.: „Ha rövid a farkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!” - kezdetű. Fogyasztás: 2 deci rum, 8 üveg sör és 4 deci bor. Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való leguruláskor archimedesi spirálishoz hasonlítható.
7. RÉSZEG - Tünetek: a szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón keresztül. Fogyasztás: 3 deci vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs. Pályagörbe: matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás, a 4. dimenziónak bejön a delirium tremens.
8. TÖKRÉSZEG - Tünetek: a szem szinte állandóan csukva, ha néha nyitva is van, csak a fehérje látszik. Ezen keresztül látható a „Kóma kalandjai”, az érzékszervek teljesen pertubáltak, (se kép, se hang) halk hörgés, időnként a bal orrlyukon keresztül való hányás. Mint a zárójelentésből utólag kitűnik, a detoxikálóban a „Filmszakadás” című film megtekintése. Fogyasztás: kb. annyi, mint egy kozák lovasezred, lovakkal együtt. Pályagörbe: nincs, csak apró, rezonatív helyzetváltozások csuklás közben.

Köszönöm a türelmet. 19:27

"énekszó s tánc köszöntse..."

A mai napra rendelt kettő darab művészetet sikerült kipipálni. Lehet szépen mondani, lehet csúnyán, lehet viccesen, lehet komolyan. Bármit lehet róla mondani - a délutáni bevetésre gondolok - , csak egyet nem: jól sikerült. Persze voltak benne szép részek, az élő zene varázsa, stb. Nem áltatom magam, jelenleg ennyire vagyunk képesek. Külön külön lehet hogy többre is, ám ez csapatmunka, s csapatban ennyit tudunk. S most jöhet részemről a sirám. Reggel 06:00 - kor elindult a csapat zenés ébresztőt tartani a város s a környező települések különböző pontjain. Azokon a pontokon, ahol azok az emberek laknak, akik nem csak szép szavakkal támogatják a zenekart, hanem hajlandóak a zsebükbe nyúlni, s nem azért hogy elővegyék a zsebkendőjüket. Nem sorolom fel a helyszíneket, felesleges. Annyit azonban mondanék, hogy ez a 18 helyszín sokat "kivett" a zenekar állóképességéből. Ismerve a katonazenészek ilyen típusú megmozdulását, elmondhatom hogy semmivel sem teljesítettünk kevesebbet mint ők szoktak. Az összehasonlítás is sántít, mert igaz hogy mi nem gyalogmenetben ébresztettük a várost, hanem busszal mentünk a helyszínekre, majd leszállva elfújtuk az aktuális nótát, buszra, s jöhet a következő. Így is 10:30 volt mire végeztünk. S éppen elég lett volna mára, de még délután 15:00-kor mi kezdtük a műsort a színpadon. 10 nóta, mindennel együtt cca. 40 perc. Ledaráltuk, magunkhoz képest is gyengén...:( Azóta is gondolkodom, s el fog tartani egy ideig, míg megemésztem hogy lett volna jobb. Ha csak simán leintem mikor nem jöttünk, nem jöttem ki a "kismaccsból", vagy így hogy szabadjára engedtem, s kieresztettem a kezemből az irányítást. A vége le lett intve, de ez már a veszett fejsze nyele. Nem mintha észrevették volna hogy mi történt, vagy ha észrevették, esetleg viccnek gondolják - ez a jobbik eset. Sovány vigasz, hogy az hibázik aki dolgozik... Csak az ezerszer elmondottból ragadna meg valami. Ez a valami pedig csak annyi, hogy minden zenekari tagot látni akarok, nem csak azt hogy a helyén ül, hanem látni akarom a szemét. Nem gyönyörködni akarok benne, szeretném látni hogy ő is látja mit össze szeletelem a levegőt magam körül, s éppen nem a szúnyogot hajtom. Vagy a zenekar körül lebzselő, a zenekarból kiáramló különböző összetételű szőlőcukor illatanyagot kedvelő apró, ám annál kényelmetlenebb állatkákat. Ha a széken ülve, kihúzott derékkal nem szem magasságba van a kottatartó beállítva, hanem neadj'Isten lejjebb, nem kap elég levegőt, sőt fel sem tud nézni a kottából - már ha egyáltalán akar. Ha magasabbra van állítva, akkor pedig csak azért nem lát, mert a kotta eltakar - engem. De ezt miért kell annyiszor elmondani? Nem természetesnek kellene hogy legyen? Vagy kezdjük mindjárt az elején, hová vegyek levegőt hogy ne fulladjon ki a hang? A fegyelmezettség nem ott kezdődik, hogy tudok egy helyben mozdulatlanul állni x ideig. A fegyelmezettség ott kezdődik - szerintem -, hogy ha elkezdem egy tempóban a nótát, nem sietek, nem maradok le, csak akkor ha a levegőszeletelő is úgy integet. Ha meglátok egy sűrűbbre írt, netalán nehezebb állást, azzal hogy sietek, lehet hogy hamarabb túl leszek rajta, ám borítom a rendszert. S ettől csak egy csúnyább dolog van. Ráfogom másra a hibámat. Egyébiránt köszönöm a zenekarnak a mai melot, nagyszerű volt. Az előbb leírtakat nem feddésnek szántam, mindenki tudja hol szorít a cipő, de tegyünk róla mindannyian, hogy ne szorítson. Biztos vagyok benne, hogy ha mindannyian egyet akarunk, menni fog. S azért ülünk össze hétről hétre, hogy jobbak legyünk. Fel a fejjel! Köszönöm a türelmet. 21:03

a capella

Tegnap kottapakolás az új mappákba, majd egy kis utómunkálat szintén a kották körül de még a május 1-i délutáni fellépésre. A multifunkci megint nem úgy akar dolgozni ahogy szeretném, de már mindegy. Rendben lesz az anyag, holnap délelőtt utolsó összerakás, aztán már nem piszkálja meg senki egészen addig míg nem lendül a pálca:) Ma kertrendezés, a házikóval együtt. Előkészítve egy esetleges főzőcskére, netán csurgatásra. Sütött a nap ezerrel, sajnos a szél is fújt, így a permetezés elmaradt. Helyette megszemléltem hogy a méhecskék milyen munkát végeztek eddig. Remek munkát végeztek. Ha elkerüli a kertet a májusi fagy... ha nem kapunk jeget... ha csapadék is lesz... ha a nap is fog sütni... ha legyűrjük a gombás fertőzéseket, a moníliát, az összes szúró-, rágó-, szívókártevőket, akkor a garázsban meghajolhatnak újra a polcok a befőttek súlya alatt. Végül is nem olyan sok az a 300 üveg még ha tele is van. Ha ezek mellett még a hordók is megtelnek cefrével, eléneklem az "örömódát" a capella. Köszönöm a türelmet. 20:29

főpróba - is

Azt gondolom, hogy a csapat még soha nem szólt olyan jól mint a ma délelőtti főpróbán. Nekem legalábbis így tűnik. 2007. nov. 1. óta. Felcseréltem a mondatokat. Nem tavaly november óta tűnik így, hanem azóta nem szólt még ennyire együtt a csapat mióta szeletelem előttük a levegőt, s annak az ideje tavaly novemberi. Ha a reggeli cseppek elérik a céljukat, semmi gond nem lesz az ébresztéssel. Az egyik trombitás kolléga szerint az a lényeg, hogy a délutáni fújásra se legyen csepp-fertőzéses a társulat. Előzetes információk alapján "csak" 18 helyszín van az ébresztőre szánva, s ez több mint elég. A hagyományokat pedig itt is illik szem előtt tartani.

Pár mondatot még szólnom kell a múlt heti megmozdulásról, bár a vége nekem kissé molyosra sikeredett. Olyannyira, hogy a vasárnap délelőtti térzenék kimosódtak az emlékezetemből s már csak itthon vettem észre hogy azokról sajnos lemaradtam. Az IC vonaton Bp felé eszembe jutott hogy itthon a zenekarnak próbája van, én meg éppen zakatolok a vonaton, ám a térzenék - sajnálatomra - akkor sem:( Mindezekkel együtt remekül éreztem magam, csak kicsit görbül lefelé a szám hogy ismét két hónapot várhatok a következő megmozdulásra ahol hallgathatom élőben ezt a nagyszerű zenekart. Addig majd vigasztalom magam a felvételeikkel.

25-én pénteken az Olvasóban is volt egy emlékezés, a Zeneiskola fennállásának 55.évfordulóját ünnepeltük páran. Jó lenne azt írni hogy pár százan, de sajnos az a szám nem lenne valós. De ott volt Lajos bácsi aki 1953-ban megszervezte a Zeneiskolát, és 1983-ig vezette is. Aznap nem ez volt az egyetlen rendezvény a városban, néhányan azt mondták azért vagyunk olyan kevesen. Szerintem pedig (ismét) a szervezésben is vannak hiányosságok. Persze igaz, hogy a módszerváltás után sokan elköltöztek a városból, ám azt azért nem hiszem hogy akik maradtak, mind Arvisura - hívők lennének, s arra a rendezvényre mentek. Akik ott voltunk, végighallgattuk a koncertet - jó hosszúra sikerült, majdnem olyan hosszúra mint a karácsony előtti - , utolsó produkcióként pedig Dvorak: VIII. Szláv tánc-át négykezes előadásban. Kár lett volna kihagyni. A koncertet követő fogadáson is csak 29-en voltunk. Mindegy. Nekem marad a "ius murmurandi" . Van még mit tanulnunk a szervezésből (is). A zenetanulás pedig még nem ártott meg senkinek. Köszönöm a türelmet. 17:11

Pécs 3.

