Kelet zenéje

Annak ellenére, amit a május 8-i bejegyzésben írtam, Churchill pár megközelítése az életről még mindig szimpatikus - nekem. Ezek közé tartozik a "no sport" . Nem vagyok rá büszke, de nem nagyon tudnak lázba hozni a különböző sportesemények, sőt a focit kifejezetten nem kedvelem. Ez a mostani EB kapcsán jutott eszembe, mert ugye nem olyan sokára kezdődnek az olimpiai játékok. A helyszín kapcsán jutott az eszembe, hogy miért hallunk olyan keveset a kínai muzsikáról. Nem emlékszem rá, hogy valaha is hallottam pl. a mai közvetítést megelőzően a Kínai Filharmonikus zenekarról. Pedig - majdnem - minden országnak van "rendes" szimfonikus zenekara. Természetesen az ember a tanulmányai ideje alatt hall ezt-azt a kínai zenéről, de én nem Kárpáti tanár úr "Kelet zenéje" című könyvében olvashatóakra gondolok, hanem a napi szinten működő muzsikálásról. Valószínű hogy egy hagyományőrző eredeti kínai operát nem tudnék végighallgatni egy ülésre a maga időnkénti 12 - 15 órás hosszúságával. Az is lehet, hogy az ott élőknek simán menne a "Ring" végigfülelése, s a végén megkérdeznék: csak ennyi ideig tart? :) Persze, más világ, mások az értékrendek sok mindenben, a nagy többség nem kapkodó idegbolond (mint nálunk sem mindenki), de azt gondolom, az alapvető emberi értékek ott is számítanak. Mint ahogy számítani kellene itthon is. De attól is szép a világ hogy nem vagyunk egyformák - hozzá szoktam tenni, hogy szerencsére. Kár lett volna kihagyni a mai közvetítést, jó hallgatni. Szívesen meghallgatnék pár húzósabb darabot is, egy kis R. Strauss-t, Mahler-t, urambocsá' Sztravinszkij-t, de nem vagyok telhetetlen. Alkalomadtán biztosan nem fogom kihagyni. Köszönöm a türelmet. 20:48