2008. június 10., kedd

ius murmurandi

Akkora fekete pontot kapott ma tőlem az Alapfokúművészetoktatási-iskola/zeneiskola igazgatónője, hogy még egyszer kellene születnie hogy eszembe jusson a neve mellől törölni... Egyszerűen nem értem. Vagyis igen, csak hihetetlen mennyire nem érdeklik bizonyos dolgok. Dehát a hála sosem volt népszerű a politikusoknál sem, miért éppen nála legyen az?! Ott kezdődik a történet, hogy pénteken a fellépés előtt beszélgettünk zenekari tagok az épület előtt. Kilibben az épületből, s olyan felháborodottan, mint akinek nem jutott barnaszén, odaszól nekem: Ha nem viszi el valaki Gazsikgyuri által a zeneiskolában hagyott cuccot, kiviteti a szemétbe. Hányszor kell neki üzenni hogy megmozduljon valaki??? Na, először is, ne üzengessen, hanem szóljon nekem. Kettő: hétfőn 10:00-re ott vagyok és megszabadítom tőle. Tegnap úgy alakult hogy nem tudtam menni, de telefonáltam hogy csak ma aktuális. A titkárnő közölte, hogy egyébként sem lesz senki az iskolában, ő pl csak egy iratért szaladt vissza mikor telefonáltam. Gyanús volt, hogy pénteken rávágta hogy jó lesz a hétfői időpont. De biztos megint csak ürügyet keresek hogy kikezdjem. Kezdjen ki vele a harapós ló, az kezdjen ki vele. Ezen az sem változtat, hogy majd' 40 éve ismerem, együtt jártunk zeneiskolába. Gazsik Gyuri pedig csak azért hagyta ott pár éve a cuccait a zeneiskolában, merthogy sajnálatos módon - aránylag fiatalon - elhunyt. Ma elhoztam a "hagyatékát". A családja nem jelentkezett érte, ezt a részét nem részletezem. Szerintem az "izgatónő" bele sem nézett mit akart az enyészetre bízni, vagy ha igen, annál rosszabb. Az is igaz, hogy nem szívelheti a fúvószenekart (sem), na de ez kölcsönös. Azért köszönni köszönök neki - még ha ő időnként el is felejt legalább bólintani - , sőt a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni, de kezd tele lenni vele a hócipőm. Gazsik Gyuri míg az akkor éppen művház zenekarnak nevezett fúvószenekart vezette, szinte az összes fellépésről, fesztiválról, vendégszereplésekről, díjakról a fellelhető kiadványokat mind összegyüjtötte. Nincs rendszerezve, de ma pár óra alatt csak átlapoztam, s szenzációs dolgokat találtam. A zenekar - idáig ismeretlen -, valószínű első fényképét 1898-ból(!), Gerschwin: Rhapsody in Blue 1927-es párizsi kiadása, Verdi: Rigoletto az egész opera zongorakivonata 1955-ös Moszkvai kiadás, a zenekar 1925-ös fényképe, de nem sorolom. Ha már nem sikerült az igazgatónőnek annyit tanulni a konziban, és a főiskolán hogy valamennyire becsülje a fúvósokat, legalább a látszat kedvéért sűrű elfoglaltságából szánhatott volna annyi időt egy volt kolléga anyagának átnézésére, hogy ami a zeneiskolával összefügg nyomtatott, írott anyag, fénykép, hogy azt megmenekíti. De nem. Ettől függetlenül -és annak ellenére hogy nincs diplomám, "csak" egy bakakonzi végzettségem - , ha megéri a zeneiskola a 60. évfordulót - ami öt év múlva esedékes - , szívesen kölcsönadom ezeket az ereklyéket. Egy pár darabja a hagyatéknak pedig részét fogja képezni a zenekar szeptember 13-i megmozdulása alkalmából rendezett kiállításnak. Erősen gondolkodom rajta hogy a felirat valami hasonló legyen: X.Y. megbecsülése által a szemétbe kívánt zenekari ereklyék. Köszönöm a türelmet. 17:02

1 megjegyzés:

Saint-Moty írta...

Az utolsó előtti mondat pedig ez: Hiába, nem egyforma az értékrendünk. Hál'Istennek:)