veder vagy vödör?

Berúgták az első gólt, bár nem tudom ki rúgta kinek, különösebben nem is érdekel. De ezzel a mai döntővel most egy darabig vége lesz a focinak, majd jön az olimpia, s kezdődik a sport. Nem nekem, az ki van csukva, már írtam itt hogy milyen messze vagyok tőle. Persze időnként elgondolkodom persze csak érzelmi síkon hogy mi lenne ha... Először is nagy röhögés:) Nem zavar különösebben hogy ki mit gondol, de érdekes lenne ha egyszer például görkorival suhannék be egy zenekari próbára:) Ami persze nem elképzelhetetlen. A társulati ülésen is megemlítettem hogy nekem a súlyommal az égegyadta világon semmi problémám nincs - csak a magasságommal. Ma is jó cseresznyeérlelő meleg volt, leszedtük a túlérett gyümölcsöt, ezután még érhet a húsz literes vödrökben, vagy vedrekben. Örök dilemma, mert ugye van a pezsgős veder, és a sz....s vödör. Eredetileg vizes vödörről szól a történet, de úgy nem "trendy" :) Meg egyébként is. Szóval érhet még pár napot, s amikor már eléggé átalakul, akkor megy a főző emberhez, aki a mennyiséget sűríti, így cca. 100 literből csinál hét-nyolc litert, ami viszont már legális tudatmódosításhoz is használható, szép áttetsző, nem is bolti párlat, 38 fok láznak elmegy, de háziszőttesnek nem. A csapat ötvenéves évfordulójára szeretnék majd beáldozni belőle, persze csak ha lement a protokoll. Egyébként súlyos gondokat okozhat ha nem figyelünk oda. Ma reggel sikerült végre utolérnem a sárvári zenekar elnökét, kértem tőle felvilágosítást hogyan sikerült a verseny, meg is kaptam a nagyszerű híreket, majd még utána olvasok, a lényeg, hogy a pécsi Vasutaszenekar ismét nyert. Biztosan elfogult vagyok velük szemben, de nem bánom. Nagyon örülök a győzelmüknek. Ennél jobban csak akkor örülnék, ha részese lehettem volna a produkciónak, a közönség közt. Merem remélni hogy nem csuklottak játszás közben, nem venném a lelkemre. Próbáltam is elterelni a figyelmemet arról, hogy a zenekarok izzadtak tegnap egész nap. Most este pedig egy történetet olvastam SPF blogjában, közzéteszem én is, talán olvassa olyan ember is a történetet, akinek tetszik. Nekem tetszik. Azért is másolom be ide. Lehet rajta egy kicsit gondolkodni. A fiú rendszeresen járt az edzésekre. Mindig ott volt, harcolt, küzdött, de nem került be a csapatba. Alázatos volt, nem szólt, a következő edzése is ment, dolgozott. Minden edzés és mérközés után odament a pálya szélén álló apjához, váltottak pár szót, majd elmentek. Egyik nap odament a fiú az edzőhöz és azt mondta, hogy ma játszani szeretne. Nagyon fontos lenne. Az edző nem értette, de beállította. Ő volt a legjobb, a csapat nyert, a fiú boldog volt. A meccs után odament hozzá az edző, és megkérdezte, hogy miért volt olyan fontos a mai játék? A fiú azt mondta, hogy tegnap meghalt az apukája, és ez volt az első meccs, amit láthatott, mert vak volt... Köszönöm a türelmet. 21:51