A kutya meg a szántás

Az évek hosszú sora óta halogatott munkát elkezdtük a kertben. Nem véletlenül halogattuk, s biztosan nem véletlenül vitték a rabokat időnként kőfejtőkbe. A házgyári panelből épült kerti ház ablaknyílását kellett egy 80x20x20 cm-es darabbal bővíteni hogy a kicserélendő és meglévő új ablakot ne kelljen átszabni. Nem tudom melyik a kellemetlenebb, azt most már tudom, hogy betont vésni nagyon rossz. Legalábbis ilyen módszerrel ahogyan mi csináltuk. Útkészítésnél lehet látni a "pöfögtető gépet" ami elég hangos, s ami töri a betont, azzal a vas (vagy acél) tüskével dolgoztunk, ám manuálisan. Tehát fogja az ember a bal kezébe ezt a közel négy kilós tüskét, ráilleszti a beton kiválasztott helyére, és jól megfontolt apró, ám annál erőteljesebb kalapács ütésekkel megpróbálja először repeszteni, majd a helyéből kiütni az éppen útban lévő darabot. Mindezt délelőtt 11:00 óra magasságában, amikor már elég jó idő van, annak ellenére, hogy mindezt bentről, a szobából csinálja. Az első tíz perc után már jönnek a szentek lefelé az égből amikor nem látszik az izzadás eredménye, csak szikrázik mind a beton, mind a tüske, vagy a három és feles kalapács. Unalom a tett halála, csak ráveszi magát az ember hogy ha már eddig eljutott, ne hagyja abba. A fagyasztóládából előkerül a vizespalack, leül az ember, mélázva nézi az éppen hogy elkezdett munkát és átkozódik csendesen. Erőt vesz magán, s folytatja ezt a semmihez sem hasonlítható nyers erőt kívánó tevékenységet. Három óra múlva amikor a ruhából is folyik az izzadtság, kezd olyan szagom lenni mint egy oroszlánnak, végre elkészül az a bizonyos "lik" . Sikerült megcsinálni! Most már csak annyi van hátra, hogy az ablakot is sikeresen a helyére tegyük egy olyan alkalommal, amikor rá tudjuk szánni az egész napot. S hogy ne feledjem annyira könnyen, délutánra már előjött a fájdalom, ami akkor szokott elővenni ha megerőltetem magam. Mindkét karom csuklótól vállig merő fájdalom ami idővel elmúlik, de jelenleg igencsak kellemetlen. Kellemetlen, mert a természet megkívánja hogy a salakanyag távozzon a szervezetből, s hogy is mondjam csak . . . mozgáskorlátozottnak érzem magam mikor a wcpapír gurigáról eszembe jut a mozdulatsor, amivel befejezem a "dolgom". Köszönöm a türelmet. 21:30