2008. február 20., szerda

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Nincsenek megjegyzések: