V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15