Még az első napon (csütörtökön) sétálva a Székesegyház előtti sétáló utca felé, megütötte a fülem Bach: 147. kantáta című művének részlete. Ballagok a hang irányába, s a következő kép tárul elém: egy ember ül az egyik padon, előtte kottaállvány, s tenort (mélyszárnykürtöt) fúj. Mellette a hátizsákja, s csak fújja. Nem a hátizsákot, a hangszert. Csak kézzel írott kották voltak nála, s boldogan fújta egyiket a másik után. Nem hiszem hogy bárkit zavart volna. Jó volt hallgatni. Aztán volt pár találkozóm, rég nem látott (24 éve) baráttal, próbáltuk behozni az elmulasztott éveket. Felelevenítettük, hogy 1984-ben, mikor Náluk jártam, az apukája milyen remek paradicsomsalátát (is) készített. Azóta is emlegetem, s próbáljuk itthon elkészíteni, de valahogy nem úgy sikerül sosem. Persze nem csak azért emlékezetes a '84-es találkozó, hanem azért is, mert akkor tudtam utoljára megszabadulni a munkahelytől úgy, hogy pár nap beleférjen a Barcsi megmozdulásba. Amikor is elhangzott többek között, vagyis akkor volt a bemutatója Farkas Tóni bácsi "Bassisten" polka témájára írt művének a Reneszánsz rézfúvós quintett előadásában Szabó (Tubalaci) László szólójával. Szóval sikerült a "Papucs" nevű helyen pár pohár bor elfogyasztása közben egy jót beszélgetni, majd G. Á. barátom is megérkezett Szigetvárról, s vele is jót beszélgettünk. Jó dolog az 'ámítógép, és Puskás Tivadar továbbfejlesztett készülékének áldása is, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Szeretek ilyen megmozdulásokra - most hogy már telik rá az időmből - egy nappal korábban érkezni, s ráhangolódni a várható történésekre. A júniusi Sárvár-i megmozdulást pedig eleve úgy tervezem, hogy a vége után még vagy két nap levezető edzés is legyen benne. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 20:41

Pécs 2.

Tegnap a rendszer bemondta az unalmast, nem jelenített meg egy oldalt sem - így az írás mint látható, vagyis nem látható, nem jelent meg. Régen csinált így, szokatlan volt. Sok mindent lehetne írni a kirándulásról... Kezdve azzal, hogy amikor a vonat az "Uránváros" mellett berobog az állomásra, a sínek mellett teljes díszben pompáztak a lila s fehér orgonák - szemben azzal, hogy itthon még csak arasznyiak, s ki sem nyíltak. A leanderekről pedig már írtam az előzőben. Persze kicsit délebbre van a város, s érthető is ez, mégis furcsa. A megérkezés napján szokás szerint végigsétáltam pár utcán, s jó volt látni az ismerős helyeket. Könyvesboltokat, Antikváriumo(ka)t, Fagyizókat, Kávéházakat, a porcelán mintaboltot, ezek a helyek mind-mind megállásra késztetnek, s nézelődöm. Nem siettem sehová, időm végtelen (majdnem), türelmem határtalan - egy darabig:) Egy másik rendezvény is volt a városban, a PEN. Ennek mindjárt a csődítőjét is volt szerencsém látni, jót mosolyogtam rajta. Egy társaság az utcákon időnként meg-megállva adta a műsort. Egy Sousafonos, két szaxis, egy trombitás, egy - egy kis-, és nagydobos + pár ütőhangszerek csoportjába tartozó "kütyü" adta a talpalávalót. Na és a jelmezek. Most láttam először ilyen ruhaösszeállítást, s mivel ez az egész a figyelemfelkeltést szolgálta, akkor teljes sikerrel jártak a szervezők. Népitáncos ruhában, bakancsban, s kalap helyett bukósisakban, kézben tartott energiaital, esetleg sörösüveg érdekes összképet adott. Színes forgatag, mint ahogy egy mediterrán városkában lehet ilyet vagy hasonlót látni. S mivel szeretek jókat enni-inni (mint mindenki), a kulináris örömöket sem hagytam ki. Nem maradhatott el a marhasült "gazdagon" ami kicsit hasonlít a "budapest módra" készült bélszínhez, ám ez marhaszelet vörösboros barna szósszal, csirkemájjal, némi gomba és zöldborsó társaságában, burgonyakrokettel. Utána egy pohár félszáraz Szekszárdi veres, majd felrúgva az illendőséget, egy üveg kóla:) Az álom manó is ott hintette porát, ezután muszáj volt szundikálni. Még szerencse hogy a szállás nem volt messze. Az sem zavart, hogy a nyitott ablakon keresztül folymatosan hallottam mi történik a vasútállomáson. Pl. a harmadik vágányon szerelvényt tolnak, kérjük a vágány mellett vigyázzanak. Itt viszont nem hallottam a régebben sokat emlegetett másképpen fogalmazott felhívást miszerint: a harmadik vágányon szerelvény jön, " Jó(?!) lesz vigyázni" :) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 14:38

