Maligán-fok

Az alább idézett írást blogfogyasztás közben találtam, nagyot nevettem rajta. Forrás: queer blog.

1. ENYHÉN SPICCES - Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás. Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs. Pályagörbe: általában egyenes.
2. FÉLSPICCES - Tünetek: a szemek még jobban csillognak, heveny nótázási inger, a beszéd felgyorsul, minden 10. szó után egy-egy elfojtott böffentés. Fogyasztás: 2 fél rum és 4 üveg sör. Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált oldalirányú billenés.
3. SPICCES - Tünetek: a szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. Fogyasztás: 1 deci törköly és 6 üveg sör. Pályagörbe: kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tereptárgyakban, így különösen a pincérnő bal melle, vagy egy kopasz skinhead tar feje.
4. KÓTYAGOS - Tünetek: a szem fénye megtörik, trágár kifejezéseket használ, minden böfögéssel kísért csuklás után folyamatos, fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél egy könnycsepp a szemzugban. Fogyasztás: sok sör. Pályagörbe: Ciklois-ívekkel tarkított parabola.
5. ENYHÉN RÉSZEG - Tünetek: az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak, a beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak tűnnek fel, diszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett coitális kapcsolatáról. A sótartó és/vagy hamutartó reflexszerű ellopása. Fogyasztás: 3 feles rum, 1 feles vodka, 4 üveg sör és/vagy 3 nagyfröccs. Pályagörbe: ilyet az ökör is csak vágtában vizel.
6. FÉLRÉSZEG - Tünetek: a szem fénye teljesen megtört, a tekintet gyűrűző pocsolyához hasonlatos, a beszédben furcsa mondatok, látszólag érzelmes, turkesztáni pásztorbeszéd-részletek keverednek. A WC-ben vizelés közben obszcén ódáknak a falra való irkálása reszketeg betűkkel, mint pl.: „Ha rövid a farkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!” - kezdetű. Fogyasztás: 2 deci rum, 8 üveg sör és 4 deci bor. Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való leguruláskor archimedesi spirálishoz hasonlítható.
7. RÉSZEG - Tünetek: a szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón keresztül. Fogyasztás: 3 deci vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs. Pályagörbe: matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás, a 4. dimenziónak bejön a delirium tremens.
8. TÖKRÉSZEG - Tünetek: a szem szinte állandóan csukva, ha néha nyitva is van, csak a fehérje látszik. Ezen keresztül látható a „Kóma kalandjai”, az érzékszervek teljesen pertubáltak, (se kép, se hang) halk hörgés, időnként a bal orrlyukon keresztül való hányás. Mint a zárójelentésből utólag kitűnik, a detoxikálóban a „Filmszakadás” című film megtekintése. Fogyasztás: kb. annyi, mint egy kozák lovasezred, lovakkal együtt. Pályagörbe: nincs, csak apró, rezonatív helyzetváltozások csuklás közben.

Köszönöm a türelmet. 19:27

"énekszó s tánc köszöntse..."

A mai napra rendelt kettő darab művészetet sikerült kipipálni. Lehet szépen mondani, lehet csúnyán, lehet viccesen, lehet komolyan. Bármit lehet róla mondani - a délutáni bevetésre gondolok - , csak egyet nem: jól sikerült. Persze voltak benne szép részek, az élő zene varázsa, stb. Nem áltatom magam, jelenleg ennyire vagyunk képesek. Külön külön lehet hogy többre is, ám ez csapatmunka, s csapatban ennyit tudunk. S most jöhet részemről a sirám. Reggel 06:00 - kor elindult a csapat zenés ébresztőt tartani a város s a környező települések különböző pontjain. Azokon a pontokon, ahol azok az emberek laknak, akik nem csak szép szavakkal támogatják a zenekart, hanem hajlandóak a zsebükbe nyúlni, s nem azért hogy elővegyék a zsebkendőjüket. Nem sorolom fel a helyszíneket, felesleges. Annyit azonban mondanék, hogy ez a 18 helyszín sokat "kivett" a zenekar állóképességéből. Ismerve a katonazenészek ilyen típusú megmozdulását, elmondhatom hogy semmivel sem teljesítettünk kevesebbet mint ők szoktak. Az összehasonlítás is sántít, mert igaz hogy mi nem gyalogmenetben ébresztettük a várost, hanem busszal mentünk a helyszínekre, majd leszállva elfújtuk az aktuális nótát, buszra, s jöhet a következő. Így is 10:30 volt mire végeztünk. S éppen elég lett volna mára, de még délután 15:00-kor mi kezdtük a műsort a színpadon. 10 nóta, mindennel együtt cca. 40 perc. Ledaráltuk, magunkhoz képest is gyengén...:( Azóta is gondolkodom, s el fog tartani egy ideig, míg megemésztem hogy lett volna jobb. Ha csak simán leintem mikor nem jöttünk, nem jöttem ki a "kismaccsból", vagy így hogy szabadjára engedtem, s kieresztettem a kezemből az irányítást. A vége le lett intve, de ez már a veszett fejsze nyele. Nem mintha észrevették volna hogy mi történt, vagy ha észrevették, esetleg viccnek gondolják - ez a jobbik eset. Sovány vigasz, hogy az hibázik aki dolgozik... Csak az ezerszer elmondottból ragadna meg valami. Ez a valami pedig csak annyi, hogy minden zenekari tagot látni akarok, nem csak azt hogy a helyén ül, hanem látni akarom a szemét. Nem gyönyörködni akarok benne, szeretném látni hogy ő is látja mit össze szeletelem a levegőt magam körül, s éppen nem a szúnyogot hajtom. Vagy a zenekar körül lebzselő, a zenekarból kiáramló különböző összetételű szőlőcukor illatanyagot kedvelő apró, ám annál kényelmetlenebb állatkákat. Ha a széken ülve, kihúzott derékkal nem szem magasságba van a kottatartó beállítva, hanem neadj'Isten lejjebb, nem kap elég levegőt, sőt fel sem tud nézni a kottából - már ha egyáltalán akar. Ha magasabbra van állítva, akkor pedig csak azért nem lát, mert a kotta eltakar - engem. De ezt miért kell annyiszor elmondani? Nem természetesnek kellene hogy legyen? Vagy kezdjük mindjárt az elején, hová vegyek levegőt hogy ne fulladjon ki a hang? A fegyelmezettség nem ott kezdődik, hogy tudok egy helyben mozdulatlanul állni x ideig. A fegyelmezettség ott kezdődik - szerintem -, hogy ha elkezdem egy tempóban a nótát, nem sietek, nem maradok le, csak akkor ha a levegőszeletelő is úgy integet. Ha meglátok egy sűrűbbre írt, netalán nehezebb állást, azzal hogy sietek, lehet hogy hamarabb túl leszek rajta, ám borítom a rendszert. S ettől csak egy csúnyább dolog van. Ráfogom másra a hibámat. Egyébiránt köszönöm a zenekarnak a mai melot, nagyszerű volt. Az előbb leírtakat nem feddésnek szántam, mindenki tudja hol szorít a cipő, de tegyünk róla mindannyian, hogy ne szorítson. Biztos vagyok benne, hogy ha mindannyian egyet akarunk, menni fog. S azért ülünk össze hétről hétre, hogy jobbak legyünk. Fel a fejjel! Köszönöm a türelmet. 21:03

a capella

Tegnap kottapakolás az új mappákba, majd egy kis utómunkálat szintén a kották körül de még a május 1-i délutáni fellépésre. A multifunkci megint nem úgy akar dolgozni ahogy szeretném, de már mindegy. Rendben lesz az anyag, holnap délelőtt utolsó összerakás, aztán már nem piszkálja meg senki egészen addig míg nem lendül a pálca:) Ma kertrendezés, a házikóval együtt. Előkészítve egy esetleges főzőcskére, netán csurgatásra. Sütött a nap ezerrel, sajnos a szél is fújt, így a permetezés elmaradt. Helyette megszemléltem hogy a méhecskék milyen munkát végeztek eddig. Remek munkát végeztek. Ha elkerüli a kertet a májusi fagy... ha nem kapunk jeget... ha csapadék is lesz... ha a nap is fog sütni... ha legyűrjük a gombás fertőzéseket, a moníliát, az összes szúró-, rágó-, szívókártevőket, akkor a garázsban meghajolhatnak újra a polcok a befőttek súlya alatt. Végül is nem olyan sok az a 300 üveg még ha tele is van. Ha ezek mellett még a hordók is megtelnek cefrével, eléneklem az "örömódát" a capella. Köszönöm a türelmet. 20:29

főpróba - is

Azt gondolom, hogy a csapat még soha nem szólt olyan jól mint a ma délelőtti főpróbán. Nekem legalábbis így tűnik. 2007. nov. 1. óta. Felcseréltem a mondatokat. Nem tavaly november óta tűnik így, hanem azóta nem szólt még ennyire együtt a csapat mióta szeletelem előttük a levegőt, s annak az ideje tavaly novemberi. Ha a reggeli cseppek elérik a céljukat, semmi gond nem lesz az ébresztéssel. Az egyik trombitás kolléga szerint az a lényeg, hogy a délutáni fújásra se legyen csepp-fertőzéses a társulat. Előzetes információk alapján "csak" 18 helyszín van az ébresztőre szánva, s ez több mint elég. A hagyományokat pedig itt is illik szem előtt tartani.

Pár mondatot még szólnom kell a múlt heti megmozdulásról, bár a vége nekem kissé molyosra sikeredett. Olyannyira, hogy a vasárnap délelőtti térzenék kimosódtak az emlékezetemből s már csak itthon vettem észre hogy azokról sajnos lemaradtam. Az IC vonaton Bp felé eszembe jutott hogy itthon a zenekarnak próbája van, én meg éppen zakatolok a vonaton, ám a térzenék - sajnálatomra - akkor sem:( Mindezekkel együtt remekül éreztem magam, csak kicsit görbül lefelé a szám hogy ismét két hónapot várhatok a következő megmozdulásra ahol hallgathatom élőben ezt a nagyszerű zenekart. Addig majd vigasztalom magam a felvételeikkel.

25-én pénteken az Olvasóban is volt egy emlékezés, a Zeneiskola fennállásának 55.évfordulóját ünnepeltük páran. Jó lenne azt írni hogy pár százan, de sajnos az a szám nem lenne valós. De ott volt Lajos bácsi aki 1953-ban megszervezte a Zeneiskolát, és 1983-ig vezette is. Aznap nem ez volt az egyetlen rendezvény a városban, néhányan azt mondták azért vagyunk olyan kevesen. Szerintem pedig (ismét) a szervezésben is vannak hiányosságok. Persze igaz, hogy a módszerváltás után sokan elköltöztek a városból, ám azt azért nem hiszem hogy akik maradtak, mind Arvisura - hívők lennének, s arra a rendezvényre mentek. Akik ott voltunk, végighallgattuk a koncertet - jó hosszúra sikerült, majdnem olyan hosszúra mint a karácsony előtti - , utolsó produkcióként pedig Dvorak: VIII. Szláv tánc-át négykezes előadásban. Kár lett volna kihagyni. A koncertet követő fogadáson is csak 29-en voltunk. Mindegy. Nekem marad a "ius murmurandi" . Van még mit tanulnunk a szervezésből (is). A zenetanulás pedig még nem ártott meg senkinek. Köszönöm a türelmet. 17:11

Pécs 3.

Még az első napon (csütörtökön) sétálva a Székesegyház előtti sétáló utca felé, megütötte a fülem Bach: 147. kantáta című művének részlete. Ballagok a hang irányába, s a következő kép tárul elém: egy ember ül az egyik padon, előtte kottaállvány, s tenort (mélyszárnykürtöt) fúj. Mellette a hátizsákja, s csak fújja. Nem a hátizsákot, a hangszert. Csak kézzel írott kották voltak nála, s boldogan fújta egyiket a másik után. Nem hiszem hogy bárkit zavart volna. Jó volt hallgatni. Aztán volt pár találkozóm, rég nem látott (24 éve) baráttal, próbáltuk behozni az elmulasztott éveket. Felelevenítettük, hogy 1984-ben, mikor Náluk jártam, az apukája milyen remek paradicsomsalátát (is) készített. Azóta is emlegetem, s próbáljuk itthon elkészíteni, de valahogy nem úgy sikerül sosem. Persze nem csak azért emlékezetes a '84-es találkozó, hanem azért is, mert akkor tudtam utoljára megszabadulni a munkahelytől úgy, hogy pár nap beleférjen a Barcsi megmozdulásba. Amikor is elhangzott többek között, vagyis akkor volt a bemutatója Farkas Tóni bácsi "Bassisten" polka témájára írt művének a Reneszánsz rézfúvós quintett előadásában Szabó (Tubalaci) László szólójával. Szóval sikerült a "Papucs" nevű helyen pár pohár bor elfogyasztása közben egy jót beszélgetni, majd G. Á. barátom is megérkezett Szigetvárról, s vele is jót beszélgettünk. Jó dolog az 'ámítógép, és Puskás Tivadar továbbfejlesztett készülékének áldása is, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Szeretek ilyen megmozdulásokra - most hogy már telik rá az időmből - egy nappal korábban érkezni, s ráhangolódni a várható történésekre. A júniusi Sárvár-i megmozdulást pedig eleve úgy tervezem, hogy a vége után még vagy két nap levezető edzés is legyen benne. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 20:41

Pécs 2.

Tegnap a rendszer bemondta az unalmast, nem jelenített meg egy oldalt sem - így az írás mint látható, vagyis nem látható, nem jelent meg. Régen csinált így, szokatlan volt. Sok mindent lehetne írni a kirándulásról... Kezdve azzal, hogy amikor a vonat az "Uránváros" mellett berobog az állomásra, a sínek mellett teljes díszben pompáztak a lila s fehér orgonák - szemben azzal, hogy itthon még csak arasznyiak, s ki sem nyíltak. A leanderekről pedig már írtam az előzőben. Persze kicsit délebbre van a város, s érthető is ez, mégis furcsa. A megérkezés napján szokás szerint végigsétáltam pár utcán, s jó volt látni az ismerős helyeket. Könyvesboltokat, Antikváriumo(ka)t, Fagyizókat, Kávéházakat, a porcelán mintaboltot, ezek a helyek mind-mind megállásra késztetnek, s nézelődöm. Nem siettem sehová, időm végtelen (majdnem), türelmem határtalan - egy darabig:) Egy másik rendezvény is volt a városban, a PEN. Ennek mindjárt a csődítőjét is volt szerencsém látni, jót mosolyogtam rajta. Egy társaság az utcákon időnként meg-megállva adta a műsort. Egy Sousafonos, két szaxis, egy trombitás, egy - egy kis-, és nagydobos + pár ütőhangszerek csoportjába tartozó "kütyü" adta a talpalávalót. Na és a jelmezek. Most láttam először ilyen ruhaösszeállítást, s mivel ez az egész a figyelemfelkeltést szolgálta, akkor teljes sikerrel jártak a szervezők. Népitáncos ruhában, bakancsban, s kalap helyett bukósisakban, kézben tartott energiaital, esetleg sörösüveg érdekes összképet adott. Színes forgatag, mint ahogy egy mediterrán városkában lehet ilyet vagy hasonlót látni. S mivel szeretek jókat enni-inni (mint mindenki), a kulináris örömöket sem hagytam ki. Nem maradhatott el a marhasült "gazdagon" ami kicsit hasonlít a "budapest módra" készült bélszínhez, ám ez marhaszelet vörösboros barna szósszal, csirkemájjal, némi gomba és zöldborsó társaságában, burgonyakrokettel. Utána egy pohár félszáraz Szekszárdi veres, majd felrúgva az illendőséget, egy üveg kóla:) Az álom manó is ott hintette porát, ezután muszáj volt szundikálni. Még szerencse hogy a szállás nem volt messze. Az sem zavart, hogy a nyitott ablakon keresztül folymatosan hallottam mi történik a vasútállomáson. Pl. a harmadik vágányon szerelvényt tolnak, kérjük a vágány mellett vigyázzanak. Itt viszont nem hallottam a régebben sokat emlegetett másképpen fogalmazott felhívást miszerint: a harmadik vágányon szerelvény jön, " Jó(?!) lesz vigyázni" :) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 14:38

Pécs 1.

Hazaértem. Mindig jó hazajönni. Nagyszerű élményekkel gazdagodtam, megpróbálom majd apránként megírni. Mindig szerettem Pécs városát, s ezzel a kirándulással ismét csak megerősödtem hogy igenis, nagyszerű város. A sétálóutcán, s szinte mindenhol az üzletek előtt a dézsás leanderek látványa szívet-lelket gyönyörködtetők. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, sikerült beszélgetni többet mint általában telefonon keresztül, vagy az ámítógépen. Csütörtökön mikor megérkeztem, az volt tervbe véve, hogy szállás elfoglalás s ebéd után a szokásos szunyókát megejtem. De már az induláskor borult a terv. Ha már megérkeztem, akkor ne alvással kezdjem az ottlétet. Így aztán érkezés után egy jó órával már a főtéren voltam, s csak sétáltam. S az egyik üzlet felett a kiírás eléggé szembeötlő volt: "Borház ez itt, nem kocsma. Lélek lakik a borba." Nosza, nem sokára egy pohár száraz vöröset nem csak az emésztést elősegítendő, le is küldtem a pociba:) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 19:13

utazás

Kissé besűrűsödött a program, de majdnem készen vagyok. Még három szólam vár rám, azt majd a beírás és a vacsora után megeszem:) Teljesen készen van a térzene anyaga, sikerült megállapodni az illetékes elvtársakkal. Nem játszunk párizsi karnevált, bár mint a munkásosztály ünnepe, talán a párizsi nincs is messze tőle. Na, de hagyom a fejtágítást, így is fáj rendesen. Front van. Pakolom össze a hátizsákba valót, remélem semmit nem hagyok itthon. Az ajándéknak szánt kottát sikerült a hőkötő géppel szépen bekötni, ha nem én adnám, szívesen kapnék ilyet. Holnap 13:38-kor indulok, Budapesten el leszek egy kicsit az ősbemutatókkal, majd csütörtökön a 9:30-as Tenkes IC-vel száguldok Pécsre. A szokásos elnöki lakosztály lefoglalva vasárnap délig. Az ámítógép marad itthon. Biztosan fog hiányozni, de majd túl teszem magam rajta. Nagyon várom ezt a fesztivált, kíváncsi vagyok a zenekarokra, a játszott műsorokra, s úgy mindenre - s mindenkire. Ismerősöknek szóltam hogy arra járok - nem azért hogy ők elutazzanak, de ha belefér az időbe jó lesz találkozni velük. S úgy is fogom csinálni hogy legyen idő mindenre. Majd alszom ha hazaérek:) Esetleg a vonaton. Ma reggel elmentem szandált venni. Tesóm tegnap vett egy Kappa márkanevűt a férjének, nagyon tetszett, ma nyitásra mentem, de Kappát nem kaptam, csak Lappátot. Viszont nagyon kényelmes, ebben mosolyogva el tudok menni melegebb égtájakra ha küldenek... Esetlegesen ezeket az irományokat olvasóknak kívánok minden jót addig is míg a jövő héten megírom a történéseket. Ha lesznek. Márpedig egy fesztiválon történnek események. Köszönöm a türelmet.

brigagyíííír

Kora este összepakoltam a kottákat, látni sem akarom a holnapi próbáig őket:) Szokás szerint, mivel szombat este van, nem húzom az időt, csak még egy kicsit. Ma esti koncert Prokofjev: A játékos című négy felvonásos operája, közvetítés a MET-ből. Belefüleltem, de nem nagyon tetszik, azt nem tudom megmondani hogy miért, talán nem figyelek eléggé. De eszembe jutott, hogy jó régen volt szerencsém hallani Wagner: Lohengrin-t ékes orosz nyelven, s maradandó emlék amikor meghallottam az énekest: "Brigagyííííír" :) Köszönöm a türelmet. 21:24

műsor

Alakul a május 1-i műsor. A teljesség igénye nélkül a műsorterv a következőket tartalmazza - a reggeli zenés ébresztőn kívül (nem sorrendben) : 1. Slavko Avsenik: Trompeten - Echo; 2. Franz Bummerl: Und da wollen wir noch einmal; 3. Tiger Rag; 4. Max C. Freedman/Jimmy de Knight: Rock Around The Clock; 5. Leo Caerts: Eviva Espana; 6. Jindrich Pravecek: Hostem u Frantiska Kmocha; 7. John Kander: Theme from New York, New York; 8. Donna Summer: She works hard for the Money; 9. Harold L. Walters: Instant concert; 10. J. Malina: Régi cseh polka; 11. Lex Abel: Baby-face; 12. Lex Abel: Show time; 13. Uebel: Üdvözlet induló; 14. Novacek: Castaldo; s persze a "Radetzky". Már több mint a felével készen vagyok, még vasárnapig belehúzok az írásba, jövő hét sűrűre sikerül ha minden jól megy, de munkát nem akarok magammal vinni, mint ahogy ámítógépet sem. Szerdán elmegyek Bp-re, onnan csütörtökön Pécsre. Vasárnap pedig irány haza - sok nagyszerű élménnyel feltöltekezve:) S a legközelkebbi megmozdulás - ha nem jön közbe más - a júniusi Sárvári fesztivál. Ja, igen. Megvan az időpont. Az az időpont, amikor a zenekar "bulija" lesz. Szeptember 13-a, ózdi "Olvasó" a helyszín. A vendégekről egyelőre nem írok, még képlékeny egy kissé hogy kik fogadják el a meghívást, s kik tudnak eljönni. Egy dolog biztos, a "németek" itt lesznek. Köszönöm a türelmet. 22:12

90%

Tegnapra ígértem a tegnap előttit. Pár mondat a szerdai naphoz. Aránylag jól dolgozott a gép, nekem csak adagolni kellett hogy mit végezzen el, s működött is kicsit hangosabban mint szokott. Csikorog benne valami, de műszaki analfabétához illően halovány gőzöm sincs hogy mi lehet a baja. Kb úgy csikorog-nyikorog mint faluhelyen a nagy kerekes kút kereke ha húzzák fel rajta a vizet. A kerekes kút pedig azért jó, mert oda lehet tolni, ahol víz van - á la Hofi Géza (Torgyándoktor nagyszerű ötletei a belvíz idején). Már látszik a vége a május 1-i műsornak, hét nóta feszül a műanyag zacsiban, névreszólóan mindenkinek. Remélem meglepődnek majd vasárnap a próbán. Tegnap St.endrén is jártam, amiért mentem, azt sikerült elintézni, a lyányok-asszonyok kaptak egy kis nasit ebéd utánra. Ahogy terveztem, 20:30 után haza is értem. A MÁV nem véletlenül veszít utazóközönségéből. Reggel Volán busszal mentem Bp-ig, a 90 %-os nyögdíjas jeggyel ez 230 HUF. Hazafelé vonattal jöttem, időben ugyanannyi, ám a 90 %-os jegy itt már 1530 HUF. Persze ha nem első osztályon utazom, akkor csak kb 850 HUF, ám az is többszöröse a Volán buszjegy árának. Az viszont megint csak furcsa, hogy egy bp-i vonaljegy 270, Bp - St.endre viszont 300HUF. Persze leginkább a távolságot nézem mint üveg golyót, talán egyszer én is megkapom mint Balázs. Az is igaz, engem nem kell altatni. Köszönöm a türelmet. 7:08

Peskó György

A mai nap emlékezéssel is telt. Ma van 75 éve hogy Peskó György tanár úr született. Nyolc éves korában csodagyerekként tűnt fel, majd balesete után - felrobbant kezében egy kézigránát - , sokáig szóba sem akartak vele állni az Akadémián, mondván hogy ilyen kezekkel nem lehet sem zongorázni, sem orgonán játszani. Bebizonyította hogy igenis, lehet. Abban a szerencsében lehetett részem hogy a Tanár úr 1978 - 1983-ig a zongora tanárom volt, a kötelező zongorát tanította, s mint "fásnak" nekem is Ő volt a zongorakísérő tanárom. Nagyszerű EMBER volt, csupa nagybetűvel! Felejthetetlen orgona koncerteket hallottunk Tőle a Bécsikapu tér-i evangélikus templomban, a Zeneakadémián, s szerte az országban. A Zeneakadémián az akkor még Állami Hangverseny Zenekarral és öccsével Peskó Zoltánnal a karmesteri pulton Saint-Säens: III. úgynevezett Orgona szimfóniát is volt szerencsénk hallani többedmagammal. 1985-ben a Bach évfordulón egy év alatt J.S.Bach összes(!) orgonaművét eljátszotta. Sajnos egészsége megromlott s pár évvel ezelőtt örökre itthagyott bennünket. Más. Holnap Szentendrére kell mennem, de csak megyek és jövök haza. A mai napi történést majd holnap bepótolom. Köszönöm a türelmet. 21:11

pollenek

Nem régen lett vége a koncert közvetítésnek, az április 5-i hangversenyt adta "le" azMR3 Bartók rádió. Kár lett volna kihagyni. A Nemzeti zenekar 85. születésnapi koncertje volt jó kis műsorral. Ennek a zenekarnak is volt már pár neve, ha jól emlékszem Székesfővárosi zenekar névvel indult többek közt olyan alapító tagokkal mint id. Hara László - fagott, Eördögh János - fuvola. Aztán Állami Hangversenyzenekar is volt a neve, nekem ez tetszik a legjobban. Műsor: Dohnányi: Ünnepi nyitány, Brahms: 1.; 3.; 10.; Magyar tánc, Kadosa Pál: III. zongoraverseny (Ránki Dezsővel), Bartók: Kossuth - szimf. költ., és Kodály: Fölszállott a páva. Nekem maradt a május 1-i műsorral kapcsolatos teendő, a gép elég lassan dolgozik, hiába, ez kis teljesítményű. De elkezdtem csinálni, mindenki megkapja személyre szólóan a kottáját, s ha véletlenül netán hanyagságból lába kél a kottának, nagyon cifrát nem fogok mondani. Le lehet kenyerezni muskotályos pezsgővel:) S pótolni is lehet. Csak annyit kérek mindenkitől, becsüljük meg egymás munkáját. Milyen jó hogy azt írtam délelőtt hogy tulajdonképpen semmi nem számít munkának. Csak az idő telik vele, de az nagyon. Kár is erről ennyit beszélni. Érdekes módon megtaláltam a proszekturán az első kinyitott kottás szekrényben azt az indulót, amit rajtam keres kb két hónapja a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesmenedzserlogisztikusa:) De ezt már nem fogom kottaíró programmal pötyögtetni, már nincs rá idő. Ha kézzel írtam volna az eddig bepötyögtetett anyagot, már azóta sikerült volna elfelejtenem. Így sem rossz, majd csak megtanulok vele bánni. Mikor Eger szép városában töltöttem az időt a munkahelyen, egyik alkalommal látom, hogy az elődöm (kottatáros K.T.) asztalán rengeteg szétnyirbált kotta fekszik, s bőszen ollózza a még ép kottákat. Tibi, mit csinálsz? - kérdeztem. Semmit, csak hangszerelek:) Vele történt meg az is - igaz nem voltam abban a szerencsében hogy ott legyek a történéskor - , hogy egy igen hosszúra nyúlt italoktól sem mentes zenekari kiruccanás alkalmával sikerült nagyon bevizsgálni a "reggeli csöppek"-et, s mikor rákérdeztek hogy mi baja van, eléggé akadozó nyelvvel felhomályosította a tagságot, hogy őt borzasztóan zavarják a "pollenek" - mindezt novemberben. Valamit csak kellett mondani:) Köszönöm a türelmet. 21:44

tricínia

Tegnap történelmileg úgy alakult, hogy nem volt kedvem semmihez sem. A kottákat direkt bennt hagytam vasárnap a próba után a proszekturán, hogy még véletlenül se kezdjek el dolgozni ha esetleg rámjön a dolgozhatnék. Persze nem is érzem munkának, ha annak érezném, nem szeretném. Bár ha jól belegondolok, szinte semmit nem érzek munkának. Régebben talán igen, volt olyan. Főleg amit meg kellett csinálni, s nem danolva, hanem fogcsikorgatva. Azt munkának éreztem. De szerencsés embernek érzem magam, mindig azt csináltam amit szerettem, s most is azt csinálom. Választási lehetőség majdnem mindig adódott, így akkor is, mikor Tihanyi László tanár úr választás elé állította az osztályt szolfézsilag. Vagy Lassus ékes latin nyelven énekelve, vagy Bartók: Tricíniák. Azért énekelni jobban szeretett a társulat mint leülni a zongora mellé s a Tricíniákat gyűrni. Másra kellett az idő - már akkor is. Katonazenészként nem volt nagy a választási lehetőség, mivel a "rendjéből" kifolyólag egy válasz lehetséges: értettem. Viszont azt gondoltam amit akartam. Persze, meg kellett csinálni akkor is ha nem tetszett. Ha valamelyik "okos" pedig úgy közelített a zenekar felé, hogy rangjának teljes tudatában ossza az észt a szükséges rosszaknak (ez a zenekar), akkor ő megkapta virágnyelven hangosan: majd neked is eljátsszuk a német 1-est. Amiből persze mindenki értett, csak akinek címezve volt, az nem. Nem annyira járatosaknak megjegyzem: a német 1-es, az az egyik gyászinduló "címe" - ebből is látszik hogy a fúvószenészek mennyire széplelkűek. Amilyen az adjonIsten... Válaszért pedig nem kellett a szomszédba menni már akkor sem. Kicsit elszállva a gondolattól, már akkor készen volt a válasz, mikor az "elöljáró" még meg sem fogalmazta a kérdését. Bármivel kapcsolatban. Ma még jövök - vagy nem. 10:05

kékfrankos

A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem jól elvégzett munkának az elmúlt hetek pötyögését. Hihetelen módon próba előtt kb kettő perccel vágott belém a felismerés, hogy egy dolgot kihagytam, s anélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ebben a formában nem. Ki lehet javítani, ám annak nem a próba előtt van az ideje. Akkor és ott nincs rá idő. Elfelejtettem beírni a szüneteket a kottába. Az kevés hogy én tudom hogy mennyi szünet s hol van, teljesen ismeretlen darabnál le sem lehet "blattolni" . Így a nagy blattolós próba helyett ma a május 1-én terítékre kerülő műsor anyagából néztünk meg párat (hármat). Mivel március 15-e óta ez volt az első próba, túltengett a fújni akarás a csapatban, s ez a hangerőn meg is látszott:) Kértem hogy felére vegyék vissza ha nem akarják hogy a hátam mögött levő tükörbe belepréselődjek... Tartott is a visszafogottság az első leintésig - majd ugyanúgy ahogy előtte, "hadd szóljon". Már nem annyira visel meg mint kezdetben. Tegnap a Bohémélet felvételre került, még bele sem hallgattam. Elcsábított a baratikor.com-on a második kedvenc zenekarom oldala, most bejött rendesen, fülelhettem is a muzsikájukat. Persze a szolgáltató miatt nem szokott bejönni, nem a zenekar hibája! Yehudi Menuhin-ra gondoltam mikor azt írtam hogy a második kedvenc... Egyik alkalommal megkérdezték tőle hogy hanyadik hegedűsnek tartja magát a világban (Milyen hülye kérdés...) Akkor válaszolta hogy másodiknak. Mert hogy első sok van:) Ma nem fogok egy hangjegyet sem leírni, eddig sikerült is megállnom. Kicsit sok volt mostanában, de ha csak a tervekre ránézek, akkor is tudom hogy milyen sok van még előttem. Aminek örülök, csak néha besokallok. Ideje is lesz már kicsit kirándulni, a gépet nem fogom magammal vinni ugyanazért mint decemberben. Viszont a lelkesedésemet és az optimizmusomat viszem, meg még pár dolgot amit cipelni kell, de a vonat elviszi. A folyamatos MÁV karcsúsításnak viszont áldozatul esett az, hogy "pakli kocsit" nem üzemeltet. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nekem. Volt egy ismerősöm, aki mikor nyaralni ment, simán a pakli kocsiba feltették a csomagjait, s ő egy kis szütyővel utazott. Mint a repcsin. Két szelet lekváros kenyérke elfér még az összehajtott újság közt is. Azt viszont tőle hallottam először, hogy lekváros kenyérre nem megy a fröccs:) Mielőtt még jobban megmérgez a fúvós zene, beizzítom a ma vételezett Duna melléki kékfrankos félédest. A hely nincs feltüntetve az üvegen, de optimizmusom azt gondoltatja velem, hogy Szekszárd is a Duna mellett van:) Soha ne igyak rosszabbat! A héten sikerült megtalálnom valakit, aki éppen Pécs városában lakik, s ha minden jól megy találkozom is vele a kiruccanás alkalmával. Persze húsz évet nem lehet bepótolni csak nagy vonalakban. Már el is csábítottam - mint valamikori trombitást - a hangversenyre. Köszönöm a türelmet. 18:58

torta

Véget ért a Családi eszem-iszom. Szerintem mindenki egy vagon medvével fog álmodni. Bejött ismét a 100.000 kcal-ás show, csak most fejenként. Nem sorolom fel az enni-inni valókat, legyen elég annyi hogy a csirke alkatrészekhez és a gombához a panír felvett 9 db tojást, 1 kg zsemlemorzsát, s pár liter olajat. S ugye a tegnap elkészült csabaicsemegekaraj és töltött hús. A babakrumplit szokás szerint szerény személyem alkotta, a két kg francia salátát tesóm. Jenci papa (a Család cukrász barátja) is beállított egy 60 x 40 cm-es csokitortával, amikor betettem a hűtőbe, meghajlott alatta a rács... Már a torta, és nem Jencipapa alatt! Ezért is fog kapni május 1-én reggeli ébresztésnek egy "Nyisd ki babám az ajtót..." Egy porcikám sem kívánja még a mai melot, de holnap 10:00-kor lendül a pálca. Csak azt kívánom magunknak, hogy legalább olyan kedvvel fújják amilyen kedvvel pötyögtem a kottafejeket az elmúlt hetekben. S persze még nincs vége, még csak nem is dereng. Ma este Puccini: Bohémélet a MET-ből. Megfülelem, addigra szerintem be is fejezem a zírni valót. Köszönöm a türelmet. 17:06

Messiaen

A proszekturán sikerült dűlőre jutni a május 1-i fújni valóval kapcsolatban. Vasárnap a próbán megnézünk pár "új" anyagot, pár "régit" s majd eldöntjük közösen. Cca. egy órás műsort kértek, de az első tiltakozásra ez lement 40 percre. Tehát halovány gőzük sincs hogy mit akarnak - már a szervezők. Ismét a helyzet magaslatán állnak. Nem értem, különösebben nem is akarom. Azt is tudom hogy sok mindenre kell figyelniük, de ez hadd ne legyen már a zenekar dolga. A műsor elejére kértük a zenekar fellépését, okulva a tavalyi s az azt megelőző évek rendszer(telenség)éből. Miért kell minden évben ugyanazt eljátszani (nem a zenekar műsorára gondolok), csak a fejetlenség jön le. Ennek nem adrenalin fesztiválnak kell lenni. Nagyon jól kiszámítható a műsorszámok csúszása, majdnem mindenki úgy van vele, ha már a színpadon van, úgy sem fogják leküldeni míg be nem fejezi amit elő akar adni. S nem tudják azt mondani, hogy akkor jövőre nem hívunk. Mert mindig meghívják. S a műsor mindig csúszik kb egy órát a meghirdetetthez képest. Az sem árt ha figyelembe veszik, hogy a zenekarnak aznap nem az első megmozdulása lesz ez, mert a reggeli zenés ébresztőt meg kell csinálni. Amivel semmi baj sincs. De mivel a zenekari tagok egy része nem a színpad környékén lakik, az egész napját meg lehet keseríteni az időhúzással. Nem utolsó sorban, végigvárni az összes produkciót. Persze megnézi az ember hogy a többiek mivel múlatják az időt, de ezt beöltözve a buszon ülve, vagy lófrálva a sátrak között, esetleg egy-két pohár itallal megtűzdelve - na itt (is) van a rizikófaktor. A csapat nagy része felnőtt ember, hadd ne kelljen már mondani hogy mindenki tudja mennyit bír... Eddig sem mondtam, ezután sem fogom. De számolni kell vele. Ma esti koncert Messiaen: "...és várom a holtak feltámadását" című darabja indiai szöveg alapján írta ha jól csalódom 1962-ben 16 rézfúvósra, 16 fafúvósra, és egy kazalnyi ütősre. Jó darab volt, csak az érdekesség miatt néznék bele a kottájába - ha lenne. De nincs. Így marad a remény hogy valaha még hallani fogom. Köszönöm a türelmet. 21:01

csabai csemege

Szokásomtól eltérően ma nem este firkálok, hanem most. Tegnap korai fekvés, ma még koraibb (04:00) kelés. Nem ébredés, abból vissza lehet aludni. Frissen, tettre készen pötyögöm az anyagot. A tűzoltó indulót sikerült olyan szinten elbaszarintanom, hogy kezdhetem elölről, azzal is jobban járok. Így aztán töröltem a rendszert, a kinyomtatott anyagot pedig az enyészetre bízom. El is vittem a papírgyűjtő kukába. Egyúttal leadtam a csirkés boltba a rendelést holnapra. Hiába, véges a hűtő befogadó képessége. Ma csak a töltött dagadó és a kolbásszal töltött karaj - másként "csabai csemege sült"- fog elkészülni, a rántott csirke részek majd holnap, frissen. Hoztam is 30 db tojást, elég lesz panírozni:) Délelőtt be kell mennem a proszekturára, bár most nem hiányzik annyira. Folyt.köv. talán este. 08:19

Grönland

Jó ötletet kaptam 979-től - ő írta a napokkal ezelőtt ide beírt versikét - , olvasva a bejegyzését:) Semmi nagy dolog, csak megpróbálom leírni, hogyan néz ki az a hely, ahol "ihlek" - á la Benson Vilmos. A szoba cca. 3,5x3,5 méter, szép nagy háromajtós + kétajtós-üveges könyvszekrénnyel, egy kisebb szekrénykével, amin jól elfér a mjuzik kredenc, telefon töltő, elem töltő, vezeték nélküli füles, miegyéb. Van még egy 88x88 cm-es asztal amit ha szétnyitunk, 88x176 cm lesz, jól körül lehet ülni Családi eszem-iszom alkalmával is. A háromajtós szekrény tetején a vázák mellett kapott helyet a bátyám által Londonból hazacígölt Bobby-sapka (vagy sisak), A földgömb, természetesen világítós, üveg, és 40 cm átmérőjű. Nagyon szép darab, pár helyen kopottas, s az üvegből is le van pattanva kettő helyen, de ez nem csoda, 1921-ben készült, és ilyen felírások olvashatóak rajta: Orosz Tanácsköztásaságok, Belga-Kongó, stb. A falakon különböző ereklyék, Anyai Nagyapám Tokaji Pincemesteri kinevezési okmánya 1923. április 26-i dátummal, egy kovácsoltvas óra, amit még a Condino-i (olaszország) cimborától és feleségétől kaptam, a szentendrei kollégáktól nyögdíjba menetelkor kapott huszár díszkard is fel van kötve a falra, szépen egy "pajzsra" lett rátéve, elég pofás azzal a két plecsnivel amit még akkor kaptam (éveim után) a seregben, valamint az obsitlevelem másolata. A kétajtós-üveges tetején az Apu által 1953-ban Hadseregbajnokság Párbajlövészetben első helyezésért kapott trófea, egy porcelán kutyus. Vagy inkább kutya, mert elég nagy darab, olyan lábtörős lenne ha véletlenül úgy sikerülne... Van még "vallató" lámpa, ami nagyon célszerű ha az ember fia partiturát ír, mert csak a kottát világítja meg, szembe nem jön az áldás - csak ha úgy tenném:) Aztán olvasólámpa az ágy felett, ami persze hátulról ontja fényét az éppen olvasott könyv lapjaira. S persze a csillár helyett is van plafon világítás. A felsorolásban elérkeztem az ámítógép asztalához, ez is megér pár mondatot. K. Dezső barátom alkotta vörös fenyőből készült szekrényből, amit még anno 1924-ben alkotott egy Rimaszombati asztalos mester. Jól kiszáradt az évtizedek alatt. Eredeti tulajdonosa Frenyó Sándor - Falvai Sándor édesapja - , a zenészek feltehetőleg tudják hogy Falvai Sándor amellett hogy zongoraművész, egy ideig az Akadémia rektora is volt a közelmúltban. Naszóval, ezen az asztalon kapott helyet az ámítógép, a multifunkcival együtt. Sok minden más nem nagyon fér az asztalra, még egy fatőkés zongorából megmentett kottatartó, amire viszont kinyitva is ráférnek a nagyobb alkatú kották úgy hogy nincsenek útban. Az asztal alá pedig befért egy 40x40x60 cm-es szekrényke, ebben csak kottapapírok, pár száz A4-es, itatós papír, s írószerszámok vannak. Az ámítógépes asztal s az ágy közt pont annyi hely van, hogy szépen befér hat darab kétliteres palack a cukormentes fajtából. Jaaa, s az egyik legfontosabb darabot majdnem kihagytam:) Zárható fedelű hamutartó, melyben a csikkek nem szagosítanak a kelleténél jobban. A szekrényekben felváltva könyvek, kották, illetve kották, könyvek, lemezek, kazetták, tele sok-sok nagyon jó muzsikával, apró kütyük amikre különböző utazások alkalmával szert tesz az ember. Különösen becses mindegyik, de a Hamburgból hazacipelt hajóharang - nálunk Karácsonykor az ünnep kezdetét jelzi - is szép látvány. Vannak még hiányosságai a szobának - valahogy még a pianínót is be kell(ene) tenni, meg a Festményt amit szolnokiában vettem. Valamint a Brazíliából, Tatuiból származó machete is helyet fog kapni a pajzson. Igaz hogy nem "illik" rá, de kit érdekel:) A legeslegújabb szerzemény pedig - a héten négy új levélkét hozott - , egy cserépnyi leander. Jól megfér a "Jézus könnye" nevű időnként virágot is hozó növény mellett. Jól nézne még ki az ágyon egy jegesmedve bunda, és a falon egy faragott rozmár agyar is, de sajnos nem ismerek grönlandi fúvószenekarokat (sem), így nem valószínű hogy be tudok szerezni egy-egy példányt. Meg miattam ne is lőjenek ki se egy rozmárt, se egy macit. Arra nem is gondolok hogy nekem kellene kioltanom az életüket. Ha viszont egyszer eljutok Grönlandra, havat, vagy jeget biztosan nem hozok haza emlékül. Köszönöm a türelmet. 21:58

