beütés

Pár nap kihagyás után ismét itt. Pénteken megcsaptuk a Lengyel műsort. Volt egy kis kapkodás, valahol meg is értem őket, de... Hihetetlen módon a közönségszervezés nem megy. Már írtam itt hogy milyen módon Nem foglalkoznak vele, ismét sikerült nem megtölteni a színháztermet. Igaz hogy Bódilajos és Lagziguszti nem léptek fel, de a fene vigye el, az nem közönségszervezés hogy megjelenik plakáton: pénteken 17:00 órakor Lengyel-Magyar ünnepi est az Olvasó színpadán. Ez annyira kevés mint kempingsajtban a sátorvas. Kikukucskáltam kezdés előtt a színpadi függöny mögül mikor még égnek a lámpák. A résztvevőkön, a szervezőkön kívül csak pár ember abban a gyönyörű teremben. Jajj. Ismét bemutattuk mennyire tudunk szervezni. A két Himnusz elhangzása után belibbent az egyik szervező, és mondja, hogy csak a fele műsort játsszuk el, mert kevesen vagyunk. Na ne vicceljünk, és ne most. Bennt ül a zenekar a színpadon, elöl mondják a szöveget, köszöntik a megjelent "előkelőségeket" a vendégeket, majd hallgassuk meg a zenekar műsorát. Hat számmal készült a csapat, ebből kettő az utolsó pillanatban készült el, egy próbánk volt, ami ugye kissé aggályos, de jobban figyel a csapat:) Meg is jegyezte az egyik "művelődéssel" foglalkozó, hogy nagyon meg akarjuk nyerni a lengyeleket, azért játszunk ilyet. Felhomályosítottam hogy bármelyik nemzet zenéjéből szívesen hangszereltem volna az alkalomra illőt, már csak azért is, hogy halljanak legalább ismerős darabot. Szerencsém is volt hogy a kórus vezető adott kottákat amiket tavaly ősszel énekeltek kinnt, így nem a kakukkos - nótát kellett fújnunk, ami már annyira a könyökén jön ki mindenkinek mint ha a SZU utódállamaiból érkezőknek játsszák az örmény származású szerző Kardtánc-át. Nem mintha nem lenne remek a Kard-tánc. De mennyi minden van amit lehet ha nem helyette, de mellette játszani. "Biztosan menni akarunk L.o.-ba!" Ha meghívnak, megoldjuk, de nem ez a menete, s neki ezt pontosan illene tudni. Szóval ott tartottam, hogy játsszunk kevesebbet, ne játszunk csak 2 (kettő!) számot a tervezett hatból. Na, ne vicceljünk. Legalább a felét. S mivel nem tudták hogy melyik felét, minden szám előtt bemondtam a zenekarnak hogy mi következik. Lejátszottunk hármat, tapsol a közönség, a függönyhúzó csak arra vár hogy intsek neki s behúzza a függönyt, észre sem vettem:) Mint ahogy direkt nem néztem arra felé, ahol két kézzel integet a szervező hogy hagyjuk abba. No még egyet. Így sikerült az aránylag hosszú negyedik számot is elsütni. Nem fognak lesöpörni bennünket, nem fogják a függönyt összehúzni míg játszunk, a többit meg majd csak elviselem. Csak jól kössék fel a felkötnivalót. Az is igaz, hogy a csapat nem tud elvonulni csendben a színpadról - ez viszont a mi hibánk. Még párszor biztosan el kell mondani, hogy nem kondások vagyunk, figyeljünk már kicsit arra hogy míg a helyünkre érjünk, addig legalább csendben legyünk. Ez nem jött össze. Olyannyira nem, hogy a színházterem ajtaja nyitva volt, suhanunk el mellette, s mikor történhet olyan hogy a kisdobos elejti a hangszerét ha nem ott... Meg is dícsértem már a próbateremben: Dani, neked volt a legnagyobb sikered! :) Ma viszont meglepett bennünket, gondolom nem csak engem, hogy a Nemetz András - féle beütést ahhoz képest hogy pénteken mutatták meg neki, jól eljátszotta. Pár helyen nem oda ütötte a hangsúlyokat, de nem lesz vele semmi gond, hiszem még csak 12 éves lesz! De nagy focirajongó, és rúgja is a lasztit. Tőlem megkérdezte még pénteken a szereplés után hogy szeretem-e a focit, de közöltem vele, hogy csak rám kell nézni s kiderül hogy nem vagyok sportbarát. Ő arra gondolt hogy nézni nézem vagfy sem. Nem nézem, nem művelem, és nem is fogom. Köszönöm a türelmet. 17:01