Pécs 1.

Hazaértem. Mindig jó hazajönni. Nagyszerű élményekkel gazdagodtam, megpróbálom majd apránként megírni. Mindig szerettem Pécs városát, s ezzel a kirándulással ismét csak megerősödtem hogy igenis, nagyszerű város. A sétálóutcán, s szinte mindenhol az üzletek előtt a dézsás leanderek látványa szívet-lelket gyönyörködtetők. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, sikerült beszélgetni többet mint általában telefonon keresztül, vagy az ámítógépen. Csütörtökön mikor megérkeztem, az volt tervbe véve, hogy szállás elfoglalás s ebéd után a szokásos szunyókát megejtem. De már az induláskor borult a terv. Ha már megérkeztem, akkor ne alvással kezdjem az ottlétet. Így aztán érkezés után egy jó órával már a főtéren voltam, s csak sétáltam. S az egyik üzlet felett a kiírás eléggé szembeötlő volt: "Borház ez itt, nem kocsma. Lélek lakik a borba." Nosza, nem sokára egy pohár száraz vöröset nem csak az emésztést elősegítendő, le is küldtem a pociba:) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 19:13

utazás

Kissé besűrűsödött a program, de majdnem készen vagyok. Még három szólam vár rám, azt majd a beírás és a vacsora után megeszem:) Teljesen készen van a térzene anyaga, sikerült megállapodni az illetékes elvtársakkal. Nem játszunk párizsi karnevált, bár mint a munkásosztály ünnepe, talán a párizsi nincs is messze tőle. Na, de hagyom a fejtágítást, így is fáj rendesen. Front van. Pakolom össze a hátizsákba valót, remélem semmit nem hagyok itthon. Az ajándéknak szánt kottát sikerült a hőkötő géppel szépen bekötni, ha nem én adnám, szívesen kapnék ilyet. Holnap 13:38-kor indulok, Budapesten el leszek egy kicsit az ősbemutatókkal, majd csütörtökön a 9:30-as Tenkes IC-vel száguldok Pécsre. A szokásos elnöki lakosztály lefoglalva vasárnap délig. Az ámítógép marad itthon. Biztosan fog hiányozni, de majd túl teszem magam rajta. Nagyon várom ezt a fesztivált, kíváncsi vagyok a zenekarokra, a játszott műsorokra, s úgy mindenre - s mindenkire. Ismerősöknek szóltam hogy arra járok - nem azért hogy ők elutazzanak, de ha belefér az időbe jó lesz találkozni velük. S úgy is fogom csinálni hogy legyen idő mindenre. Majd alszom ha hazaérek:) Esetleg a vonaton. Ma reggel elmentem szandált venni. Tesóm tegnap vett egy Kappa márkanevűt a férjének, nagyon tetszett, ma nyitásra mentem, de Kappát nem kaptam, csak Lappátot. Viszont nagyon kényelmes, ebben mosolyogva el tudok menni melegebb égtájakra ha küldenek... Esetlegesen ezeket az irományokat olvasóknak kívánok minden jót addig is míg a jövő héten megírom a történéseket. Ha lesznek. Márpedig egy fesztiválon történnek események. Köszönöm a türelmet.

brigagyíííír

Kora este összepakoltam a kottákat, látni sem akarom a holnapi próbáig őket:) Szokás szerint, mivel szombat este van, nem húzom az időt, csak még egy kicsit. Ma esti koncert Prokofjev: A játékos című négy felvonásos operája, közvetítés a MET-ből. Belefüleltem, de nem nagyon tetszik, azt nem tudom megmondani hogy miért, talán nem figyelek eléggé. De eszembe jutott, hogy jó régen volt szerencsém hallani Wagner: Lohengrin-t ékes orosz nyelven, s maradandó emlék amikor meghallottam az énekest: "Brigagyííííír" :) Köszönöm a türelmet. 21:24

műsor

Alakul a május 1-i műsor. A teljesség igénye nélkül a műsorterv a következőket tartalmazza - a reggeli zenés ébresztőn kívül (nem sorrendben) : 1. Slavko Avsenik: Trompeten - Echo; 2. Franz Bummerl: Und da wollen wir noch einmal; 3. Tiger Rag; 4. Max C. Freedman/Jimmy de Knight: Rock Around The Clock; 5. Leo Caerts: Eviva Espana; 6. Jindrich Pravecek: Hostem u Frantiska Kmocha; 7. John Kander: Theme from New York, New York; 8. Donna Summer: She works hard for the Money; 9. Harold L. Walters: Instant concert; 10. J. Malina: Régi cseh polka; 11. Lex Abel: Baby-face; 12. Lex Abel: Show time; 13. Uebel: Üdvözlet induló; 14. Novacek: Castaldo; s persze a "Radetzky". Már több mint a felével készen vagyok, még vasárnapig belehúzok az írásba, jövő hét sűrűre sikerül ha minden jól megy, de munkát nem akarok magammal vinni, mint ahogy ámítógépet sem. Szerdán elmegyek Bp-re, onnan csütörtökön Pécsre. Vasárnap pedig irány haza - sok nagyszerű élménnyel feltöltekezve:) S a legközelkebbi megmozdulás - ha nem jön közbe más - a júniusi Sárvári fesztivál. Ja, igen. Megvan az időpont. Az az időpont, amikor a zenekar "bulija" lesz. Szeptember 13-a, ózdi "Olvasó" a helyszín. A vendégekről egyelőre nem írok, még képlékeny egy kissé hogy kik fogadják el a meghívást, s kik tudnak eljönni. Egy dolog biztos, a "németek" itt lesznek. Köszönöm a türelmet. 22:12

90%

Tegnapra ígértem a tegnap előttit. Pár mondat a szerdai naphoz. Aránylag jól dolgozott a gép, nekem csak adagolni kellett hogy mit végezzen el, s működött is kicsit hangosabban mint szokott. Csikorog benne valami, de műszaki analfabétához illően halovány gőzöm sincs hogy mi lehet a baja. Kb úgy csikorog-nyikorog mint faluhelyen a nagy kerekes kút kereke ha húzzák fel rajta a vizet. A kerekes kút pedig azért jó, mert oda lehet tolni, ahol víz van - á la Hofi Géza (Torgyándoktor nagyszerű ötletei a belvíz idején). Már látszik a vége a május 1-i műsornak, hét nóta feszül a műanyag zacsiban, névreszólóan mindenkinek. Remélem meglepődnek majd vasárnap a próbán. Tegnap St.endrén is jártam, amiért mentem, azt sikerült elintézni, a lyányok-asszonyok kaptak egy kis nasit ebéd utánra. Ahogy terveztem, 20:30 után haza is értem. A MÁV nem véletlenül veszít utazóközönségéből. Reggel Volán busszal mentem Bp-ig, a 90 %-os nyögdíjas jeggyel ez 230 HUF. Hazafelé vonattal jöttem, időben ugyanannyi, ám a 90 %-os jegy itt már 1530 HUF. Persze ha nem első osztályon utazom, akkor csak kb 850 HUF, ám az is többszöröse a Volán buszjegy árának. Az viszont megint csak furcsa, hogy egy bp-i vonaljegy 270, Bp - St.endre viszont 300HUF. Persze leginkább a távolságot nézem mint üveg golyót, talán egyszer én is megkapom mint Balázs. Az is igaz, engem nem kell altatni. Köszönöm a türelmet. 7:08

Peskó György

A mai nap emlékezéssel is telt. Ma van 75 éve hogy Peskó György tanár úr született. Nyolc éves korában csodagyerekként tűnt fel, majd balesete után - felrobbant kezében egy kézigránát - , sokáig szóba sem akartak vele állni az Akadémián, mondván hogy ilyen kezekkel nem lehet sem zongorázni, sem orgonán játszani. Bebizonyította hogy igenis, lehet. Abban a szerencsében lehetett részem hogy a Tanár úr 1978 - 1983-ig a zongora tanárom volt, a kötelező zongorát tanította, s mint "fásnak" nekem is Ő volt a zongorakísérő tanárom. Nagyszerű EMBER volt, csupa nagybetűvel! Felejthetetlen orgona koncerteket hallottunk Tőle a Bécsikapu tér-i evangélikus templomban, a Zeneakadémián, s szerte az országban. A Zeneakadémián az akkor még Állami Hangverseny Zenekarral és öccsével Peskó Zoltánnal a karmesteri pulton Saint-Säens: III. úgynevezett Orgona szimfóniát is volt szerencsénk hallani többedmagammal. 1985-ben a Bach évfordulón egy év alatt J.S.Bach összes(!) orgonaművét eljátszotta. Sajnos egészsége megromlott s pár évvel ezelőtt örökre itthagyott bennünket. Más. Holnap Szentendrére kell mennem, de csak megyek és jövök haza. A mai napi történést majd holnap bepótolom. Köszönöm a türelmet. 21:11