zsilip

Ma Árpád napja vagyon. Isten éltesse az Árpád nevű embereket. Elsősorban a kis gombszemű volt köztársasági elnök urat, s nem másodsorban G. Árpád pécsi illetőségű nagyszerű vadászkürtös kollégát-barátot. Sok alkalmam nem volt vele együtt muzsikálni, de jó zenész ember! Pötyögtetem a kottákat, semmi különös nem történik. Ma este koncert az "Olvasó"-ban, de kihagyom. Nem hiszem hogy a Calcutta trió dobna a hangulatomon, bár ha meg sem hallgatom őket, hogyan mondhatok véleményt. A proszekturára nem jutottam el, a nélkül is van írnivaló bőven. Talán holnap. Meg kell keresnem egy kottát, amit az elnökvezérigazgatómindenestitkár-menedzserlogisztikus szerint hazahoztam, ám nem találom. Elképzelhető hogy nálam van, bár kétlem. Feltúrtam az elmúlt félév összes anyagát s nincs közte. Egy B4-es sok lapos kotta nem tűnhet el olyan könnyen mint egy L5-ös boríték. Szerintem bennt hagytam valamelyik kottás szekrényben. Két lehetőség van. Az egyik hogy kinyitom az első szekrényt ami a legközelebb van az ajtóhoz, és rögtön meglelem. A másik, hogy feltúrom azt a kilenc darab ruhás szekrény nagyságú kotta tároló szekrényt, s a legutolsó polcon lesz. Már mindegy, meg kell találnom ha még május elsején el akarjuk dudálni, mert csak partitura van belőle, s - mint a többi nótába - , ebbe is bele kell nyúlni. Délutáni szunyókálás elmaradt, most nincs rá idő. Majd ha lesz, bepótolom. Nagyon jó szolgálatot tesz a "karácsonyi tea" fantázia nevű fekete teakeverék, kellemes ízre, illatra, s nem lehet tőle aludni:) Van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, narancshéj, olyan jó mézeskalács illata van, hogy a forralt borról ne is beszéljek. Ám ebben nincs erős paprika, amit általában a forralt borba szoktak tenni elvetemült népek... Az erős paprikát szeretném fogyasztani, de sajnos egy dolog megakadályoz benne. Nagyon tudok tőle szaladni - mert muszáj. Na mármost, nem elég hogy másnap - feltéve, ha elég jó a mennyiség ami bekerül a szervezetbe - fejfájással kínlódik az ember, még azon is fájhat a feje hogy időben odaérjen ahová a király is gyalog jár. Tegnap hugom kimosta fiai iskola táskáját - nagyon jól sikerült. Csak az egyikben benne maradt az ellenőrző könyvecske. Szépen megszáradt estére, azért kicsit viseltesnek tűnik. Rögtön eszembe jutott egy történet, amit ide is firkálok. Ez a történet is akkor történt mikor még a Killián-zenekar tagja voltam. Nem annyira erősek kedvéért, ez a Szolnoki katonazenekar. Volt egy testvérpár tagja a zenekarnak, nagyon szerettek pecázni is. Történt egy alkalommal mikor kimentek egy príma helyre lógatni, hogy egy esetleges horgász ellenőrzés ne találjon náluk semmit, az összes igazolványukat beletették egy táskába, azt pedig leemelvén a zsilipzáró tetőt, betették egy (akkor még) száraz helyrte. Ott a kutya sem fogja keresni. Telt múlt az idő, el is fáradtak. Hogy szerencsével jártak halfogásilag vagy sem, azt már nem tudom. Ám a foglalkozás elérte a célját. Hazafelé bandukolva kinyitották a zsilipzáró tetőt hogy magukhoz vegyék az iratokat. Ám ekkor nem kis meglepetés érte őket. Míg ők lógatták a csalit, valaki(k) megnyitották a zsilipet, így az összes irat víz alá került. Szépen sz....á is ázott. Ezek után nem tudom hogyan magyarázták ki magukat a rendőrségen, de biztosan beleizzadtak. Köszönöm a türelmet. 17:25

Rudyard Kipling

Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – s becsülöd a valót, ha a sikert, kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod hogy igazad összetörve, maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak akaratod int, „kitartani”, ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a föld és minden ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam.

kaki

Szombat este lévén, nem húzom az időt. De mosolyogtató verset olvastam, s a szerző engedélyével szeretném megosztani az esetlegesen ezeket az irományokat olvasókkal. Tehát:

Miért barna?

(Írta 979 verse)

Miért barna mindig a kaki? Ezt árulja már el nekem valaki! Ha pirosat, kéket, zöldet tolok a belembe, (Még ha jól megrágcsálva is nyelem le) Mily' mechanizmus gondos segedelme Kell, hogy bebarnuljon segged eleme? Miért van, hogy mikor e tárgy landol alattam, Mindig ilyen snassz árnyalatban köt ki a fajanszban? Mért nem a szivárvány csíkjainak pazar, Hat féle színében pompázik a szar? S miért nem türkiz, hupi, pepita vagy csíkos? (Persze csak a szilárd, nem pedig a híg fos...) Miért barna hát mindig az a kaki? Ki tudja a választ, nyomban nyomja ki! Ne tartsa magában ismeretanyagát! (Előtte azért törölje ki a valagát...) S ha végül tényleg választ ad valaki, Ígérem, a következő kérdésem már alaki.

Már párszor átolvastam, hamarosan megragad a fejemben - a szöveg!

Köszönet 979-nek hogy igent mondott a közlésre - még annyit tennék hozzá, adatlapomon olvasható kinek a verseit (is) kedvelem. Ha valakinek esetleg kezébe akad Orbán Ottó könyve - A világ teremtése és egyéb badarságok - , s hajlandó rá áldozni egy jelképes összeget, ne fossza meg magát tőle. Kb. 1982-ben jelent meg, sajnos pontos adatokkal nem tudok szolgálni. Ja, igen. Ha véletlenül kettő példányhoz jut hozzá, az egyiket szívesen átveszem:)

Köszönöm a türelmet. 20:07

wow, wow, wow !

Véletlenek pedig nincsenek - vagy mégis? Vagy csak belemagyarázok valamibe olyasmit, amit nem kellene? Nem vagyok számmisztikus sem, így csak véletlen egybeesésről lehet szó. Éjszaka befejeztem Izoldát. Tisztességes s eredeti nevén Isolden's Liebes Tod. 1982-ben már forgattam a fejemben a gondolatot hogy egyszer majd ha felnövök a feladathoz, belepiszkálok. Lehet az is, csak én éreztem úgy decemberben hogy itt az idő, de ehhez hozzásegített az adventi koncerten hallott (most már nagykövet) Pécsi Vasutas Koncertfúvós zenekar minden tagja, nem utolsósorban karmesterük Neumayer Károly. Vagy csak kellett egy ilyen indíttatás? Nem tudom... A véletlen számmisztika szerint pedig ez a 82. bejegyzésem. Még adós vagyok - magammal szemben is - a Tännhauser párizsi változatú nyitányával, azt pedig 1983-ban ígértem meg akkori iskolatársaimnak, amire időnként a mai napig emlékeztetnek, széles mosollyal. S van még a harmadik... Szintén Wagner úrtól. Der Ritt der Walküren aus dem Musik - Drama: "Die Walküre" Fúvós zenészként mindig szerettem átiratokat, hangszereléseket is játszani. Adassék meg nekünk is az az öröm hogy játszhatunk hasonló darabokat mint a "nagyok". Még ha ez a fajta muzsikálás nem is üti némelyek szerint a mércét. Csakhogy a fúvószenekarok - történelmi tény - jobban tudták a vasárnapi térzenéken népszerűsíteni az éppen aktuális slágert, már csak azért is, mert pl. az operába járás ugye régen nem a "tömegigény" miatt volt. Szerintem ma is vannak olyanok akik amiatt járnak az operába, hogy megcsillogtassák legújabb topánkájukat, ne adj'Isten a fülbevalót megcsörrenteni a büfében. Wagnerről pedig utoljára akkor hallottak, amikor Wágner Zsiga a Szabó család című rádiós sorozatban Szabó néninek vitte a szenet... Gondolom, nekik a mai napig a fúvószenekarok egyet jelentenek a "trottyos" zenekarral. Úgy kell nekik! Pedig ha tudnák... Nem vagyunk egyformák - szerencsére. A fejem egy kicsit ki van lúgozva, mert azért közben csinálok még ezt-azt, közeleg a május 1-i fellépés is. Egy próbát át kell adnom a koncertmesternek, kb. akkor robogok majd hazafelé Pécsről. Nem fogom kihagyni a fesztivált, azt pedig hogy félidőben otthagyjam - amire először gondoltam -, nem tartom fair dolognak. "Mindent meggondoltam" - á la Ferencjóska. Remélem jól idéztem:) Száz szónak is egy a vége: ott leszek a fesztiválon! Köszönöm a türelmet. 20:37

Matyi, a Ludas

A várakozással ellentétben a mai napi kottázás eddig elmaradt. Ami persze nem jelenti azt, hogy már nem lesz:) Ma esti koncert: Berkes Kálmán koncertje. Megfülelem. Biztosan lesznek benne szép részek. Ma elmarad a félédes, helyette a hatputtonyos aszú lesz kortyolgatva - édességhez ez dukál. De sem kanna fedő, sem vastag falú fröccsös pohár nincs a családi étkészletben, csak az (általam igazinak vélt) 1,0 dl aszús pohárka, amit nem töltünk csurig. Elkezdődött a koncert. Fellépő vendégek még Kocsis a zongorista, Perényi a gordonkás. István a király után szabadon. Vagy Matyi, a Ludas. Nem folytatom. Köszönöm a türelmet. 19:40

Szeremle - nem elírás!

