patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.