pollenek

Nem régen lett vége a koncert közvetítésnek, az április 5-i hangversenyt adta "le" azMR3 Bartók rádió. Kár lett volna kihagyni. A Nemzeti zenekar 85. születésnapi koncertje volt jó kis műsorral. Ennek a zenekarnak is volt már pár neve, ha jól emlékszem Székesfővárosi zenekar névvel indult többek közt olyan alapító tagokkal mint id. Hara László - fagott, Eördögh János - fuvola. Aztán Állami Hangversenyzenekar is volt a neve, nekem ez tetszik a legjobban. Műsor: Dohnányi: Ünnepi nyitány, Brahms: 1.; 3.; 10.; Magyar tánc, Kadosa Pál: III. zongoraverseny (Ránki Dezsővel), Bartók: Kossuth - szimf. költ., és Kodály: Fölszállott a páva. Nekem maradt a május 1-i műsorral kapcsolatos teendő, a gép elég lassan dolgozik, hiába, ez kis teljesítményű. De elkezdtem csinálni, mindenki megkapja személyre szólóan a kottáját, s ha véletlenül netán hanyagságból lába kél a kottának, nagyon cifrát nem fogok mondani. Le lehet kenyerezni muskotályos pezsgővel:) S pótolni is lehet. Csak annyit kérek mindenkitől, becsüljük meg egymás munkáját. Milyen jó hogy azt írtam délelőtt hogy tulajdonképpen semmi nem számít munkának. Csak az idő telik vele, de az nagyon. Kár is erről ennyit beszélni. Érdekes módon megtaláltam a proszekturán az első kinyitott kottás szekrényben azt az indulót, amit rajtam keres kb két hónapja a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesmenedzserlogisztikusa:) De ezt már nem fogom kottaíró programmal pötyögtetni, már nincs rá idő. Ha kézzel írtam volna az eddig bepötyögtetett anyagot, már azóta sikerült volna elfelejtenem. Így sem rossz, majd csak megtanulok vele bánni. Mikor Eger szép városában töltöttem az időt a munkahelyen, egyik alkalommal látom, hogy az elődöm (kottatáros K.T.) asztalán rengeteg szétnyirbált kotta fekszik, s bőszen ollózza a még ép kottákat. Tibi, mit csinálsz? - kérdeztem. Semmit, csak hangszerelek:) Vele történt meg az is - igaz nem voltam abban a szerencsében hogy ott legyek a történéskor - , hogy egy igen hosszúra nyúlt italoktól sem mentes zenekari kiruccanás alkalmával sikerült nagyon bevizsgálni a "reggeli csöppek"-et, s mikor rákérdeztek hogy mi baja van, eléggé akadozó nyelvvel felhomályosította a tagságot, hogy őt borzasztóan zavarják a "pollenek" - mindezt novemberben. Valamit csak kellett mondani:) Köszönöm a türelmet. 21:44

tricínia

Tegnap történelmileg úgy alakult, hogy nem volt kedvem semmihez sem. A kottákat direkt bennt hagytam vasárnap a próba után a proszekturán, hogy még véletlenül se kezdjek el dolgozni ha esetleg rámjön a dolgozhatnék. Persze nem is érzem munkának, ha annak érezném, nem szeretném. Bár ha jól belegondolok, szinte semmit nem érzek munkának. Régebben talán igen, volt olyan. Főleg amit meg kellett csinálni, s nem danolva, hanem fogcsikorgatva. Azt munkának éreztem. De szerencsés embernek érzem magam, mindig azt csináltam amit szerettem, s most is azt csinálom. Választási lehetőség majdnem mindig adódott, így akkor is, mikor Tihanyi László tanár úr választás elé állította az osztályt szolfézsilag. Vagy Lassus ékes latin nyelven énekelve, vagy Bartók: Tricíniák. Azért énekelni jobban szeretett a társulat mint leülni a zongora mellé s a Tricíniákat gyűrni. Másra kellett az idő - már akkor is. Katonazenészként nem volt nagy a választási lehetőség, mivel a "rendjéből" kifolyólag egy válasz lehetséges: értettem. Viszont azt gondoltam amit akartam. Persze, meg kellett csinálni akkor is ha nem tetszett. Ha valamelyik "okos" pedig úgy közelített a zenekar felé, hogy rangjának teljes tudatában ossza az észt a szükséges rosszaknak (ez a zenekar), akkor ő megkapta virágnyelven hangosan: majd neked is eljátsszuk a német 1-est. Amiből persze mindenki értett, csak akinek címezve volt, az nem. Nem annyira járatosaknak megjegyzem: a német 1-es, az az egyik gyászinduló "címe" - ebből is látszik hogy a fúvószenészek mennyire széplelkűek. Amilyen az adjonIsten... Válaszért pedig nem kellett a szomszédba menni már akkor sem. Kicsit elszállva a gondolattól, már akkor készen volt a válasz, mikor az "elöljáró" még meg sem fogalmazta a kérdését. Bármivel kapcsolatban. Ma még jövök - vagy nem. 10:05