Átlagos hétköznap, szokásos kottaírás, reggel napsütés, majd szürkület szakadó hóeséssel (10 percig), majd ismét napsütés, jó nagy hideg széllel. Megkeveredtem mint egér az orgonába, rossz buszra szálltam, így kibuszoztam magam, pedig csak kenyeret mentem venni. Közben azért pár db palacsintát megsütöttem - de nem a buszon:) Tegnap este kaptam egy meghívást rég nem látott cimborától. Pünkösd utántól szeptember végéig bármikor mehetek - akkor van jó idő - , a szúnyogokkal viszont nem tud mit kezdeni, sajnos én sem. A helyszín a Gemenci tájvédelmi körzet délkeleti részén van, Szeremle község. Ki a szabadba. Elmondása szerint van vagy 400 birka (eggyel több meg sem kottyan - hehehe), 50 kecske, 20 ló, s egyéb... Meg rengeteg hal(étel). Neki is benőtt már a feje lágya, bort iszik - mint én:) Lesz mit megbeszélnünk, tizenéve nem láttam - bár hallani hallottam felőle, csak nem futottunk össze. Októberig minden hónapra van valami "menet" . Már csak azt kellene kitalálnom, hogy a proszekturán pihengető kottákhoz mikor férek megint úgy hozzá hogy haladjak is... Hogy el ne feledjem: a kertben még nincs készen a metszés sem. Sem a többi tavaszi munka. A zenekart ki kell(ene) vezényelni "külső körletre" :) Mivel "Öcsi" is vagyok, majd úgy teszek mint a Kovács Krisztián által a '70-es években eljátszott Török Sándor tollából származó "gyerek könyv" főszereplője. Elindulok időt keresni. Csilicsala bácsi, a varázsló, meg Kököjszi és Bobojsza, a két jóságos törpe útmutatásával. Időközben csúszik lefelé a második pohár félédes veres, most ezzel édesítem az estét:) A kottaíró programot bezártam, ma olvasásos elalvás várható. Olyan könyv, amit már olvastam párszor, nem kell rajta gondolkodni. Filamér magán nyomozó 12. Kajetán király megbízásából megkeveri Ludócia állóvizét... Köszönöm a türelmet. 21:09

Patás

Ez a délutáni beírás nem nagyon hiányzott, de nem tudtam megállni... Túl vagyok rajta mint a Honderű Kokas Mártonon. Valamennyire kiderült mennyi lesz a héten a munka. Sok. Nem baj, majd segít a cukormentes hogy ébren maradjak. Meg az a kosárnyi félédes csokitojás ami csak arra vár hogy megegye valaki. Mint az átkosban. Rá volt írva a szaloncukor csomagolására: Minőségét megőrzi ünnep után 15 napig. Eddig rendben is van. No de melyik ünnep? Kinek melyik, szabadon választott. Elvégre a "kakóvaj kicsapódása a csokoládé élvezeti értékét nem rontja" - csak külcsínileg borzasztó. Akkor együk csukott szemmel, mint a "Patás" az Isten áldotta kukorica gombócot. Nem azért mert csövesen terem, hanem ha a magamfajta bevág belőle vagy ötvenet, hát úgy van mint a puputeve a sivatagban... Mai kottafej pötyögtetés Budik Ferenc Salgótarjáni tűzoltó indulója 1853-ból. Holnaptól terítékre kerülnek az "amerikás" nóták. Azután pedig majd kiötlök valamit. Még szolnokiában játszottunk egy darabot, a címe szerint: "Szállj te büszke ének" - természetesen kijavítva: szállj te büszke érsek-re... Most kell abbahagynom, már volt politika, valamennyire belekaptam a klérusba is, a harmadikat kihagyom. Jaaaa, míg el nem felejtem: jó zene kedvelőknek egy javaslat. Ha van kedv, idő, látogassanak el a http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu - ra. Nem nehéz meglelni a hanganyagot. Köszönöm a türelmet. 20:18

egy kis kitérő

csibesz-saint 2008.03.25. 15:50:01 éljen,éljen,éljen! 2010-ben majd jönnek a már nem is annyira fiatal demokraták, akkor majd minden ingyen lesz, akik külföldre mentek cégükkel együtt hazajönnek s fizetnek mint a kisangyal... ezek után bűnbűnó arccal a mostani kormánypárt tagjai is minden ingó-, s ingatlan vagyonkájukat szétosztják. Aki vasvillát tud fogni, mind az eurót lapátolja be ne penészedjen... egyszerre bármennyi felekezetnek (megbecsült) tagja lehetsz, úgy váltogatod a köpenyt ahogy csak akarod. Kit érdekel már ekkor az ország a maga bajával? Nézzétek a tévében egymásnak ugró "nép"-et, a szófacsarás után ontsuk ki egymás belét, tiporjunk egymás lelki világába - ha marad valamennyi. "szép új világ" - talán más dimenzióban élek, de egyik párt sem akarja a sokszor népre hivatkozott sem a mi boldogulásunkat. Akkor van szükség a népre, ha fizetni kell, és szavazni, lehetőleg rám, hogy én osztogassak. A hatalomba kerülés-megtartás a legfontosabb dolog a világon. A nép le van szarva. Bocsánat a vulgársajtós megnyilatkozásra. Nálam egy mondatnál borult a bili: "...oszt jónapot" Ilyen hozzáállással, a példamutatás jótékony hatásával, ebben az országban bármit meg lehet tenni. A törvény arra vonatkozik, aki betartja, mint ahogy a kresz is. Köszönöm a türelmet.

április 18-20

Lett volna rá egy kocka söröm hogy a Daphnis a Tavaszi áldozat után íródott... Szépen el is vesztettem a létre sem jött fogadást. Azért sírásra nem fakadtam, ám nem esett jól a be-, és felismerés hogy ezt nem tudtam. Illett volna, de most már mindegy. Ezután remélem hogy nem feledem el. A mai nap az áldott locsolkodás napja, majdnem a szokásos menetrend. Eszem-iszom-dínom-dánom, mint (gondolom) mindenütt. Estére 12-en voltunk, úgy mint Családi ünnepekkor mindig. Étvágy is akadt, a fagyi még ezután jön, majd leküzdjük csupán az íze kedvéért nagy duzzogva:) Volt idő egy kis tervezgetésre is. Reggel megtudva hogy megmozdulás lesz a dunán túlon áprilisban, kicsit átrendezi a programot. Ebben pedig az a szép, hogy holnap fogom megtudni mennyi munkával fog ez járni a héten. Az asztal mellé már be van készítve öt darab kétliteres cukormentes pepsi, ettől majd pörgök egy kicsit. S vasárnapra a műsor nagy többségével végezni is szeretnék. Pedig szombatra már egy Miskolcra menés van betervezve, attól nem térhetek el. Tehát marad cca. négy napom. Meglátjuk. Köszönöm a türelmet. 21:14

Halleluja

Valahol azért azt sejteni lehet hogy a mai este az MR3 Bartók rádióban nem Lendvay Kamilló: Tisztességtudó utcalány című művével fog eltelni... Természetesen, a hagyományokat ápolva, Haendel: Messiás oratórium lesz a háttérzaj. Sokszor hallott remekmű, azok közé tartozik amiket nem lehet megunni. Ebben is van "sláger" a Halleluja, ezt a bemutató óta (1742, Dublin) felállva hallgatta végig a "nagyérdemű". Valamilyen okból kifolyólag - "történelmileg így alakult" - nálunk ez a tradíció nem őrződött meg. Most pedig Ravel bácsi gyöngyszemei közül a Daphnis és Chloe hallatszik. Viszont én meg Buris Ferenc Tűzoltó indulóját pötyögtetem a rendszerbe, ez az induló a Messiás és a Daphnis közt íródott 1853-ban. S csak kicsit bosszantó hogy a Daphnis bemutatójának az éve nem jut az eszembe... Szenilisnek pedig azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az ember eszébe:):):) Az is elképzelhető, hogy a túlzott kalóriabevitel agyi fáradtságot okoz. Ezen pedig semmi csodálatra méltó nincs. Azért attól meg lustább vagyok hogy kimenjek az utcára sétálni. Marad a szobamoly feeling, s ha majd eszembe jut a bemutató éve, meg fogom írni - remélhetőleg nem csak bennem motoszkál a kisördög. Jó pár évvel ezelőtt - a szakérettségi idején - volt szerencsém látni a Daphnis fuvola szólamát, de le kellett ülnöm. A meglepetéstől. A fene sem gondolta hogy annyira nehéz, mikor olyan könnyednek hallatszik a 2. szvit eleje, az a "napfelkeltés". Akkor sem tudtam elfújni, azóta pedig meg sem próbáltam. Sovány vigasz, hogy alkalom sem adódott, hacsak úgy nem, hogy az ember akkor is megtanul dolgokat ha nincs rá szüksége. Mint ahogy - ha már szóba került a szakérettségi - a matek érettségin is úgy kezdődött a kettesért való küzdés, hogy ájulás környékezte az embert mikor meglátta a szépen megfogalmazott feladatot, miszerint: Réz gömbbe írt háromszög egyik befogója...., a réz fajsúlya..., és egyéb ilyen megátalkodott szöveg. Azért csak sikerült görbülőre venni a közismereti érettségit. Cseppet sem irígylem a mostanság érettségizőket. Kívánok mindenkinek a holnapi locsolkodáshoz szép időt, az erő (is) legyen veletek - mindkét oldalon. Köszönöm a türelmet. 19:28

cserebogár

Szombat lévén, nem húzom (nagyon) az időt. A töltött káposzta szétcsapatása céljából sikerült egyik kollégánál némi vogkaminőségű vegyest, vagy vegyesminőségű vodkát inni príma szlovák Steiger - szép szlovák szó:) - barnasörrel, így a mádi bor bevizsgálása holnapra halasztódik. A pálinka mennyisége csak annyi volt, amennyibe egy izmos cserebogár sem fulladna bele, kizárólag ízileg lett bevizsgálva:) Háttérzajként Wagner: Trisztán és Izolda, közvetítés a Met-ből. Sajnos az első 20 percről lemaradtam... Trisztán az előbb csapott a húrokba: " ó végzetes varázs..." Milyen jó hogy Brangene megkeverte az italt. Bevizsgálták ők is:) Köszönöm a türelmet. 18:58

böjt

Nagypénteken mi mást lehetne hallgatni mint J.S.Bach: János passió című művét. Ezt közvetíti a rádió. Azért álmodozásaim közt szerepel egy hasonló koncert meghallgatása a drezda-i Miasszonyunk templomban. Abban, amit újra felépítettek a régi tervek alapján, s amit a háborúban lebombáztak, ám míg "tartott" az NDK, addig csak "látványosság" volt az, ami megmaradt belőle. Ha valaki látta a kiégett romokat - azt a pár falmaradványt - , meg tudja becsülni, hogy ez nem volt kis vállalkozás. A megmaradt köveket beépítették az ujjáépült remek műbe, ami fehér(es) színű. Így is lehet emlékeztetni az embereket arra hogy mire is képesek ha megbolondulnak. Bár azt gondolom, hogy a drezdai bombázást józanul találták ki, de ne menjünk bele. Ma kis kiruccanás Mádra, az út elég jó volt ahhoz képest hogy tegnap még a hó esett, a forgalom oda felé elég nagy volt, hazafelé már istenes, így 14:00-re haza is értünk. Hoztunk egy kis Noé találmányt, majd az ünnepek alatt bevizsgáljuk. Sikerült beszerezni egy új permetező kézi készüléket, csak 8,5 liter lé a befogadó képessége s ez nem annyira riasztó. Láttam persze 22 literest is, ránézésre is meglepő, ám nem annyira mulatságos. Főleg annak aki birkózik vele. Holnap még az utolsó beszerzések zöldségileg, az eszem-iszom-dínom-dánom hozzávalói már itthon vannak. A télen kottázott Bruckner: Hostias eszembe jutott tegnap, de nem került eljátszásra. A klérustól nem érkezett felkérés húsvéti szereplésre, így a nagycsütörtökre íródott muzsika marad a szekrényben. Persze ha érkezett volna felkérés - időben - akkor csak meg tudta volna emészteni a csapat. A böjti időszakban egyébként is könnyebb az emésztés. Igaz hogy a böjt a mi családi naptárunkban nem szerepel, de annyi baj legyen. Az egyik szakácskönyvben olvastam egy receptet ami elég riasztónak hangzik, szerintem még a csigaevő népek sem ennék meg olyan nagy vigyorgással, talán csak akkor, amikor a vallatós száraz fehérből több kerül a szervezetbe. A recept neve: böjti halbél leves... Remélem senki étvágyát nem sikerült elvenni. Köszönöm a türelmet 21:25

sündisznócska

Általában május hónapra szokták mondani hogy szeszélyes, de a mai nap bemutatkozott a március is. Az nem annyira gond hogy reggelenként hideg van, csak az a fránya szél ne fújna. A napocska sütött ezerrel, a szobából szemlélődve jónak volt mondható az idő. El is mentem körülkémlelni egy új permetezőt, mert igaz hogy van kettő, de hál'Istennek nem jó egyik sem:) Kiszolgálták az idejüket, ráadásul 18 literes az egyik, húsz a másik. Nem szívesen bírkózom egyikkel sem, igaz lehet bele kevesebbet is tölteni, de ha már egyszer a hátamra veszem, amennyi belefér. Rogyásig... Szóval el is mentem szemlélődni, sütött a nap, sapka marad, hadd süsse a nap azt a szép okos kerek fejemet:) A pénztárnál vettem észre a furcsaságot, mikor érkeztek a vásárlók, kabátjukon pedig vastagon állt a hó... Ugyan honnan jöttek ezek az emberek? Szinte vízszintesen szakadt a hó, tiszta szürkeség minden, a környező hegyeket sem látni - mintha nem is március 20-a lenne. Így aztán gyarapodott a baseball sapka készletem - csak vételeztem egyet - , hajadonfőtt nem sétálok a szakadó hóesésben. Kb jó negyedórát esett, s mire kifizettem a sapkát, már ki is sütött a nap, viszont nem sütött a szemembe:) Ma ismét járt nálam a zenekar vezérigazgatómindenestitkármenedzserlogisztikus-a, elhozta a pályázatot jóváhagyásra. Még jó hogy reggel le kellett adni, sosem voltam valami nagy pályázatíró - visszatartott az a megfogalmazás hogy " a pályázat bonyolítója" . Nekem egészen mást jelent a bonyolítás mint a lebonyolítás, de még annak idején megymagyarták hogy ezt hogyan is kell értelmezni. Ígaz hogy a csapat megkapta az új ruhát, de a költségvetést visszavették cca felére. Ez így azért érdekes, majd megpróbálunk csinálni valamit. Az idén lesz az 50 éves évforduló, nem tavaly, vagy jövőre... Egy ilyen megmozdulást azért illik "nagy durranás"-ként kezelni. Meglátjuk. Erről a jó szeles időről pedig mindig eszembe jut egy nagyon kedves kis gyerekvers. A barátom fia mikor még kicsi volt (15 éve), akkor mondta: Sanyi, diktálok. S én nem csak leírtam, de meg is tanultam, s azóta sem tudom elfelejteni. Tehát: "Tegnap korán esteledett, sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, melegít a puha paplan. Jó meleg a földi fészek, aludjatok kis tüskések." Köszönöm a türelmet. 19:55