kékfrankos

A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem jól elvégzett munkának az elmúlt hetek pötyögését. Hihetelen módon próba előtt kb kettő perccel vágott belém a felismerés, hogy egy dolgot kihagytam, s anélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ebben a formában nem. Ki lehet javítani, ám annak nem a próba előtt van az ideje. Akkor és ott nincs rá idő. Elfelejtettem beírni a szüneteket a kottába. Az kevés hogy én tudom hogy mennyi szünet s hol van, teljesen ismeretlen darabnál le sem lehet "blattolni" . Így a nagy blattolós próba helyett ma a május 1-én terítékre kerülő műsor anyagából néztünk meg párat (hármat). Mivel március 15-e óta ez volt az első próba, túltengett a fújni akarás a csapatban, s ez a hangerőn meg is látszott:) Kértem hogy felére vegyék vissza ha nem akarják hogy a hátam mögött levő tükörbe belepréselődjek... Tartott is a visszafogottság az első leintésig - majd ugyanúgy ahogy előtte, "hadd szóljon". Már nem annyira visel meg mint kezdetben. Tegnap a Bohémélet felvételre került, még bele sem hallgattam. Elcsábított a baratikor.com-on a második kedvenc zenekarom oldala, most bejött rendesen, fülelhettem is a muzsikájukat. Persze a szolgáltató miatt nem szokott bejönni, nem a zenekar hibája! Yehudi Menuhin-ra gondoltam mikor azt írtam hogy a második kedvenc... Egyik alkalommal megkérdezték tőle hogy hanyadik hegedűsnek tartja magát a világban (Milyen hülye kérdés...) Akkor válaszolta hogy másodiknak. Mert hogy első sok van:) Ma nem fogok egy hangjegyet sem leírni, eddig sikerült is megállnom. Kicsit sok volt mostanában, de ha csak a tervekre ránézek, akkor is tudom hogy milyen sok van még előttem. Aminek örülök, csak néha besokallok. Ideje is lesz már kicsit kirándulni, a gépet nem fogom magammal vinni ugyanazért mint decemberben. Viszont a lelkesedésemet és az optimizmusomat viszem, meg még pár dolgot amit cipelni kell, de a vonat elviszi. A folyamatos MÁV karcsúsításnak viszont áldozatul esett az, hogy "pakli kocsit" nem üzemeltet. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nekem. Volt egy ismerősöm, aki mikor nyaralni ment, simán a pakli kocsiba feltették a csomagjait, s ő egy kis szütyővel utazott. Mint a repcsin. Két szelet lekváros kenyérke elfér még az összehajtott újság közt is. Azt viszont tőle hallottam először, hogy lekváros kenyérre nem megy a fröccs:) Mielőtt még jobban megmérgez a fúvós zene, beizzítom a ma vételezett Duna melléki kékfrankos félédest. A hely nincs feltüntetve az üvegen, de optimizmusom azt gondoltatja velem, hogy Szekszárd is a Duna mellett van:) Soha ne igyak rosszabbat! A héten sikerült megtalálnom valakit, aki éppen Pécs városában lakik, s ha minden jól megy találkozom is vele a kiruccanás alkalmával. Persze húsz évet nem lehet bepótolni csak nagy vonalakban. Már el is csábítottam - mint valamikori trombitást - a hangversenyre. Köszönöm a türelmet. 18:58