cím nélkül

Ma délelőttre hagytuk a húsvéti ünnepre a beszerzéseket, persze ami útba esett eddig, azokat csak nem hagytuk ki. Így mára nem maradt más mint a sonkának nevezett füstölt húsok garmadája s pár apróság. A sonkák összsúlya alig haladja meg a hét kilót, ezzel el leszünk egy darabig. Az a 60 db tyúktojás már csak megszokásból lesz jelen:) Még a kalácsért majd ellépek a boltba, de az lesz a vége. Vasárnap most nem tartunk próbát, hadd menjen mindenki locsolni, ki a belsőt, ki a külcsínt. Lesz majdnem egy hét a józanodásra. Ilyenkor szolnokiában előkerülnek a tavalyi meggy borok, netán régebbiek, s az elég csúnya dolgokat tud okozni - még emlékezni is borzasztó a meggybor hatására, mert a kultúrált borfogyasztást még akkor nem tette a nagy többség a magáévá. Annyi volt, hogy nem keverjük a borokat, kisfröccs után pl nem iszunk nagyot. Ezzel aztán ki is fújt. Ma este egy pohár félédes Noé-találmány bekerül a szervezetbe Tibi bácsi emlékére. Délután kísértük utolsó útjára. Sok embernek fog hiányozni. Tegnap délután kezembe akadt egy 1906-ban kiadott indulógyűjtemény - sajnos csak - egy példánya, egy eufonium könyv. Hihetetlen hangszerösszeállítást olvastam rajta. A felével most elégedett lennék. Nem csak a hangszerekkel, hanem a hangszeren játszókkal. Csak az érdekesség kedvéért: Flöte in Des, Piccolo in Des, Oboe I u. II, Clarinette in As, Es, I.II.III. in B, Fagotti I. u II. Corni (I.II.) III. und IV. in Es, Flügelhorn I.II. in B, Bassflügelhorn in B, Eufonium, Piston in Es, Tromba I. II. in Es oder B, Tromba (III.IV.) V. in Es, Tromba bassa I.II. in B, Basshörner I.II.III. in B, Trobone I.II.III.,Bass I.II., Tambour petit und grand. Ez az összeállítás még szerény számítás szerint is "csak" cca. 60-65 fő. Majd álmodozom róla... Köszönöm a névnapi jókívánságokat s a türelmet. 18:21

alispán

Tegnap délelőtt óta már nem csak okos és szerény vagyok, de meg is szépültem :) 8:40-re mentem a bőr-, és nemibeteg szakrendelésre. Mielőtt valaki vigyorogni kezd, elárulom hogy a szemhéjamon volt egy jóindulatú daganat, azt csípte le a doktornő. Kb 20 másodpercig tartott az egész. Bekenték valami negro illatú macskaszarral az egészet, majd annyit mondott a dr hogy kicsit kellemetlen lesz, s mire kimondta, már kész is voltunk. Gyöhet a nyár ezerrel, nyugodtan törülgethetem a szemem - s remélem csak a nevetéstől fogok könnyezni. Este hamburg-i zenekart hallottam: Beethoven másodikja (nekem először), Lutoslawsky (nem tudom helyesen leírni, ezen a billentyűsoron nincs áthúzott "l" betű), és Mahler. A helyi tévé adott egy összevágott műsort a 15-i megmozdulásról, végre viszontláthattam magam. Nem volt rajtam símaszk, nem volt nálam sem paradicsom, sem koktél. Viszont úgy néztem ki mint egy alispán aki maga előtt tolja a hasát... Nincs mese, ebből a súlyból le kell(ene) adni. Indításnak megelégednék 10 - 15 kilóval. Sajnos a szemkörzés nem annyira fogyasztó, és persze enni is szeretek de nem madáreleséget. A gép előtti ülés is vastagítja a szobamoly feelinget, bár ha nekem kellene az áramot termelni egy dinamós biciklivel, biztosan kevesebbet ülnék előtte. Kaptam pár "fülest" okoskáról, mondták hogy "terhelt" a hölgy, vagy írhatnám azt is hogy "kissé bogaras". Köszönöm a türelmet.

kardfogú tigris

Ma az édes semmittevés napja volt, de csak azért mert a hőmérséklet erősen közelített a nulla celsiushoz, így a kertbe menés elmaradt. Tegnap névnapoztunk egyet szűk családi körben. A család cukrász barátja (Jencipapa) is kitett magáért, mint mindig. Persze ilyenkor készül egy mózeskosárnyi fasírt, vagy másként Stefánia szelet(ek). A hozzávaló francia-, s lilahagymás krumlisalátával, s újabban a nemzetközi konyha jegyében felkerült az étlapra a gyros is, sült krumplival. Ja, s a hozzávaló ezer-sziget öntetes saláta. Az oroszkrémtorta 40 cm átmérőjű, de nem fogott ki rajtunk:) Egészséges púpostevéhez méltóan, ha napjában ötször csipegetek mint a madár nevű ló, akkor is jól érzem magam, s ha háromnaponként adnak egy szalmakosarat, akkor is el vagyok. Így aztán nincs is azon semmi csodálnivaló hogy ütöm a mázsát, csont nélkül a nyolcvanat... Az is igaz hogy éjjel kergelésztek a medvék, farkasok s újabban valahonnan előkerült egy kardfogú tigris is - köszönhetően az elfogyasztott mennyiségnek. Köszönöm a türelmet. 18:38

városi ünnepség

A mai napra rendelt szent evangelium - úgymint városi ünnepség - kipipálódott:) Ma már nem bosszankodtam, fülig ért a szám. Tényleg nem ér semmit ha pörgetem magam. Igaz, ettől én még jól alszom. Meg volt mindenki elégedve, bemutattuk a szép új ruhát, ott voltak a huszárok is, meg akinek ott kellett lennie. A jó dolgokról pedig nem érdemes sokat írni. Tizenháromszor üzente Kossuth Lajos hogy elfogyott a regimentje, ennyi idő kellett hogy a húsz koszorú a helyére kerüljön. Ez a koszorúzási "rend" tetszik, amikor két oldalról támadják meg a koszorúkat. Egyik oldalról a vivők, násikról a tisztelgők. Kb fele idő alatt "lemegy" az egész. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sütött a napocska. Közönség kb 1000 ember, a végére kezdtek fáradni, amit nem csodálok, a zenekaron kívül mindenki állt:) Jó szokásomat nem rúgom fel - szombat lévén - , nem húzom az időt. Köszönöm a türelmet. 13:33

okoska...

Ma sikerült egy haragost beszereznem önkéntelenül. Nem nagyon vigasztal hogy a harag ha nem is kölcsönös, nem tudom hová tenni. Vagy is tudom, az ablakba. Azt sem tudom kit tisztelhetnék a haragvó emberben, mert elfelejtett bemutatkozni. Talán kezdem az elején. Ma - a holnapi városi rendezvény miatt - , ment a zenekar koszorúzásra játszani. Szokásos procedura, nem mondták mennyi koszorú lesz, majd meghallom ha bemondja a műsorközlő. Jó. Ment a műsor ahogy szokott, jöttek a tisztelet virágait, koszorúit letenni a szoborhoz. Mondtam a csapatnak hogy a koszorúzási zenét le fogom inteni egy idő után, majd kis vízleeresztő szünet s folytatjuk. Így is történt. A végén "énekeljük el a Szózatot" , mint ahogy már lenni szokott, egy hang nem sok annyit nem hallottam a zenekaron kívül, pedig elég közel álltak a különböző politikai pártok képviselői (is). De ez már fel sem tűnik. Amikor szétoszlik a tömeg - azokra gondolok akiknek "hivatalból" ott kell lenniük, + a kivezényelt iskolásoknak - , jó szokás szerint még egy indulót játszik a zenekar. Ez sem gond. A gond (vagy nevezhetjük bárminek), akkor jött amikor számomra egy teljesen ismeretlen hölgy közelített felém. Azt hittem célt tévesztett, mert nem szokás az integető ember s a zenekar közt lófrálni még akkor sem ha az ő számára véget ért az ünnepség. Mindenféle bevezető nélkül kiesett a száján nekem címezve: "biztosan direkt akkor nem játszott a zenekar, mikor ők vitték a koszorút" . Persze hogy. Mondta a párt nevét is, de lényegtelen. S még voltam olyan botor s felvettem a kesztyűt, s próbáltam elmondani, hogy a vizet ki kell engedni, stb., de meg sem várta s lépett tovább. Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, olyan szentleszedős is volt benne sűrűn, de hogy a kutyafáját neki: 1. Ha gondom van, megfogalmazom de talán nem is ezzel kell kezdeni. Megvárom amíg vége lesz. Ha ez neki terhes, ne járjon pofavizites koszorúzásra. 2. Ha már mégis elmegy mert esetleg ő bemutatja az új "toilett"-jét, akkor meg próbáljon úgy viselkedni. Azt meg sem merem kozkáztatni hogy embernek nézze a másikat. 3. Mutatkozzon be. 4. Hozzászólhat de nem rögtön úgy ahogy most. Hajlandó vagyok mindenkit meghallgatni aki veszi magának a fáradtságot, netalán jólnevelt s tudja hogyan kell(ene) vagy illendő. 5. Nem sérthet meg - akkor sem ha nekem szólt, ám a zenekarnak címezte - , ebből az utcából én már kijöttem. 6. Meg tud békíteni, ha előbb kiengeszteli a zenekart. Na, már meg is van a kisdobosok hat pontja:) Vegyék már tudomásul akármelyik pártnak a képviselői, magasról s alacsonyról is teszek rájuk. Nem érdekelnek a pártok, sem a képviselőik! Egy dolog érdekel - s ennek érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - , az hogy ennek a sok mindent megért zenekarnak a lehetőségekhez képest jól menjen a dolga. A mi dolgunk pedig pártoktól független. Ezt sem ártana tudomásul venni! Az is más dolog, ha egy pártrendezvényre X összegért meghívják a zenekart, s elmondják mit szeretnének hallani. Akkor pedig le kell ülni, s meg kell beszélni a részleteket. S majd amikor a pártrendezvényen az elfogyasztott legális tudatmódosító szerekkel még jobban kábulatba esnek, akkor sem vagyok hajlandó eltűrni az ilyen hangnemet! Ezt a hangnemet nem tanítják a zeneiskolában, s nem is vagyok hajlandó megtanulni... Ha már a hangnemeknél tartunk, még eszembe jut egy talán magyarázkodásnak tűnő dolog: ha valaki általános iskola hatodik osztályában (kb. velem egyidős a "hozzászóló" ) nem tanulta meg a fizikának azt a részét, miszerint ha levegőt fújunk valamibe, a meleg levegő lecsapódik a valami falán s összegyűlik. Gyengébbek kedvéért, ez nem csak a rézfúvós hangszereknél van így, hanem pl. a pálikafőző berendezésnél, ne adj'Isten amikor főz az illető, a a fedőről csurog a lé. Ám ekkor nem a belefújt levegő párája csapódik le. Capísi? Többek közt ezért is van az ún. vízleeresztő billentyű a hangszereken, s most nem a zongorára gondolok... Ismeretlenül csak azt ajánlanám a hozászóló hölgynek, talán ismerkedjen meg ha nem is a hangszerek működésével - gyanítom meg sem értené - , de a klasszika filológia egyik gyöngyszemével mely szerint: " a harag, erő nélkül mit sem ér..." Köszönöm a türelmet. 19:31

emlékezés

Pár perce kaptam egy szomorú hírt, így a ruhapróbás beírás elhalasztódik. A rokonságban meghalt egy nagyon kedves ember, Tibi bácsi. Úgy emlékszem, 83 éves volt. Utoljára a szüreten találkoztam vele, nagyszerű anekdotái voltak, mindig mesélt a gyermekkoráról, hogyan fogtak nyulat, fácánt... Sosem untam meg a történeteit, akármennyiszer is hallottam. Nyugodj békében Tibi bácsi. Köszönöm a türelmet.