torta

Véget ért a Családi eszem-iszom. Szerintem mindenki egy vagon medvével fog álmodni. Bejött ismét a 100.000 kcal-ás show, csak most fejenként. Nem sorolom fel az enni-inni valókat, legyen elég annyi hogy a csirke alkatrészekhez és a gombához a panír felvett 9 db tojást, 1 kg zsemlemorzsát, s pár liter olajat. S ugye a tegnap elkészült csabaicsemegekaraj és töltött hús. A babakrumplit szokás szerint szerény személyem alkotta, a két kg francia salátát tesóm. Jenci papa (a Család cukrász barátja) is beállított egy 60 x 40 cm-es csokitortával, amikor betettem a hűtőbe, meghajlott alatta a rács... Már a torta, és nem Jencipapa alatt! Ezért is fog kapni május 1-én reggeli ébresztésnek egy "Nyisd ki babám az ajtót..." Egy porcikám sem kívánja még a mai melot, de holnap 10:00-kor lendül a pálca. Csak azt kívánom magunknak, hogy legalább olyan kedvvel fújják amilyen kedvvel pötyögtem a kottafejeket az elmúlt hetekben. S persze még nincs vége, még csak nem is dereng. Ma este Puccini: Bohémélet a MET-ből. Megfülelem, addigra szerintem be is fejezem a zírni valót. Köszönöm a türelmet. 17:06

Messiaen

A proszekturán sikerült dűlőre jutni a május 1-i fújni valóval kapcsolatban. Vasárnap a próbán megnézünk pár "új" anyagot, pár "régit" s majd eldöntjük közösen. Cca. egy órás műsort kértek, de az első tiltakozásra ez lement 40 percre. Tehát halovány gőzük sincs hogy mit akarnak - már a szervezők. Ismét a helyzet magaslatán állnak. Nem értem, különösebben nem is akarom. Azt is tudom hogy sok mindenre kell figyelniük, de ez hadd ne legyen már a zenekar dolga. A műsor elejére kértük a zenekar fellépését, okulva a tavalyi s az azt megelőző évek rendszer(telenség)éből. Miért kell minden évben ugyanazt eljátszani (nem a zenekar műsorára gondolok), csak a fejetlenség jön le. Ennek nem adrenalin fesztiválnak kell lenni. Nagyon jól kiszámítható a műsorszámok csúszása, majdnem mindenki úgy van vele, ha már a színpadon van, úgy sem fogják leküldeni míg be nem fejezi amit elő akar adni. S nem tudják azt mondani, hogy akkor jövőre nem hívunk. Mert mindig meghívják. S a műsor mindig csúszik kb egy órát a meghirdetetthez képest. Az sem árt ha figyelembe veszik, hogy a zenekarnak aznap nem az első megmozdulása lesz ez, mert a reggeli zenés ébresztőt meg kell csinálni. Amivel semmi baj sincs. De mivel a zenekari tagok egy része nem a színpad környékén lakik, az egész napját meg lehet keseríteni az időhúzással. Nem utolsó sorban, végigvárni az összes produkciót. Persze megnézi az ember hogy a többiek mivel múlatják az időt, de ezt beöltözve a buszon ülve, vagy lófrálva a sátrak között, esetleg egy-két pohár itallal megtűzdelve - na itt (is) van a rizikófaktor. A csapat nagy része felnőtt ember, hadd ne kelljen már mondani hogy mindenki tudja mennyit bír... Eddig sem mondtam, ezután sem fogom. De számolni kell vele. Ma esti koncert Messiaen: "...és várom a holtak feltámadását" című darabja indiai szöveg alapján írta ha jól csalódom 1962-ben 16 rézfúvósra, 16 fafúvósra, és egy kazalnyi ütősre. Jó darab volt, csak az érdekesség miatt néznék bele a kottájába - ha lenne. De nincs. Így marad a remény hogy valaha még hallani fogom. Köszönöm a türelmet. 21:01

csabai csemege

Szokásomtól eltérően ma nem este firkálok, hanem most. Tegnap korai fekvés, ma még koraibb (04:00) kelés. Nem ébredés, abból vissza lehet aludni. Frissen, tettre készen pötyögöm az anyagot. A tűzoltó indulót sikerült olyan szinten elbaszarintanom, hogy kezdhetem elölről, azzal is jobban járok. Így aztán töröltem a rendszert, a kinyomtatott anyagot pedig az enyészetre bízom. El is vittem a papírgyűjtő kukába. Egyúttal leadtam a csirkés boltba a rendelést holnapra. Hiába, véges a hűtő befogadó képessége. Ma csak a töltött dagadó és a kolbásszal töltött karaj - másként "csabai csemege sült"- fog elkészülni, a rántott csirke részek majd holnap, frissen. Hoztam is 30 db tojást, elég lesz panírozni:) Délelőtt be kell mennem a proszekturára, bár most nem hiányzik annyira. Folyt.köv. talán este. 08:19