dugóhúzó

Tegnapra ígértem a folytatást, ám történelmileg úgy alakult, hogy elmaradt... Ismét nagy élmény a könyvtár nyitva tartása, persze hogy lepattantam az ajtóról. Sikerült a portás füle hallatára megcifráznom az erősen felindult idegállapotban elkövetett összetett mondatot, aki ezek hallatára hangos hahotára vigyorodott. Ma már telefonon megkérdeztem a főkönyvtárat, ahol értetlenül álltak a vonal túlsó végén, merthogy tegnap nyiva volt - szerintük - , csak dél körül ment el balesetvédelmi továbbképzésre az ügyeletes könyvtáros. Ezek szerint még hülyének is néznek. Nálam a 09:55 még elég messze van 12:00-től. Fátylat reá. Egyik ismerősöm szerint örüljek hogy csak azon húzom fel magam, különben is nyugdíjas vagyok, nem mindegy hogy van nyitva a könyvtár, nincs időm elmenni többször is?! Nem tudom. Azért van kiírva a nyitva tartás, hogy illene akkor nyitva lenni. Egyébként nincs értelme, ha már egyszer a könytár a nyugalom szigete - kellene hogy legyen. Vagy ha már elmegy továbbképzésre, biggyesszen már ki egy cetlit hogy kb ekkor s ekkor jövök vagy nem jövök. Ma viszont nyitva találtam, s kellemes festék illetve lakk illatt fogadott, olyan igazi fejfájdítós. Mint kiderült, a modellezők előző nap dolgoztak, s mivel a könyvtár s a modellező "szakkör" is a civil ház alagsorában kapott helyet ( a könyvtár a volt zenekari árokban, amit lefedtek), hogyismondjamcsak - a levegő nem cserélődik. Ám meglelték a kulcsot, s csak kinyitották az ajtót ami az átkosban szinte mindig nyitva volt. Amit szerettem volna, annak csak az első és az ötödik része volt bennt, így elhalasztódik a harrypotterösszes. Lett helyette Révay József, Irwing Shaw, Paál Zoltán, A. Sztyepanov, Vámos Miklós, cca. 3300 oldal. Ma a délutáni szunyókálás idején a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenese hívott, megérkeztek a ruhák. Holnap megnézzük milyenek. A postás is meghozta délelőtt a zenész lírákat, amit a seregben csak "állomány jelző"-nek neveznek. Azt felteszem mindenkinek, kár lenne ha bárki is szétszúrná a kezét így szereplés előtt. Emlékeim szerint a tropikál anyagot legkönnyebben dugóhúzóval lehet átszúrni, ami nem hagy nyomot az anyagon. Egy zenésznél pedig mindig legyen ceruza, sörnyitó s dugóhúzó - á la Ferencsik János. Nos, a dugóhúzó mostanság már nem divat, kannáshoz nem kell:) A múlt héten kiiktattam magam az iwiwről egy napra, az új lapon pedig feltüntettem, hogy jelölésre nem reagálok, nem vagyok politikus. Ha ismer valaki, vegye a fáradtságot és írjon. Ha nem, nem. Persze vannak kivételek, ők erősítik a szabályt. Nem kívánom senki magánüzenetét olvasgatni az üzenőfalon, miszerint "incifincipicinyulacskám, nagyon szeret a te ordas farkasod" stb. S persze ez csak akkor derül ki, ha már elolvastam. Na, erre sajnálom az időt. Mivel a sport nem tartozott sosem az erősségeim közé, azért tegnap a "szörfölés" alatt csak sikerült rátalálnom a fújós partituraoldalra, most már keresgethetem hogy mit hová miért hogyan. Újabb "kedves" kis locsolóverset is olvastam, itt van a szezonja: "zöld erdőben jártam, trágyadombot láttam, leszűrtem a levét, rádönthetem felét?" Köszönöm a türelmet. 18:14

Csikovszky

Ahoj! A nyírfácskás dal szól, de micsoda feldolgozásban!!! Csikovszky mester negyedikje, ajajj micsoda nagyszerű muzsika. Bp-i fesztiválzenekar, Fischer Iván. Sokkal jobban érdekel mint a szavazás értékelése a tv-ben... Délelőtt megcsaptuk a próbát, pár ember elfoglaltság miatt nem tudott jönni, de nem volt semmi egetrengető dolog. Belecsaptunk a Scholl Miklós által megírt Rákóczi induló triós változatába - ezt játssza már több mint 100 éve magyar nyelvterületen szinte mindenki aki Rákóczi-t játszik. Ernő bácsi hangszerelését fújta a csapat. Szinte látható módon megfiatalodott a zenekar hatvanon túli tagsága - eszükbe juthatott hogy valaha hányszor játszhatták azon a millió fogadáson, rendezvényen, stb. Nem felejtették el, elmondtam én is hogy mi fog történni - nem mintha nem tudták volna - , a hirtelen leintéseket ha megáll a díszhuszár beadni a jelentést, stb. Nem nagy dolgok ezek, csak látványosak. Nosza, hadd legyen elégedett. De: ne üzengessen, mert akkor sem isszuk kanna fedőből a tokajit. Az üzengetést nem fogom neki elfelejteni sosem. Remek hírt is olvastam ma: a M.o.-i kedvenc is nagykövet lett. Lehet hogy a 2010-es év nagy részét Pécs városában kellene töltenem. Vagy legalábbis venni egy nyugdíjas bérletet Ózd-Pécs közt:) Holnap majd folytatom. Köszönöm a türelmet. 20:31

Donizetti

Befejeztem - már ami a 15-i műsort illeti. Készen vannak a kották. Már csak fújni kell ezerrel. Kezdődhet a következő. Kezdeném is, ha meglelném végre a kottaíró programban azt, ami már egyszer előjött véletlenül. Mégpedig a kitöltetlen fúvós partitura oldalakat, amiket csak össze kell firkálni. Még jó hogy a hét elején megrendeltem a 0.3-as kottaíró tollakat. Már mindegy, jó helyen lesznek azok nálam. Remek muzsikák voltak a héten, többek közt Bach János Sebestyén h-moll miséje, erről pedig érdekességeket hallottam az előadás kapcsán. Igaz, csak felvételről, mert nem voltam rádióközelben:) Mely szerint Bach bácsinak nem sok műve van ami ékes latin szöveggel íródott, Lipcsében akkoriban nem nagyon díjazták a latin nyelvet, mert az ugye erősen köthető a római katolikus valláshoz. Bach bácsi viszont nem katolikus. Valamint olyan nagyszabású csapatra íródott, hogy valószínűleg elő sem tudták adni akkoriban... Persze ezek találgatások, amikben azért lehet valami. Mindezektől eltekintve, a h-moll mise nagyszerű muzsika. Háttérzajnak is, éppen akkor pötyögtem Sebor Károly Magyar indulóját amiben semmi latin, pláne egyházzal kapcsolatos nincs. Viszont benne van többek közt a "Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra..." szövegű nóta is. Most pedig Donizetti: Lammermoori Lucia operaközvetítés van a MET-ből. Lassan már azt is megjegyzem melyik cégnek a jóvoltából:) De mivel szombat este van, nem húzom az időt. Borzasztó locsolóverset olvastam a minap, nem túl kedves, de aki olvassa, majd kipótolja a hiányzó részt. Tehát: "Száraz ágon lóg a t . . . n y, megöntözlek, de azt nagyon" Jajj... Köszönöm a türelmet. 21:16

tambourbot

Bejuttam ma a proszekturára, a gép(ek) hellyel-közzel dolgoznak, de nem az igazi. Már nem idegeskedek rajta, olyan lesz amilyen. Annyira megkeseríti a dolgom a gépekhez való hozzá nem értés, hogy ma estére szabadnapot adtam magamnak:) S mivel a délutáni szunyóka elmaradt - köszönhető a karácsonyi fekete tea elfogyasztásának - , éppen ezért ma korai fekvés, s holnap még koraibb kelés lesz. A tea nem karácsonykor készült, hanem ma, a fantázia neve karácsonyi, fel van turbósítva szegfűszeggel, fahéjjal, stb. Mézeskalács illata van, nagyon kellemes ízileg(!) is:) A márc.15-e nekem már holnap véget ér, az "éles" bevetés már csak lemegy... Egy zenekar tagsága helyett nem tudok játszani ha akarnám sem sikerülne. A kották rendben lesznek, lesz még egy próba s ezzel május 1-ig vége a dalnak. S ha a tavaszi esős szeles idő is beköszönt, mehetek a proszekturai szekrényekbe folytatni a félbehagyott leltározást. Ha viszont szép idő lesz, akkor a kertbe megyek a tavaszi munkálatokat csinálni. Nagyon nem fogok unatkozni. Tegnap este a basszustrombitás-prímás kollégával bevizsgáltunk egy üveg félédes vörös Noé - találmányt, s kibeszéltük az általa fújt kottákat. Régóta halasztódott ez a beszélgetés, itt volt az ideje. A muzsikus élete népi zenekar prímásaként telt, ám "kihalt" a tagság s egyedül maradt. Prímásként sok mindent nem tudott volna a fúvósoknál kezdeni, ezért kért egy hangszert - a zenekar fele azt hitte, az unokájának kéri - , s cca. 10 hónap alatt odáig jutott hogy a basszustrombita szólamot (1 c -1 c - 1 d - 1 d) megbízhatóan hozza. A szomszédainak jobban tetszett mikor a drótoson gyakorolt, a basszustrombitán való gyakorlást nehezebben viselik - ez érthető is egy tíz emeletes házban:) Hogy a kedves szomszédok ne zavarodjanak meg, a hangtompítót (sordino) megalkotta saját magának. A basszustrombitának a hangtompítója pedig mi más lehetne mint egy másfél literes citromlé-s műanyag palack... A kürt szordínót ajánlottam anno, de nálunk sajnos kürtöt fúvó emberke sincs, nemhogy kürtszordínó. Jó régen láttam kürtöst szordínót használni, általában "gestopf"-al megoldották, pedig szerintem nem ugyanaz. Bár az lenne a legnagyobb problémám az itthoni csapattal, hogy a kürtös(ök) nem használ(nak) szordínót... Mai infó szerint 12-ére itt lesznek az új ruhák, már csak vírítani kell benne:) Megnéztem a "tamburbotot" is, a második mozdulatra a lírás fej része olyan szép ívet húzott a levegőben mint mikor Brezsnyev elvtárs a kalapács után dobta sarlót. Nem törtem össze a nagy (3x6m) tükröt, nem talált el senkit, s az ablakok is épek. 1981-ben, vagy '83-ban a debreceni katonazenekari fesztiválon az akkori egyik karmester a "gyepshow" alkalmával egy egészen új figurát mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez persze elő kellett készíteni a "tambur botot", ami csak abból állt hogy a súlypontján kifúrták. Csak annyira, hogy egy kis csavarhúzó beleférjen. Majd mint egy ügyes bűvész, alkalomadtán a zsebből kikerülő csavarhúzóra rákerült a bot, s elkezdte pörgetni. Úgy, hogy a mutatóujja takarta a csavarhúzót, amin pörgött a bot. Ment minden a begyakorolt mozdulatokkal, ám egy kis malőr történt. Valószínűleg izgalmában nem úgy fogta a csavarhúzót hogy az ujja eltakarja, épp' ellenkezőleg... Így a nagy durranásból egy kis kuncogás lett. Mert mi abban a nagy szám, ha egy csavarhúzón pörgeti a botot?! A nagy izgalomban a csavarhúzót lehetett látni, s az ujját nem... Az ujját egyébként sem, mert akkor még divat volt a fehér kesztyű a zenekari díszruhához. Köszönöm a türelmet. 21:46

Otello

wow,wow,wow:) befejeztem - a felét. Már a gépben hűsöl a fele mennyiségű kotta. Azért ezt még nem gondoltam volna, főleg a reggeli bosszúságok után. Elmentem ugyanis a boltba ahol azt ígérték, hogy péntekre készen lesznek a festékpatronok utántöltésével. Lehet hogy készen is lettek, ám az üzletbe nem érkezett meg. Nem kicsit felkaptam a vizet, tudva azt hogy nem az tehet róla aki átveszi a megrendelést, stb.stb. Csakhogy ez nem vigasz - holnap megint kezdhetem a mondókámat a zenekar előtt azzal, hogy bocs... A fene vigye el. Erre megjegyezte az eladó, hogy ő elmondja helyettem. Nanana. Nem cseréljük fel a szerepeket. Kértem, hogy legalább valami vigasztalót mondjon, erre kaptam azt a választ hogy nézzek be kedden(!) mert akkorra biztosan ide ér. Kértem még hogy adja írásba, de elutasított. Kényszerhelyzet. Mivel a patronokat átadtam töltésre, meg kell várnom míg megérkezik. Hiába mentem el festékpatron utántöltő készüléket venni, csak az vigasztal, hogy ezt is ki fogom próbálni. Bár ami a manuális képessségeimet illeti, azért nem vennék rá mérget hogy sikerül is:) A reggelit kihagytam de nem a böjt miatt, így alakult. Helyette 11:00 magasságában megtöltöttem magam paradicsomos húsgombócokkal, s olvasásos elalvás lett a vége. Majd befejeztem amit kellett kottailag. Ezek után a Bartók rádió jóvoltából (is) sikerült megfülelni egy 1994-es MET-beli Verdi: Otelló-t Samuel Bitschkoff vezényletével. Holnap 10:00 körül lendül a pálca, majdnem rögtön a reggeli szokásos bundás kenyérke+kaka(j)ó utáni buszozás után. Ma is hallottam valami iszonyú nagy marhaságot, de kiszaladt a fejemből. Köszönöm a türelmet. 2:38

sprotni

A hét eleje elég messzinek tűnik, de munka volt mint ahogy mindig, csak kicsit jobban sűrűsödött. Sűrű szentleszedések közepette alakul az indulókönyv, de csak magamra haragudhatok. Ezért is jó ha nincs főnöke az embernek, bár így csak saját magát okolhatja. Már ahogy. Mert nem tudom gyorsabban, szebben, jobban mint ahogy most csinálom, legalábbis a mostani gyakorlattal. A lényeg egy: senkinek nem lesz gondja azzal hogy milyen kottából fújjon, nem kell több indulókönyvet vinni csak egyet, ezt az "újat". V. Henrik tegnapig kitartott, már a buszra várva is ezt fütyülöm. Tegnap váltottam új felvételre, ez pedig Bruckner bácsi 6.-ja. Westfáliai Zenekar, Hubert Reichert. Nem tartozik a sokszor hallott harmadikhoz vagy hetedikhez, esetleg a kilencedikhez, de jó muzsika:) Kissé zavaró hogy a scanner meg dolgozik ezerrel, zúgolódik mint törzsökös kocsmajáró ha nem a "klasszikus" vastagfalú háromdecis pohárban szolgálják ki a fröccsöt. Valamelyik nap láttam egy régi ismerőst (nem ismert meg), anno mikor a SZU-ban voltunk együtt a KISZ-es csempészjárattal, akkor még a kubai fehér rumot pezsgővel, uram bocsá' dán sörrel itta. Mostanság a "koccintós" fantázianevű félédessel keseríti mindennapjait. Példát vesz a politikusokról - változik az ízlése. Politika befejezve. Ma viszont kaptam a majdnem hiánycikknek számító tescogazdaságos dunai félédest, szerintem ez jobb mint az olasz száraz. Holnapra megígérték a festékesek is, hogy rendben lesz minden, dolgozhat a nyomtató is, s végre kézzelfogható lesz az elmúlt hetek munkájának gyümölcse. Kijöttem a kismaccsból:) Jó hogy nem szoktam előre leírni amit akarok, ez a sok - időnkénti marhaság - csak úgy dől belőlem mint tehénből a metángáz. Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy a jó muzsikát árusító boltban nem találtam egy darab kazettát sem... Lehetetlen hogy eladták volna, ez nem a gagyi fajta, ezt nem keresi különösebben senki csak aki olyan elvetemült hogy képes "komoly" zenét hallgatni, netán áldoz is érte - már amennyiben áldozatnak lehet nevezni azt a bizonyos darabonkénti 99 ft-ot. S a darabonként nem a kazetták számára vonatkozik, mert például egy operakeresztmetszet ami nem egy kazetta, az is 99 HUF. Nem átallottam rákérdezni hogy hová suvasztották el - hátha engednek az árból s egyben eladják például nekem egy még jelképesebb összegért. Nem, nem adták el, s nem is ajánlották fel sem jelképes összegért, sem máshogy. Csak olyan helyre tették, ami felér egy tornagyakorlattal. S az tudvalévő hogy a tornaszerek a legcsúnyább halálnemek. Olyan helyre tetették, ahol a nem túl magasnövésű emberek sem találják meg könnyedén. Azok, akik kampóval szedik a földiepret. Aha, direkt elsuvasztották. Engem is megillet a "ius murmurandi" . Egyébként meg olyan mindegy, aki keres az talál - ha van ideje. Megtaláltam én is a görög sprotni-nak nevezett fagyasztott apró halat, vételeztem is belőle, ma meg is sütöttük. Minden nap nem fogok enni, de időnként igen. Ha már egyszer hal, akkor az én kedvencem a borsos lisztben forgatott tiszai szürkeharcsa, esetleg még nagy duzzogva a sült pisztrángot is megeszem, csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet 20:37

V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15

álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Izolda

Tegnap dél után feltettem az i-re a pontot. Kész van a márciusi anyag. Mármint a kézzel írott változat, a nyomtatottat is gyűröm szépen, lassan, komótosan. Azért mintát vittem a mai próbára, nézzék meg a kedves kollégák, hogyan is fog kinézni az új anyag. Ma nem csak mi voltunk, jött pár ember a tegnapi "buli" még meglévő maradványait eltüntetni. Hajnali három órára én is hazaértem, a szolnoki zenekar is hazaért. Nagyszerű műsort adtak, nekem tetszett. Nem hallottam a big-band formációt már vagy tizenéve, de jó volt hallgatni. Megjelent a "falu eleje" is, szinte mindenki ott volt - már persze akiket ismerek. Ott volt a fő díszhuszár, így sikerült fehér asztal mellett megbeszélni a kívánságát. Kevés volt az információ, rövidre zárva a témát, a zenekar játssza a Rákóczi indulót az ünnepségen, de a tokajit még mindig nem isszuk kanna fedőből. Még huszadikán lesz egy "terepbejárás" amin pontosítások lesznek, de nem mérvadó. A tényleges kérdéseken túltettük magunkat. Tegnap jó hírt olvastam az iwiw-en, de az örömbe üröm is vegyült. Sajnos nem tudok ott lenni a március 7-i koncerten, más elfoglaltság miatt:( A sárvári megmozduláson azért ott leszek, s remélem a zenekar is. Most hogy bevégeztem az anyagot, visszatérhetek s befejezhetem Izoldát. Ne porosodjon tovább a szekrény tetején. Ha készen leszek, akkor teheti a dolgát a scanner is. Nem sok az egész, kétszáz ütem sincs. Köszönöm a türelmet.

Új barázdát szánt az eke!:) Kaptam legális kottaró programot, próbálom elsajátítani a zírást rajta, de úgy vagyok vele mint az erősen harmadnapos ittas, aki leül marokkót játszani csontszáraz cimborákkal... Mint mindent, ezt is meg kell tanulnom, s nem elméletben hanem gyakorlatban. S ehhez sem kell más mint az összhang tanulásához (á la Farkas Antal), egy hátsó fertály, amit leteszel a székre s gyűröd. Rádióműsor kiiktatva, egész nap a beszerzett muzeális felvételek szólnak, most különösebben nem zavar semmi - feltöltöttem az aksikat a vezetéknélküli füleshez. Egyelőre a márciusi ünnepség anyaga fog elkészülni, aztán szünet hogy befejezzem Izoldát, s csak aztán következik a többi. Természetesen naponta eszembe jut egy-egy induló amit még csak bele kellene tenni a készülő könyvbe, de majd szanálunk. Lesz gyalogmenetes, térzenés, ünnepes, s gyászos:) Teljesen feleslegesnek látom a kottatartó mappákat (majd) nyáron hurcolászni magunkkal, az összecsukható fém kottaállványok simán feldőlnek csak a mappa súlya alatt, az meg hogy néz ki ha csak az éppen aktuális darabot csipeszeli fel az ember, a mappa pedig a szék mellett a földön pihenget. Nem játsszunk - egyelőre - olyan darabokat amik megkívánnák a kinyitott B4-es nagyságot. Ha pedig lekicsinyítjük A4-esre (mert azzal könnyebb bánni), akkor pedig a pápaszemes kollégáknak kell messze ülni az állványtól, mert nem a szemük rossz, a kezük rövid. Ma megerősítették a hírt, miszerint a ruhák elkészülnek, március 10-e a szállítási határidő. Köszönöm a türelmet. 17:45

Beverly Sills

Remek közvetítés a MET-ből, 1975-ös Rossini: Korinthosz ostroma című operája. Beverly Sills-re emlékeznek ezzel a felvétellel. Kellemes háttérzaj az indulók körmöléséhez:) Nagyon nem rángattam az istrángot, olyan nagyon sürgős nem volt egyik nóta sem, holnap nincs zenekari próba, majd a jövő héten, s remélem akkorra befejezem ezt a 18 számot. Viszont ha készen leszek, tartok egy kis szünetet indulóilag, s befejezem Izoldát. Tegnap este egy Szolnoki kedves tubás (volt) kolléga átküldött egy legális kottaíró programot, de én műszaki analfabéta lévén nem boldogulok vele... Majd ezt is megtanulom, s gyönyörű új indulókönyve lesz a zenekarnak. Olyan 25 induló azt gondolom elég lesz indításnak. Szombat este lévén nem húzom az időt, köszönöm a türelmet. 22:06

trendy:)

Délelőtt a nagy élmény volt sorozat egyik új darabja történt a helyi sárgaságon:) Fellépett rögtön az első ajtónál magassarkú tipegő csizmában egy eredeti szőke nő. Olyan tipegősben mint "Al Bandi" remekül főző felesége a rém rendes család sorozatban. Mindjárt tele is lett vele a busz. Nem a csizmájával, a jelenséggel. Rátalálva egy ismerősére, lehuppant mellé az ülésre, s egyvégtében mondta a magáét míg le nem szállt, de sajnos csak a végállomáson. Kinyilatkoztatás szerűen osztotta az észt, kérdés nem hangzott el, csak mondta, mondta... A hevenyészve felállított tényállás szerint, hogy sétáltathatja a kutyáját valaki kitérdelt mackó nadrágban s kalappal a fején... Milyen ízlésre vall? - tette fel a költői kérdést. Ahhoz képest ő egy jelenség volt ebben a csizmában a hozzá tartozó, köldökétől lejjebb érő rövid farmer szoknyájában, amihez horgászháló mintás mellényke is társult, s a hajában egy olyan rózsaszínű fejékkel, ami egy pride felvonuláson nagydíjat kapna. Biztosan ez a trendy:) A folytatás pedig azzal a közéletinek sem mondható szintén költői kérdéssel folytatódott, miszerint miért nem köszönnek neki a házban lakó emberek előre(!), elvégre ő a gyengébb nemhez tartozik. Milyen az IQ szintje a lakóknak ha még ezt sem veszik észre(?!). Ő kitöltött egy tesztet, az eredményt nem tudja, de biztosan jó lett, mert három napig csinálta. Mindezt olyan nyávogós hangon hangosan, hogy az embernek megfájdul tőle a feje. S aki nem hajlandó észrevenni hogy ő egy törékeny teremtése az Istennek, az "nyalja ki a s....m" ! Jajj... Köszönöm a türelmet.

patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.

"Ne vedd észre..."

Egy kis csendesség után újra itt keresem a betűket, még előbb a gondolatokat. Sokfelé szaggatott agyam is kezd megnyugodni. Így az ebéd utáni csendes - mert nem jöttek focizni a dühöngőbe - pihenő után is kissé le vagyok lassulva. Délelőtt megcsaptuk a próbát, voltak benne "szép részek" (á la Ábel Attila), s persze olyan is, hogy "ne vedd észre" :) Még az ezredforduló előtt - időpontra nem emlékszem - kapta a feladatot a szolnoki és az egri zenekar, hogy közösen a hadsereg stúdiójában vegyük fel a csapatok részére az ünnepségek zenei anyagát. Semmi különös nem volt benne, érthető hogy voltak olyan parancsnokok, akik a zenét nem szükséges rossznak látták... Nosza buszra szállt a két zenekar, be is cihelődtünk a stúdióba, s kezdődhet a munka. Felvettünk pár számot, a főnökség bevonult a technikai helyiségbe megbeszélni az esetleges hibákat, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A zenekar maradt a helyén és "áhítatva-vigyorogva" hallgatta a pár perccel előbb rögzített anyagot, amit kilőttek a stúdióba is. Nem sok hozzáfűzni való volt, egy szarvashibára azért figyelmeztették a csapatot - az akkori főkarmester sztentori hangon kiszólt, mire kedves ütős kolléga "élből" visszadobta a labdát: "NE VEDD ÉSZRE..." - mindezt legális tudatmódosító szerek alkalmazása nélkül, teljesen józan állapotban. A fele csapat vigyorgott mint rothadt alma az export ládában, a másik fele azt a helyet kereste, hová lehet elbújni. Csak megerősítette azt amit általában szoktak a "dobosok"-ról mondani. Helyből olyan lükék, mint más nekifutásból. Hetekig el vannak ész nélkül - mint még oly' sokan, velem együtt. Vissza a próbára. Meghozták a köpenyeket is, valakik kabátnak nevezik, s még valakik ballonkabát - béléssel névvel illették. Teljesen mindegy minek nevezzük, szerintem borzasztó csúnya... A célnak meg fog felelni, nem nekem kell kifizetni, ajándék lónak stb... S ha a cég is tartja a megígérteket, ebben a ruhában fogunk feszelegni a márciusi ünnepségen:) Azért ebben a pár bejegyzés nélküli napban is történt érdekesség - bár ez lehet hogy csak nekem az - , mert üzent a lovas díszhuszárok vezetője a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesének (sic!), hogy a zenekar az ő bevonulásukra a "Rákóczi-induló"-t játssza, merthogy ők arra próbálnak. Na hiszen. 1. Ha akarok (esetleg szeretnék) valamit, megkeresem az illetékest s nem üzengetek mintha a beosztottam lenne. 2. Ha már egyszer huszár ruhában lóval vonulnak fel, esetleg utána nézhetne a történelmi hűség kedvéért pár dolognak. Nagyon szép a ruhájuk, jó szokás szerint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a 12 db huszár ruháért tavaly kétszer annyit fizetett a helyi önkormányzat, mint most a zenekar 35 db ruhájáért... Nem kell mindenkinek tudni a Rákóczi induló keletkezéséről - csak megjegyzem, Scholl Miklós-nak köszönhetjük a "kis" Rákóczi induló triós formájának a fúvószenekarok által játszott változatát, amit Keil Ernő bácsi hangszerelt - , de ha már huszár, illene a Hertelendy Gábor-féle 12. Nádor huszárezred indulót játszani, ami valószínűleg az első magyar huszárinduló 1806-ból. Igaz, a trió részt Mosonyi Mihály írta az indulóhoz, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből. Kicsit belenyúltam az anyagba, mert a zenekar közepe hiányos, a négy vadászkürt hiánya pedig a hangzás rovására is megy. (Á la Farkas Tóni bácsi) Így első olvasatra nem nagyon nyerte meg a zenekar tetszését - nem blattmester egyik tag sem. Visszatérve a huszárok vezetőjére, ismeretlenül is azt kívántam neki gondolatban, hogy ne fordítva üljön a bilire, hanem üljön a wc mellé s felmegy benne a pumpa. Egyébként jól vagyok, csak ilyesmi nálam borítja a "rendszer"-t. Méghogy a bevonulásra Rákóczit... Jó hogy nem azt akarja hogy kanna fedőből igyuk a tokajit. Még adós vagyok a mosolyt fakasztó írással, annak is eljön az ideje. Köszönöm a türelmet. 19:17